Az emberi tudat fantasztikus képességeiről és a véletlenekről, amelyek nem léteznek
A gondolatoknak megvan a maguk energiája. Sok, a Bibliában leírt csodálatos eseményre ad ez a jelenség magyarázatot. A tisztánlátás, a telepátia és a pszichokinézis nyomai máig követhetőek. De az Uri Gellerhez hasonló jelenségek mind a mai napig rejtélynek számítanak. Lenyűgözik a tudósokat is, akik megpróbálnak rájuk magyarázatot találni.
Uri Geller ma ugyanolyan csodákra képes, mint első tévés bemutatkozása során, harminc évvel ezelőtt. Kanalakat hajlít, álló órákat indít el, elrejtett virágokat ismer fel, és képes demonstrálni a pozitív gondolatok erősítő, illetve a negatív gondolatok gyengítő erejét. És nem ő az egyetlen: a tévés adásokat követően Németország-szerte ezer és ezer néző számolt be hasonló képességekről, meghajlított evőeszközökről, újra mozgásba hozott, rossz hajszárítókról és DVD-lejátszókról.
Ezt a jelenséget a parapszichológusok pszichokinézisnek hívják. A kifejezés a görög lélek (psziche) és mozgás (kinesis) szavakból származik, és azt a folyamatot takarja, amelynek során szellemi-lelki erővel mozdítanak meg vagy változtatnak meg tárgyakat. Az úgynevezett érzékszerven túli képességekkel rendelkező emberek újra és újra felbukkantak a történelem folyamán. Mózesről és Buddháról csodálatos tetteket jegyeztek fel, Jézus képes volt mások gondolatait elolvasni, lebegni és láthatatlanná válni. Számos szentről - így például Assisi Szent Ferencről vagy Aquinói Szent Tamásról - azt tartják, hogy képesek voltak a levegőbe emelkedni, vagy egyszerre két helyen tűntek fel, mint például Páduai Szent Antal.
Uri Geller felismerte azt a virágot, amit Yvonne Catterfeld énekesnő háta mögött felmutatott - Az exbokszbajnok, Henry Maske megdöbbenve tapasztalta, milyen erősítő, illetve gyengítő erejük van a gondolatoknak
A legújabb idők egyik legmeglepőbb "csodatevője" a skót Daniel Douglas Home volt, aki 1833-ban született Edinburghban. Ő volt az első, akinek a képességeit a tudósok is vizsgálták és dokumentálták, mindenekelőtt a híres fizikus és kémikus, Sir William Crookes.
Vízszintesen égő gyertyák
Home-ról a leghihetetlenebb dolgokat jegyezték fel: égő fahasábokat tartott a kezében anélkül, hogy megégett volna, különféle dallamokat játszott el egy olyan szájharmonikán, amelyet egyik kezével egy kalitkában tartott, társaságban a plafonig emelkedett és számos tárgyat szintén lebegésre késztetett, köztük olyan nehéz asztalokat, amelyeket egyébként egy ember alig tudott megmozdítani. Sőt, egyszer egy fotelt is a magasba emelt, a benne ülő hölggyel együtt. Louis Napóleon francia császár előtt egy gyertyákkal teli csillárt repített a levegőbe, és miközben a csillár lebegett, a gyertyalángok vízszintesen égtek tovább.
Megváltoztatja a gondolatok ereje a fématomokat: a kísérletek során mechanikai behatásnak soha nem akadtak nyomára
Home-ot megvádolták csalással és trükkök alkalmazásával, de a vádakat nem tudták igazolni. Soha nem leplezték le csalóként. Szóba került esetében a tömegszuggesztió és a hallucináció is, de ha ez lett volna a magyarázat, csak egyik rejtélyes képességét helyettesítették volna egy másikkal.
Uri Geller esetében is mindig akadnak kritikusok, akik feltételezik, hogy látványos bemutatói mögött trükkök és manipulációk rejlenek. De Geller olyan körülmények között is hajlított meg kanalakat, amelyek kizárják a csalás lehetőségét. És akinek csak egyszer is van lehetősége arra, hogy közelről szemlélje ténykedését, azt meggyőzik a képességei.
Desszertnek kanálhajlítás
Amikor megkérik, adjon magyarázatot a képességeire, nem tud. Csak azt mondja, hogy nagyon erősen koncentrál a kanálra, mintegy parancsot ad neki, hogy hajoljon meg. Az eredmények változók, és nagyban függenek Geller adott fizikai és lelkiállapotától. A stressz például nagyon rontja a teljesítményét, míg a megfelelő táplálkozás és életmód - Geller vegetáriánus és sokat sportol - javítja.
Uri Geller mutatóujjának finom érintésével meggörbítette a kanalat
Ami Geller bemutatóit még hihetőbbé teszi, az az a tény, hogy nem ő az egyetlen, aki külső erő alkalmazása nélkül képes fémeszközöket meghajlítani. Az ő fellépése óta számtalan tudományos vizsgálatot végeztek sokféle "fémhajlítóval", ellenőrzött körülmények között és hasonló eredménnyel. A kísérletek alanyai kanalakat, villákat és kulcsokat görbítettek el, de vastagabb-vékonyabb fémcsíkokat is. A londoni Birkbeck College professzora, John Hasted olyan kísérleteket végzett, amelynek során a fémtárgyakat a távolból hajlították el. A francia fémhajlító, Jean-Paul Girard két szakember, dr. Crussard és dr. Bouvaist felügyelete mellett lepecsételt üvegcsőbe rejtett fémcsíkokat görbített el.
Hogyan befolyásolhatók az elektronok a gondolatok erejével?
Néha olvashatók utalások arra nézve, hogy a fémtárgyak bizonyos kémiai anyagok, például higanytartalmú vegyületek segítségével puhává vagy törékennyé tehetők. Az ilyenfajta kezelésnek azonban nyoma marad, amelyet meg lehet állapítani. A fent említett kísérletek során azonban nem találtak ilyen jellegű nyomokat a fémtárgyakon. Ugyanakkor azonban megfigyeltek bizonyos elváltozásokat, például a fém megkeményedését vagy olyan speciális módosulást, amely a magas hőmérséklettel végzett kezelésre jellemző. Ám eközben maguk a fémtárgyak nem melegedtek át. Egy kísérlet során, amikor a fémet előzetesen radioaktív céziumatomokkal bombázták, a meghajlítás után a céziumok eloszlása ugyanolyan képet mutatott, mint a beavatkozás előtt
A szellem ereje még a villanykörtét is felgyújtja, ahogyan ezt a véletlengenerátor bizonyította
Hogy mindezek az adatok mit jelentenek, az máig nem tisztázott. Lehetséges, hogy Uri Geller és társai szellemük erejével megváltoztatják vagy elmozdítják a fémben az atomokat? A híres angol csillagász és fizikus, Sir Arthur Stanley Eddington (1882-1944) már jóval az említett kísérletek előtt azt állította: "Hiszem, hogy a szellem ereje képes hatást gyakorolni az atomcsoportokra. Hiszem, hogy ez az erő képes közbevegyülni, mikor az atomok szintjén különféle folyamatok lehetségesek. Igen, még a világ folyását sem fizikai törvények határozzák meg, hanem megváltoztatható az ember szabad akarata révén."
Vagy elképzelhető, hogy ezeknek a jelenségeknek a magyarázata a szubatomikus szinten keresendő, például az elektronok szintjén? Képesek- e a kanálhajlítók a fém szabad elektronjait arra kényszeríteni, hogy egy másik helyen gyűljenek össze, és ezáltal eldeformálják a fémet? Nem tudjuk. Időközben azonban tudományos kísérletek egész sora bizonyította be, hogy a képzelet erejével hatást gyakorolhatunk az elektronokra.
Lenyűgöző telepátia: Uri Geller számos tévéadásban és kísérletben igazolta, hogy lehetséges papírra vetni olyan tárgyakat, amelyeket mások egymás helyen korábban lerajzoltak
A 70-es évek elején dr. Helmut Schmidt Amerikában élő és dolgozó német fizikus véletlengenerátort épített. Ennek a szerkezetnek a működése a stroncium 90 radioaktív bomlása során keletkező atomok sugárzásán alapult. Dr. Schmidt abból indult ki, hogy a fizikusok szerint az atomoknak ez a lebomlása teljesen véletlenszerűen zajlik le. Ő pedig érdekes feladatnak tartotta azt tanulmányozni, hogy ahol tiszta véletlennel van dolgunk, ott talál-e magának az emberi szellem egy olyan kiskaput, ahol behatolhat a folyamatba.
Dr. Schmidt véletlengenerátorával kísérletek egész sorát végezte el, amelyek során a kísérlet alanyainak ezt a véletlenszerű folyamatot kellett megpróbálniuk befolyásolni. Például olyan módon, hogy az illetők elképzelték, hogy egy piros villanykörte gyakrabban gyullad ki, mint egy zöld. Ennek eredményeként egy hosszabb kísérleti periódus végén kétszázalékos eltérés mutatkozott a véletlen elvárásaitól.
A számítógépek gyakran lefagynak, ha Uri Geller bemutatja, mit tud
A hatás csekélynek tűnt, de dr. Schmidt kijelentése szerint elég hosszú ideig végezték a kísérleteket ahhoz, hogy kimondhassák, nem véletlenről van szó. A kísérlet alanyainak nem pusztán szerencséjük volt, hanem valódi, szisztematikus hatást tudtak kifejteni. Dr. Hans J. Eyseneck pszichológus pedig megállapította: "Ezek az eltérések lényegtelennek tűnhetnek, egy hosszabb tesztszéria során azonban egytől egymilliárdig terjedhet az anti-véletlen valószínűsége."
A következő évek során tudósok egész sora ismételte meg sikeresen ezeket a kísérleteket. Közöttük dr. Robert Jahn, a Princeton University mérnöki karának dékánja. Öt hónapos vizsgálatsorozat keretében a pszichokinézist illetően (ez a véletlenszerű folyamatok távolból történő gondolati befolyásolását jelenti) ugyanolyan eredményekre jutott, mint dr. Schmidt.
Gondolatátvitel: az ember természetes képessége
Uri Geller a már említett pszichokinézis mellett egyéb képességeit is bemutatta, köztük a távolbalátást, a telepátiát és a gondolatátvitelt. Az érzékszerveken túli érzékelésnek ezeket a formáit nem mindig lehet pontosan elkülöníteni. A parapszichológusok szerint a telepátia egy távoli személytől vagy rajta keresztül történő információfogadás tárgyakról és eseményekről. Ám mivel a tárgyak és események általában emberekkel állnak kapcsolatban, nem zárható ki, hogy a távolbalátás esetén is egyfajta gondolatátvitelről van szó.
Uri Geller számos tévéadásban rajzolt le szimbólumokat vagy tárgyakat, amelyeket előzetesen tőle távol lévő emberek rajzoltak meg. Egy kísérlet során még arra is képes volt, hogy utánarajzoljon egy komplett képet, amelyet nem egy ember, hanem egy számítógép komponált meg. Más alkalommal viszont hatására lefagyott a számítógép, a programok leálltak, a lemezek pedig letörlődtek. Az egyik tévés bemutatkozásakor Uri Geller öt egyszerű szimbólumot mutatott a közönségnek: egy kört, egy keresztet, egy négyzetet, egy hullámvonalat és egy csillagot. Ezek közül egyet már adás előtt is megrajzolt, és az ábrát elrejtette egy borítékba. Az adásban ezt az elrejtett ábrát próbálta telepatikus úton átadni a nézőknek, akiknek telefonon kellett elárulniuk, milyen üzenetet kaptak. A többség a csillagra szavazott, és amikor kinyitották a borítékot, kiderült, hogy benne valóban a csillag rejtőzött!
A német tévé adásában a nézők többsége eltalálta, hogy Geller melyik motívumot választotta ki: a csillagot
Ezt az öt jelet már régóta használják a parapszichológiai kutatásban. Az amerikai Karl Zener a 30-as években tervezett egy speciális kártyasorozatot, amely 25 kártyából áll. Ezek mindegyikén megtalálható a kör, a kereszt, a hullámvonal, a négyzet vagy a csillag jele. A feltalálójáról Zener-kártyáknak nevezett csomaggal számos kísérletet végeztek amerikai tudósok, hogy igazolják az érzékszerveken túli érzékelés létét.
A vizsgálatsorozat felkeltette az amerikai író, Upton Sinclair figyelmét is, és az 1920-as évek végén a feleségével, Mary Craiggel maguk is telepatikus kísérletekbe kezdtek, megpróbálva egyszerű tárgyak képeit gondolatban távolból átküldeni egymásnak. Mivel próbálkozásaik igen gyakran sikerrel jártak, működésük nagy feltűnést keltett. Az író 1930-ban azután könyvet is megjelentetett a témáról, amely a Gondolatrádió (Mental Radio) címet viseli.
Álmunkban a lélek szárnyakat kap: ebben a tudatállapotban nem számítanak ritkaságnak az érzékszerveken túli észlelések
A fenti tapasztalatok nyomán Josef Banks Rhine, az észak-karolinai Duke Egyetem parapszichológiai laboratóriumának akkori igazgatója olyan kísérletekbe kezdett, amelyeknek keretében a résztvevőknek a Zener-kártyák szimbólumait gondolatban más emberekhez kellett eljuttatniuk, vagy lefedett kártyákat kellett azonosítaniuk. Több száz emberrel végzett sok ezer kísérlet nyomán Rhine arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy valóban létezik érzékszerveken túli érzékelés. És hogy ez olyan természetes tulajdonság, amely az ember természetes képességeihez tartozik.
Időközben a parapszichológusok azzal is megpróbálkoztak, hogy meditáció, lazító gyakorlatok és hipnózis segítségével javítsák az érzékszerven túli érzékeléssel adott teljesítményt. És valóban vannak olyan utalások, amelyek azt támasztják alá, hogy az ilyen módosult tudatállapot javítja a szóban forgó teljesítményt. Ez vonatkozik arra a tudatállapotra is, amelyet egyébként álmodásnak nevezünk.
Miközben a test alszik, a szellem kész az álom-telepátiára
A történelem számos olyan eseményről tudósít, amikor az emberek alvás közben éltek át érzékszerveken túli észlelést. A római filozófus és politikus, Cicero például így írt az i. e. 1. században: "Amikor alvás közben a lélek eloldódik a testtől, akkor elevenné válik a múlt. Pontosan felismerhető a jelen, és előre látható a jövő. Bár a test fekszik, mintha elszakadt volna az élettől, a lélek teljesen eleven - és még elevenebb és fejlettebb lesz, amíg a halál végleg meg nem szabadítja a hústól."
Hasonló felismerések foglalkoztatták az 1960-as években a New York-i Maimonides Egészségügyi Központ álom-telepátiára szakosodott két munkatársát. Dr. Montague Ullmann és dr. Stanley Krippner abból indultak ki kísérleteik során, hogy az ember egy éjszaka alatt többször is álmodik. A szeme ilyenkor gyorsan ide-oda mozog, ezért is hívják ezt a szakaszt REM, azaz gyors szemmozgás (rapid eye movement) szakasznak. Miközben a kísérleti alanyok aludtak, a kísérletvezető egy jellegzetes motívumot ábrázoló képre koncentrált, például egy tarka szárnyú repülő angyalra. Mihelyt megállapította, hogy az illető eljutott a REM-szakaszba, azaz álmodik, felébresztette őt, és elmeséltette vele az álmát. És az álomban felmerülő motívumok nemritkán megegyeztek azzal a képpel, amelyre a kísérletvezető koncentrált, az angyal esetében például felbukkant tarka vitorla, óceánon sétáló istennő, színes pillangó.
A kísérletek azt mutatják, hogy az alvó elméjébe átjuttathatunk álommotívumokat is, például egy angyalt
Néha az is megtörtént, hogy az alvóra a kísérletvezető lelkiállapota is átragadt. Előfordult például, hogy a szakember nem tudott a képre koncentrálni, mert fájt a gyomra, és ezért folyton a gyomoroperáció, vérátömlesztés, vírusfertőzés réme bukkant fel a gondolataiban. Ugyanebben az időben a vizsgálat résztvevője azt álmodta, hogy kórházban van, gyomorműtétre vár, a vérátömlesztést épp most készítik elő, miközben a mellette lévő ágynál az orvosok holmi vírusfertőzést vitatnak meg.
Az álom-telepátia sikerei arra bátorították a pszichofizikai kutatólaboratórium munkatársát, Charles Honortont, hogy még jobb kísérleti tervet dolgozzon ki. Hogy hasonló eredményeket kapjon éber állapotban is, kifejlesztett egy olyan technikát, amely a "teljes mező" nevet kapta.
A teljesmező-kísérletek során a "vevő" személy szemét vörös színű, vattával megtöltött félgömbökkel zárták le. Ezenkívül fejhallgatót helyeztek a fejére, amelyből diffúz zaj hallatszott. Így zárták ki a külső ingerek figyelemelterelő hatását. Az „adó” személy ezalatt egy másik szobában egy olyan képet nézett, amelyet át kellett adnia gondolatban a vevőnek. Végül a vevő személynek meg kellett néznie egy diasorozatot, és eldöntenie, melyik hasonlított a leginkább a "kapott" képre.
Az eredmények között megdöbbentően sok volt a százszázalékos találat: ha az adó egy kólásüveget vagy egy Las Vegas-i kaszinó képét nézte, a kiválasztott kép is kóláspalack és Las Vegas-i nightclub volt. Vagy ha a megoldás egy William Blake-kép volt, a vevő személy eltalálta, hogy ez az igazi a sok dia között.
Sok macskáról tudjuk, hogy érzékszerveken túli képességeik vannak. Az Egyesült Államokban híressé vált a Cukor nevű perzsamacska, amikor gazdái egy költözködés során véletlenül ottfelejtették őt. A macska 1500 km-t tett meg keresztülszelve Amerikát, hogy egy évvel később szerencsésen megérkezzen régi gazdái új lakóhelyére.
Madarakról is feljegyeztek hasonlóan megdöbbentő történeteket
Időközben más tudósok is sikeres teljesmező- kísérleteket végeztek. A Mind Science Foundation munkatársa, dr. William Braud erről így vélekedett: "Az teljesmező-technika megszabadítja a szellemet a korlátaitól. Csökkenti a figyelem elterelődésének esélyét az idegrendszerben, és az eredmények normális esetben nagyon sikeresek." Braud saját bevallása szerint kísérleteinek 75 százalékánál pozitív eredményt kapott, ez pedig az érzékeken túli képességek létezését támasztja alá.
Érdekesek ebben az összefüggésben azok az esetek, amikor állatok, növények vagy mikroorganizmusok reagálnak az emberi gondolatokra, és ahol feltételezhető, hogy ugyancsak a telepátia egy formájáról van szó. Vegyük például dr. Rupert Sheldrake esetét, aki egyébként a morfogenetikus mezőkről alkotott elméletéről híres. A szomszédasszonyának volt egy macskája, amely - gazdája állítása szerint - mindig pontosan tudta, mikor érkezik haza az asszony fia. Ilyenkor a macska a bejárati ajtó mellé ült, és addig nyávogott, amíg a fiú valóban meg nem érkezett. A mama így mindig tudta, mikor kezdje el csinálni a teát.
2004. december 26-án reggel számos leopárd és egyéb állat elmenekült a Sri Lanka-i Yala nemzeti parkból. Így megúszták a szökőárt, és életben maradtak
A biológus érdeklődését felkeltette a jelenség, és elkezdett hasonló eseteket gyűjteni. Közzétett egy cikket, amelyben arra kérte háziállatok hasonlót tapasztaló gazdáit, hogy jelentkezzenek nála, és legnagyobb meglepetésére százával kapta a leveleket. A levélírók kutyákról és macskákról számoltak be, amelyek odatelepedtek az ajtóhoz, ha érezték, hogy a gazdi hazafelé tart. A legtöbb állat már akkor reagált, amikor a tulajdonos még csak gondolatban fontolgatta, hogy elindul hazafelé, és nem csak akkor, amikor már majdnem megérkezett. Itt tehát feltételezhető egyfajta telepátia működése.
De más esetek is mutatnak ebbe az irányba. Egy asszony például azt figyelte meg, hogy a teknősbékája azonnal elindul az etetőhelye felé, amikor az ő fejében épp csak felmerül a gondolat, hogy enni kellene adni a jószágnak. Számos történet szól elveszett, de nagy távolságból is hazatalált háziállatokról. Az Egyesült Államokban nagy hírnévre tett szert például a Cukor névre hallgató perzsamacska, aki valahogy lemaradt a szállítóautóról, amikor a gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cica néhány napig a szomszédoknál húzta meg magát, majd egyszer csak eltűnt, és egy évvel később felbukkant régi gazdáinál. Cukor nem kevesebb mint 1500 kilométert tett meg teljesen ismeretlen vidékeken. Ehhez normális érzékszervei nem lettek volna elegendőek. Hasonló tapasztalatokat kutyák és madarak esetében is gyűjtöttek.
Amikor az állatok előre megérzik a természeti katasztrófákat
Az állatok hatodik érzéke nagyon hasznos lehet természeti katasztrófák esetén. A turisták, akik 2004. december 26-án a délkelet-ázsiai Srí Lanka Yala nemzeti parkját keresték fel, nagyon csalódottak voltak. Sehol egy állat! Nyoma se volt leopárdoknak, majmoknak, ehető hulladék után kutató vaddisznóknak. Csak néhány elefánt tűnt fel a színen, de azok is sietős tempóban haladtak a szárazföld belseje felé.
Amikor nem sokkal később a szökőár elárasztotta a nemzeti parkot, hatvan ember lelte ott a halálát. Ugyanakkor a víz visszahúzódása után feltűnő volt, hogy a holttestek között nem akadt állati tetem. Az állatok nyilvánvalóan megérezték a közelgő katasztrófát, és időben biztos helyre menekültek.
Különösen lenyűgöző pszichokinetikus képességekkel rendelkezett a skót Daniel Douglas Home. Gondolatai erejével állítólag nehéz tárgyakat is lebegésre tudott kényszeríteni
Az már régóta ismert, hogy az állatok előre tudják jelezni a földrengést. Már a több mint ötszáz évvel ezelőtt keletkezett kínai feljegyzések is tudósítanak arról, hogy földrengés előtt szokatlanná változik az állatok viselkedése. Az 1970-es években éppen ezért a kínai kormányzat felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy kövessék figyelemmel az állatok magatartását, és ha változást tapasztalnak, értesítsék a hatóságokat.
1975 februárjában azután Liaoning tartományból különös megfigyelések ezrei érkeztek. A hírek szóltak földből előkúszó kígyókról, istállójukból kitörő lovakról és tehenekről, a lyukból előmászó egerekről és a házakból eltűnő macskákról. A hatóságok erre kiadták a földrengésriadót, számos várost és falut kiürítettek, százezer embert evakuáltak és a szabadban szállásoltak el. Nem sokkal ezután súlyos földrengés tört ki, de az intézkedéseknek köszönhetően csak kevesen estek áldozatul a katasztrófának.
Azt nem tudjuk pontosan, mire is reagálnak az állatok. Vannak, akik szerint nincs összefüggés, az egész csak véletlen. Mások azt feltételezik, hogy a levegő megváltozott elektromossága, az infrahangok, különösen hosszú hanghullámok vagy más egyéb fizikai elváltozás szolgál támpontul. Ám hogy az állatok miért is reagálnak pontosan és időben - szemben az emberekkel - a természeti katasztrófákra, arra máig nem született kielégítő magyarázat.
Ami az emberről állatra történő gondolatátvitelt illeti, már voltak arra kísérletek, hogy közvetlen mentális szuggesztióval hassanak az állatokra. Az orosz pszichiáter és neurológus, Vlagyimir Bechterem (1857-1927), aki Pavlovval együtt dolgozta ki a feltételes reflexről szóló tanítást, kutyákkal végzett ilyen jellegű kísérleteket. Ennek során az állatot a pofájánál fogva tartotta, és gondolatban egy meghatározott feladatra koncentrált. Erről így írt: "A feladat, amelyet csak én ismertem, abban állt, hogy a kutya kihúzzon egy zsebkendőt a kicsit hátrébb álló dr. S. jobb kezéből. Ahogyan ez szokásos, a szuggesztió nem tartott tovább egy fél percnél. Utána a kutya egyetlen pillanat alatt ott termett dr. S. jobb kezénél, és kirántotta belőle a zsebkendőt."
Uri Geller képességeivel nagy cégek számára is nélkülözhetetlenné vált, például arany- és olajmezők nyomára vezette őket
Elképzelhető, hogy azok a postások és futók, akiket a kutyák a szokottnál gyakrabban megtámadnak, azért jutnak erre a sorsra, mert az állatnak félelmeik mentális képét adják át? Egy olyan képet, amely miatt a kutyák ezt parancsként vagy felhívásként értelmezik félre?
Időközben kísérletek egész sora dokumentálta azt a lehetőséget is, hogy mentális hatást gyakorolhatunk mikroorganizmusokra is. Dr. Philipp Evrard 1995-ben még filmre is vett ilyen jellegű kísérleteket. Először arról volt szó, hogy sörélesztő- és kolibaktérium-tenyészeteket kellene rávenni a szaporább növekedésre. A mérések szignifikáns növekedésgyorsulást mutattak, állapította meg a kísérlet összefoglalása.Míg a növekedési ráta általában 5 és 50 százalék közötti értéket tesz ki, itt a szaporodás 5000-szeresére nőtt.
Egy másik kísérletsorozatban az úgynevezett legionárius betegség kórokozóit, a legionella baktériumokat kellett ártalmatlanná tenni. Ez a kísérlet is sikert hozott, a kórokozóknál már 28 óra elteltével lényeges semlegesítődés mutatkozott, 50 óra elteltével pedig a vizsgálat már alig mutatott ki kórokozót, az emberre gyakorolt fertőzésveszély megszűnt.
A növények is érzékenyek a gondolatok erejére
Végül számos példával igazolható, hogy gondolataink és érzéseink erejével a növényekre is hathatunk. A híres amerikai növénytermesztő, Luther Burbank például új növények egész sorát hozta létre, részben szellemi befolyással. Egyik legmeglepőbb termesztése az a kaktusz, amelynek nincsenek tüskéi. Ezt a növényt Burbank állítólag úgy hozta létre, hogy meggyőzte a kaktuszt, hogy az ő kertjében nem kell kártevőktől félnie, ezért ne is növesszen tüskéket, mert nem lesz rájuk szüksége.
Burbank más meglepő növényeket is kitenyésztett, például fehér szedret, tüskétlen szedret és számtalan új gyümölcs- és virágfajtát. Ezenkívül nyilvánvalóan gyógyító erővel is rendelkezett, emberek sokasága kereste fel őt, hogy kézrátétellel meggyógyítsa őket. Tudományos bizonyíték azonban szellemi növényteremtésére nincsen.
Azt viszont bizonyítékok támasztják alá, hogy a növények növekedését lehetséges gondolati úton befolyásolni. 1991 nyarán Manfred Hoffmann professzor a bajor és a nyugatnémet rádió segítségével nagyszabású kísérletet hajtott végre. Ennek során az volt a feladat, hogy a paradicsomokat szeretetteljes gondolatokkal bőségesebb termésre ösztökéljék. Az eredmény - amelyet tudományosan is ellenőriztek - megdöbbentő volt: a szeretettel kezelt paradicsomok több mint húsz százalékkal több termést hoztak kontrollcsoportbeli társaiknál.
Rupert Sheldrake kísérletek sokaságával igazolta, hogy az állatokkal és a növényekkel is kialakíthatunk telepatikus kapcsolatot
Az ember és az egyéb élőlények közötti telepátia igazolására időközben számtalan sikeres kísérletet végeztek el, amelynek keretében a gondolatátvitel nem mondatok, hanem képek, képszerű benyomások és érzések keretében történt meg. Mindezt részben megdöbbentő pontosság jellemzi. Ugyanakkor a sikerek mellett kudarcok is vannak, ami azt jelenti, hogy ez a jelenség a mai napig a meg nem fogható dolgok közé tartozik.
A telepátia és a tisztánlátás, az érzékszerven túli érzékelés egy másik formája között az átmenet meglehetősen elmosódott. Uri Geller mindkettőt sikeresen demonstrálta. A 2004 novemberében sugárzott tévéadásban például a sok egy forma zacskó közül eredményesen választotta ki azt, amelyikben a céltárgy lapult: egy gyűrű.
Az elmúlt években Geller szép jövedelemhez jutott oly módon, hogy vállalkozásoknak felkutatta azt a földterületet, ahol aranyat vagy olajat találhatnak. A kaliforniai Stanford Kutatóintézetben egy kísérletsorozatban tíz egyforma alumíniumdoboz közül kellett kiválasztani azt, amelyikben el volt rejtve egy tárgy. Geller a 12 kísérletből tizenkétszer bizonyult sikeresnek. Egy másik vizsgálatsorozatban dobókockákat rejtettek el zacskókban, és Gellernek meg kellett mondania, a kockák felül lévő oldalán melyik szám állt. Kétszer passzolnia kellett, mert nem érzett semmit, de a többi kocka esetében helyesen adta meg a számot.
Érzékszerven túli erőnket mindannyian pozitívan használhatjuk
Mindenképpen számítanunk kell arra, hogy a többi élőlényhez nemcsak a szavaink, hanem a gondolataink is eljutnak. Így ha egy emberről rosszat gondolunk, az illető ezt meg fogja érezni, és ennek megfelelően reagál. Különösen nagy jelentősége van ennek az anya-gyerek kapcsolatban. Miközben például a gyerek az iskolában dolgozatot ír, az anya jól tenné, ha ilyen gondolatokat sugározna magából: "A gyerekem nyugodt és magabiztos. Jó dolgozatot fog írni." Nem biztos, hogy ez eredményt hoz, de számos jel arra mutat, hogy hozhat. A pozitív gondolatok előidézése ráadásul ugyanannyi energiát igényel, mint a negatívoké, akkor miért ne döntsünk az első mellett?
A gondolatok hatásos erővel rendelkeznek, ez nem feltételezés, hanem bizonyított tény, számos esetben dokumentálva. Képzeletünk erejével hihetetlen dolgokat érhetünk el, nem utolsósorban akkor, ha a saját testünkről van szó. Megállíthatunk vagy előidézhetünk vérzéseket, csillapíthatunk vagy kelthetünk fájdalmakat, okozhatunk vagy legyőzhetünk betegségeket, ha vállaljuk érte a felelősséget és ennek megfelelően munkálkodunk. Aktivizálhatjuk belső házipatikánkat, amely számos gyógyszerhez hasonló, sőt annál hatásosabb anyagokat képes termelni. És számtalanféle szellemi tréninget tanulhatunk meg, amelyek segítségével célzottan, következetesen és konstruktívan használhatjuk szellemünk erejét.
A bajorországi Freisingben egy tudományos kísérlet bebizonyította, hogy a szeretetteljes gondolatokkal körülvett paradicsomok 20 százalékkal több termést hoztak
Ha valaki folyton defektet kap, vagy állandóan lefagy a számítógépe, annak érdemes elgondolkodnia azon, vajon nem a képzelőereje a ludas- e a dologban. Nem a szorongásai és a negatív képzetei okozzák-e a bajt?
Természetesen mindannyiunknak jogunk van rá, hogy szegények legyünk, betegek, sikertelenek, boldogtalanok - ha úgy akarjuk. De valóban ezt akarjuk? Teremtsünk hát pozitív szellemi mezőt, és meg fogjuk látni, hogy sokkal könnyebb így az élet. És nemcsak ezt: azt is látni fogjuk, hogy gyakrabban történnek velünk szerencsés véletlenek, ha pozitívra hangoljunk önmagunkat, ha a megfelelő rezgéseket sugározzuk ki magunkból.
(forrás:http://tgy-magazin.hu-M. L.)
Rupert Sheldrake - A Tudomány Téveszméje - videó
A gondolatoknak megvan a maguk energiája. Sok, a Bibliában leírt csodálatos eseményre ad ez a jelenség magyarázatot. A tisztánlátás, a telepátia és a pszichokinézis nyomai máig követhetőek. De az Uri Gellerhez hasonló jelenségek mind a mai napig rejtélynek számítanak. Lenyűgözik a tudósokat is, akik megpróbálnak rájuk magyarázatot találni.
Uri Geller ma ugyanolyan csodákra képes, mint első tévés bemutatkozása során, harminc évvel ezelőtt. Kanalakat hajlít, álló órákat indít el, elrejtett virágokat ismer fel, és képes demonstrálni a pozitív gondolatok erősítő, illetve a negatív gondolatok gyengítő erejét. És nem ő az egyetlen: a tévés adásokat követően Németország-szerte ezer és ezer néző számolt be hasonló képességekről, meghajlított evőeszközökről, újra mozgásba hozott, rossz hajszárítókról és DVD-lejátszókról.
Ezt a jelenséget a parapszichológusok pszichokinézisnek hívják. A kifejezés a görög lélek (psziche) és mozgás (kinesis) szavakból származik, és azt a folyamatot takarja, amelynek során szellemi-lelki erővel mozdítanak meg vagy változtatnak meg tárgyakat. Az úgynevezett érzékszerven túli képességekkel rendelkező emberek újra és újra felbukkantak a történelem folyamán. Mózesről és Buddháról csodálatos tetteket jegyeztek fel, Jézus képes volt mások gondolatait elolvasni, lebegni és láthatatlanná válni. Számos szentről - így például Assisi Szent Ferencről vagy Aquinói Szent Tamásról - azt tartják, hogy képesek voltak a levegőbe emelkedni, vagy egyszerre két helyen tűntek fel, mint például Páduai Szent Antal.
Uri Geller felismerte azt a virágot, amit Yvonne Catterfeld énekesnő háta mögött felmutatott - Az exbokszbajnok, Henry Maske megdöbbenve tapasztalta, milyen erősítő, illetve gyengítő erejük van a gondolatoknak
A legújabb idők egyik legmeglepőbb "csodatevője" a skót Daniel Douglas Home volt, aki 1833-ban született Edinburghban. Ő volt az első, akinek a képességeit a tudósok is vizsgálták és dokumentálták, mindenekelőtt a híres fizikus és kémikus, Sir William Crookes.
Vízszintesen égő gyertyák
Home-ról a leghihetetlenebb dolgokat jegyezték fel: égő fahasábokat tartott a kezében anélkül, hogy megégett volna, különféle dallamokat játszott el egy olyan szájharmonikán, amelyet egyik kezével egy kalitkában tartott, társaságban a plafonig emelkedett és számos tárgyat szintén lebegésre késztetett, köztük olyan nehéz asztalokat, amelyeket egyébként egy ember alig tudott megmozdítani. Sőt, egyszer egy fotelt is a magasba emelt, a benne ülő hölggyel együtt. Louis Napóleon francia császár előtt egy gyertyákkal teli csillárt repített a levegőbe, és miközben a csillár lebegett, a gyertyalángok vízszintesen égtek tovább.
Home-ot megvádolták csalással és trükkök alkalmazásával, de a vádakat nem tudták igazolni. Soha nem leplezték le csalóként. Szóba került esetében a tömegszuggesztió és a hallucináció is, de ha ez lett volna a magyarázat, csak egyik rejtélyes képességét helyettesítették volna egy másikkal.
Uri Geller esetében is mindig akadnak kritikusok, akik feltételezik, hogy látványos bemutatói mögött trükkök és manipulációk rejlenek. De Geller olyan körülmények között is hajlított meg kanalakat, amelyek kizárják a csalás lehetőségét. És akinek csak egyszer is van lehetősége arra, hogy közelről szemlélje ténykedését, azt meggyőzik a képességei.
Desszertnek kanálhajlítás
Amikor megkérik, adjon magyarázatot a képességeire, nem tud. Csak azt mondja, hogy nagyon erősen koncentrál a kanálra, mintegy parancsot ad neki, hogy hajoljon meg. Az eredmények változók, és nagyban függenek Geller adott fizikai és lelkiállapotától. A stressz például nagyon rontja a teljesítményét, míg a megfelelő táplálkozás és életmód - Geller vegetáriánus és sokat sportol - javítja.
Ami Geller bemutatóit még hihetőbbé teszi, az az a tény, hogy nem ő az egyetlen, aki külső erő alkalmazása nélkül képes fémeszközöket meghajlítani. Az ő fellépése óta számtalan tudományos vizsgálatot végeztek sokféle "fémhajlítóval", ellenőrzött körülmények között és hasonló eredménnyel. A kísérletek alanyai kanalakat, villákat és kulcsokat görbítettek el, de vastagabb-vékonyabb fémcsíkokat is. A londoni Birkbeck College professzora, John Hasted olyan kísérleteket végzett, amelynek során a fémtárgyakat a távolból hajlították el. A francia fémhajlító, Jean-Paul Girard két szakember, dr. Crussard és dr. Bouvaist felügyelete mellett lepecsételt üvegcsőbe rejtett fémcsíkokat görbített el.
Hogyan befolyásolhatók az elektronok a gondolatok erejével?
Néha olvashatók utalások arra nézve, hogy a fémtárgyak bizonyos kémiai anyagok, például higanytartalmú vegyületek segítségével puhává vagy törékennyé tehetők. Az ilyenfajta kezelésnek azonban nyoma marad, amelyet meg lehet állapítani. A fent említett kísérletek során azonban nem találtak ilyen jellegű nyomokat a fémtárgyakon. Ugyanakkor azonban megfigyeltek bizonyos elváltozásokat, például a fém megkeményedését vagy olyan speciális módosulást, amely a magas hőmérséklettel végzett kezelésre jellemző. Ám eközben maguk a fémtárgyak nem melegedtek át. Egy kísérlet során, amikor a fémet előzetesen radioaktív céziumatomokkal bombázták, a meghajlítás után a céziumok eloszlása ugyanolyan képet mutatott, mint a beavatkozás előtt
Hogy mindezek az adatok mit jelentenek, az máig nem tisztázott. Lehetséges, hogy Uri Geller és társai szellemük erejével megváltoztatják vagy elmozdítják a fémben az atomokat? A híres angol csillagász és fizikus, Sir Arthur Stanley Eddington (1882-1944) már jóval az említett kísérletek előtt azt állította: "Hiszem, hogy a szellem ereje képes hatást gyakorolni az atomcsoportokra. Hiszem, hogy ez az erő képes közbevegyülni, mikor az atomok szintjén különféle folyamatok lehetségesek. Igen, még a világ folyását sem fizikai törvények határozzák meg, hanem megváltoztatható az ember szabad akarata révén."
Vagy elképzelhető, hogy ezeknek a jelenségeknek a magyarázata a szubatomikus szinten keresendő, például az elektronok szintjén? Képesek- e a kanálhajlítók a fém szabad elektronjait arra kényszeríteni, hogy egy másik helyen gyűljenek össze, és ezáltal eldeformálják a fémet? Nem tudjuk. Időközben azonban tudományos kísérletek egész sora bizonyította be, hogy a képzelet erejével hatást gyakorolhatunk az elektronokra.
A 70-es évek elején dr. Helmut Schmidt Amerikában élő és dolgozó német fizikus véletlengenerátort épített. Ennek a szerkezetnek a működése a stroncium 90 radioaktív bomlása során keletkező atomok sugárzásán alapult. Dr. Schmidt abból indult ki, hogy a fizikusok szerint az atomoknak ez a lebomlása teljesen véletlenszerűen zajlik le. Ő pedig érdekes feladatnak tartotta azt tanulmányozni, hogy ahol tiszta véletlennel van dolgunk, ott talál-e magának az emberi szellem egy olyan kiskaput, ahol behatolhat a folyamatba.
Dr. Schmidt véletlengenerátorával kísérletek egész sorát végezte el, amelyek során a kísérlet alanyainak ezt a véletlenszerű folyamatot kellett megpróbálniuk befolyásolni. Például olyan módon, hogy az illetők elképzelték, hogy egy piros villanykörte gyakrabban gyullad ki, mint egy zöld. Ennek eredményeként egy hosszabb kísérleti periódus végén kétszázalékos eltérés mutatkozott a véletlen elvárásaitól.
A hatás csekélynek tűnt, de dr. Schmidt kijelentése szerint elég hosszú ideig végezték a kísérleteket ahhoz, hogy kimondhassák, nem véletlenről van szó. A kísérlet alanyainak nem pusztán szerencséjük volt, hanem valódi, szisztematikus hatást tudtak kifejteni. Dr. Hans J. Eyseneck pszichológus pedig megállapította: "Ezek az eltérések lényegtelennek tűnhetnek, egy hosszabb tesztszéria során azonban egytől egymilliárdig terjedhet az anti-véletlen valószínűsége."
A következő évek során tudósok egész sora ismételte meg sikeresen ezeket a kísérleteket. Közöttük dr. Robert Jahn, a Princeton University mérnöki karának dékánja. Öt hónapos vizsgálatsorozat keretében a pszichokinézist illetően (ez a véletlenszerű folyamatok távolból történő gondolati befolyásolását jelenti) ugyanolyan eredményekre jutott, mint dr. Schmidt.
Gondolatátvitel: az ember természetes képessége
Uri Geller a már említett pszichokinézis mellett egyéb képességeit is bemutatta, köztük a távolbalátást, a telepátiát és a gondolatátvitelt. Az érzékszerveken túli érzékelésnek ezeket a formáit nem mindig lehet pontosan elkülöníteni. A parapszichológusok szerint a telepátia egy távoli személytől vagy rajta keresztül történő információfogadás tárgyakról és eseményekről. Ám mivel a tárgyak és események általában emberekkel állnak kapcsolatban, nem zárható ki, hogy a távolbalátás esetén is egyfajta gondolatátvitelről van szó.
Uri Geller számos tévéadásban rajzolt le szimbólumokat vagy tárgyakat, amelyeket előzetesen tőle távol lévő emberek rajzoltak meg. Egy kísérlet során még arra is képes volt, hogy utánarajzoljon egy komplett képet, amelyet nem egy ember, hanem egy számítógép komponált meg. Más alkalommal viszont hatására lefagyott a számítógép, a programok leálltak, a lemezek pedig letörlődtek. Az egyik tévés bemutatkozásakor Uri Geller öt egyszerű szimbólumot mutatott a közönségnek: egy kört, egy keresztet, egy négyzetet, egy hullámvonalat és egy csillagot. Ezek közül egyet már adás előtt is megrajzolt, és az ábrát elrejtette egy borítékba. Az adásban ezt az elrejtett ábrát próbálta telepatikus úton átadni a nézőknek, akiknek telefonon kellett elárulniuk, milyen üzenetet kaptak. A többség a csillagra szavazott, és amikor kinyitották a borítékot, kiderült, hogy benne valóban a csillag rejtőzött!
Ezt az öt jelet már régóta használják a parapszichológiai kutatásban. Az amerikai Karl Zener a 30-as években tervezett egy speciális kártyasorozatot, amely 25 kártyából áll. Ezek mindegyikén megtalálható a kör, a kereszt, a hullámvonal, a négyzet vagy a csillag jele. A feltalálójáról Zener-kártyáknak nevezett csomaggal számos kísérletet végeztek amerikai tudósok, hogy igazolják az érzékszerveken túli érzékelés létét.
A vizsgálatsorozat felkeltette az amerikai író, Upton Sinclair figyelmét is, és az 1920-as évek végén a feleségével, Mary Craiggel maguk is telepatikus kísérletekbe kezdtek, megpróbálva egyszerű tárgyak képeit gondolatban távolból átküldeni egymásnak. Mivel próbálkozásaik igen gyakran sikerrel jártak, működésük nagy feltűnést keltett. Az író 1930-ban azután könyvet is megjelentetett a témáról, amely a Gondolatrádió (Mental Radio) címet viseli.
A fenti tapasztalatok nyomán Josef Banks Rhine, az észak-karolinai Duke Egyetem parapszichológiai laboratóriumának akkori igazgatója olyan kísérletekbe kezdett, amelyeknek keretében a résztvevőknek a Zener-kártyák szimbólumait gondolatban más emberekhez kellett eljuttatniuk, vagy lefedett kártyákat kellett azonosítaniuk. Több száz emberrel végzett sok ezer kísérlet nyomán Rhine arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy valóban létezik érzékszerveken túli érzékelés. És hogy ez olyan természetes tulajdonság, amely az ember természetes képességeihez tartozik.
Időközben a parapszichológusok azzal is megpróbálkoztak, hogy meditáció, lazító gyakorlatok és hipnózis segítségével javítsák az érzékszerven túli érzékeléssel adott teljesítményt. És valóban vannak olyan utalások, amelyek azt támasztják alá, hogy az ilyen módosult tudatállapot javítja a szóban forgó teljesítményt. Ez vonatkozik arra a tudatállapotra is, amelyet egyébként álmodásnak nevezünk.
Miközben a test alszik, a szellem kész az álom-telepátiára
A történelem számos olyan eseményről tudósít, amikor az emberek alvás közben éltek át érzékszerveken túli észlelést. A római filozófus és politikus, Cicero például így írt az i. e. 1. században: "Amikor alvás közben a lélek eloldódik a testtől, akkor elevenné válik a múlt. Pontosan felismerhető a jelen, és előre látható a jövő. Bár a test fekszik, mintha elszakadt volna az élettől, a lélek teljesen eleven - és még elevenebb és fejlettebb lesz, amíg a halál végleg meg nem szabadítja a hústól."
Hasonló felismerések foglalkoztatták az 1960-as években a New York-i Maimonides Egészségügyi Központ álom-telepátiára szakosodott két munkatársát. Dr. Montague Ullmann és dr. Stanley Krippner abból indultak ki kísérleteik során, hogy az ember egy éjszaka alatt többször is álmodik. A szeme ilyenkor gyorsan ide-oda mozog, ezért is hívják ezt a szakaszt REM, azaz gyors szemmozgás (rapid eye movement) szakasznak. Miközben a kísérleti alanyok aludtak, a kísérletvezető egy jellegzetes motívumot ábrázoló képre koncentrált, például egy tarka szárnyú repülő angyalra. Mihelyt megállapította, hogy az illető eljutott a REM-szakaszba, azaz álmodik, felébresztette őt, és elmeséltette vele az álmát. És az álomban felmerülő motívumok nemritkán megegyeztek azzal a képpel, amelyre a kísérletvezető koncentrált, az angyal esetében például felbukkant tarka vitorla, óceánon sétáló istennő, színes pillangó.
Néha az is megtörtént, hogy az alvóra a kísérletvezető lelkiállapota is átragadt. Előfordult például, hogy a szakember nem tudott a képre koncentrálni, mert fájt a gyomra, és ezért folyton a gyomoroperáció, vérátömlesztés, vírusfertőzés réme bukkant fel a gondolataiban. Ugyanebben az időben a vizsgálat résztvevője azt álmodta, hogy kórházban van, gyomorműtétre vár, a vérátömlesztést épp most készítik elő, miközben a mellette lévő ágynál az orvosok holmi vírusfertőzést vitatnak meg.
Az álom-telepátia sikerei arra bátorították a pszichofizikai kutatólaboratórium munkatársát, Charles Honortont, hogy még jobb kísérleti tervet dolgozzon ki. Hogy hasonló eredményeket kapjon éber állapotban is, kifejlesztett egy olyan technikát, amely a "teljes mező" nevet kapta.
A teljesmező-kísérletek során a "vevő" személy szemét vörös színű, vattával megtöltött félgömbökkel zárták le. Ezenkívül fejhallgatót helyeztek a fejére, amelyből diffúz zaj hallatszott. Így zárták ki a külső ingerek figyelemelterelő hatását. Az „adó” személy ezalatt egy másik szobában egy olyan képet nézett, amelyet át kellett adnia gondolatban a vevőnek. Végül a vevő személynek meg kellett néznie egy diasorozatot, és eldöntenie, melyik hasonlított a leginkább a "kapott" képre.
Az eredmények között megdöbbentően sok volt a százszázalékos találat: ha az adó egy kólásüveget vagy egy Las Vegas-i kaszinó képét nézte, a kiválasztott kép is kóláspalack és Las Vegas-i nightclub volt. Vagy ha a megoldás egy William Blake-kép volt, a vevő személy eltalálta, hogy ez az igazi a sok dia között.
Sok macskáról tudjuk, hogy érzékszerveken túli képességeik vannak. Az Egyesült Államokban híressé vált a Cukor nevű perzsamacska, amikor gazdái egy költözködés során véletlenül ottfelejtették őt. A macska 1500 km-t tett meg keresztülszelve Amerikát, hogy egy évvel később szerencsésen megérkezzen régi gazdái új lakóhelyére.
Madarakról is feljegyeztek hasonlóan megdöbbentő történeteket
Időközben más tudósok is sikeres teljesmező- kísérleteket végeztek. A Mind Science Foundation munkatársa, dr. William Braud erről így vélekedett: "Az teljesmező-technika megszabadítja a szellemet a korlátaitól. Csökkenti a figyelem elterelődésének esélyét az idegrendszerben, és az eredmények normális esetben nagyon sikeresek." Braud saját bevallása szerint kísérleteinek 75 százalékánál pozitív eredményt kapott, ez pedig az érzékeken túli képességek létezését támasztja alá.
Érdekesek ebben az összefüggésben azok az esetek, amikor állatok, növények vagy mikroorganizmusok reagálnak az emberi gondolatokra, és ahol feltételezhető, hogy ugyancsak a telepátia egy formájáról van szó. Vegyük például dr. Rupert Sheldrake esetét, aki egyébként a morfogenetikus mezőkről alkotott elméletéről híres. A szomszédasszonyának volt egy macskája, amely - gazdája állítása szerint - mindig pontosan tudta, mikor érkezik haza az asszony fia. Ilyenkor a macska a bejárati ajtó mellé ült, és addig nyávogott, amíg a fiú valóban meg nem érkezett. A mama így mindig tudta, mikor kezdje el csinálni a teát.
A biológus érdeklődését felkeltette a jelenség, és elkezdett hasonló eseteket gyűjteni. Közzétett egy cikket, amelyben arra kérte háziállatok hasonlót tapasztaló gazdáit, hogy jelentkezzenek nála, és legnagyobb meglepetésére százával kapta a leveleket. A levélírók kutyákról és macskákról számoltak be, amelyek odatelepedtek az ajtóhoz, ha érezték, hogy a gazdi hazafelé tart. A legtöbb állat már akkor reagált, amikor a tulajdonos még csak gondolatban fontolgatta, hogy elindul hazafelé, és nem csak akkor, amikor már majdnem megérkezett. Itt tehát feltételezhető egyfajta telepátia működése.
De más esetek is mutatnak ebbe az irányba. Egy asszony például azt figyelte meg, hogy a teknősbékája azonnal elindul az etetőhelye felé, amikor az ő fejében épp csak felmerül a gondolat, hogy enni kellene adni a jószágnak. Számos történet szól elveszett, de nagy távolságból is hazatalált háziállatokról. Az Egyesült Államokban nagy hírnévre tett szert például a Cukor névre hallgató perzsamacska, aki valahogy lemaradt a szállítóautóról, amikor a gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cica néhány napig a szomszédoknál húzta meg magát, majd egyszer csak eltűnt, és egy évvel később felbukkant régi gazdáinál. Cukor nem kevesebb mint 1500 kilométert tett meg teljesen ismeretlen vidékeken. Ehhez normális érzékszervei nem lettek volna elegendőek. Hasonló tapasztalatokat kutyák és madarak esetében is gyűjtöttek.
Amikor az állatok előre megérzik a természeti katasztrófákat
Az állatok hatodik érzéke nagyon hasznos lehet természeti katasztrófák esetén. A turisták, akik 2004. december 26-án a délkelet-ázsiai Srí Lanka Yala nemzeti parkját keresték fel, nagyon csalódottak voltak. Sehol egy állat! Nyoma se volt leopárdoknak, majmoknak, ehető hulladék után kutató vaddisznóknak. Csak néhány elefánt tűnt fel a színen, de azok is sietős tempóban haladtak a szárazföld belseje felé.
Amikor nem sokkal később a szökőár elárasztotta a nemzeti parkot, hatvan ember lelte ott a halálát. Ugyanakkor a víz visszahúzódása után feltűnő volt, hogy a holttestek között nem akadt állati tetem. Az állatok nyilvánvalóan megérezték a közelgő katasztrófát, és időben biztos helyre menekültek.
Különösen lenyűgöző pszichokinetikus képességekkel rendelkezett a skót Daniel Douglas Home. Gondolatai erejével állítólag nehéz tárgyakat is lebegésre tudott kényszeríteni
Az már régóta ismert, hogy az állatok előre tudják jelezni a földrengést. Már a több mint ötszáz évvel ezelőtt keletkezett kínai feljegyzések is tudósítanak arról, hogy földrengés előtt szokatlanná változik az állatok viselkedése. Az 1970-es években éppen ezért a kínai kormányzat felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy kövessék figyelemmel az állatok magatartását, és ha változást tapasztalnak, értesítsék a hatóságokat.
1975 februárjában azután Liaoning tartományból különös megfigyelések ezrei érkeztek. A hírek szóltak földből előkúszó kígyókról, istállójukból kitörő lovakról és tehenekről, a lyukból előmászó egerekről és a házakból eltűnő macskákról. A hatóságok erre kiadták a földrengésriadót, számos várost és falut kiürítettek, százezer embert evakuáltak és a szabadban szállásoltak el. Nem sokkal ezután súlyos földrengés tört ki, de az intézkedéseknek köszönhetően csak kevesen estek áldozatul a katasztrófának.
Azt nem tudjuk pontosan, mire is reagálnak az állatok. Vannak, akik szerint nincs összefüggés, az egész csak véletlen. Mások azt feltételezik, hogy a levegő megváltozott elektromossága, az infrahangok, különösen hosszú hanghullámok vagy más egyéb fizikai elváltozás szolgál támpontul. Ám hogy az állatok miért is reagálnak pontosan és időben - szemben az emberekkel - a természeti katasztrófákra, arra máig nem született kielégítő magyarázat.
Ami az emberről állatra történő gondolatátvitelt illeti, már voltak arra kísérletek, hogy közvetlen mentális szuggesztióval hassanak az állatokra. Az orosz pszichiáter és neurológus, Vlagyimir Bechterem (1857-1927), aki Pavlovval együtt dolgozta ki a feltételes reflexről szóló tanítást, kutyákkal végzett ilyen jellegű kísérleteket. Ennek során az állatot a pofájánál fogva tartotta, és gondolatban egy meghatározott feladatra koncentrált. Erről így írt: "A feladat, amelyet csak én ismertem, abban állt, hogy a kutya kihúzzon egy zsebkendőt a kicsit hátrébb álló dr. S. jobb kezéből. Ahogyan ez szokásos, a szuggesztió nem tartott tovább egy fél percnél. Utána a kutya egyetlen pillanat alatt ott termett dr. S. jobb kezénél, és kirántotta belőle a zsebkendőt."
Elképzelhető, hogy azok a postások és futók, akiket a kutyák a szokottnál gyakrabban megtámadnak, azért jutnak erre a sorsra, mert az állatnak félelmeik mentális képét adják át? Egy olyan képet, amely miatt a kutyák ezt parancsként vagy felhívásként értelmezik félre?
Időközben kísérletek egész sora dokumentálta azt a lehetőséget is, hogy mentális hatást gyakorolhatunk mikroorganizmusokra is. Dr. Philipp Evrard 1995-ben még filmre is vett ilyen jellegű kísérleteket. Először arról volt szó, hogy sörélesztő- és kolibaktérium-tenyészeteket kellene rávenni a szaporább növekedésre. A mérések szignifikáns növekedésgyorsulást mutattak, állapította meg a kísérlet összefoglalása.Míg a növekedési ráta általában 5 és 50 százalék közötti értéket tesz ki, itt a szaporodás 5000-szeresére nőtt.
Egy másik kísérletsorozatban az úgynevezett legionárius betegség kórokozóit, a legionella baktériumokat kellett ártalmatlanná tenni. Ez a kísérlet is sikert hozott, a kórokozóknál már 28 óra elteltével lényeges semlegesítődés mutatkozott, 50 óra elteltével pedig a vizsgálat már alig mutatott ki kórokozót, az emberre gyakorolt fertőzésveszély megszűnt.
A növények is érzékenyek a gondolatok erejére
Végül számos példával igazolható, hogy gondolataink és érzéseink erejével a növényekre is hathatunk. A híres amerikai növénytermesztő, Luther Burbank például új növények egész sorát hozta létre, részben szellemi befolyással. Egyik legmeglepőbb termesztése az a kaktusz, amelynek nincsenek tüskéi. Ezt a növényt Burbank állítólag úgy hozta létre, hogy meggyőzte a kaktuszt, hogy az ő kertjében nem kell kártevőktől félnie, ezért ne is növesszen tüskéket, mert nem lesz rájuk szüksége.
Burbank más meglepő növényeket is kitenyésztett, például fehér szedret, tüskétlen szedret és számtalan új gyümölcs- és virágfajtát. Ezenkívül nyilvánvalóan gyógyító erővel is rendelkezett, emberek sokasága kereste fel őt, hogy kézrátétellel meggyógyítsa őket. Tudományos bizonyíték azonban szellemi növényteremtésére nincsen.
Azt viszont bizonyítékok támasztják alá, hogy a növények növekedését lehetséges gondolati úton befolyásolni. 1991 nyarán Manfred Hoffmann professzor a bajor és a nyugatnémet rádió segítségével nagyszabású kísérletet hajtott végre. Ennek során az volt a feladat, hogy a paradicsomokat szeretetteljes gondolatokkal bőségesebb termésre ösztökéljék. Az eredmény - amelyet tudományosan is ellenőriztek - megdöbbentő volt: a szeretettel kezelt paradicsomok több mint húsz százalékkal több termést hoztak kontrollcsoportbeli társaiknál.
Az ember és az egyéb élőlények közötti telepátia igazolására időközben számtalan sikeres kísérletet végeztek el, amelynek keretében a gondolatátvitel nem mondatok, hanem képek, képszerű benyomások és érzések keretében történt meg. Mindezt részben megdöbbentő pontosság jellemzi. Ugyanakkor a sikerek mellett kudarcok is vannak, ami azt jelenti, hogy ez a jelenség a mai napig a meg nem fogható dolgok közé tartozik.
A telepátia és a tisztánlátás, az érzékszerven túli érzékelés egy másik formája között az átmenet meglehetősen elmosódott. Uri Geller mindkettőt sikeresen demonstrálta. A 2004 novemberében sugárzott tévéadásban például a sok egy forma zacskó közül eredményesen választotta ki azt, amelyikben a céltárgy lapult: egy gyűrű.
Az elmúlt években Geller szép jövedelemhez jutott oly módon, hogy vállalkozásoknak felkutatta azt a földterületet, ahol aranyat vagy olajat találhatnak. A kaliforniai Stanford Kutatóintézetben egy kísérletsorozatban tíz egyforma alumíniumdoboz közül kellett kiválasztani azt, amelyikben el volt rejtve egy tárgy. Geller a 12 kísérletből tizenkétszer bizonyult sikeresnek. Egy másik vizsgálatsorozatban dobókockákat rejtettek el zacskókban, és Gellernek meg kellett mondania, a kockák felül lévő oldalán melyik szám állt. Kétszer passzolnia kellett, mert nem érzett semmit, de a többi kocka esetében helyesen adta meg a számot.
Érzékszerven túli erőnket mindannyian pozitívan használhatjuk
Mindenképpen számítanunk kell arra, hogy a többi élőlényhez nemcsak a szavaink, hanem a gondolataink is eljutnak. Így ha egy emberről rosszat gondolunk, az illető ezt meg fogja érezni, és ennek megfelelően reagál. Különösen nagy jelentősége van ennek az anya-gyerek kapcsolatban. Miközben például a gyerek az iskolában dolgozatot ír, az anya jól tenné, ha ilyen gondolatokat sugározna magából: "A gyerekem nyugodt és magabiztos. Jó dolgozatot fog írni." Nem biztos, hogy ez eredményt hoz, de számos jel arra mutat, hogy hozhat. A pozitív gondolatok előidézése ráadásul ugyanannyi energiát igényel, mint a negatívoké, akkor miért ne döntsünk az első mellett?
A gondolatok hatásos erővel rendelkeznek, ez nem feltételezés, hanem bizonyított tény, számos esetben dokumentálva. Képzeletünk erejével hihetetlen dolgokat érhetünk el, nem utolsósorban akkor, ha a saját testünkről van szó. Megállíthatunk vagy előidézhetünk vérzéseket, csillapíthatunk vagy kelthetünk fájdalmakat, okozhatunk vagy legyőzhetünk betegségeket, ha vállaljuk érte a felelősséget és ennek megfelelően munkálkodunk. Aktivizálhatjuk belső házipatikánkat, amely számos gyógyszerhez hasonló, sőt annál hatásosabb anyagokat képes termelni. És számtalanféle szellemi tréninget tanulhatunk meg, amelyek segítségével célzottan, következetesen és konstruktívan használhatjuk szellemünk erejét.
Ha valaki folyton defektet kap, vagy állandóan lefagy a számítógépe, annak érdemes elgondolkodnia azon, vajon nem a képzelőereje a ludas- e a dologban. Nem a szorongásai és a negatív képzetei okozzák-e a bajt?
Természetesen mindannyiunknak jogunk van rá, hogy szegények legyünk, betegek, sikertelenek, boldogtalanok - ha úgy akarjuk. De valóban ezt akarjuk? Teremtsünk hát pozitív szellemi mezőt, és meg fogjuk látni, hogy sokkal könnyebb így az élet. És nemcsak ezt: azt is látni fogjuk, hogy gyakrabban történnek velünk szerencsés véletlenek, ha pozitívra hangoljunk önmagunkat, ha a megfelelő rezgéseket sugározzuk ki magunkból.
(forrás:http://tgy-magazin.hu-M. L.)
Rupert Sheldrake - A Tudomány Téveszméje - videó
