Az ismeretlen

 

A napokban igen elgondolkodtatott egyik kedves ismerősöm különös meghökkenésű ráeszmélése arra a teóriára, mely szerint mindannyinknak van egy személyes oltalmazója, őrangyala. 

Először fellengzősen azt gondoltam magamban, hogy hiszen ez sokak számára közismert, mivel oly sokszor emlegetjük, sőt, mint mondják, a gyerekeket és a részegeket két angyal is védelmezi! Majd, látva szeretett barátom őszinte döbbent kíváncsiságát, mélyen a gondolataimba merültem. Igen, számomra is voltak olyan erőteljes eszmék, melyeken négy-öt évig intenzíven elmélkedtem, míg valósággá nem váltak az életemben. Ma már hiszem, hogy a világnak létezik egy másik, magasabb és finomabb valósága. A kellő időben onnan érkező igaz és valóban nekünk szóló üzenetek – akár egy író látszólag elejtett szavaként, „véletlen” történésekként, egy festmény által sugallt ismeretlen érzésként – képesek a végső lényeg láttatására. 

Rabindranath Tagore

Sosem felejtem el azt a pillanatot és helyet, amikor a középiskolából hazafelé menet, hosszan sétálva, Tagorét olvastam és egy pillanatra megállt a Föld forogni – legalább is én úgy véltem. Olyan üzenetet kaptam, amit szívem mélyéből tudtam és éreztem, hogy azért írt le 150 évvel azelőtt a Nobel-díjas hindu költő, hogy én megkaphassam. Eltűnt az idő, csak azt éreztem, hogy ezt egyedül nekem írta. Nem volt semmi személyes az írásában, de lelkének az ereje valamiképp átjött és letaglózott.

Gárdonyi sírfeliratán ez olvasható: „Csak a teste!” Hasonlóan féltett és meghatározó lelki élményem, amikor hét éves kisdiákokként egy szál virággal a kezünkben az egri várban sétálunk és tanítónk felolvasta ezt a sírfeliratot. Miután letettük a virágokat, komoly kérdést intézett hozzánk, mit gondoltok mit jelenthet ez? Nem sok mindenre emlékszem az általános iskola nyolc évéből, de talán még az árnyékokat is le tudnám rajzolni, ott abban a pillanatban a várkerti sír körül! Ez olyan kérdés volt, ami felébresztette a lelkünket. A válasz is megmaradt, amit tanárunk adott, hisz a lelke az írásaiban él tovább. Mégis, talán a felkavaró kérdés volt a legfontosabb!

Nem hiszem, hogy oly zsenge fejjel készen álltunk ilyesmiken elmélkedni, de ezek mélyebb szinten hatnak és úgy tűnik, hogy lelkünk szomjúhozza az abszolútra vonatkozó megrendítő kérdéseket, gondolatokat. Ez az igazi élet, amikor érezzük, hogy olyan dolog történik velünk, melynek hatására ébredezik lelkünk és talán eljön az idő, amikor ébren is marad!

Visszatérve barátnőm kérdésére, valószínűleg azért nehéz bíznunk a személyes gondviselésben, mert sok esetben a szemünknek és a csodákban akarunk hinni. Pedig, talán a leghétköznapibb csoda, hogy egy „őrangyal” mindenki szívében ott él és őt úgy hívják, hogy lelkiismeret. Persze kultúránként máshogy is nevezhetjük: csétja-guru (szívben élő tanítómester), felsőlélek, gondviselés, de a felekezettől mentes, univerzális megjelenése szerint ő a lelkiismeret, mely mindig a magasabb igazság hangján szól és a helyes úton vezet.

Természetesen az út, melyet járunk, nincs piros és zöld lámpákkal jelezve, nem tudhatjuk előre, mi helyes vagy helytelen, de a lelkiismeret átsegíthet ezen! Itt bele kell menni a játékba és az élet majd megmutatja, hogy a „vizsgákon” mi számít, az elmélet vagy a gyakorlat.

Ilyen cáfolat volt egy Pető Intézeti Főiskolai megmérettetés, ahol két orosz férfi és egy magyar lány hallgatótársammal együtt tettünk mozgássérült gyerekek és egy kisebb számú tanári kar előtt gyakorlati vizsgát. Őszintén összehozott bennünket az a hosszabb időszak, míg nagy lelkesedéssel a feladaton dolgoztunk. Hozzá tartozik a történethez, hogy orosz diáktársaink majd 20 éves fejjel és csupán egy év intenzív magyar nyelvtanulással a hátuk mögött végezték ugyanazt az iskolát. Nem győztem eleget csodálni őket, hogy ilyen fiatalon, képesek egy ilyen nehéz nyelvet és kultúrát (pl. gyermekdalok, mondókák) egy év alatt úgy elsajátítani, hogy egyenrangú partnerei lehessünk egymásnak a főiskolán. Közösen és hosszasan készültünk erre a számonkérésre, melyben egyetlen kizáró tényező az volt, ha egymás foglalkozásába (melyek tematikusan egymásra épültek) beleszólunk vagy átvesszük a hallgatótársunk szerepét.

Ritával igyekeztünk az egyszerűbb részeket a fiúkra osztani, így ők kezdték egymás után a foglalkozásokat. Majd jött a hidegzuhany, mely fel sem merült bennünk, hogy megtörténhet. Mégpedig az, hogy a nagy stressz hatására leblokkoltak. Mi csak azt vettük észre, hogy kint állunk a gyerekek előtt és lelkesen átvesszük a fiúk szerepét, talán nem is mérlegelve, ez egyértelműen azzal jár, hogy kizárnak mind a négyünket a vizsgából. Mi örömmel végigvittük a foglalkozást és nagy boldogság öntött el bennünket, mert a szívünkre hallgatva elsősorban a gyerekek és barátaink érdekeit szem előtt tartva tettük meg a tőlünk leginkább telhetőt. A kíváncsiság kedvéért azért érdekelt, hogy mi történik az értékelés során.

A svédcsavar csak ezután következett. Az elbírálás során az előírásokat mellőzve a legpozitívabb véleményt épp azért kaptuk, mert a szabályzatnak ellenszegültünk, és úgy tettünk, ahogy jónak láttuk és abban a helyzetben a lelkiismerete szerint mindenki tett volna.

Ezek az esetek azok, melyekre nem tudunk előre felkészülni és talán nem is rajtunk múlik, hogy az a jótündér vagy lelkiismeret kilök-e az ismeretlenbe, melyet csupán azért tesz, hogy elkaphasson és megismerhessük Őt végre, vagy pedig, hogy segítségével megtanuljunk repülni.

Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.

Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon. Magányodban mellém surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.

Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez. Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong.

Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére.

És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom – a te élő szívedben – tovább dalol.

(Rabindranath Tagore: Növekvő Hold – Dalom)

Ezzel az írással szeretnék emlékezni Szarvas Rita fiatalon elhunyt konduktorra (a cikkben szereplő hallgatótársam), aki 7 éves kisfiával együtt egy brazíliai konduktív pedagógiai szaktanácsadói kiküldetésből hazafelé tartva, 2009. júniusában sajnálatos módon repülőgép szerencsétlenség áldozata lett.

forrás: Bozsó Ágnes

Kapcsolódó írás:
TAGORE: “AMIKOR ELMÚLIK A FIATALSÁG, AZ ÉLETBE GYÖNYÖRŰ IDŐSZAK KÖSZÖNT BE !”:

 https://dszilvia.blogspot.com/2016/11/tagore-amikor-elmulik-fiatalsag-az.html


LELKI ÉBREDÉS - Mik a jelei a lelki ébredésnek? (Gárdonyi Géza):

https://dszilvia.blogspot.com/2017/11/lelki-ebredes-mik-jelei-lelki-ebredesnek.html 


Gárdonyi Géza - Ha meghalok - videó

Forrás és előadó: Répa Ati