Eltűnődtek-e már azon a jelenségen, hogy egyes – szemlátomást tökéletes életkörülmények között, ideális szülők mellett felnőtt – embertársaink miért nem képesek megbirkózni az élet egyszerű feladataival?
A testet öltést megelőzően mindannyian eldöntjük, melyik életfeladatokon, leckéken fogunk dolgozni a soron következő inkarnációnkban. Meghatározzuk a szerepeket, különböző megállapodásokat kötünk az életfeladatainkhoz.
Általában számos különböző életfeladat-változat van. Különösen fontos feladatok esetén egy különleges élményt, találkozást tűzünk ki az útra, oly módon, hogy azt lehetetlenség legyen figyelmen kívül hagyni. Ez tulajdonképpen egy energialenyomat, egy minta, amely ott pulzál az energiacsatornánkban mindaddig, amíg végül döntünk: meggyógyítjuk, feloldjuk vagy beépítjük és tapasztalatként, megoldandó feladatként újra foglalkozunk vele egy következő életünkben. Napjainkban számos lehetőség adott arra, hogy ezeket a leckékbe burkolt energetikai minták meggyógyítsuk, ezáltal eltörüljük a karmát, amely jelzőrendszerként azt a feladatot töltötte be, hogy mutassa adott pillanatban hol tartunk a fejlődési folyamatunkban.
Emberi életünkben tizenkét jellegzetes életsajátosság irányításán dolgozunk. A múltban általában egyetlen élet során egyetlen elsődleges életfeladaton munkálkodtunk, ma már nem egyetlen feladatra korlátozzuk magunkat, a bolygón zajló rezgésemelkedés révén egy sokkal gyorsabb és tudatosabb fejlődésre van lehetőségünk, akár minden feladattal dolgozhatunk egyetlen élet során. Ez természetesen egyénfüggő.
Az emberiség elképesztő iramban fejlődik. Ne felejtsük el, egyik rezgésszint sem jobb a másiknál, egyszerűen csak más. Mindenkor tartsuk észben, hogy az utcasarkon kéregető koldus, a hajléktalan, azok, akik taszítanak minket, talán jóval több életfeladatot teljesítettek sikeresen, mint amit el tudunk képzelni. Korlátolt látásunkkal nincs átfogó ismeretünk és jogunk sem megítélni a másik lelket életútjáról.
Életfeladataink felismeréséhez, teljesítéséhez a leggyakrabban emberi kapcsolatokat, megállapodásokat hívunk segítségül. Kapcsolataink minden esetben a mi belső világunkat tükrözik vissza számunkra. Az emberi kapcsolataink, a romantikus találkozások a szabad akaratot figyelembe véve csupán alternatívát jelentenek, egy segítő tervet, nem lépnek törvényszerűen működésbe, csak akkor, ha azt minden résztvevő elfogadja. Felsőbb énünk segíti a tapasztalatok kibontakozását, hogy megtanulhassuk életfeladatainkat. A szabad akarat bolygóján mindig ott van a hajlam, de nincsen elrendeltetés. Bizonyos életfeladatok tehát egymást kiegészítő belső kapcsolatokat vonzanak. Igazi megpróbáltatás akkor jelentkezik egy kapcsolatban, amikor az egyik fél rohamosan fejlődik, míg a másik egyáltalán nem jut előre. Valójában nem minden kapcsolat jelent hosszú távú elkötelezettséget.
A tizenkét elsődleges életfeladat:
Elfogadás
Alkalmazkodás
Lét-ezés
Jótékonyság
Kommunikáció (szívből jövő)
Alkotás (erőmegtartás)
Körülhatárolás (a saját energia megtartása)
Integritás
Szeretet
Bizalom
Igazság (saját)
Kegy
Elfogadás
Az önbecsülés vagy önmagunk elfogadásának művészete
Az egyén áldozatként tekint magára, ez a tudattalan motiváció vonzza életébe a helyzeteket, és találkozásokat. Ezen a területen az energiablokkok az egyén önmagával szembeni szabotázsa. "Mindent jól csinál, de valahogy semmi sem működik." Nekem semmi sem sikerül életfelfogás jellemzi. Nehezen fogadja el a munkájáért járó jutalmakat. Általában az önbecsüléshiányban szenvedő egyén látszatát kelti, de a viselkedése mögött a méltatlanság érzés húzódik meg. Gyakran elfojtott harag él benne embertársai iránt. Meg kell tanulnia az adni és kapni művészetét. Meg kell érteniük, hogy áldozati szerepük sorra olyan embereket vonz az életükbe, akik áldozatnak tekintik őket. Felelősséget kell vállalniuk személyes erejük egyensúlyáért is. Az egyenlet egyszerű: ha több sikerre vágynak az életükben akkor saját valóságuk megteremtésének személyes felelősségét is fel kell vállalniuk. Az vagy, ami a gondolataid. A külsőd a belső világ tükörképe.
Alkalmazkodás
Változás
Természetes lényünk hatalmas változásra képes nagyon rövid időn belül. Fizikai formánk azonban gyakran ellenszegül a változásnak. Ennek a feladatnak a célja, ha összhangba kerüljünk a változással. Az életben egyetlen dolog állandó, a változás. A legtöbben úgy érezzük, ha nem tudjuk, mi fog történni, kicsúszik kezünkből az életünk irányítása. Valójában, ha úszunk az áramlattal, a változás harmóniáját követjük, akkor a lelkünk irányítja az életünket. Az egó az, amely úgy gondolja, hogy az irányítás feladása az erőtlenséggel egyenlő. Amikor változással találkozunk az életünkben, a félelmünk felerősödik, ekkor mindig gondoljunk arra, hogy a rezgésszint emelkedésének természetes velejárója a változás. Aki ezen a feladaton dolgozik, nehezen hoz döntést, minden információt alaposan mérlegel, élete minden lépését precíz aprólékossággal próbálja kidolgozni. Éppen ezért az élet folyamatosan újabb és újabb kihívásokat sodor elé, ami változásra és változtatásra kényszeríti.
Lét-ezés
Teljesség
A "játék" kezdetekor el kell hagynunk az egységet és a polaritás világában találjuk magunkat. Itt kezdjük elválasztani egymástól a dolgokat, pedig minden egyes létező minden más létezőnek szervez része. Minden egy. Azok az emberek, akik ezen az elsődleges életfeladaton dolgoznak, azt érzik, hogy találniuk kell valamit, tenniük kell valamit vagy valamilyen módon ki kell egészíteniük önmagukat egy másik ember vagy tevékenység által, hogy teljesnek érezhessék magukat. Néhányuk például az evésben lel biztonságra. Itt kapcsolódnak a különböző szenvedélyek, mániák és függőségek is.
Jótékonyság
Harmónia
Ez az életfeladat nagy jelentőséggel bír az emberangyallá válás folyamatában. Minél nagyobb a fejlettségi szintünk, annál inkább felismerjük, hogy amit teszünk, mindenki másra is hatással van a Földön és azon túl. Az igazi jótékonyság nem azonos az adományozással, hanem azt jelenti, hogy tiszteljük a többi emberhez, a világ minden létezőjéhez fűződő kapcsolatot, és minden megnyilvánulásunkban gyakoroljuk ezt a tiszteletet. Amikor tetteinkben tiszteljük a többi embert, mi vagyunk azok, akik felemelkednek. Azok az emberek, akik ezzel a feladattal kiemelten dolgoznak, önzőnek és önközpontúnak tűnnek. A kapcsolódás hiánya miatt befelé fordulnak. Az irányítás alsóbb szintjén a saját igényeik és érzéseik a legelsők, mert a környezetüktől való elkülönülés miatt egyszerűen nem tudnak mást érezni. A környezetük ebből azt a következtetést vonja le, hogy semmibe vesznek másokat. A kettősség abban áll, hogy csupán másokkal kapcsolatot teremtve érezhetjük magunkat teljesnek, mégis szerfelett nehéz és feszélyező ezt tenni. Gyakran ezek az emberek túlságosan is igyekeznek, hogy szeressék őket, mert az a belső meggyőződésük, hogy őket mindenkinek szeretnie kell. Ezzel ugyanúgy elűzik a környezetükben lévőket.
Kommunikáció
Szívből jövő
Ez a feladat elsődlegesen a szerelmi kapcsolatok területén jelenik meg, mivel az új energiában a kapcsolataink nem arról szólnak, hogy egy másik ember által legyünk egészek, hanem az önmagunkkal való kapcsolat határozza meg a emberi kapcsolatainkat, ahol az igazságot is megoszthatjuk egymással. A lelkek nagy számban férfialakban dolgoznak kiemelten ezzel az életfeladattal. Jellemző, hogy már kisgyermekkorukban problémáik vannak a beszéddel. Lehet ez beszédhiba, esetleg lassan tanulnak meg beszélni. Sőt, a férfiak neveltetése is hordozza már a feladat kihívásait, például a fiúk nem sírnak kijelentéssel.
A szívből jövő kommunikáció során őszintén szavakba kell öntenünk érzéseinket, tudatni igényeinket. Ezek az emberek, ha elfáradnak vagy feszültek, általában a csend fala mögé húzódnak, nem beszélnek érzéseikről, ritkán kérnek segítséget.
Alkotás
A saját erő kifejezése
A polaritás mezején nem ismerjük fel, hogy mindannyian alkotók/teremtők vagyunk. A gondolatainkkal teremtjük meg életünk valóságát. Akik ezen a feladaton dolgoznak elsődlegesen tudatlanok saját alkotóképességeiket illetően. Előfordul, hogy alkotótevékenységük eredményéért más aratja le a babérokat, vagy nem tudnak érte viszonzást elfogadni, pedig amihez hozzányúl, erőfeszítés nélkül mestermű lesz, mégsem tud belőle megélhetést teremteni. Vakfoltjuk megakadályozza őket saját alkotásuk és alkotóképességük felismerésében. Kifejezetten hangsúlyos alkotási képességekkel rendelkeznek, de kreativitásukat nem hagyják kifejeződni. Az viszont gyakori, hogy sikeresen tanítják például az alkotótevékenységeket. A dualitás világában nagyon nehéz megtartani saját alkotó erőnket fizikai formánkban, nehéz meglátnunk, hogy minden egyes pillanatban saját valóságunk alkotói vagyunk. Ha elégedetlenek vagyunk teremtett valóságunkkal, akkor csak döntést kell hoznunk, hogy felelősséget vállalunk alkotásunkért és újrateremtjük életünket.
Körülhatárolása
Az egyéniség kifejezése a határokon át
Akik ennek az életfeladatnak az irányításával foglalkoznak, nagy érzelmi empátiával rendelkeznek, és sokan közülük gyógyítók. Olyan könnyedén és öntudatlanul mélyednek el mások érzelmeiben, gondolati sémáiban és energiájában, hogy gyakran fel sem ismerik, nem az ő saját energiájuk, amit érzékelnek. Ezek a lelkek gyenge vagy nem létező határokkal rendelkeznek, és már gyermekkorukban mélyreható, nehéz helyzetek fenyegetik határaikat, arra buzdítva őket, hogy nagyon tiszta határokat állítsanak fel maguknak, és megtanulják önmagukat tenni az első helyre. Önmagunk első helyre tétele azt jelenti, hogy gyermekeink, szüleink, partnerünk, testvérünk, barátaink, munkatársaink elé helyezzük magunkat. Ha megrázónak tartjuk ezt a kijelentést, jusson eszünkbe, hogy órási a különbség az önzőség és önmagunk első helyre tétele között. Ha önzőek vagyunk, énünk gyarapodása mások kárára történik, míg a második esetben a gyarapodás szándéka, hogy másnak is többet adhasson. Ezek az emberek túlérzékenyek, amíg nem ismerik fel saját határaikat, de éppen a túlérzékenység okán összegyűjtött tapasztalatok teszik a későbbiekben hatékony gyógyítóvá. Meg kell tanulniuk nemet mondani.
Integritás
Harmónia az énnel
Tisztában vagyunk vele, hogy mindannyiunknak különböző oldalai léteznek. Az integritás életfeladata során ezeket a különböző tényezőket és oldalainkat a teljesség harmonikus vibrációjába kell hoznunk.
Ehhez négy kifinomult energetikai vibrációt kell figyelembe vennünk, amelyeket közvetítünk:
1. Mit beszélünk?
2. Hogyan cselekszünk?
3. Mit gondolunk?
4. Mit hiszünk?
Ha ezek között az energiavonalak között nincs összhang, az általunk kibocsátott vibráció homályossá és zavarossá válik, amely azt eredményezi, hogy az emberek nehezen bíznak meg bennünk vagy értenek meg bennünket. Ezt a zavart továbbfokozza, hogy ennek eredményeként kételkedünk magunkban, ami tovább homályosítja energiamezőnket.
A legtöbb esetben tudjuk is, hogy valami nem stimmel. Pontosan ez az össze nem illés ébreszt bennünk gyanút, amikor valaki hazudik nekünk vagy nem őszinte.
Az integritás eléréséhez tehát e négy energiavonalnak rendezése szükséges. Érdekesség, hogy akik ezen az életterületen kiemelten dolgoznak, gyakran választanak olyan hivatást, amiben a nyilvánosság elé kerülnek.
Szeretet
Önmagunk szeretete
E feladat irányításának nyitja, hogy megtanuljuk feltétel nélkül és első helyen szeretni önmagunkat. A szeretet mindennek az alapenergiája, melyet univerzális energiának nevezünk. Minden energia a szeretet alapjából ered, és mi a szeretet érzéseként tapasztaljuk meg ezt az energiát. A polaritás megtapasztalása legerősebben a szeretet, és az ellentéte, a félelem által érzékelhető leginkább. Ezen a feladaton dolgozó emberek életében gyakran visszatérő jelenség a félelem. A legtöbb esetben a magánytól való félelem motiválja őket. E feladat megoldásához több úton közelíthetünk. Az egyik, hogy kifejlesztjük az én szeretetének képességét. Ha magányt és hiányt érzünk, akkor valójában félünk. A félelem tehát a szeretet hiányát jelenti. A legnehezebb és legfontosabb megtanulnunk önmagunk szeretetét. Ám igazán, feltétel nélkül csak akkor szerethetünk másokat, ha szeretjük önmagunkat. Isten belül van, nem kívül. Sokan mondják, hogy keresik a szeretetet, miközben igazából keresnek valakit, aki szereti őket. A múltban a kapcsolataink nagyobb része feltételekhez kötött szeretet volt, egyfajta függőségi viszony. Az új föld vibrációjában mind többen tapasztaljuk meg a feltétel nélküli szeretet, önmagunk és mások teljes elfogadását.
Bizalom
Önmagunkba vetett hit
A bizalom feladatkörét nehéz az irányításunk alá vonni. Ha pozitív módon akarjuk megtapasztalni ezt, akkor egy olyan személyt vonzunk az életünkbe, aki támogat és biztat minket, megerősít abban, hogy bármit képesek vagyunk elérni. Ha a negatív katalizátort választunk, akkor sajnos általában egy olyan szülő alakjában jelenik meg, aki bántalmazással biztosítja, hogy gyorsan tanuljunk: vagyis senkiben sem bízhatunk, legfőképpen saját magunkban energiamintáját gyűjtjük be már a gyermekévek alatt. A feladat tehát megtanulni elfogadni és használni erőnket, bíznunk saját tetteinkben, önmagunkban. A bizalom hiányában a hitünk is hiányzik, míg a bizalom az univerzális energiaáramlásba helyez bennünket, felismerjük isteni eredetünket.
A bizalom sérülékennyé is tesz, de ezt erővé változtathatjuk. A kristálygyerekektől megtanulhatjuk, hogy érzékenységüket, sérülékenységüket miként változtatják erővé.
Igazság
Felelősség
Aki az igazság irányításán dolgozik, általában nehezen ismeri fel, hogy nehezen áll ki saját igazáért. Ez úgy nyilvánulhat meg, hogy hajlamos mások igazságát elfogadni, ahhoz igazodni. Általában folyamatosan kutatja a legújabb könyveket, friss fogalmakat, ötleteket, rendszereket, hogy követhesse őket. Amikor a feladat megoldásának kezdetén jár, képtelen teljes egészében őszinte lenni önmagához, így folyamatosan másokhoz próbálja önmagát viszonyítani. Gyakran teremt illúziókat, hogy racionalizálja választásait. Igyekeznek elkerülni, hogy felelősséget kelljen vállalni tetteikért. Inkább hazugságokba és kifogásokba bonyolódnak, semmint őszinték legyenek azzal kapcsolatban, ami igazán történik életükben. Sok esetben fantáziavilágban élnek. Az igazság leckéje nehezen irányítható, nagy kihívásokkal kell szembenézni. Ez az az életfeladat, amely erőteljesen előmozdítja az emberiséget.
Egyedüli irányítás lehetősége a kegyetlen őszinteség. Ami azt jelenti, hogy az egyének teljes felelősséget kell vállalni gondolataiért, tetteiért, ami nem a gondolatok és tettek tökéletességét jelenti, hanem azt, hogy ezek az ember sajátjai.
Kegy
Harmónia minden létezővel
A kegy a teljes irányításhoz vezető utolsó és egyben legszebb lépcsőfok. Ebben az életfeladatban az ember megtanulja, hogy igazából nem a cél a fontos. Az utazás maga, ami igazán számít, illetve az a kegy, mellyel megtapasztaljuk az utazást. Ennek az életfeladatnak a megértését segíti, ha feltesszük magunkat a kérdést: Milyen gyakran ébredünk úgy reggelente, hogy "szeretem az életem, alig várom, hogy meglássam, mit hoz a mai nap?".
Amikor az ember igazán a játék résztvevőjének tekinti magát, és keggyel engedi át magát a játéknak, akkor élete minden leckéje könnyebbé és sokkal élvezhető válik, hiszem meglátja az általuk nyújtott ajándékokat. Ha energiánk nagy része arra megy el, hogy elvágyódunk testünkből, az életünkből és hazatérnénk, akkor a kegy életfeladatét gyakoroljuk. Ezt az életfeladatot régen kevesen választották, azonban az új föld vibrációjához közeledve egyre többen ismerik fel ennek a feladatnak a jelentőségét.Tévedés ne essék, ennek az életfeladatnak az irányítása nem jelenti azt, hogy tökéletesekké válunk. Továbbra is vannak problémáink, de ezekhez való hozzáállásunk egészen más. Minden nehézség valamit megmutat belőlünk, és egy lehetőséget kapunk, hogy feloldjuk azt. A kegy az univerzális energiához való kapcsolódás megerősítését jelenti, amely energia minden létező közötti kapcsolatot jelenti. Ők azok, akik az univerzum titkait kutatják, legbelül tudják az igazságot, amikor látják, hallják vagy bármilyen módon megtapasztalják az igazságot.
Steve Rother írása alapján
- forrás: sorsunkutja.blogspot.com -
.jpg)
%20B%C3%A9csben.jpg)
