„Egy forradalmi elmélet szerint a lélek kvantumrészecskékből áll, amelyek az univerzum alapösszetevői, s halálközeli élmény akkor következik be, amikor a lélek elhagyja az idegrendszert és belép a világmindenségbe.
Az elképzelés alapján tudatunk csupán egy program a „kvantumszámítógépen” – a halál után is létezik, így magyarázatot nyernek a halálközeli élményekről szóló beszámolók.
Dr. Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem Aneszteziológiai és Pszichológiai tanszékének professzora a tudományban egyedülálló módon kvázi-vallásos teóriát fejlesztett ki munkatársával, Sir Roger Penrose-zal együtt.
A kutatópáros úgy véli, hogy a lélek az agysejteken belül, úgynevezett mikro-csövecskékben található. A végzet árnyékában különböző kvantumgravitációs tényezők hatnak ezekre, objektív redukcióként előidézve a halálközeli élményeket.
A feltételezés kimondja, hogy a lélek több, mint az agyban található idegsejtek interakciója: valójában az univerzum anyagából áll, amely az idők kezdete óta létezik. A koncepció hasonlít a buddhista és a hindu hithez, miszerint tudatunk a világmindenség szerves része.
A hipotézis a nyugati filozófia idealista vonalát is érinti. Dr. Hameroff úgy véli, halálközeli élmény során a mikro-csövecskék elveszítik kvantumállapotukat, de a bennük lévő információ nem semmisül meg – helyette egyszerűen elhagyja a testet, s visszatér a kozmoszba.
„Tételezzük fel, hogy a szív és a vérkeringés leáll, a mikro-csövecskék pedig elveszítik kvantumállapotukat. Utóbbiak tartalma egyszerűen nem válhat semmivé, tehát szétszóródik az univerzumban. Ha a beteget újraélesztik, az információ visszakerül a csövecskékbe, és a páciens azt mondja: halálközeli élménye volt. Amennyiben nem élesztik újra, az információ a testétől függetlenül létezik tovább”
– fogalmazott egy dokumentumfilmben Dr. Hameroff.
Az empirikus beállítottságú tudósok részéről rengeteg súlyos kritika éri az objektív redukció elméletét, ami erősen megosztja a szakértőket. Max Tegmark, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kozmológusa például már 2000-ben megjelent értekezésében is élesen bírálta azt.
Dr. Hameroff viszont úgy gondolja: a tudomány afelé halad, hogy teóriája bizonyítást nyerjen, hiszen a kvantumhatások olyan fontos biológiai folyamatokban játszanak vitathatatlan szerepet, mint a szaglás, a madarak tájékozódása vagy a növények fotoszintézise.”
A hinduizmust és a buddhizmust megelőzte egy teljesen másik világnézet, világkép. Ezt hívjuk ma sámáni, druidista vagy táltos világképnek, világnézetnek. Míg a brahmanizmus isteneknek hódol, addig az utóbbiak kimondottan a természettel és az univerzummal való összhangra törekszik. A hindu vallás pl. kimondottan igényli az áldozatokat.
A buddhizmusnál is egy személyhez kötjük, akit legfőbbnek nevezünk, vagyis Buddhához. Az eredeti buddhizmus tagadja a lélek létezését és elveti a szertartásokat. Míg a másik irányzat, a mahajána, amit már komplex mitológia és pantheon jellemez. A tudók (sámánok, druidák, táltosok) világnézeténél viszont az ember és az univerzum egyenlő. Egyenlő félként szerepel benne minden. A folyók, völgyek, hegyek, mezők, tavak, tengerek, állatok és vele az emberek. Ebből merítünk, ebből tanulunk és egyesülünk. Ettől függetlenül a hinduizmus is érdekes vallás. Egyedülálló a maga módján. Nincsenek dogmatikus képei, mégis vannak istenei. Ráadásul a pantheon tagjainak tulajdonságai erős párhuzamot alkotnak a jelenlegi fizikai törvényekkel és elméletekkel.
Az is érdekes, hogy a hindu és a buddhista vallás követői valamiért ellenségesen léptek fel a sámánisztikus nézetek szerint élők és a sámánok ellen. Egész konkrétan, egy időben, irtották a sámánokat és azokat, akik a sámánisztikus világkép szerint éltek. Ha belegondolok abba, hogy a XIX. század vége felé még rendszeresek voltak a nyilvános emberáldozatok és még utána is sokáig titokban követtek el hasonlóakat. A mai, hivatalos információk szerint, emberáldozat már nincs, de az állatáldozatok engedélyezettek. Legfőképpen kecske, bárány és tyúk vagy kakas áldozatot mutatnak be a hindu isteneknek. Rengeteget. Az áldozás napján több ezer állatot mészárolnak le. Minél jobban spriccel a vérük, annál áldottabbnak tekintik magukat. Ezzel szemben a tudók nem áldoznak. Semmilyen formában. Ennek már több forrásból utánanéztem és semmilyen bizonyíték nincs rá. Ami leírások léteznek, azok külső megfigyelők téves következtetései, akik a saját világképükbe próbálták meg beilleszteni, amit láttak. Ezért tartják a mai napig, hogy sámáni, druida és táltos hitvilág létezik. Pedig nem. Ők nem hittek semmiben, hanem tudták és érezték az őket körbevevő világot. Nem voltak isteneik, ezzel is csak felruházták őket, mert a kor görög, római és arab tudósai számára felfoghatatlan volt, hogy egy népnek ne lenne istene, istenei. Ezért egyes elnevezéseket isteni névként jegyeztek fel. Miközben ezek a kifejezések a természeti népek részéről csak elnevezések, jellemzések voltak.
Dr. Stuart Hameroff elmélete és a már régóta közismert EPR paradoxon és a hullámfüggvény összeomlása alapján, érdemes megvizsgálni a tudók világnézetét és világképét. Ez az elmélet magyarázatot adna a lelkekkel és felsőbbrendű lényekkel való kapcsolatteremtésre. Még arra is, hogy a tudók, hogyan voltak képesek alakítani a környezetüket, gyógyítani, befolyásolni másokat. Utazásra az asztrálvilágban, testen kívüli élmények. Ezek a kvantumfizikát érintő elméletek a lélekről alátámasztja azt is, hogyan lehetséges előző életekre, bennük személyekre, tájakra, tárgyakra emlékezni. Hogyan képesek a sámánok és egyéb tudók felvenni a kapcsolatot az eltávozott lelkekkel és ugyanígy a fejlett lelkekkel is, akik tudásukkal segítenek nekünk. Ez az elmélet magyarázatot ad a lélekvándorlásra is. Szinte mindenre a természeti népeknek és a sámánisztikus vagy druidista világképpel rendelkező népeknek a világról alkotott nézeteire. Ők ezt tudták úgy, hogy a természetre figyeltek és a részévé váltak. Ehhez nekünk többezer éves tudomány kellett:). A kérdés számomra most már nem az, hogy létezhettek-e ezek a dolgok, hanem, hogy miért felejtettük el, hogy hogyan kell csinálni.
(forrás:attilavass.blogspot.hu)
Dr. Stuart Hameroff - Van kvantum lelkünk? - videó
Az elképzelés alapján tudatunk csupán egy program a „kvantumszámítógépen” – a halál után is létezik, így magyarázatot nyernek a halálközeli élményekről szóló beszámolók.
Dr. Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem Aneszteziológiai és Pszichológiai tanszékének professzora a tudományban egyedülálló módon kvázi-vallásos teóriát fejlesztett ki munkatársával, Sir Roger Penrose-zal együtt.
A kutatópáros úgy véli, hogy a lélek az agysejteken belül, úgynevezett mikro-csövecskékben található. A végzet árnyékában különböző kvantumgravitációs tényezők hatnak ezekre, objektív redukcióként előidézve a halálközeli élményeket.
A feltételezés kimondja, hogy a lélek több, mint az agyban található idegsejtek interakciója: valójában az univerzum anyagából áll, amely az idők kezdete óta létezik. A koncepció hasonlít a buddhista és a hindu hithez, miszerint tudatunk a világmindenség szerves része.
A hipotézis a nyugati filozófia idealista vonalát is érinti. Dr. Hameroff úgy véli, halálközeli élmény során a mikro-csövecskék elveszítik kvantumállapotukat, de a bennük lévő információ nem semmisül meg – helyette egyszerűen elhagyja a testet, s visszatér a kozmoszba.
„Tételezzük fel, hogy a szív és a vérkeringés leáll, a mikro-csövecskék pedig elveszítik kvantumállapotukat. Utóbbiak tartalma egyszerűen nem válhat semmivé, tehát szétszóródik az univerzumban. Ha a beteget újraélesztik, az információ visszakerül a csövecskékbe, és a páciens azt mondja: halálközeli élménye volt. Amennyiben nem élesztik újra, az információ a testétől függetlenül létezik tovább”
– fogalmazott egy dokumentumfilmben Dr. Hameroff.
Az empirikus beállítottságú tudósok részéről rengeteg súlyos kritika éri az objektív redukció elméletét, ami erősen megosztja a szakértőket. Max Tegmark, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kozmológusa például már 2000-ben megjelent értekezésében is élesen bírálta azt.
Dr. Hameroff viszont úgy gondolja: a tudomány afelé halad, hogy teóriája bizonyítást nyerjen, hiszen a kvantumhatások olyan fontos biológiai folyamatokban játszanak vitathatatlan szerepet, mint a szaglás, a madarak tájékozódása vagy a növények fotoszintézise.”
A hinduizmust és a buddhizmust megelőzte egy teljesen másik világnézet, világkép. Ezt hívjuk ma sámáni, druidista vagy táltos világképnek, világnézetnek. Míg a brahmanizmus isteneknek hódol, addig az utóbbiak kimondottan a természettel és az univerzummal való összhangra törekszik. A hindu vallás pl. kimondottan igényli az áldozatokat.
A buddhizmusnál is egy személyhez kötjük, akit legfőbbnek nevezünk, vagyis Buddhához. Az eredeti buddhizmus tagadja a lélek létezését és elveti a szertartásokat. Míg a másik irányzat, a mahajána, amit már komplex mitológia és pantheon jellemez. A tudók (sámánok, druidák, táltosok) világnézeténél viszont az ember és az univerzum egyenlő. Egyenlő félként szerepel benne minden. A folyók, völgyek, hegyek, mezők, tavak, tengerek, állatok és vele az emberek. Ebből merítünk, ebből tanulunk és egyesülünk. Ettől függetlenül a hinduizmus is érdekes vallás. Egyedülálló a maga módján. Nincsenek dogmatikus képei, mégis vannak istenei. Ráadásul a pantheon tagjainak tulajdonságai erős párhuzamot alkotnak a jelenlegi fizikai törvényekkel és elméletekkel.
Az is érdekes, hogy a hindu és a buddhista vallás követői valamiért ellenségesen léptek fel a sámánisztikus nézetek szerint élők és a sámánok ellen. Egész konkrétan, egy időben, irtották a sámánokat és azokat, akik a sámánisztikus világkép szerint éltek. Ha belegondolok abba, hogy a XIX. század vége felé még rendszeresek voltak a nyilvános emberáldozatok és még utána is sokáig titokban követtek el hasonlóakat. A mai, hivatalos információk szerint, emberáldozat már nincs, de az állatáldozatok engedélyezettek. Legfőképpen kecske, bárány és tyúk vagy kakas áldozatot mutatnak be a hindu isteneknek. Rengeteget. Az áldozás napján több ezer állatot mészárolnak le. Minél jobban spriccel a vérük, annál áldottabbnak tekintik magukat. Ezzel szemben a tudók nem áldoznak. Semmilyen formában. Ennek már több forrásból utánanéztem és semmilyen bizonyíték nincs rá. Ami leírások léteznek, azok külső megfigyelők téves következtetései, akik a saját világképükbe próbálták meg beilleszteni, amit láttak. Ezért tartják a mai napig, hogy sámáni, druida és táltos hitvilág létezik. Pedig nem. Ők nem hittek semmiben, hanem tudták és érezték az őket körbevevő világot. Nem voltak isteneik, ezzel is csak felruházták őket, mert a kor görög, római és arab tudósai számára felfoghatatlan volt, hogy egy népnek ne lenne istene, istenei. Ezért egyes elnevezéseket isteni névként jegyeztek fel. Miközben ezek a kifejezések a természeti népek részéről csak elnevezések, jellemzések voltak.
Dr. Stuart Hameroff elmélete és a már régóta közismert EPR paradoxon és a hullámfüggvény összeomlása alapján, érdemes megvizsgálni a tudók világnézetét és világképét. Ez az elmélet magyarázatot adna a lelkekkel és felsőbbrendű lényekkel való kapcsolatteremtésre. Még arra is, hogy a tudók, hogyan voltak képesek alakítani a környezetüket, gyógyítani, befolyásolni másokat. Utazásra az asztrálvilágban, testen kívüli élmények. Ezek a kvantumfizikát érintő elméletek a lélekről alátámasztja azt is, hogyan lehetséges előző életekre, bennük személyekre, tájakra, tárgyakra emlékezni. Hogyan képesek a sámánok és egyéb tudók felvenni a kapcsolatot az eltávozott lelkekkel és ugyanígy a fejlett lelkekkel is, akik tudásukkal segítenek nekünk. Ez az elmélet magyarázatot ad a lélekvándorlásra is. Szinte mindenre a természeti népeknek és a sámánisztikus vagy druidista világképpel rendelkező népeknek a világról alkotott nézeteire. Ők ezt tudták úgy, hogy a természetre figyeltek és a részévé váltak. Ehhez nekünk többezer éves tudomány kellett:). A kérdés számomra most már nem az, hogy létezhettek-e ezek a dolgok, hanem, hogy miért felejtettük el, hogy hogyan kell csinálni.
(forrás:attilavass.blogspot.hu)
Dr. Stuart Hameroff - Van kvantum lelkünk? - videó
