"Dél körül járt az idő. Lilla és édesanyja Bori az ebédlőasztalnál ültek. Az étel maradékai még az asztalon voltak. Bori készült leszedni az asztalról, de enyhe rémülettel visszahuppant.
-Anya mi történt? Mit látsz? -kérdezte Lilla.
-Te nem látod? - kérdezett vissza Bori.
-De igen. Kérlek, ne félj! A félelmedtől megnöveszti magát. Mond, el mit látsz?
-Egy furcsa kis alakot. Olyan, mint a sátán, piros színű, szarva van, fekete köpenye, és háromágú villája, és kb .60-70 cm magas.
-Jól van anya. Ügyes vagy. Jól látod.
-Ki ez? Miért van itt? Mit akar tőlünk? Miért látom én is? Tudod én nem, szoktam látni azokat a lényeket, akikről te mesélsz nekem.
-Anya ő miattad, van itt. A te feladatod, és azért látod őt.
-Hogyan? Mit akarsz ezzel mondani?
-Ő, egy kis sátán, aki már megunta a rosszalkodást, és haza akar menni. Azért jött, hogy jóvá változtasd őt.
-Azt meg, hogyan tudom megtenni?
-A szereteted erejével Szeresd őt úgy, ahogyan engem szeretsz!
-Lilla ugye ezt most nem mondod komolyan, hogy én szeressem a sátán?
-De igen! Tudom, hogy képes vagy rá. Anya bátran.
-Hogyan?
-Érezd, hogy nagyon szereted, ettől ő is jó lesz.
Bori megadta magát. Minden szeretetét a kis sátánra irányította, és megdöbbent a látványtól. A kis jövevény előbb halványodni kezdett, majd fehér fénnyel világítani kezdett. Fénylett, mint egy csodálatos fénylény, a formáját megtartva.
-Most mi legyen vele? - nézett kérdőn a kislányra.
-Hívj két angyalt, akik ,,haza" kísérik őt.
Már nem kérdezett Bori semmit, mint akinek ez világ legtermészetesebb dolga, kérte az angyalok segítségét. Már azon sem lepődött meg, hogy az angyalok abban a pillanatban megérkeztek. Mosolyogtak, majd kézen fogták a világító kis lényt, és lassan emelkedni kezdtek. "
(forrás: blog.xfree.hu - thesecret.hu)
