2022. július 31., vasárnap

Az evolúció nagy ciklusai


A Vízöntő-kor már 1860-ban megérintette a Földet. Ennek első látható hatása az I. Ökumenikus Zsinat volt 1869-70-ben, majd 1875-ben megjelent H.P. Blavatsky „A Titkos Tanítások” című műve. Azóta egyre nő az együttműködés, egyre több nemzetközi kapcsolat alakul ki, és egyre több az erőfeszítés a vallási egységért. És a Halak kora még 2050-ig tart! 

Az evolúció nagy ciklusai állandó kölcsönhatások és a kozmikus térben történő örökös változások által jönnek létre. Ez egy élő ritmus, amely képes összekapcsolni még a szélsőséges ellentéteket is. Ezt a kölcsönhatást, ezt az aktivitást is nevezzük energiának, vagy egyszerűbben életnek. Minden szüntelenül mozgásban van, és olyan ritmusban, ahogy az „idő” impulzusa a „térben” megváltoztatja az eseményeket.

A látható életnek két pólusra van szüksége. Csak ebben a mágneses rezgésmezőben tud az élet kibontakozni, és mi is csak így tudjuk megtapasztalni, és növekedni a változáson keresztül. Az idő kisebb szakaszai – mint a nappal és az éjszaka, vagy az évszakok váltakozása – szabályozzák a mindennapi életünket is. 

Sok bölcs tanítás segít minket, hogy felismerjük az „idő” minőségét, mindennek az összetartozását, és megértsük az élet örökös megújulását – a TÉRBEN és IDŐBEN. A taoizmus különösen világosan fogalmazza meg ezt a „kettősséget” a jin és jang szimbólumain keresztül. A jang jel az aktivitás, a szellem, az idő és a fény szimbóluma. A jin jel a befogadás, a forma, a föld és az anyag, ezáltal az átláthatatlan és sötét szimbóluma is. 

Egy nagy világév körülbelül 25700 évig tart, egy „korszak” pedig – amíg az egyik jel tulajdonságai formálják a Földet – körülbelül 2100 évig. Elég néhány évezredet megnéznünk a „közelmúltunkból”, hogy lássuk, az idő különböző minőségei milyen változásokat hoznak az adott kor tudatában. 

A Bika korszak – kb. Kr. e. 4300 – 2100.
Ebben az időszakban kezdődött meg a mezőgazdaság fejlődése és a pénz fizetőeszközként való bevezetése. A tulajdon a saját értékek kiterjesztését jelentette, ezért fontosnak tekintették, és hatalmi célokra is használták. A pénz és a hatalom a halhatatlanság elérésének eszköze volt. Ehhez az elvhez kapcsolódnak az egyiptomi mumifikálási rituálék is, melyek során nemcsak az elhunyt vagyontárgyait temették vele együtt a sírba, de a még élő, hozzá tartozó személyeket is.
Maga a bika, mint a bőség és hatalom szimbóluma, „isteni trónra” emelkedett, nemcsak az egyiptomi kultúrában, de Krétán is Minótaurosz formájában, valamint Indiában, ahol a szent tehénre szintén „isteniként” tekintenek és ekként tisztelik.
A Bika korában szoros kapcsolat alakult ki az anyafölddel, az anyai minőségekkel és a női őserővel. „Felajánlásként” az anyaföldnek – mint legmagasabb áldozatot – állati és emberi testeket helyeztek az „oltárra”. 

A Kos korszak – kb. Kr. e. 2100 – Kr. u. 50.
Az „aranyborjú” imádatának szokása a zsidó nép számára a bűn és a babona megtestesítőjévé vált. Az új korszakban az eddig nyomot hagyó Vénusz tulajdonságok átalakultak a Mars tulajdonságaivá. Ám a tavasz sosem válik hirtelen nyárrá, mindig van egy időszak, amikor még mindkettő jellemvonásai észrevehetők, míg az új lassan meg nem erősödik. A bárány lett az új jelkép, amely a „bika-isten” helyébe lépett.
Az anyafölddel, az anyai minőségekkel, és így a női őserővel való szoros kapcsolat is átalakult. Az új erény a harcias Mars minőség lett, a férfias hőstettek. Ez volt az az időszak, amikor számos háborús hódításra került sor, és amikor a nagy hősi mítoszok íródtak. A „férfi mint hős” lett az új ideál, és ennek természetes következményeként kialakult a patriarchális struktúra, melynek eszménye a győzelem volt.

 A Halak korszak – kb. Kr. e. 100 – Kr. u. 2050.
Még mindannyian erősen hordozzuk magunkban ennek az időszaknak a jellegzetes vonásait, hisz mindezek szokássá váltak számunkra. A víz és a halak voltak a kereszténység meghatározó szimbólumai. De a múltbeli rituálék keveredtek az új értékekkel, és a keresztény szertartásokon még mindig használjuk a „kos szimbólumot” mint „Isten báránya, aki vérét áldozza”.
A Halak jegyének víz eleme természetesen más minőségű időt hozott, mint a Kos jegyének a tüze volt. Így lett az ideálokból idealizmus, készség az odaadásra és az eltökélt a küzdelemre. Odaadás és harci hajlandóság „magasrendű” célokért, személyfeletti eszményekért – mint hit, otthon, család és becsület. Egyre erősebbé vált a patriarchális gondolkodásmód, és egyre inkább legyőzte az „ősi nőiséget”.
Felébredt a hajlandóság a hitre, és erősödött az érdeklődés a gondolkodás iránt. Ám ez a reakció az élet számos területén hasadást, megosztottságot okozott – mint a szellem és az anyag, a lélek és a test, az érzés és a gondolkodás, a hit és a tudás, a látható és a láthatatlan elkülönülése. Ez – az élet ellentéteinek tudatosítása – kaput nyit számunkra, beléphetünk a szintézis új időfázisába, és megtapasztalhatjuk a tudatos összetartozást. 

A Vízöntő korszak – 1870 – kb. 3950.
Napjainkban a szeretet szellemi energiáinak egyre erősebbé váló áramlása felébreszti a spirituális igyekezetet éppúgy, ahogy a földi szeretetet is, a szexuális vágyat éppúgy, ahogy az anyagi mohóságot is. 

Napjainkban megéljük már a „szintézis energiáit”, és megtapasztaljuk az életet – új törvényekkel, új renddel és új kapcsolódással. De a polaritás régi energiái is itt vannak még – a hatalom, a nacionalizmus, az elkülönülés és a háború. 

De sokan vannak azok is, akik már testvériségben, igazságosságban, egyetemes együttműködésben, isteni segítséggel és szeretettel munkálkodnak!

- Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -