Mindenki a mennybe kerül attól függetlenül, hogyan élt vagy a pokol várja a rosszakat? Erre a kérdésre többféle válasz is született a halál közeli élményeket megjárt emberektől.
Arthur Yensen geológus illetve rajzoló volt, aki 1932 augusztusában az Adventurous Willie Wispo történetéhez indult anyagot gyűjteni. Mivel a főhőse hajléktalan volt, ezért ő maga is egy ideig hajléktalanként járta az országot, hogy minél hitelesebbé váljon a figurája. Elvegyülve a gazdasági világválság 6 millió munkanélkülije között Chichago felé vette az útját, míg egy fiatalember egy nyitott tetejű autóval felvette Yensent. Így indultak Winnipeg irányába az igen rossz állapotban lévő úton, amit egy igen mély árok szegélyezett. Ennek ellenére a sofőr nagy sebességgel vezette az autóját aminek az lett a következménye, hogy az autó megpördült a kavicsos úton. Yensen és sofőrje kiugrott a nyitott tetőn mielőtt az autó az árokba zuhant. A sofőr sértetlenül megúszta a dolgot és elmenekült, de Yensen súlyos sérüléseket szenvedett és elvesztette az eszméletét. Két nő látta a balesetet és rögtön odaszaladtak segíteni. Később Yensen erről a következőket mesélte:
Úgy éreztem, hogy egyre távolodom a testemtől. Arra gondoltam, hogy minden bizonnyal halott vagyok ha test nélkül is létezem. A földi környezet lassan távolodott előlem és egy fényes, új világot vettem észre. Gyönyörűbbet, mint amit valaha is el tudtam volna képzelni. Két csodálatos hegyet láttam magam előtt, hasonlítottak a Japánban található Fujira emlékeztettek, leírhatatlan szépségű leejtőkkel. Minden részlete éles és tiszta volt, nem volt köd vagy szennyezés ami elhalványította volna. A leejtőkön virágok nőttek, amiket a messzeségük ellenére is tökéletesen láttam. Százszor élesebb volt a látásom, mint a Földön. A közelemben lévő fáknál egy csoport embert láttam, akik énekeltek és mintha valami játékot játszottak volna. Mikor észrevettek odajöttek hozzám és barátságosan üdvözöltek. Fiatalok voltak és a testük szinte súlytalannak látszott. Olyan kecsesen és könnyedén mozogtak, hogy öröm volt nézni. Ahogy a mennyei emberek körülvettek, közülük a legidősebbnek látszó azt mondta:
„A holtak földjén vagy. Egykor mi is a Földön éltünk, mint te míg ide nem kerültünk.”
Határtalan lelkesedéssel kiabáltam: „Ez gyönyörű!”
Azt mondták, hogy ha kedvem tartja úszhatok a közeli tóban és ha kijövök onnan, nem leszek vizes. Itt táncolhat, ugrálhat, szaladhat az ember és nem fárad el. Az volt az érzésem, hogy hazaérkeztem, oda ahová mindig is tartoztam. A Földön ehhez képest idegennek éreztem magam, kívülállónak, de hála az Úrnak most már itt vagyok, és maradni fogok.
A csoport legidősebbnek kinéző férfija így folytatta:
„Minden ami itt van az tiszta. Az elemek nem keverednek és nincsenek egymásra negatív hatással, mint a Földön. Ennek a mindent átható fő rezgésnek köszönhető, hogy nem leszünk koszosak, vagy nem használódnak el a tárgyak. Minden teljesen új és ragyogó.”
Ekkor megértettem, hogy a menny miért is örökkévaló.
Megkérdeztem, hogy minek köszönhető ez a boldogság amit érzek?
„A gondoltaid rezgések, amit a fő rezgés irányít. Ez hatástalanít minden negatív gondolatot és segít, hogy a jó dolgokra koncentrálj: szeretet, szabadság, boldogság.”
Mi lesz azokkal, akikben nagyon sok a negatív gondolat?
„Akkor egy alacsonyabb szférába kerülnek, ahol tovább léteznek. Ha idejönnének a fő rezgés végzetes lenne rájuk nézve. Haláluk után az emberek a velük azonos szintű lelkekkel kerülnek egy szférába. Ha valakiben kevés negatív gondolat van, azt semlegesíti az itteni vibráció és csak a jót hagyja meg. Például ha valaki 70%-ban jó és 30%-ban rossz, akkor a rosszat semlegesíti a vibráció és a jó pedig a mennybe kerül. Amennyiben a rossz az ami a lelke nagy részét alkotja, akkor egy alacsonyabb szférába kerül a hozzá hasonlókhoz. Minden ember olyan mennyországban vagy pokolban él, amilyet a Földön elképzelt magának. Fontos, hogy itt senki nem küld téged sehová a tetteid miatt. A lelked fejlettsége alapján kerülsz oda ahová kell, ahol neki a legjobb. A fejlett lelkek a szeretet és a szellemi fejlődést közvetítik, míg a fejletlenek a gyengeséget és a gonoszságot. Nem azért kerülnek ide mert ebben vagy abban hisznek életük során. A jó cselekedeteknek is megvannak a maga következményei ahogy a rosszaknak.„
Miközben beszélgettünk az elmém kristálytiszta volt és mindenre emlékeztem amit valaha tudnom kellett. Ekkor a beszélgetőtársam azt mondta, hogy nem maradhatok itt tovább, vissza kell térnem a Földre.
„Vissza a Földre? Ó ne, ne arra a szörnyű helyre!”
De már távolodott tőlem az a csodálatos hely, én pedig mint egy hisztis kölyök kiabáltam: „Maradni akarok! maradni akarok!”
A testembe való visszatérés fájdalma szúró érzés volt, mintha visszapasszíroztak volna a testem gyűlöletes börtönébe.
Az utolsó dolog, amit a beszélgetőtársam mondott:
„Fontos dolgod van a Földön, vissza kell menned, hogy véghez vidd. Hamarosan nagy bajok és zavar lesz a Földön, szükség lesz a tanácsaidra, a befolyásodra. Ha a munkád a végéhez ért a Földön, akkor visszatérhetsz ide és maradhatsz.”
(forrás:tulvilagrakeszulok.hu)
Lélek, el ne hibázd! - Tibeti Buddhizmus - videó
forrás:IKON Stúdió / Székely Orsolya
