Lehet-e olyan, hogy egy lélek megálljon a fejlődésben, s megmaradjon azon a szinten, ahol éppen tart, mondván, neki ez éppen elég, ő nem akar sem tovább fejlődni, sem újra leszületni?
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
Ilyen esetleg csak átmenetileg merülhet fel egy lélek gondolataiban. Amikor valamilyen (negatív) megélése miatt kissé belefásul a létezésébe. De nincs az a lélek, bármit is éljen meg, aki előbb-utóbb ne kívánná azt, hogy lelki értelemben fejlődjön és hogy a szellemvilág magasabb szintjeire (szféráiba) kerüljön.
Ugye odaát minden lélek a hozzá hasonlatosakkal van egy szinten. Minden lélek olyan rezgésű energiát bocsájt ki magából, amilyen lelkületű, amilyen előjelű gondolatok és érzelmek döntően megszületnek benne, s jellemzik őt. Mivel a hasonló energia vonzza a hasonlót, így mindenki olyan lelkekkel tud csak egy szinten lenni, akik rezgése a sajátjához hasonló. (Persze ha szükséges, van mód arra, hogy meglátogassunk más szinten élőket is.)
A lélek ösztönös vágya a fejlődés éppen úgy, mint ahogy a fizikai világban egy testnek a felnőtté válás. S bár a lélek késleltetheti ezt akár a tettei, akár a szabad akarata szerint, de el nem kerülheti végleg. Nagyon jól érzi magát persze minden lélek a hozzá hasonlatosak között, ám több oka is lehet, amiért egy idő után ezen maga is változtatni kíván. Egyrészt a hozzá közel állók közül egyre többen feljebb (s távolabb) kerülnek tőle, másrészt a minden lélekben ösztönösen élő vágy is felébred benne egy idő után, harmadrészt olykor a szellemi vezetői is megengedik neki, hogy rövid látogatást tegyen felsőbb szférákba, ami aztán végképp megindítja a lelket, látva és érezve az ottani körülményeket.
Egy képletes hasonlattal élve, ha örökké másodikosok maradnánk az iskolában, ideig-óráig talán jó mókának és kielégítőnek tűnhetne, de egy idő után egyre inkább éreznénk, hogy mi már nem odavalóak vagyunk. Látnánk, hogy folyamatosan mennek el mellőlünk a megszokott emberek, láthatnánk, hogy akiket ismertünk és megszerettünk már jóval feljebb járnak, mint mi, közben pedig éreznénk, hogy a testünk, az értelmünk is kínosan érzi magát már abban a közegben.
Feljebb emelkedni csak úgy tud egy lélek, ha megemeli a rezgésszámát. Ezt úgy tudja megtenni, ha pozitívabb gondolatokat és érzelmeket bocsájt ki magából valamint ha minél többet letesz azon (negatív) karmikus adósságaiból, melyeket addig felhalmozott. Ezt azonban döntő mértékben a fizikai világban tudja megtenni, ahol kellő lehetősége van találkozni olyan lelkekkel, akikkel rendezni tudja a lelki előzményeit, és olyan szituációkkal, amelyekben rendezni tudja azt.
Bármennyire is erős tehát egy lélek elhatározása akár itt a fizikai életben, akár odaát, hogy ő többet bizony nem kíván leszületni, a fentiek mentén és értelmében előbb-utóbb maga fogja kimondottan kérni, hogy had folytassa az életét egy újabb testi leszületésben. S mivel odaát jóval szélesebb tudatossággal rendelkezünk, s jóval szélesebb a rálátásunk a világra és benne magunkra is, mint földi testből nézve, ezért ez az elhatározás és megértés jobbára odaát születik meg.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
