Amikor Albert Einstein előadást tartott az Egyesült Államok számos egyetemén, visszatérő kérdés volt:
"Ön, Mr. Einstein... Hisz Istenben?
Amelyre mindig azt válaszolta:
- Hiszek Spinoza Istenében."
Spinoza egész életében a szent könyvek és filozófia tanulmányozásával töltötte, egy nap ezt írta:
Nem tudom, hogy Isten valóban beszélt-e, de ha mégis, akkor szerintem ezt mondhatta a hívőknek:
- Hagyd abba az imádkozást, és üsd magad mellkason!
Azt akarom, hogy menj ki a világba, hogy élvezd az életed.
Azt akarom, hogy jól érezd magad, énekelj, neveld magad... élvezd mindazt, amit érted tettem.
Ne menj tovább azokba a sötét és hideg templomokba, amiket magad építettél, és ne mondd, hogy ez az én házam!
Az otthonom a hegyekben, erdőben, folyókban, tavakban van.
Itt élek veled és kifejezem irántad érzett szeretetemet.
Ne vádolj többé a nyomorult életed miatt,
Soha nem mondtam neked, hogy bármi baj van benned, hogy bűnös vagy, hogy a szexualitásod vagy az örömöd rossz dolog lenne!
Tehát ne hibáztass engem mindenért, amit mondtak, hogy hidd el.
Ne olvass tovább olyan szent olvasmányokat, amelyekhez semmi közöm.
Ha nem tudsz olvasni engem hajnalban, egy tájon, a barátod, a feleséged, a férjed, a fiad szemében... Nem találsz meg egy könyvben!
Ne ijesztgesd magad.
Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem dühöngök és nem büntetek.
Tiszta szerelem vagyok... megtöltöttelek téged szenvedélyekkel, korlátokkal, örömökkel, érzésekkel, igényekkel, ellentmondásokkal... és szabad akaratot adtam neked...
Hogy hibáztatnálak, ha reagálsz valamire, amit beléd raktam?
Hogyan büntethetnélek azért, mert az vagy, aki vagy, ha én vagyok az, aki teremtett téged?
Tényleg azt hiszed, hogy teremthetek egy helyet, ahol elégethetem az összes rosszul viselkedő gyerekemet, az örökkévalóság hátralévő részében?
Miféle Isten képes erre?
Ha ilyen lennék, nem érdemelném meg a tiszteletet.
Ha csak imádatot akartam volna, csak kutyákkal lakattam volna be a földet...
Tiszteld a férfitársaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak.
Csak annyit kérek, hogy figyelj az életedre, hogy a szabadság váljon az útmutatóddá.
Te és a természet egy entitás vagytok... szóval ne hidd, hogy hatalmad van felette.
Te a része vagy.
Vigyázz rá és ő vigyáz rád.
Minden jót teremtettem és tettem neked elérhetővé, és nehezemre esne, hogy hozzáférj ahhoz, ami nem az.
Ne használd a zsenialitásod arra, hogy azt keresd, ami rossz.
Rajtad múlik, hogy az egyensúlyt sértetlenül tartsd.
A természet nagyon jól tudja, hogy kell tartani, csak ne zavard!
Teljesen szabaddá tettelek.
Teljesen szabadon teremthetsz mennyországot vagy poklot az életedben.
Nem mondhatom meg, hogy van-e valami az élet után, de adhatok néhány tanácsot:
Ne higgy többé bennem csak úgy, hinni feltételezés, kitalálás, elképzelés.
Nem akarom, hogy higgy bennem, hanem azt akarom, hogy érezz engem magadban.
Hogy érezzem magam benned, amikor a birkáidra vigyázol, amikor a kislányodat neveled, amikor a kutyádat simogatod, amikor a folyóban fürdesz...
Fejezd ki az örömöd, és szokj hozzá, hogy csak azt vedd el, amire szükséged van!
Az egyetlen biztos dolog, hogy itt vagy, hogy élsz, hogy ez a világ tele van csodákkal... és hogy ezekben a csodákban képes vagy pontosan tudni, mire van szükséged valójában.
Ne keress odakint..
Nem fogsz megtalálni...
Itt vagyok...
A Természet,
A Kozmosz...
Én vagyok az.
- Spinoza Baruch -
- - - - - - -
Wass Albert - Te és az Isten - videó
forrás: TILAJ LIFE
Wass Albert: Te és az Isten
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
