„Az életben csak a változás állandó.”
olvastuk már sok helyen, hallottuk már sok embertől.
Talán már elcsépeltnek hangzik ez a mondat, mégis igaz.
Az év vége felé gyakran visszatekintünk az elmúlt esztendőre. Számot vetünk mindazokkal a dolgokkal, amiket megéltünk, megtapasztaltunk. Jókkal, rosszakkal egyaránt. Bánkódunk rajtuk, tanulunk belőlük, de végül mindig haladásra kényszerít az élet. Ha egy helyben maradunk, mert úgy érezzük, nincs erőnk megtenni a következő lépést, akkor erősebben noszogat.
Elkezdenek olyan dolgok történni, amelyek arra ösztökélnek, hogy mozduljunk meg. Ha ellenállunk, akkor egyre nehezebbé válik a lelkünk. Érezzük, hogy fogy az erőnk, mintha mázsás súlyokkal húzna le a gravitáció.
Van, hogy eltöltünk hosszabb – kevesebb időt is ebben az állapotban. Majd egyszer csak megrázzuk magunkat és elhatározzuk, hogy kilépünk a számunkra fájdalmassá vált mozdulatlanságból és tovább indulunk..
Ha könnyed a szívünk, jól érezzük magunkat, ha varázslatos módon minden “összejön”, akkor tudjuk, hogy a jó ösvényen haladunk tovább. Ha fokozódnak a nehézségek, irányt kell változtatni.
Ha kicsit elcsendesedünk és befelé figyelünk önmagunkba, akkor meghalljuk a belső hangunkat. Észrevesszük a jeleket magunk körül. Így kicsit könnyebben rálelünk majd a számunkra helyes útra.
(forrás: Székely Orsi kicsibudoar.hu)
Kollányi Zsuzsi - Angyal - videó
Talán már elcsépeltnek hangzik ez a mondat, mégis igaz.
Az év vége felé gyakran visszatekintünk az elmúlt esztendőre. Számot vetünk mindazokkal a dolgokkal, amiket megéltünk, megtapasztaltunk. Jókkal, rosszakkal egyaránt. Bánkódunk rajtuk, tanulunk belőlük, de végül mindig haladásra kényszerít az élet. Ha egy helyben maradunk, mert úgy érezzük, nincs erőnk megtenni a következő lépést, akkor erősebben noszogat.
Elkezdenek olyan dolgok történni, amelyek arra ösztökélnek, hogy mozduljunk meg. Ha ellenállunk, akkor egyre nehezebbé válik a lelkünk. Érezzük, hogy fogy az erőnk, mintha mázsás súlyokkal húzna le a gravitáció.
Van, hogy eltöltünk hosszabb – kevesebb időt is ebben az állapotban. Majd egyszer csak megrázzuk magunkat és elhatározzuk, hogy kilépünk a számunkra fájdalmassá vált mozdulatlanságból és tovább indulunk..
Ha könnyed a szívünk, jól érezzük magunkat, ha varázslatos módon minden “összejön”, akkor tudjuk, hogy a jó ösvényen haladunk tovább. Ha fokozódnak a nehézségek, irányt kell változtatni.
Ha kicsit elcsendesedünk és befelé figyelünk önmagunkba, akkor meghalljuk a belső hangunkat. Észrevesszük a jeleket magunk körül. Így kicsit könnyebben rálelünk majd a számunkra helyes útra.
(forrás: Székely Orsi kicsibudoar.hu)
Kollányi Zsuzsi - Angyal - videó
forrás:Magneoton
