Miron tanítások a befele figyelésről és a belső csendről

Mindig azt tanítom, hogy a tudatosság az egy olyan állapot, amely nagyon összetett, de nagyon letisztult, csendes tudatállapotról szól.

“Amikor én azt mondom, hogy tudatosság, ezt úgy mondják keleten, hogy megvilágosodottság. Belső fény áradata. A tudatosság azt jelenti, hogy megvilágosodottság állapotában élek. Hogy ide el tudjak jutni, van egy folyamata, vannak feltételei, és ezt szeretném megvilágítani. Ezt a folyamatot meg kell élni, ráadásul minél tudatosabban kell megélni, abban el kell mélyülni, azt át kell engedni magadon, hagyni, hogy átformáljon, hogy eljuss a tudatosságig.

Ahhoz, hogy valamit tudatosan éljek meg, azt először tudatosítani kell. Tudatosítani a megélést. Az átlagember itt már megbukik. 

Mit jelent ez, hogy tudatosítani? Úgy megfogalmazni, hogy közben nem viszonyulok, nem reagálok, nem agyalok rajta, nem minősítem, csak megélem, de megfogalmazom. Mit csinálsz akkor, amikor valamit úgy élsz meg, hogy odafigyelsz? Szemléled.”

“A befele figyelést a hétköznapok pörgésében is el kell kezdeni gyakorolni. Egy-egy beszélgetésben, találkozásban ne arra figyelj elsődlegesen, amit a másik mond, hanem a csendedbe helyezkedve figyeld, hogy a belső érzékelésed mit mond róla.
Figyeld közben az intuíciódat. Hallgatod, szemléled, és nézed őt. Milyen érzések keletkeznek benned? Az egy dolog, hogy meghallgatod őt, de még fontosabb, hogy közben odafigyelsz, mit érzel magadban. Arra, hogy vele beszélsz, a tested (a műszer) mit jelez, milyen érzéseket, milyen finom érzeteket ad. A cél, hogy amikor már az elméd csendben van, akkor eleve mindig hozzáférj ezekhez az érzetekhez, tapasztalásokhoz, ezáltal megtanulod azt, hogy a tested, mint műszer, a lelked, mint a műszer része, vagy akár a gondolatok, azok folyamatosan jeleznek, tájékoztatnak mindenről. Nemcsak arról, ami benned zajlik, hanem arról is, hogy a külvilág változásai benned milyen változásokat generálnak.”

“Kicsit nehéz, megtartani a belső csendet. Nem agyalni, nem reagálni azonnal. A legnagyobb hiba, amikor az ember a saját gondolataira, érzelmeire reagál. Ez a legnagyobb csapda. Amikor elindulsz a tudatosság folyamatában csak jönnek érzések, érzelmek, indulatok, negatív gondolatok és, még mindig reagálsz rá. Ha azonban nem reagálsz a negatív gondolatra, hanem azonnal felírod a pozitív megfelelőjét, akkor ez nem lesz tovább séma az elmédben. Ugyanígy kell bánni minden gondolattal és érzelemmel. Ami benned van azzal kapcsolatban, hogy a másik miket beszél, létrejön egy érzet, és ezt a csendedben figyeled, nem fogsz reagálni rá. Így kezeld ezentúl a gondolatokat, és az érzelmeket. 

Ne reagálj a gondolataidra, az érzelmeidre, a fizikai érzeteidre, a külvilágra, hanem szemléld azokat.  

Kezd el figyelni azt, hogy benned mi zajlik, nem reagálsz rá, hanem szemléled tovább, és rá fogsz jönni, hogy ez egy folyamat. Reggel elkezded a napodat, közben van egy csomó találkozásod, impulzusod, információd, benyomásod, hangulatod, külvilág, belvilág, de te mégis maradsz a szemlélődés folyamatában. Ez a bölcs ember hozzáállása.”

Az EGO el fogja veled hitetni, amíg elhiteti addig a csapdájában vagy!

“Amíg te elhiszed, hogy viszonyulnod, reagálnod kell, kezdened kell vele valamit vagy mondani kell mindenáron valamit, addig soha nem leszel a helyeden. Ha csendben tudsz maradni, bölcsen hallgatni, szeretettel, elfogadással szemlélni, akkor – még ha nem is szóltál – jobban fognak szeretni mintha szólnál. Jobban fognak szeretni, jobban el fognak fogadni, és jobban a helyeden fognak kezelni. A belső csended, a belső harmóniád az tud ragyogni. Minden erény, és minden pillanat, amit az erényekben élsz meg, a csendedben élsz meg, az ragyog. Csak a belső harmóniád tudja a környezetedet feltölteni, felemelni, és megváltoztatni. Azáltal, hogy a környezetedre így hat, a környezeted is máshogy fog hozzád viszonyulni. Ez az egyetlen működési szabály, amit tudni kell, itt minden ember tükör.
Minden egyes tükör – ha az egóval azonosulsz – hozzásegít ahhoz, hogy magadat elveszítsd, hogy önmagadat minél kevésbé ismerd, hogy önmagadat minél jobban feláldozd. Ha minden egyes tükröt a helyén szemlélsz, tudod, hogy az csak egy tükörkép és tudod, hogy azzal neked nem kell semmit kezdened, az egy információ, ha valami nem tetszik, azt kijavítod magadon. Ez az utolsó, a folyamat legvége, amikor leteszed azt, hogy mindenáron meg akarod változtatni, mikor leteszed azt, mindig neked legyen igazad, amikor leteszed, hogy mindenáron reagálj vagy véleményed legyen róla és azt a véleményt még ki is kelljen mondani. Amikor ezeket leteszed, akkor lesz benned csend. Amíg ezeket nem tudod letenni, addig tudd, hogy nincs benned csend. A belső csendben ezeket olyan könnyű letenni. Amikor ez megtörténik, akkor megjavul a kapcsolatod, helyreállnak a baráti viszonyok, megtalálod a helyedet. A helyed az egy olyan hely lesz, ami csendes, ahol meg tudod tartani a csendet, egy olyan környezet lesz, olyan emberekkel, akik nem billentenek ki.”

Prof. hc. Dr. Varga Tamás Miron

(forrás: kicsibudoar.hu)