Müller Péter, a spirituális, ezoterikus irodalom egyik legismertebb
hazai szerzője, József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró,
előadó.
Amikor Müller Péter találkozik a közönségével mindig telt ház fogadja. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ő a spiritualitás nagymestere s ez a téma megszámlálhatatlan embert vonz, Hiszen ki ne szeretne bizonyosságot kapni olyan dolgokról, amelyek a szellemvilággal kapcsolatosak.
Az író Aranyfonál című kötete kapcsán beszélt telt ház előtt a lélek halhatatlanságáról. Mint mondta, mikor az ember 80 éves, és élete jelentős része írással telt el, eljut oda, hogy kimondjon olyan dolgokat, amelyeket addig talán magának sem vallott be. – Az Aranyfonál ilyen könyv. Lényege a halhatatlanság, a kapcsolat a szellemvilággal. Mert az ember a szellemvilágból ered, és az azzal való kapcsolata soha nem szűnik meg. Az aranyfonal az emberi valónkat az abszolút szellemvilághoz köti. A neveltetésünk ott tart, hogy amit érzünk és gondolunk, az az agyunk produktuma. De mitől lesz az agy gondolkodó szerv? Az emberi testet egy élettelen dologhoz hasonlította, amelynek érzést és értelmet ad maga az agy. Földi létezésünkhöz kell a testünk, melynek szerves része az agy melyet szerinte a szellemi részünk működteti. Müller Péter, és saját, fiatalkori élményét hozta fel példának. Amikor 1956-ban minden félelmét legyőzve elindult a főváros utcáin a szerelméhez, meglőtték egy orosz tankból.
Egyszer csak láttam magam fentről, ahogy vonaglok az utcán, ugyanakkor nem szűnt meg teljesen a tudatom. Kiléptem a saját testemből, boldog voltam, felszabadult. Rájöttem, hogy a testem nélkül is vagyok. De hallottam egy hangot, hogy vissza kell mennem, mert vár a szerelmem a földi dimenzióban. Megéltem azt, hogy az igazi valónk nem hal meg, azt nem lehet megölni.
Ez az élmény egész másfajta úton indított el engem, és később több száz hasonló élményt gyűjtöttem össze. A lányt pedig feleségül vettem, aki ma már 91 éves, ma is boldogan élünk – vallotta az író. Müller Péter számos színdarabot irt például a Szomorú vasárnap vagy a Mária evangéliuma. Mindegyik darabjában ott van az a világ, amiben élünk, de ott van egy másik is ami a másik világunk. De az örök szellem bennünk van, nem kell ahhoz meghalni, hogy megtapasztaljuk, hiszen meditatív állapotban, önfeledten,- amikor boldogok vagyunk- is megéljük, csak nem vesszük észre.
Müller Péter beszélt Márai Sándorról, aki naplójában azt írja, hogy csak felesége halála után jött rá, hogy Lola őt mennyire szerette hatvankét éven át. Kapcsolatban állt elhunyt feleségével, akivel szintén egy láthatatlan aranyszál kötötte össze. Az asszony ugyanis folyamatosan üzent neki odaátról. De azt üzente, hogy ne írjon arról, hogy az Isten jó, arról nem szabad beszélni, mert akármilyen jó író, nem tudja leírni azt, ami ott van. Csak ledegradálná. Odaát is van egy utunk, egy gyönyörűséges út. Amit ott átél az ember, az szavakkal kimondhatatlan. Ezért sokszor a zenében is a legmagasztosabb pillanat a szünet, a csönd. A legmélyebb dolgainkat nem tudjuk kimondani. Én 1980-ban újra hallottam a hangot, ami akkor, fiatalon visszaküldött ide. Az én tanítómesterem hangja. Ő azóta nevel, tanít, hogy hogyan, ezt írtam le a könyv második felében. Sok ezer oldal a tanítása, az esszenciáját tudtam csak leírni – mondja az író, aki vallja, kereszténynek lenni azt jelenti, hogy az aranyfonalat őrizni kell. Meggyőződése, ilyen fonala kivétel nélkül mindenkinek van.
– A szellemvilágból érkeztünk. Az aranyfonal az, amit az ember soha nem enged el, amikor a földi testébe kerül. Aki nem tud róla, nem hisz benne, annak is van őrző angyala, vezetője. Láthatatlan aranyfonallal vagyunk összekötve azzal a világgal, ami fényből és szeretetből van. Senki sincs elhagyva itt. Előfordul, hogy az ember elhagyja azt a világot, és „belevarázsolódik” ebbe a világba, de az igazán nagy pillanatokban ez a hang megszólal, úgy, ahogyan az én életemben megszólalt. Amikor boldognak érezzük magunkat, a szellemi részünk él. Az, amelyik nem hal meg soha.
forrás: minalunk.hu
- - - - - - -
Müller Péter vendégeskedett a művelődési központban - videó
forrás:Sümeg Városi Televízió
