Intelligens teremtés

A valóságban nem tapasztalható, hogy a céliránytalan összevisszaság működőképes rendszert és rendszereket hozzon létre.

A valóságban az tapasztalható, hogy a működőképes rendszerek mindig intelligens akaratra (mint okra) vezethetők vissza.

Ezért nagy valószínűséggel feltételezhetjük azt, hogy a világmindenségben uralkodó jelleggel tapasztalható működőképes rendszerek intelligens akarat produktumai.

Mivel az anyag nem rendelkezik rendező intelligenciával, és az anyagot formáló véletlen céltalan összevisszaság, így a két lehetséges alapalternatíva közül - az anyagot elvetve, mint ősokot, a véletlent elvetve mint rendező okot, - a Világegyetemben működő rendszerek végső okaként Istent kell megjelöljük.

Tőle származik az intelligens energia, ami fenntartja a mozgást, és a mozgásban funkcionáló rendszerezett működőképességet.

Tóth Tibor informatika professzor így fogalmaz:

"..ez (a Világegyetem mozgásban funkcionáló rendezettsége) felveti a komplemens problémát, az intelligens teremtés fogalmát, ugyanis rendszerelméletileg és rendszertechnikai szempontból minél bonyolultabb egy rendszer, annál inkább kiált a tervezője után."

(Forrás: istenérvek)

Véletlen vagy Tervszerűség

Körülnézve azt látjuk, hogy:
- Nem rendezetlenség, hanem rend vesz körül minket. (atomok világa, kozmikus világ). Ha pedig van rend, akkor kell lennie Rendezőnek is.
- Nem tervszerűtlenség, hanem tervezettség vesz minket körül. (pl.: a magban benne van a fa terve). Ha pedig van terv, akkor kell lennie Tervezőnek is.

Max Planck amikor átvette az atom szerkezetével kapcsolatos kutatásaiért a Nobel-díjat a természet láthatatlan erőire tett utalásával sokkolta a világot:
„ Olyan emberként, aki egész életét a legjózanabb tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte, az atomokkal kapcsolatos kutatásaim eredményeképpen csak annyit mondhatok önöknek: anyag csak önmagában nem létezik! Minden anyag csak egy bizonyos erő hatására keletkezik és marad fenn, amely az atom részecskéit rezgésbe hozza, és végtelenül parányi naprendszerét összetartja…Ezen erő mögött egy tudatos és értelmes elme, egy intelligencia létezését kell feltételeznünk. Ez az elme az anyag egészének ősforrása.”

Máshol is hasonlóan nyilatkozott:
„Önmagában való anyag nincs, csupán az éltető, láthatatlan, halhatatlan szellem van, mint az anyag oka, és a titokzatos alkotó, akit én nem röstellek Istennek nevezni.”

Albert Einstein szerint:
 „Nehezen található olyan – mélyen kutató – tudományos szellem, akiben ne lenne valami sajátos vallásosság. Az ő vallásossága a természeti törvényszerűség harmóniájának csodálatában rejlik, amely harmóniában megfontolt értelem nyilatkozik meg.”

Még a legegyszerűbb egysejtűnél is fellelhető egy dupla DNS-spirál, ami mintegy 100.000 nukleotidból áll. Minden nukleotidát precíz rend szerint elhelyezkedő 30-50 atom alkot.

Mekkora a valószínűsége annak, hogy mindez véletlenszerűen keletkezzen? 
Elfogadható, hogy matematikai esélye van annak is, hogy véletlenül rend keletkezzék, de ez olyan parányi esély, ami csak papíron képzelhető el.

Sír Fred Hoyle angol matematikus az egész folyamatot ahhoz hasonlítja, ahogy egy Boeing 747-es repülőgép felépül.
„Képzeljük el, hogy egy ilyen repülőgép összes alkatrésze szét van szórva egy roncstelepen, majd ezen a roncstelepen végigsöpör egy hurrikán, és a gépet véletlenül úgy rakja össze, hogy minden csavarja – meghúzva – a helyére kerül, és a gép indulásra kész. A valószínűség-számítás ad ugyan egy számot, de az elemzés az ilyen kicsi valószínűséget a „soha meg nem történő események” kategóriájába sorolja.”

Hasonlóan vélekedik Freund Tamás agykutató professzor, akadémikus:
„Az univerzum az embertől lefelé és fölfelé is olyan összetett, hogy a véletlenben kételkedni kezd az ember. Ahhoz ugyanis, hogy a véletlen bekövetkezhessen, akkora szerencse kellene, mintha egy majmot a számítógéphez ültetnénk, és az a billentyűket véletlenszerűen ütögetve megírja a Rómeó és Júliát. Én inkább az irányított evolúciót tartom valószínűnek.”

Mikro- és makrovilágunkban tapasztaljuk, hogy az Univerzum alapvető rendezettséget hordoz.
Mi az eredete azoknak a szabályos folyamatoknak, amelyeket olyan gyakran látunk a természetben. Hogy van az, hogy a nap-éj ciklus olyan megbízhatóan állandó? Miért van, hogy a Hold fázisai teljesen előreláthatóak? Miért olyan törvényszerű az évszakok váltakozása? Honnan az a sok szabály, amely meghatározza a növények és állatok életét? Mi az eredete a társadalom törvényeinek?
A rend soha nem keletkezik spontán módon, magától.
Ahol van rend, ott kell lennie egy rendezőnek is.
Ez nem lehet a véletlen műve.
A véletlen folyamatok káoszt teremtenek, de mi nem káoszban, hanem Kozmoszban élünk!

Az ötérzékű világkép elismeri a rendezettséget, de nem érzékeli, és nem ismeri el a rendezőt.
A többérzékű világkép érzékeli a rendet és a rendezőt egyaránt.

(Forrás: szeretet.info.hu)

A reinkarnáció egy tudományosan bizonyított tény

Éltünk már jelenlegi életünk előtt is? Van rá bizonyíték, hogy egy új testben térünk vissza egy következő életben?

Dr. Ian Stevenson (1918-2007), a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karának volt pszichiátria professzora, az egyetem Személyiségkutatási Tanszékének volt igazgatója több, mint 40 évet töltött el olyan gyerekek felkutatásával, akiknek pontos, részletes emlékeik vannak előző életükből, és hipnózis használata nélkül is képesek felidézni őket. Több, mint 3000 gyerek esetét dokumentálta. A gyerekek közül sokan meg tudták mondani, mi volt az előző életükben a nevük és kik voltak a barátaik, családtagjaik. Gyakran emlékeztek arra, hogy mikor és hogyan haltak meg és még sok meglepően pontos részletre, amiket egy kis kutatással könnyen bizonyítani vagy cáfolni lehet. Személyiség- és viselkedésjegyeket örököltek előző életükből és meglepő külső hasonlóságot mutattak azzal, akik állítólag előző életükben voltak.

Újra és újra, Dr. Stevenson úgy találta, hogy a gyerekek által megadott nevek stimmeltek. A még élő, előző életbeli rokonok megkeresése után kiderült, hogy a megadott részletes információk is helyesek. Egy libanoni lány előző életéből 25 ember nevére és a közöttük lévő pontos kapcsolatra is emlékezett úgy, hogy ebben az életében nem is találkozott velük vagy bárkivel, aki ismerhette volna őket. Tekintélyes akadémikusok mondták, mint például Dr. Jim Tucker, a Virginiai Egyetem Gyermek- és Családügyi Pszichiátriájának igazgatója, hogy a reinkarnáció a legvalószínűbb magyarázat néhány esetre. Dr. Tucker folytatta Stevenson kutatását, és további új eseteket kutatott fel dokumentálható bizonyítékok után kutatva, mint például specifikus emlékek, melyeket igazolni lehet, anyajegyek, foltok, melyek gyakran jelennek meg az új testen azokon a helyeken, ahol az előző test halálos sebet kapott, valamint arcfelismerő programot használt a hasonlóságok bizonyítására.

A következő videóban a Georgia Állami Egyetem filozófiaprofesszora, Dr. Robert Almeder beszél Stevenson munkásságáról:

Dr. Ian Stevenson több, mint 40 évnyi kutatása bizonyította, hogy reinkarnáció létezik. Ez azt jelenti, hogy határozott, mély, belső tudással kijelentheted magadnak, hogy te örökké létezni fogsz, és ezután a nemlét, a halál rejtett félelme nélkül egy sokkal boldogabb életet élhetsz.

(Forrás: vanmagyarazat.blogspot)

Szellemgyógyászat-szellemsebészet (Pszichotronika)

A súlyos betegségek minden esetben lélekből vagy szellemből fakadnak, a  megtapasztalás azonban a fizikai testen keresztül történik, ez a fajta jelzés a tünet.  Ahhoz, hogy a 3 testünk – szellemtest, lélektest és fizikai test – harmóniában legyen egymással, nem elegendő a fizikai test tüneteit kezelni.

A fizikai test csak a tünet hordozójaként van jelen, ebből kifolyólag a tüneteket kezelni oktalanság, mert ha a tünetet, a betegséget létrehozó okot nem szüntetjük meg, akkor nem jöhet létre valódi gyógyulás.
A szellem és a lélektestünkben, finomabb energiák formájában ugyanúgy megtalálhatóak a szervek és a szervrendszerek:  az idegrendszer, az érrendszer, az emésztőrendszer, a kiválasztórendszer, a nyirokrendszer, légzőrendszer, a mozgásrendszer (csont-, és izomrendszer) és az energiarendszer is (meridiánok és a csakrák, vagy csokrok).

A szervezetünk a szellemtestben nagyon finom rezgésként van jelen, a lélektestben kevésbé finom rezgésként, a fizikai testben lematerializált rezgésként, fizikai anyagként található meg.
A lélek is test, a szellem is test, de a fizikai szem számára láthatatlan. Mivel a fizikai világunkban az 5 érzékszervünkre igyekszünk támaszkodni, nem vagyunk képesek közvetlenül felfogni a lélekből és a szellemből érkező jelzéseket, így azok a fizikai testünket, mintegy jelzőrendszerként használva küldik nekünk az üzenetet, hogy valamit nem helyesen teszünk, bizonyos helyzeteket rosszul kezelünk, életfeladatainkat rosszul hajtjuk végre.
Ezért van az, hogy a betegségeket csak a gyökerüknél lehet gyógyítani, azaz ahonnan fakadnak: lélekben és szellemben. A súlyos és kevésbé súlyos betegségeket szellemszinten és lélekszinten tudjuk gyógyítani, megváltozott tudatállapotban, mély alvási szinten, nem pedig hipnózisban!

A “tudjuk” kifejezésben a többesszám nem tévedés esetünkben, mert a gyógyító és a páciens szelleme közös, összehangolt munkát végez. A folyamat során előbb ellazult, relaxált állapotba kerülünk, majd az agyfrekvenciáinkat visszük le 0 és 4 hertz közé. Ebben a fázisban ki van kapcsolva a tudatos elme és képesek vagyunk kapcsolatot teremteni a szellemünkkel. Szellemsebészettel, szellemgyógyászattal a betegség okaira derítünk fényt. A gyógyítást a szellemtestben, illetve a lélektestben végezzük el, ahonnan a gyógyulás aztán átíródik a fizikai testbe is. Ez a gyógyítás a beteg aktív közreműködésével történik, így részese lesz saját gyógyulásának. A gyógyítás  fizikai eszközök és gyógyszerek nélkül történik, a műtét, illetve a kezelés során nincs vérzés és nem jár fájdalommal sem. A gyógyulás alapvetően függ a gyógyulni vágyó, gyógyulásba vetett hitétől.
A szellemgyógyászat egyetlen mellékhatása a gyógyulás!

(Aranyosi Ervin)

A világhírű magyar agykutató döbbenetes vallomása Istenről

A tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az "anyagi" szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál. Csupán az elmével felfogható területen "kirándulnak", az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű magyar agykutató, Freund Tamás professzor.

Freund Tamás neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a biológiai tudomány doktora, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa

Az "Istenadta" című kiváló könyvben, különböző emberekkel beszélgetnek a szerzők tehetségről, felelősségről, Istenről és az ezekkel kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.

Freund Tamás professzor urat is megkérdezték ez ügyben. Megdöbbentő amikor a materiális világ kutatói, a racionalitás emberei mégiscsak eljutnak az anyagon túli, sokkal "finomabb szintű" dimenziók világába is, és a sejtek, idegpályák és egyéb biológiai dolgok mellett, Istenről kezdenek el beszélni. Itt olvashatsz a vele készült beszélgetésből néhány gondolatot:

Interjú részlet

"...a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást - nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének - amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.

- A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

- Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.

- Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.

- Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?"
(Forrás: meditacionk.blogspot)

- - - - - - 

Egy este Freund Tamás agykutatóval (részlet) - videó

Freund Tamás az agyról és a lélekről

Reinkarnáció: mese vagy valóság?

Azért nem mindegy: megszületünk, élünk, aztán meghalunk, és a világ onnantól nélkülünk megy tovább? Ennyi lett volna? A halállal mindennek vége?

Vagy majd valami rajtunk kívül álló erő eldönti, hol töltjük az örökkévalóságot, de akkor is csak a két véglet jöhet számításba?

Esetleg van egy folyamatos létezés, aminek során egyik testből költözünk a másikba, hogy játszhassuk az élet nevű játszmát, és amit egy adott életben teszünk, azt felelőséggel illik tenni, hiszen meghatározza későbbi létünket?

Az ókori egyiptomiak szerint például sokezer életen át tanulunk a hibáinkból, mire megértjük, mi végre jöttünk a Földre és megszabadulunk. a jó hír, hogy azt is hozzátették, előbb-utóbb mindenki eljut a fejlődés csúcsára. A rossz hír az, hogy lehetséges, te még csak az út elején tartasz...

A reinkarnáció gondolata igen vonzó magyarázat az ember eredetére, a halál utáni kérdésekre és az élet értelmére vonatkozóan. Nem csak a keleti vallások vagy az ezotéria hívei ismerik el, hanem egyre hétköznapibb fogalommá válik a világ civilizáltabb, tehát szellemiségében elmaradottabb részein is.

Már az ókorban is...

Hogy félreértés ne essék: a reinkarnáció nem egy újkeletű teória, már az ókori Egyiptomban is úgy gondolták, hogy testről testre vándorol a ká, amit ma léleknek nevezhetnénk. Jóval az egyiptomiak előtt pedig ott volt számos primitív törzs, akik kifinomult nyelvezet híján egyszerűen csak életnek nevezték azt a valamit, ami az anyagi testből eltávozik, csak hogy egy új testet keltsen életre.

Pitagorasz egész pontos leírást adott arról, hogy a lélek halhatatlan és csak bent lakik a testben, ugyanígy Platón is azt vallotta, hogy az ember teljes mértékben szellemi-spirituális lény, aki használja a testeket, ő maga viszont örökkévaló és halhatatlan.

Talán meglepő, de a korai Kereszténység is 300 évig tanította a reinkarnációt - a Biblia alapján -, amíg Nagy Konstantin által erős római befolyás alá nem került az egyház.

Ki vagyok én?

Az, hogy egy-egy életnek vajon mi a célja, már nem teljesen ugyanúgy vélik a különböző vallások és irányzatok. A Buddhizmus szerint nem mi magunk reinkarnálódunk, hanem a karma, ami pedig tetteink összessége és azok következményei magunkra és a világ többi szereplőjére nézve, az élet célja pedig kiszabadulni a születés-élet-halál körforgásból. Szerintük az egyén személyisége szétporlad a halálkor, mintha egy nagy tengerbe kerülne, ahonnan kiválik majd egy új kombináció, és ez indul neki az új életnek.

A nyugati iskolák ezzel szemben azt vallják, hogy a lélek az maga az egyén személyisége, és a testtől különválva foglal el egy új testet, amikor megszületik. A keleti és a nyugati irányzatokban közös nevező az, hogy amit egy élet során teszünk, az befolyással van a következő életünkre: az ártó tettek tesznek bennünket később áldozattá és a jó cselekedetek, optimális döntések lévén kerülhetünk egyre magasabb tudati állapotba.

Tény vagy elmélet?

Az előző életekre rengeteg bizonyíték létezik ugyanúgy, ahogy a másvilág létére is. Akik megjárták a halált, mind ugyanarról az érzésről számolnak be: a – nem véletlenül földöntúlinak nevezett – boldogság, szeretet és végtelen nyugalom vette körül őket. Joggal gondolhatjuk, hogy ilyen az élet test nélkül, ám az eddigi tapasztalatok alapján ebből könyörtelenül ki kell szakadni, és elkezdeni egy újabb "kört" a földön, a fizikai létben.

Hipnotikus transzban különösebb nehézség nélkül érhetünk el korábbi életeket, és bár a módszernek az elmére gyakorolt hatása kissé kártékony, kétségkívül meggyőző, amikor valaki egy abban az életében ismeretlen nyelven kezd el beszélni, továbbá olyan részletekről számol be, amik teljesen illenek az adott korra és földrajzi területre.

A legérdekesebb talán azoknak a kisgyerekeknek az esete, akik néha minden átmenet nélkül elmesélték, hogy hívták őket az ezt megelőző életükben, vagy pontos leírást adnak az utcáról és házról, ahol laktak, de van, aki a régi szüleit szeretné visszakapni, vagy az elsüllyedt hajóját siratja.

Elgondolkodtató, hogy számos esetben ellenőrizték a gyerekek által megadott adatokat, és a legtöbb esetben pontos egyezésekre bukkantak. Ennyi véletlen talán elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta: egyszer élünk, de azt aztán rettentő sokáig...

(Forrás: astronet.hu)

Az élet örök törvényei

Az élet örök

A lélek létezett a fizikai születés előtt is, és tovább él majd a fizikai test megszűnése után. A lélek egzisztenciája teljesen független az általunk alkotott idő és tér valóságától, a három dimenzió és a lineáris idő korlátai voltaképpen a fizikai testre, a lélek átmeneti hordozójára vonatkoznak.

Érdekes itt megjegyezni, hogy a keresztény tanok mindegyike tanítja a lélek örök létét, de csak a fizikai test halála után. Viszont az öröklétnek lényegénél fogva nem lehet eleje vagy vége, az örökkévalóság egyben időtlenséget is jelent.

Az életben tervszerűség, elrendeltség uralkodik

Okkal és céllal kerülünk a földi dimenziók keretei közé, és ez az ok és cél talán a legvonzóbb ígérete ennek a világképnek: az egymást követő, és egymástól oly drámaian különböző fizikai létek célja a lélek magasabbrendűségének a fokozatos felismerése, a lelki frekvenciák állandó finomítása, míg végül ismét a bennünket megillető, a számunkra egyetlen lehetséges helyen, a Teremtő közvetlen közelében találjuk magunkat, ahonnan a szabad akarat ajándéka/átka száműzött.

Az élet törvényszerű

Újra és újra való megjelenésünk a fizikai dimenziókban sohasem a véletlen játéka. Szigorú elvek, törvények igazgatják végzetünket. Ugyanazok az örök törvények szabnak irányt a fejlődő emberi léleknek, amelyek a folyton változó világegyetemet kormányozzák.

(Bistey Zsuzsa)

Az Itt és Most

Ellenállásaink, a korlátok elengedése óriási segítség abban, hogy megtapasztalhassuk a jelent, az Itt és Mostot.

Sajnos, ez a legtöbbeknek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem megy. Mégis, ha létezésünk finom áramlásának részei kívánunk lenni, - ha boldogok akarunk lenni - akkor mindennapi életünk részévé kell tegyük az elengedés, a kis halálok gyakorlását.
Amit elfojtunk, nem akarunk megoldani, az életünk árnyékává válik és így saját árnyékunk megjelenik életkörülményeinkben, emberi kapcsolatainkban. Ekkor hajlamosak vagyunk másokat vagy a világot okolni problémáinkért és ha ez átmenetileg hatékonynak is bizonyul számunkra, ez a megoldás mégis téves ösvényekre vezet bennünket. A valódi megoldás bennünk van: maradjunk itt, jelen, éljünk itt és most, a kellemetlenségekkel és az örömökkel együtt. Maradjunk nyitottak, éljük meg azt, ami van és csak annyit. Ne tegyünk hozzá és ne vegyünk el belőle. Így adjuk át magunkat az elengedés bölcsességével, a jelen erejének.
(Knolmár Marica: „A nő belső könyve” írásaiból)

Életbölcsességek

Keresd és lásd meg az istenséget minden létezőben, ismerd fel az isteni hatást minden anyagi forma mögött.

Keresd a szellem fényét, az  isteni szikrát saját középpontod csendjében.
Áraszd belső világosságodat a külvilág minden történésébe.
Lélegezz lélekkel, hallj és beszélj szellemmel.
Figyelj a természet szavára, és szólítsd meg saját bensődből.
Figyelj a belső és külső fordulatokra. Élj minden pillanatban és minden szempontból figyelmesen és tudatosan.
Tisztelj és becsülj mindent, ami létezik, és mindent, ami él.
Légy hálás azért, amit teszel.
  A tudás hatalom, de bölcsen kell használni.
 A bölcs tetteit a TUDÁS, az AKARAT, a MERSZ és a HALLGATÁS szabja meg.
Csak annak add tovább a tudást, aki keresi és ne azoknak, akik előnyökhöz és mások feletti hatalomhoz akarnak jutni általa.
Teremtsd meg lelked csendjében a halhatatlan valóságod, és éld át.
Keresd a belső érettséget nyugodtan, csendesen, belső elmélyülésben.
 Meríts erőt az életedben a rendszeres meditációból.
Ismerd fel, ki vagy valójában, fogadd el magad ilyennek, LÉGY ÖNMAGAD.
Gondolkozz, érezz, beszélj és cselekedj mindig pozitívan.
Figyeld magad semlegesen és tárgyilagosan.
Folyamatosan ellenőrizd a gondolataidat, a szándékaidat, az akaratodat, az érzéseidet, a szavaidat és a tetteidet.
Neveld magad mások elismerésére és önérvényesítésed elfogadására.
Fogadd el és tiszteld minden ember egyediségét és szabad akaratát.
Egyéni értékelésedből és elvárásaidból hagyd el a kritikát.
  Állíts fel sorrendet, és cselekedj aszerint. Tűzz ki világos célokat, s valósítsd meg őket türelemmel és kitartással.
 Minden, amit teszek, tedd amilyen jól csak tudod, tedd szívesen és szeretetből.
Csak akkor beszélj, ha fontos és értékes mondanivalód van.
Ismerd meg, hogy minden durva anyagú forma és lény sorsa a keletkezés és az elmúlás, a születés és halál. Lásd és tapasztald meg, hogy a halál egy új, érzékek feletti létformába történő újjászületés.
Élj a saját erkölcsöd szerint, hiszen csupán te magad vagy a saját bírád. Az istenség, az angyalok és a Felettes éned nem ítélkeznek.
 Éld igaz módon, egyenesen és őszintén az életed.
Találd meg a saját, számodra kötelező igazságodat a  bensőd csendjében.
Légy óvatos ítéleteid megalkotásakor és kimondásakor.
Cselekedj bátran, derekasan és félelem nélkül, mert magadhoz vonzod azt, amitől félsz.
Tedd a megfelelő pillanatban félelem nélkül, amit kell.
Légy türelmes, odaadó, alázatos és szerény.
 Ismerd fel, hogy az ember eredeti fénye a bensejében lakik, nem a külsőségeiben. Minden külsőség múlandó, csak az igazi érték, a lét és a tudás maradandó. A lelked örökké él.
Minden múlandó anyagi dolog csupán egy hasonlat, egy illúzió.
Ne feledd: minél tökéletesebb vagy, annál jobban szolgálod a nagy egységet.
 Az események, a helyzetek és az emberek reakciói veled szemben csupán a lényed rezgését tükrözik.
  A határtalan önbizalom az Istenbe vetett határtalan bizalom következménye.
 Az vagy, amit gondolsz magadról, hogy mi vagy, s a világ olyan, amilyennek gondolod. A világmindenségben minden mindent szubjektíven ítél meg, az objektivitás csak az istenség sajátja.
Engedd, hogy a gondolataid vezéreljék az érzéseidet, a szavaidat és a tetteidet, ne pedig fordítva. A szellem gyakorol ellenőrzést az anyag felett.
Éled az életedet hálásan, higgadtan és türelmesen.
Minden úgy jó, ahogy van, hiszen isteni igazságokat és szellemi törvényeket tükröz.

Életed célja legyen a hála, az alázat, a higgadtság, a türelem, a jóság, a barátságosság, az udvariasság, a figyelmesség, a tudatosság, az igazságosság, az őszinteség, az igazság, az egyenesség, a kitartás, a tolerancia, az eltökéltség, az elfogulatlanság, az állhatatosság, a béketűrés, az isteni cselekvésbe vetett hit, a bátorság,  a derekasság és a saját erkölcsöd szerinti külső-belső harmónia, s akkor megtalálod az életed értelmét is.
(Diethard Stercz)

Isten nem hallgat!

Amikor a földi ember meghal, lelke elhagyja testét és teljes egészében átlép a túlvilágra.
A földi testtel együtt elpusztul annak egyik legfontosabb szerve is, az agy, mely az emberi szellemnek földi vándorlása során szükséges eszközként szolgált ebben a világban!

Az agy egyik részében, a nagyagyban vagy elülső agyban jönnek létre a gondolatok, melyekből végül összeáll az ész. A halállal ez is megszűnik. Elmúlik, mivel keletkezésének helye - az agy - mulandó. Ebben a Teremtésben, akár a földi, akár a földöntúli világban semmi sem lépheti túl saját jellegének határait sem létezésében, sem működésében. Tehát egy ember például nem változhat hirtelen állattá, egy állat pedig nem cselekedhet vagy gondolkodhat úgy, mint egy ember, mivel a Teremtés e két jellege alapjaiban különbözik. Ebből vezethető le az a felettébb fontos következtetés, hogy az ész csupán azt képes felfogni, ami mulandó, tehát csak az olyan jellegűt, mint amilyen ő maga is. Semmit sem képes ezen felül megérteni abból, ami az örök értékekre vonatkozik, mert az a jelleg egyszerűen nem a sajátja. Az ész az agy anyagiságán túl már nem képes működni.

Él bennünk azonban valami, ami képessé tesz bennünket arra, hogy a múlhatatlan, örökkévaló dolgokat, sőt még Istent is felismerjük. Ez az, ami még földi halálunk után is létezik: az emberi szellem, mely a belső hangnak is nevezett érzésben nyilvánul meg.

Az érzés a lelkiismeret egy része. Pontosan tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. Figyelmeztető vagy helyeslő hangját az ember nagyon világosan hallhatja, ha akarja. Wilhelm von Humboldt (1767-1835) ezt írta az érzésről: "Minden embernek önmaga bírájának kell lennie, és tulajdonképpen az is. Mert, ha valami helytelen dolgot teszünk, belső hangunk hangosabban és fájdalmasabban szól, mint ... ahogyan egy mástól kapott feddés valaha is képes lenne."

Az olyan ember lelkiismeretlenül cselekszik és gondolkodik, aki elnyomja érzését, és egyedül az eszére hagyatkozik, mert nincs lelkiismerete.

A Teremtés rendje szerint a szellem az uralkodó, az ész csupán a végrehajtó. ... A szellem és az ész természetes együttműködését, amikor mindegyik a rendeltetésének megfelelő helyet foglalja el, értelemnek nevezzük. Az ember "értelmetlenné" vált azáltal, hogy fejlődése során szabad akaratából felborította az egyensúlyt ebben a természetes kapcsolatban. Ez vált örökletes bűnné: az ész túlfejlesztése és a szellem elnyomása. Ez az oka annak, hogy az idők során az emberiség kudarcot vallott. Az elnyomott szellem és az egyoldalúan túlfejlesztett, a mulandósághoz kötött ész az emberiség igazi problémája, ez áll mindennek a hátterében. Minden más probléma csupán ennek az egy fő problémának a kísérőjelensége. Itt van az az egyetlen gyenge pont is, ahol Lucifernek, az Antikrisztusnak sikerült az embereket szolgáivá tennie. A mulandóság szintjein, tehát az anyagiságban, ... a túlzott észmunka által az anyaghoz kötődő embereket képes Isten ellen irányuló tevékenységének szolgálatába állítani.

A túlságosan nagyra fejlesztett nagyaggyal együtt öröklődik tovább a hajlam (nem a kényszer!), hogy élő szellemünket továbbra is elnyomjuk, hogy az ész akaratát szellemünk akaratával szemben előnyben részesítsük, ahogyan már Pál is megfogalmazta: "Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember (szellem) szerint, de tagjaimban (ész) egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével." (Róm. 7,22-23).

A szellem és az ész e helytelen kapcsolatában rejlik az oka annak is, hogy az ember elfordult Istentől. Nem meglepő, ha arról hallunk vagy olvasunk, hogy manapság a vallás alapkérdése többé nem egyezik Martin Luther kérdésével: "Hogyan találkozhatok az irgalmas Istennel?", hanem az, hogy Isten létezik-e egyáltalán.

Ilyen kérdéseket is lehet hallani emberektől: "Ha létezik Isten, akkor hogyan történhet meg mindaz a sok szörnyűséges és iszonyatos dolog, amit nap mint nap látunk, hallunk vagy tapasztalunk?" Akik ilyen kérdéseket tesznek fel, azok kételkednek Isten igazságosságában. Azon kellene inkább elgondolkodniuk, hogy ezeket a borzalmas kihatásokat maguk az emberek idézték elő. Istentől való eltávolodásuk által ők hagyták ... figyelmen kívül a Teremtő törvényeit, közöttük a vetés és az aratás egyszerű törvényét is, mely alól az emberi tett és gondolkodás sem kivétel. Az ember mindig azt fogja learatni, amit előző életeiben és jelenlegi élete során érzéseivel, gondolataival és cselekedeteivel elvetett.

Jóllehet gyakran lehet hallani: "Legyen meg a Te akaratod!" De ki gondolkodik el azon, hogy miben is nyilvánul meg ez az isteni akarat, hogy azután azt valóban, meggyőződésből és nem vak vagy tanult hit által magáévá is tegye.

Az emberek Isten Akaratát egyedül a Teremtés hajlíthatatlan törvényeiben ismerhetik fel. Még az egyes tudományok is elismerik e törvényeket és megváltoztathatatlanságuk tényét, még akkor is, ha tagadják ezeknek a törvényeknek az eredetét, vagy nem akarják azt megismerni, vagy éppen kizárják gondolkodásukból. Senki sem vitathatja, hogy saját magunkat károsítjuk, ha a természet törvényei ellen cselekszünk. Ezek a törvények azonban Isten beszédéhez tartoznak. Betartásuk nem jelent mást, mint érteni Isten beszédét és teljesíteni az Ő ... akaratát.

Isten nem hallgat. Az emberek állítják azt - ilyenek pedig sokan vannak -, hogy Isten hallgat, hogy megvárakoztatja az embert, és hogy az emberiség jelenleg egy Istentől távoli állapotban él. Könyveket írnak, filmeket forgatnak róla, és tanok egész sorát alapozzák rá.

Mi ezeknek a kijelentéseknek a célja? Az abbéli nyugtalanság vagy félelem szüli őket, hogy a dolgok mégiscsak másképp állnak? Vagy lelkiismeretük ... hangját hivatottak elnémítani? Éppen a lelkiismeret az, ami sok embert nem hagy nyugodni. Ugyanis tényleg fennáll egy valódi lelkiismereti konfliktus, amely két dolog szembenállása miatt jön létre: egyrészt amiatt, mert az emberek előszeretettel kötődnek az anyagi világhoz, amelyhez az agy, az ész székhelye is tartozik, másrészt mert belső hangjukat még nem nyomták el teljesen. Ez a konfliktus sejtetni engedi, hogy az Istentől való távolság oka máshol keresendő, hogy az ember az, aki eltávolodott Istentől, miközben önmaga és a Teremtő közé saját akaratából falat épített, mely most elválasztja őt Tőle. Az ember az, aki elzárkózik Isten szellemi erejétől, mely a Teremtés kezdete óta szüntelenül átáramlik a Teremtésen, amely nélkül az ember egyáltalán nem is létezhetne.

Más erők is részt vesznek azonban lelkiismeretünk alakításában: azok a túlvilági segítők, akik halkan nógatnak, intenek, figyelmeztetnek és tanácsokkal látnak el bennünket. Amennyiben hallgatnánk hangjukra, bizonytalan sejtésünk hamarosan egyre határozottabbá válna, míg eljutnánk egészen addig a bizonyosságig, hogy valójában az ember az, aki nem válaszol Isten folytonos hívására. A Teremtő teremtése által állandóan szól az emberekhez. Az egész látható és láthatatlan Teremtés az Ő beszéde.

Éppen azok az emberek mondják a következőket, akik sem a Biblia szavaiban, sem Istenben nem hisznek: "Csak azt hisszük el, amit látunk, tényekhez igazodunk, mert ezeket megértjük." Nem veszik észre, hogy ezek a tények nap mint nap, minden percben ott vannak előttük.

Az egész Teremtés, benne a Föld és a természet is tény, amely Istenről beszél. "Ami ugyanis Istenből nem látható, az az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható..." (Róm. 1,20).

A Teremtésben nyilvánul meg Isten tökéletessége és létezésének valóságossága, az, amire a mai teológia a választ keresi.

Ha megfigyeljük a természet csodálatos alkotásait, kezdve az atomok parányi szerkezetétől egészen a hatalmas naprendszerek egyenletes mozgásáig, akkor az éber emberi szellem előtt egy örök és tökéletes rend nyilvánul meg, mely az isteni akarat tökéletességéből keletkezett.

Egy ilyen rendezettség nem alakulhat ki a világteremtés előtti rendezetlen ősanyagból (káosz) vagy a semmiből. Ez esetben is felmerül a kérdés, hogy ki vagy mi hozta létre és alakította át a káoszt, vagy pedig ki vagy mi teremtett rendet a semmiből.

A világ keletkezéséről szóló egyetlen tan sem alapozhat arra, hogy a világ "magától" keletkezett, ha nem akar érthetetlen maradni. Továbbra is megmarad a kérdés a végső ok, az ősok iránt. Ez a kérdés pedig megegyezik azzal a kérdéssel, hogy létezik-e Isten?

A Teremtés rendjének formája, kialakítása van, ami logikusan egy erőt feltételez, ami által a rendeződés végbement. Ezen erőnek az eredetét csupán egyetlen névvel illethetjük: Isten. - Az pedig, ami Istenből kiindulva működik, az az Ő szent akarata, az isteni akarat. Ez az akarat végigvonul a Teremtés minden ... részén, mindegy, hogy az azonnal vagy csak hosszú idő alatt fejlődött ki, vagy még fejlődik.

Manapság az Istenről és Teremtéséről kialakított elképzeléssel kapcsolatban gyakran felteszik a következő kérdést: "Evolúció" (fejlődés) vagy "Isten teremtése"? A kérdés azonban ebben a formában helytelen. A Teremtés ugyanis az Ősteremtés és a kifejlődött Teremtés összessége. A Teremtés részeinek azonban, a teremtettnek és a kifejlődöttnek is, azonos eredetük van Istenben, ugyanazon isteni törvények alá vannak rendelve, mert csupán egyetlen isteni erő létezik, melyből minden kialakult és kifejlődött.

A szellemi Ősteremtés keletkezett első teremtésként, amikor e szavak elhangzottak: "Legyen világosság!" A szellemi Ősteremtés az isteni szféra alatt helyezkedik el. A Bibliában, Mózes I. könyvében a teremtéstörténet hét napjának leírása erre az első teremtésre vonatkozik, és nem a Földre. Ez a teremtésleírás nem szimbolikus jellegű, hanem tényleges szellemi folyamatokat magyaráz meg, melyek mérhetetlen magasságokban játszódtak le.

Logikus, hogy a Teremtésen, melyet Isten kezdetben (I. Móz. 1,1), tehát elsőként teremtett, nem a Föld értendő, amely Istentől a legmesszebb található, és ezért mai állapotának kialakulásáig hosszú fejlődési folyamaton kellett keresztülmennie.

Ha elképzeljük Pál szavait Jézusról, melyeket az efezusiakhoz írt, miszerint "aki leszállt, az fel is ment, feljebb minden égnél..." (Ef. 4,10), akkor egyértelművé válik, hogy a Föld és az isteniség között, ahonnét Jézus is érkezett, még szellemi birodalmaknak (egeknek) kell létezniük. Ebben a kijelentésben is utalás rejlik arra, hogy a Föld nem lehet az első teremtés.

Isten teremtését nem a "semmiből" hozta létre, mint ahogyan azt általában feltételezik, hanem teremtő erejéből, kisugárzásából, mely a "Legyen világosság!" teremtői szavak elhangzásakor a Fény nélküli mindenségbe áramlott. Majd ebből az élő erőből alakult és fejlődött ki minden. Néhány régi teremtésmítoszban úgy képzelik a Teremtés folyamatát, hogy a legmagasabb lény a Teremtést önmagából, mégpedig szívéből, vagy testének más részéből teremtette. Ez a szimbolikus ábrázolás világosan szemlélteti, hogy a Teremtéskor jelen volt egyfajta "teremtői szubsztancia", amely még ma is jelen van, tehát a Teremtés semmiképpen sem a "semmiből" keletkezett.

Ezért tehát a világ fejlődésére vonatkozóan mind a Biblia teremtéstörténete, mind a tudományos ismeret helyes. Emiatt senkinek sem kell hitében meginognia, ugyanis a fejlődés is Isten akarata. Jó példa erre maga az emberi szellem. Annak ellenére, hogy örökké élhet, nem azonnal teljesen tudatos állapotban teremtetett. Egy öntudattal még nem rendelkező "szellemi csírából", mely természetes folyamatként "űzetett ki" a szellemi birodalomból (a Paradicsomból), kell teljesen öntudatos személyiséggé fejlődnie, egy olyan világban, mely szintén fejlődés alatt áll. E világ idegen befolyásaival küzdve kell tapasztalatokat szereznie, közben pedig szelleme által nemesebbé kell tennie környezetét. Így fokozatosan egyre érettebbé válik, míg végül visszatérhet a Paradicsomba. Hasonlóan a tékozló fiúhoz, aki visszatalált szellemi hazájába.

Azonban a szellemi birodalomban is még végtelen messze van Istentől. Egy emberi szellem sohasem képes személyesen Istene elé lépni, mert Isten megközelíthetetlen messzeségben trónol. Isten nincs oly "közel", mint ahogyan azt az emberek gondolják, "mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál" (Ézs. 55,9). Isten csupán akkor van közel az emberekhez, amikor egy része (Fia) az Utóteremtésben (a világban) tartózkodik.

Az embernek azonban megvan az a képessége, hogy Istent műveiben felismerje, majd e műveken keresztül következtessen Teremtője tökéletességére és magasztosságára. Ezen az úton lépésről lépésre eljuthat az helyes Isten-hithez, Isten valódi felismeréséhez, és az Ő nagyságának megsejtéséhez.

Mivel az ember teremtményként a Teremtés művéhez tartozik, természetes, hogy Teremtője és annak művei után kutat. Normális szellemi fejlődés esetén az embernél megjelenik a törekvés és a vágy, hogy kapcsolatba kerüljön Teremtőjével. Közben azt is megtapasztalja, hogy a mű feltétlenül függ a Teremtőtől, ami lehetetlenné teszi az ember számára, hogy valaha is teremtő legyen, vagy azzá váljon.

Amióta az ember a világban tartózkodik, azóta magában hordozza e vágyat a kapcsolatteremtésre. Örök szellemi hazájából örökség gyanánt hozta magával a Fény utáni vágyat. E vágy belé lett plántálva, mely biztosan vezeti a cél felé, amennyiben éber marad. Egyre több ásatásból kerülnek elő leletek, melyek arra utalnak, vagy azt bizonyítják, hogy jóval az Ószövetség feljegyzése előtt már az őskori emberek is imádtak és tiszteltek egy legfelsőbb lényt. Hiszen Isten akkor is létezett, ahogyan örökké létezni is fog.

Isten keresése és megtapasztalása mára egyre inkább eltűnőfélben van, mert az emberiség mind jobban az anyagi világhoz láncolja magát. Az uralkodóvá emelt ész elzárja a felismerés lehetőségeinek útjait! Az ész állítja azt is, hogy Isten halott. Azonban nem Isten halott, hanem az ember szelleme hagyta magát a mulandó dolgok iránti hajlama által olyannyira befalazni, hogy olyan e szellem, mintha halott lenne. Ebben a zavaros állapotban nem tud mást tenni, mint hogy Istent halottnak tartja.

"Isten halott" - már sok keresztény is így vélekedik világszerte. Sőt még keresztény teológusok is állítják, hogy Isten halott, mivel létezését nem lehet igazolni. Így tehát egyáltalán nem meglepő, ha manapság egyre többször lehet "keresztény ateizmusról" hallani, még ha e szavak oly ellentétes jelentésűek is. Sőt, az emberi teremtménynek néha még az a groteszk követelése is támad, hogy Isten szolgáltasson neki bizonyítékokat saját létezéséről.

E természetellenes dolgok egytől egyig csupán az ember téves következtetései, aki a magas fáktól nem látja az erdőt. Az ember Isten csodálatos Teremtésében áll, ő maga is e Teremtés része, azonban ezt nem ismeri fel, mert az anyaghoz való ragaszkodása elhomályosította tekintetét a hatalmas és lényeges dolgok előtt, noha éppen ezek a legszembetűnőbbek a Teremtő művében.

Lelki megrázkódtatások által válik majd lehetővé, hogy az anyaghoz való ragaszkodása, melyhez az ész is tartozik, fokozatosan csökkenjen, aminek következtében az emberi szellem majd újra képes lesz Istene beszédét megérteni.

Ugyanis: Isten nem hallgat! Egyedül az emberen múlik, ha Istenét nem képes meghallani és felismerni!

- Herbert Vollmann -