Az állatok hova kerülnek a testi haláluk után? Láthatjuk őket még egyszer?
Egy kedves hozzám forduló kérdése.
Az egyik legvitatottabb kérdés, az állatok és az ember lelke közötti különbség, hisz valamely tanítások azt mondják, hogy ugyanúgy leszülethetünk egy másik életünkben egy állat testében is (sőt egyes források szerint akár ásvány és növény "testében" is), míg mások azt mondják, a két létforma között lehetetlen az átmenet és az emberi és állati lélek között lényeges különbség van. Ez utóbbit támasztják alá az én ismereteim és szellemi közléseim is. Nem szeretnék egyik nézet mellett sem egyértelműen kardoskodni, de tény, hogy az eddigi tapasztalatai és ismereteim egyértelműen azt igazolják, hogy a emberi és az állati lélek nem keverhető. Sok helyütt írtam már erről.
A legfontosabb különbség a következő. Az állati lélek egy, a fajára jellemző csoportlélekből válik ki a leszületése előtt, s a testi halála után abba is olvad vissza. Az egyéniségét, személyiségét utána nem tartja meg, ugyanakkor annak egy lenyomata mégis bekerül a mindenség krónikájába (Akasha), melyből a tudatunk képes, számunkra valósnak tűnő képzetet teremteni. Ezért fordulhat elő, hogy a testi halálunk után láthatjuk, találkozhatunk egykori kedvencünkkel.
Az állati léleknek nincs szabad akarata, testi életében a fajára jellemző zárt rendszert követi, viselkedése a fajára jellemző, ösztönös. Ettől legfeljebb az ember közelségére és hatására térhet el (lásd házi kedvencek), de mihelyst az ember közelsége megszűnik, úgy az állat is visszatér a fajára jellemző ösztönprogramhoz. Nézzük ezt egy példán keresztül. A kutya ugye a farkasból, ember által létrehozott, kinemesített faj. Ha egy farkast (vagy egy olyan kutyát, amely a vadonban született) háziasítunk, akkor az ember hatására és közelségére eltérhet idővel némileg az ösztöneitől, azonban ha hirtelen visszahelyeznénk a vadonba, a természetes körülményei közé, akkor hamarosan vissza is állna az ösztönprogramja.
Fontos kiemelni még, hogy az állatoknál, az adott fajra jellemző ösztönprogram nem változik érdemben az idővel, tehát lélekfejlődés nem figyelhető meg az esetükben. Mivel az állatoknak nincs szabad akarata, így a döntésükért, tetteikért felelősséggel sem tartoznak, így karmát sem generálnak, következésképpen reinkarnálódniuk sem szükséges. Az emberi lélek viszont eleve saját egyéniséggel rendelkezik, mely Istenből, az ősforrásból vált ki a létezése kezdetén. Szabad akarattal rendelkezik, tehát bármit megtehet, viszont így a tetteiért felelősséggel is tartozik, következésképpen reinkarnálódnia is kell, hisz meg kell tanulnia, hogy a szabad akaratából milyen döntést helyes hoznia. Az emberi lélek tehát folyamatosan fejlődik, és életeken átívelően egyre nemesebbé válik, egyre inkább a jót fogja kívánni és tenni is, másokkal és magával. Az emberi lélek a személyiségét és az egyéniségét a testi halála után ugyanúgy megtartja. Nagyon röviden összefoglalva ez a különbség az állati és az emberi lélek között. Lényeges a különbség tehát.
Bár ez lehangolóan hathat azokra, akik nagyon közel kerültek életükben érzelmileg egy állathoz, azonban jó hír, hogy ameddig a lelkük igényli azt, odaát is "találkozhatnak" velük. S végül, fontos kiemelni, hogy az állatok tehát nem egyenrangú szereplői a létezésnek, mégis nagyon fontos, hogy tisztelettel bánjunk velük. Bizonyos állatok tanítanak nekünk (például a kutyák a feltétlen szeretetet), mások pedig próbatételek számunkra, hogy miként bánunk egy olyan érző lénnyel, aki felett látszólagos hatalmunk van.
Egy kapcsolódó cikkemet ajánlanám még:
Mi a különbség - spirituális értelemben - az ember és az állat között?
- forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
