Az Isteni Igazság világa csak korlátozottan tudatosul bennünk, és minden
jel szerint ez is szándékoltan van így.
A lelkünk azért lép ebbe a világba, hogy megtapasztalja az emberi létet - ekként az Isteni Igazság világáról őrzött emlékeinknek és e világ tudatosságának korlátozottnak is kell lennie, hogy lehetővé tegye számunkra az emberi lét tapasztalat maradéktalan átélését.
Ha tisztában lennénk vele, hogy a változás, a félelem, a halál, a korlátozottság és a kettősség egytől
egyig csalóka tünemények, nem lennénk képesek maradéktalanul azonosulni az energiájukkal.
Ha világos emlékekkel öltenénk testet, megtagadnánk magunktól a lehetőséget, hogy
felülemelkedjünk ezeken az állapotokon, és felfedezzük, hogy valóban puszta illúziók.
Azáltal, hogy fizikai testet öltve elfeledjük valódi kilétünket, megadjuk magunknak az esélyt, hogy
visszaemlékezhessünk rá: spirituális lények vagyunk, akik fizikai megtapasztalást élnek át.
Egy 1990-ben Atlantában tartott összejövetelen hallottam, ahogyan Gerald Jampolsky, a közismert szerző és az A Course in Miracles szaktekintélye elmesél egy igaz történetet egy
házaspárról, akik a második gyermekük világra jötte után érkeznek haza a kórházból. Ez a történet
ékesen szemlélteti a tényt, hogy valódi tudomással bírunk az Istenhez és a saját lelkünkhöz fűződő
kapcsolatunkról, miután azonban testet öltünk, meglehetősen hamar megfeledkezünk róla.
A házaspár tudatában volt, milyen fontos bevonni hároméves lányukat is az újszülött hazatérésének
megünneplésébe, ám nyugtalanította őket a kislány ragaszkodása ahhoz, hogy engedjék egyedül
bemenni a baba szobájába. Hogy kérését tiszteletben tartsák, mégis ellenőrizhessék a helyzetet, a
szülők bekapcsolták a bébiőrzőt, hogy ha nem is látják, mi zajlik a szobában, legalább hallhassák.
Amit hallottak, egészen elképesztette őket. A kislány egyenesen odament a gyerekágyhoz, és a
rácsokon keresztül így szólt az újszülötthöz:
„Baba, mesélj nekem Istenről! Én már kezdem elfelejteni!"
A lélek rendesen nem ütközik korlátokba. Amikor azonban megtestesül, létrehoz magának egy
személyiséget vagy egót, amely magán hordozza a gyógyító utazáshoz szükséges konkrét
jellemvonásokat, és úgy dönt, hogy elfeledi az Isteni Igazság világához fűződő kapcsolatát.
Azon fátyol ellenére, amelyet Istennel való egységünk emlékére borítunk, s amely hároméves
korunkra a fenti történet tanulsága szerint alighanem szinte teljesen takar, emberként sem
tagadtatik meg tőlünk a kapcsolat az Isteni Igazság világával. Lelkünk olyan rezgéseket hordoz,
amelyek összhangban vannak és összekötnek minket ezzel a birodalommal.
- Részlet Colin C.Tipping: Sorsfordító megbocsátás c. könyvből -
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek...
Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet...
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan és oly édesen...
De őt sem érti senkisem.
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.
