Egy kedves hozzám forduló, megrázó, de egyben nagyon különleges és megérintő történetét szeretném most megosztani Veletek - melyet a saját megfogalmazásomban adok közre.
Szenteste éjjel a lakásunk szinte a csodával határos módon megmenekült, a tűztől... - kezdte a levelét a hölgy.
Aznap este elmentek otthonról, ám az asztalon égve hagyták az adventi koszorún a gyertyákat, mely az idő alatt, valamilyen módon lángra kapott. Amikor hazaértek, a tűz már erősen kialvóban volt, csupán izzott még egy kicsit. A káruk így is jelentős, de összességében komoly probléma és kár a lakásban nem keletkezett. Már önmagában ekkor nagy volt a meglepetés, s természetesen itt most nem a tűzre gondolok első sorban, hanem az égés körülményeire. Adott tehát egy asztalon, égő gyertyákkal hagyott adventi koszorú, mely lángra kap (ilyen ugye előfordulhat), ám a keletkezett tűz, annak ellenére, hogy számtalan éghető dolog volt körülötte, mégis egy idő után "magától" elaludt.
A koszorú alatt gyékény alátét, alatta pedig viaszosvászon terítő volt, körülötte pedig még csillagszóró is hevert az asztalon. A csillagszórónak nem esett baja, azonban egy, a közelében lévő üveges bornak a keletkezett hőtől kilőtt a dugója. Megfeketedett a fal egy részen, illetve a függönyök, s a terítő is tönkrement. Tehát aligha lehetett megmagyarázni a tűz kialvásának okát és pontos körülményeit. A józan észnek ellentmondó, hogy egy lakásban keletkezett tűz, mely csupa éghető dologgal van körülvéve, magától kialudjon...
Azonban az igazi "csoda" (s a történtekre a magyarázat) csak ezután következett.
Aznap éjjel nem tudtak otthon aludni, így a fiáéknál töltötték az éjszakát. Mindenki aludt már, a hozzám forduló hölgy azonban - érthető módon - nem volt képes álomba merülni, csak ébren feküdt, s cikáztak a gondok és a gondolatok a fejéből. A szobában csupán egy halvány fény ellensúlyozta az éjszaka sötétjét. S ekkor egy kivehetően női alak lépett oda hozzá az ágyhoz. Aranyszínben csillogott, a teste áttűnő volt, de a körvonalai jól látszottak. Odaguggolt hozzá, megsimogatta. Félelem egyáltalán nem töltötte el a hölgyet, sőt, csodálatos, megnyugtató érzésként írta le, s hagyta, bármi is történjen akkor, aminek történnie kell. A szellemi lény (nevezhetjük angyalnak) sokáig simogatta a kezével a hölgy arcát, s közben csak annyit mondott: "Eloltottam." A hangját nem úgy hallotta, mintha egy ember szólt volna hozzá, hanem mint egy gondolatot a fejében. Rögtön megköszönte az angyalnak a segítséget.
Az angyali élmény körülbelül tíz percig tartott, végül nem hirtelen, hanem szép lassan halványult el a szellemi alakja.
Én megköszöntem a hölgynek, hogy megosztotta mindezt velem és ezúton is köszönöm, hogy hozzájárult a nyilvános közzétételhez. A válaszomban kifejtettem, hogy alapvetően két oka lehet, amiért mindez megtörtént, megtörténhetett velük. Az egyik, hogy nem volt benne a sorsútjukban, hogy komoly kár érje őket, míg a másik, hogy az viszont benne volt, hogy egy ilyen angyali élményt megéljen. Ugye azt tudjuk, hogy az Égiek nagyon komoly ráhatással vannak az életünk eseményeire, gyakorlatilag bármilyen módon. Csupán azt kell figyelembe vennünk, hogy csak olyan alakításokat, beavatkozásokat végeznek, végezhetnek az életünket illetően, amelyek a leszületés előtt és a karmikus, lelki előzményeink fényében megélni szükséges sorsutunkba beleilleszkedik, belefér. A szóban forgó hölgynek nem volt megírva, hogy most komoly mértékben károsuljon, azt viszont megfelelő időnek ítélték meg odaát, hogy egy ilyen csodálatos élményben részesüljön.
Ez nagyon kevés emberrel történik így meg, tehát ettől függetlenül nagyon körültekintőnek kell lennünk a lakásunk biztonságát illetően (is). Az Égiek bármiben tudnak segíteni, de teljes mértékben sorsútfüggő, hogy kinek milyen mértékben áll módjukban beavatkozni az életébe. A hozzám forduló hölgynek ez az eset - természetesen - egyben egy erős figyelmeztetésnek is minősült a szellemi segítők részéről.
E történet egy örökre meghatározó élmény lesz az átélőnek, kétséget sem hagyva a tekintetben, hogy létezik túlvilág és léteznek mindannyiunk számára olyan szellemi lények, akik mellettünk vannak és figyelemmel kísérnek bennünket, még ha csupán ritka alkalmakkor is vagyunk képesek látni őket.
Valamint jól érzékelteti azt is, hogy az Égiek bármit képesek alakítani az életünkön, tehát ha azt nem teszik, pedig nekünk jól esne, vagy mi azt kérnénk, nyomós okkal járnak el így. S bíznunk kell a bölcsességükben, és a miénknél jóval szélesebb látókörükben és tudatosságukban, hogy bármit, amit engednek számunkra megtörténni (mert minden csak az engedélyükkel történhet meg), azt okkal teszik, azért, mert a lelkünknek a karmikus előzményeink tükrében azt kell most megélnünk, megtapasztalnunk.
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)
RIDENS, Karácsony: Gyertya tánc - videó
forrás: Gergő Fenyőházi
