Sok tudós úgy gondolja, hogy a tudomány és a hit kizárják egymást.
Ugyanakkor a modern tudomány néhány kiemelkedő képviselője úgy tartja, hogy ez a kettő elválaszthatatlan egymástól.
Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikus:
„A
leggyönyörűbb és a legmélyebb érzés, amit megtapasztalhatunk, az a
misztikus élmény átélése. Ez minden valódi tudomány táptalaja.
Az,
akinek ez az érzés idegen, aki nem tud csodálattal és áhítattal állni
előtte, annak nincs igazán hatása a világra. Tudni azt, hogy ez az
általunk kifürkészhetetlen valóban létezik, aki, mint a legmagasabb
bölcsesség nyilvánítja ki magát és akinek ragyogó szépségét a mi tompa
elménk csak primitíven fogja fel - ez a tudás, ez az érzés áll minden
igaz vallás középpontjában.
A kozmikus vallás megtapasztalása a legerősebb és a legnemesebb hajtóereje minden tudományos kutatásnak.“
„Azt szeretném tudni, Isten hogyan teremtette ezt a világot. Nem
egyik vagy másik jelenség érdekel, ennek vagy annak az elemnek a
spektrumában. Az Ő gondolatait szeretném megismerni, a többi
részletkérdés.”
„Minél mélyebben hatol az ember a természet titkaiba, annál nagyobb tiszteletet érez Isten iránt.”
„Minél többet foglalkozom a tudománnyal, annál inkább hiszek
Istenben.”
„Annak ellenére, hogy ilyen harmónia van a kozmoszban, melyet véges
értelmemmel én is fel tudok ismerni, még mindig vannak emberek, akik azt
mondják, hogy nincs Isten. Ami viszont igazán dühössé tesz, az az, hogy
nézeteik alátámasztására engem idéznek.”
Számos idézetet lehetne ezek mellé tenni, melyekből kiderül: Einstein nem volt klasszikus értelemben vett teista vagy deista. Nehéz egyértelműen meghatározni, hogy mit is hitt vagy gondolt Istenről. Az azonban bizonyos, hogy Einstein sem az ateista, sem a materialista világképet nem tartotta összeegyeztethetőnek a kozmosz rendjével, és bosszantotta, ha őt az ateizmussal hozták összefüggésbe.
Max Planck, a kvantumfizika „atyja“:
„A vallásnak is és a tudománynak is szüksége van tevékenységeihez az
Istenbe vetett hitre, sőt, az előbbinek a kezdetén áll, az utóbbinak
minden gondolkodás végén. Az előbbi számára a világnézet tekintetében
Isten az alapot képviseli, az utóbbinak minden érvelés koronáját.”
„Nem lehetséges végső összeütközés a vallás és a tudomány között; az
egyik ugyanis kiegészíti a másikat. Úgy gondolom, minden komoly és
reflektív ember felismeri, hogy természete vallásos elemét el kell
ismernie és kultiválnia kell ahhoz, hogy emberi lelke minden ereje
tökéletes egyensúlyban és harmóniában működhessen együtt. És valóban,
nem véletlen, hogy minden kor legnagyobb gondolkodói mélyen vallásos
lelkek voltak.”
„Engem, aki fizikus vagyok – olyan ember, aki az egész életét egy
teljesen prózai tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte –,
biztosan senki nem tartana fantasztának. Az atom tanulmányozása által
mondom tehát, hogy nincs olyan dolog, hogy anyag! Minden anyag csakis
egy atomi részecskéket mozgató erő következtében áll elő és marad
egyben, mely erő egyben tartja a legkisebb naprendszert, az atomot. Az
egész univerzumban nincs azonban intelligens és örökkévaló erő, azt kell
tehát feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött van egy öntudatos,
intelligens Elme és Szellem. Ez a valódi eredete az anyagnak.”
A tudomány és a vallás kapcsolatának komplementaritásával
kapcsolatban írta Planck: „A kettő nem zárja ki egymást, éppen hogy
kiegészítik egymást és kölcsönhatásban vannak egymással. Az embernek
szüksége van a tudományra a megértéshez, és szüksége van a vallásra a
megfelelő irányú cselekvéshez.”
Robert G. Jahn, a Princetown Egyetem űrkutatással foglalkozó professzora:
„Valójában csak néhány tudós tagadja, hogy saját, kreatív tehetsége kibontakoztatásában milyen fontos szerepet töltöttek be misztikus élményei.“
Henri Poincare, matematikus, fizikus, filozófus:
„A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert az szükséges, hanem azért, mert csodálja.“
Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista:
„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
Paul Davies fizikus, író, kozmológus:
„Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - a csillagok életre kelt pora -, el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt működtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba. Meglehet, maga a Homo sapiens faj fizikai léte valóban mit sem számít kozmikus méretekben, az azonban, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert. Ez pedig csöppet sem elhanyagolható körülmény, nem céltalan, értelmetlen erők jelentéktelen mellékterméke. Nekünk valóban itt a helyünk.”
André-Marie Ampère francia fizikus, kémikus, matematikus:
„Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága… az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, … amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van.”
Ernest Rutherford atomfizika megalapítója, kémiai Nobel-díj 1908:
„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”
Paul Sabatier kémiai Nobel-díj:
„Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással.”
Pierre Lecomte du Noüy biofizikus:
„Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenletes és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban divatos kételkedéssel léptem a felnőtt korba, és 30 év laboratóriumi munkámba került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csaptak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk elismerésével. Én erre a hitre a biológia és a fizika ösvényeit kutatva jutottam el; meg vagyok győződve róla, hogy bármely gondolkodó tudós számára lehetetlen, hogy el ne jusson erre a következtetésre, hacsak nem vak és tisztességtelen.”
Arthur Eddington, asztrofizikus:
"A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet."
Arthur Peacocke molekuláris biológus és teológus:
"Hiszem, hogy a világegyetem ésszerű, mert szuperértelmes lény van mögötte.
Megborzongtat a világegyetem szépsége és ésszerűsége, a kvarkoktól az emberi
agyig, annak rendje, bonyolultsága és integráltsága. Hiszem, hogy Isten a
végső realitás."
Robert Jastrow csillagász, fizikus és kozmológus:
"Ő (a tudós) megmászta a tudatlanság hegyeit, már a legmagasabb csúcs
meghódításához közeledik, s amint kinyújtózik a végső szikla felé,
teológusok csoportja köszönti, akik ott ültek már századok óta."
Hubert Aleya a Princetoni Egyetem kémiaprofesszor:
„A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsolódom a fizikai világhoz, annál jobban hiszek az Isten valóságában.”
forrás: mantraszabadegyetem.hu - szabadosadam.hu
- - - - - -
