2019. november 14., csütörtök

Medek Tamás: Igaz történet a túlvilág létezéséről



Egy kedves hozzám forduló - úgy vélem, nagyon megindító - történetét szeretném most megosztani Veletek, természetesen a szíves hozzájárulásával.
Egy történetet, mely arról szól, milyen kapcsolat is lehet az itt élők és az eltávozott szeretteik között, s mely kétséget kizáróan bizonyítja a túlvilág létezését. A megélő számára mindenképpen, s azt gondolom, azok számára is kellő megerősítést nyújt, akik ha nem is éltek át hasonlót, de nyitottak a fizikai világon túli létezés elfogadása felé.
A történetet minimális mértékben átszerkesztve, de a lényegét megtartva adom közre.


Kedves Tamás!
Tudod régen édesapámnak mondtam, hogy szeretnék egy sárga kis fürdőkacsát. 34 éves voltam, amikor a boltban megláttam és mondtam apukámnak, hogy vegyük meg Apa, ő rám mosolygott és azt válaszolta, hogy ugyan már ebben a korban nem vesz nekem ilyen dedós dolgot.

2014. március 8.-án halt meg apukám.
Idén augusztusban a közértbe mentem. Éppen gondolkodtam, amikor egy hangot hallottam. Apa hangja volt.
"Ne félj kislányom, minden meg fog oldódni." - mondta.
Azt hittem megártott a kb. ötven fokos hőség. Láttam apukámat magam előtt, fiatalon.
Gondoltam ez nem lehet igaz.
"De igaz kislányom!" - szólt a fejemben a hang, s folytatta.
"Emlékszel, évekkel ezelőtt szerettél volna egy kis sárga fürdőkacsát. Most tudom mindig is szerettél volna, mert mindig gyerek maradtál, az én kislányom. Tudom, most nincs is pénzed ilyesmire. De hoztam neked egyet. Menj egyenesen, kb. ötven méterre ott lesz előtted a földön, de ha hazamész mosd meg mert tudod messziről, a Mennyországból hoztam."
Amikor ezt mondta kacsintott, majd lassan egy fehér folyosón eltűnt.


Komolyan azt hittem, hogy nagyon megviseltek az anyagi gondok és apa hiánya. Azért csak mentem egyenesen és figyeltem, majd megláttam a pici fürdőkacsát, gumiból volt, citromsárga kék szemekkel. Picit piszkos volt. Felkaptam és magamhoz szorítottam, könnyek folytak az arcomon.
Azt gondoltam, "Köszönöm Apa."
A fejemben a hang pedig válaszolt: " Szívesen kislányom, csak ne sírj...."
(Dr. Karikás Andrea)

Köszönöm Andrea hozzájárulását, s bízom benne, hogy sokak számára fog majd a története megerősítően vagy éppen gondolatébresztően hatni.

(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)