A gyermekek még nincsenek így kulturálisan kondicionálva. Akiknek volt már halálközeli élményük, azok később sem érzik ezeket a félelmeket. Alig félnek a haláltól és gyakran szeretettel beszélnek a halálközeli élményükről is. Néhány gyermek, akivel beszéltem,kifejezte kívánságát, hogy „visszatérhessen a fényhez”.
Az egyik ilyen gyermek egy kilencéves kislány volt, akit Ninának fogok hívni.
Vakbélműtétközben élte át a halálközeli élményt.
Az orvosok azonnal elkezdték az újraélesztését, amikor hirtelen azt tapasztalta, hogy egy testén kívüli figyelőpontról szemléli magát.
„Hallottam, mikor azt mondták, hogy megállt a szívem, de akkor már a mennyezetről figyeltem. Mindent láttam onnan föntről. A mennyezethez közel lebegtem úgy, hogy amikor megláttam a testemet, nem tudtam, hogy én vagyok. Később már tudtam, mert felismertem. Kimentem a hallba és láttam, hogy anyám sír. Kérdeztem, hogy miért sír, de nem hallott engem. Az orvosok azt gondolták, hogy meghaltam. Aztán egy szép hölgy jött oda hozzám és segített nekem, mivel tudta, hogy félek. Keresztülmentünk egy alagúton és a mennybe mentünk. Ott szép virágok vannak. Istennél és Jézusnál voltam. Azt mondták, vissza kell mennem, hogy anyámmal legyek, mert ő nagyon odavan. Azt mondták, hogy le kell élnem az életem. Így hát visszamentem és magamhoz tértem. Az alagút, amin keresztülmentem, nagyon hosszú és nagyon sötét volt. Nagyon gyorsan mentem át rajta. A végén fény volt. Amikor megláttuk a fényt, nagyon boldog voltam.Vissza akartam menni hosszabb időre. S akkor is vissza akarok menni a fényhez, ha meghalok… A fény tündöklő volt.”
Moody – A fényen túl
(forrás: http://tulvilagrakeszulok.hu)
Moody – A fényen túl
(forrás: http://tulvilagrakeszulok.hu)
Kapcsolódó írás
Micah Rubenstein interjúja dr. Raymond Moodyval:
Micah Rubenstein interjúja dr. Raymond Moodyval:
Kepes András interjúja dr. Raymond Moodyval:
