Gondolkoztál már azon, hogy az emberiség által megismert világ a valóság-e, vagy csupán egy illúzió? Egyáltalán mi teszi számunkra valóságossá a dolgokat? Amikor az ember elkezd mélyebbre ásni az érzékszervei által sugallt világegyetemben, azonnal hihetetlen felismerései támadnak.
Sokszor érezzük, hogy az életünk bizonytalan. Nem csak abban a szorongásos állapotban érezhetjük ezt, amikor megbetegszünk, vagy nem tudjuk kifizetni a számláinkat, hasonló következtetésekre lyukadhatunk ki akkor is, ha a tudomány és a pszichológia határkérdéseihez érkezünk el. Bizony, nem kell mindjárt a tudománytól elrugaszkodottnak lennünk ahhoz, hogy tudatára ébredjünk: a világ nem az, aminek mutatja magát. A világegyetem valahogy több, méghozzá sokkalta több, mint azt az ember megismerni vagy akár elképzelni lenne képes.
Gondoljuk végig a következőt! A legfontosabb érzékszervünk a látás. Tapasztalataink és az élettel való igazodási pontjaink nagyjából 80%-át a látás útján szerezzük. De hogyan is működik biokémiai és virtuális szempontból a látás mint érzékszerv?
Röviden úgy, hogy a szemünk begyűjti és átalakítja a fényt elektromos jelekké. (Eddig talán érthető vagyok.) Ezeket az elektromos impulzusokat az idegrendszer az agyba továbbítja, ahol feldolgozásra kerül. Igen ám, csak itt van egy kis bibi! A szemünk által látható fény csupán elenyésző töredéke a fénynek és a milliónyi frekvenciának, amelyekből a világegyetemünk összeáll. 2 A kutatók jelenlegi becslése alapján az ember szeme által látható fény az elektromágneses spektrum 0,005% része. Mellőzném a hullámhosszok ismertetését, egyébként bárki utánanézhet az idevágó adatoknak.
Annyi azonban világosan kitűnik, hogy ha mi a fizikai valóság láthatósági/érzékelhetőségi tartományából csupán ilyen csekélyke szeletet tapasztalunk és mi ezen víziók alapján alkotunk képet a Nagy Egészről, akkor szinte biztosan megjósolható, hogy ez a kép minden lesz, csak méltó nem arra a szóra, hogy valóság. Sokkal jobban illenék rá a látszat, az illúzió, a rettentően relatív, a csalóka meghatározás, mint a valóság. Mert az emberi elme a valóság fogalmát összeköti a megismert, biztos, megváltoztathatatlan és éppen ezért ellenőrizhető, sőt uralható tulajdonságokkal. De ébresztő, mert ez nincs így a gyakorlatban!
A következő elgondolkodtató kérdés az, hogy ha agyunk csak rezgéseket érzékel és ezeket dolgozza fel, s ezekből állít össze „valóságot”, akkor tulajdonképpen mi a fenében élünk? Mi vesz bennünket körül? Mi hat át minket? Mert innentől kezdve a három dimenzió pusztán kulissza vagy kirakat. De ami a legelképesztőbb, hogy minden az agyunkban zajlik le, a fejünkben történik. Vagyis az elménkben! Következő kérdés: akkor mi van odakint? Vagy helyesebb lenne úgy kérdezni: mi van idebent? Hányféle szintje létezik a valóságnak, a világok nézőpontjainak?
Még a végén igazuk lesz azoknak a megvilágosodottaknak, akik minden korban váltig állították, hogy a világunk relatív valóság és csupán egy besűrűsödött és torzított vetülete egy másik valóságszintnek. Ami pedig szintén egy még fejlettebb világnak a leképződése. Mint a matrjoska babák. Világ a világban. Rezgés a rezgésben.
Ebből a szemszögből nézve a mozi nagy találmány, mert mi az életünk filmjét is képletesen egy vászonról látjuk viszont. Ezek szerint mi egy virtuális világban élünk és azt folyamatosan teremtjük magunk számára. Lehet, hogy a spirituális fejlődés egyfajta kilépés ebből a mátrixszerű létformából? Lehet, hogy az egész halálmizéria egy tévhiten alapul? Talán egy csomó dolgot feleslegesen csináltunk eddig az életünkben? Például a félelmeink és aggodalmaink nagy része alaptalan? Nem, az nem lehet! – szinte hallom a fülemben a méltatlankodó emberek visszahőkölését. Pedig nem ártana figyelembe vennünk és eltöprengnünk azon, hogy:
- Világegyetemünk tömegének és valóságának minimum 95%-át nem ismerjük.
- Mi az anyag? Mi a sötét anyag? Mi a sötét energia? – Fogalmunk sincs.
- DNS-ünk közelítőleg 95%-áról nem tudjuk, mire való és hogyan működik!
- Agyunk 95%-a kihasználatlan? Agyunk holografikus működését vagy az emlékezés folyamatát, vagy a tudatalatti csodákat homály borítja.
- Auránk 95%-át nem vagyunk képesek tudatosan működtetni.
Ezek után vessünk egy pillantást a személyes valóságunknak nevezett valamire!
Bár vannak érzelmeink, gondolataink és rendelkezünk én-tudattal is, amelyet kivétel nélkül magunkénak érzünk, de vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy honnan jönnek, miként alakulnak ki vagy rakódnak össze az előbb említett tudattartalmaink? Mi mozgatja őket? Hogyan befolyásolják a tudatunkon keresztül a megéléseinket? Hol húzódnak az érzékszerveink határai? Hogyan tágíthatók eme korlátok, s miként léphetők át?
Mi az ember felelőssége és mi nem? Van-e jövőnk más valóságokban is? Mi a hit és mi a tudás? Létezik-e biztos tudás? Kicsoda Isten? De ez már meghaladja az elménk határait.
Sok embert kielégítenek az egyszerű és kommersz válaszok. Ám a szabadgondolkodókat nem. Javaslom, merjünk gondolkodni! Akarjunk megismerni! Nem pusztán a kíváncsiság, hanem létünk alapkérdései ezek. Ha pedig még nem tudunk kielégítően válaszolni ezekre a feladványokra, sebaj, az igazság keresése és a személyes valóságunk bebarangolása így is, úgy is az életfeladataink közé tartozik.
Sokan ámítják magukat mindenféle vallási képzelgéssel, de vegyük észre, hogy a tudomány is babonaságról szól abban az értelemben, hogy kétségtelen vívmányai ellenére a valóságnak csak egy igen szűk keresztmetszetét képes érzékelni. Arra pedig mostanság hivatalosan is kezdenek rájönni, azaz beismerik a tudós elmék, hogy minden megismerés kulcsa a tudatosságunkban rejlik, nem az általunk szőtt elméletekben és a képzelgéseinkben.
Talán ha a tudatosságunkat tovább fejlesztjük, ha az elménk jelenlegi határait átlépjük, akkor feltárul előttünk az élet valódi oldala. Ehhez azonban szándék szükségeltetik, tudniillik a felébredés elhatározása.
Boldog napot!
Elménk határai - videó - forrás, előadó: Száraz György
