Hasznosabb a valósággal és a valódi életünkkel foglalkozni! Jobb lett az életed, hogy ezekről "tudsz"? Vagy csak érdekesség és elment vele az idő. Ez a téma veszélyes is lehet, sokan elveszítették a józan eszüket! Akik meg erről írnak könyveket, azoknak meg ez jobbára üzlet. S honnan tudjuk, hogy ami innen-onnan jön, az hiteles?
(egy kedves hozzám forduló kérdése, felvetése)
Részben igazad van, igen. Veszélyes lehet túlzottan belemerülni a túlvilág ismeretébe a testi élet alatt, pláne ha nem vagyunk készek helyén kezelni az így kapott ismereteket. Sokan járnak pórul azzal, ha túlságosan a világnak csak erre az oldalára tekintenek és/vagy nem kezelik helyén mindazt, amit így megtudtak. Tény, hogy a testi életünk alatt döntően itt kell élnünk, ide kell figyelnünk - nem véletlenül vannak alapvetően rejtve is előlünk a másik világ dolgai, az előző életeink emlékei, a lehetséges jövőnk képei, stb.
Azonban a túlvilág, a szellemvilág nem csak hogy része az életünknek, a létezésünknek, a valóságunknak, s a világunknak, hanem a döntő része. Tehát teljesen elfordítani a fejünket tőle, nem foglalkozni vele, nem tudni a létezéséről sem, sőt, veszélyesnek tartani azt, a róla szóló ismereteket veszélyes tudásnak titulálni - úgy vélem - legalább olyan helytelen, mint túlzottan belemerülni.
Nekem az életem egyértelműen jobb lett azóta, hogy megismerhettem egy bizonyos mértékig a túlvilágot, s hogy egyáltalán tudomást szerezhettem róla. Az életem számos kérdése válaszokat kapott, és számos élethelyzetem értelmet. Természetesen az esetleges fájdalmakat nem szünteti meg teljesen ez a tudás, de egy gyökeresen más megvilágításba helyezi az életünket és annak eseményeit, mely nagyon sokat tud segíteni. Azzal, hogy ezt a tudást másnak is átadjam, nem pénzt szeretnék keresni - hisz nem is pénzért csinálom. A célom nem is az, hogy arra buzdítsak bárkit is, hogy csak a túlvilággal foglalkozzon, elfeledve azt, hogy most itt kell élnie. Sőt, sok esetben írom is, hogy itt és most döntően a mosttal kell foglalkoznunk, s a jelen életünket kell minél inkább úgy megélnünk, hogy a lehető legtöbbet adjuk lelkileg másoknak és maguknak.
A célom az, hogy felismerjük: van túlvilág. Hogy van egy másik világ a fizikai világon túl, melyben most élünk, ahonnan ide érkeztünk és ahonnan innen távozunk. Hogy felismerjük azt, hogy a halál csak a testre vonatkozik, és akit elveszítünk szeretteinket, ugyanúgy élnek tovább és találkozunk is majd, ha nekünk is eljött az időnk. Hogy felismerjük azt, hogy kik vagyunk és miért is vagyunk itt valójában. S úgy vélem, ha valaki ezen ismeretek birtokában éli az életét (továbbra is döntően erre a világra fókuszálva), akkor az sokkal teljesebb életet élhet, mint e tudás nélkül.
Igen, azon ismeretek hitelessége, mellyel rendelkezhetünk a túlvilágot illetően, is egy kérdés. Ahogy több helyütt is, és az oldalam rögzített bejegyzésében is írom, nem célom feltétlen tényként beállítani mindazt, ami az írásaimban szerepel. Ezek azon ismeretek, melyeket a saját tapasztalataimból, mások és a magam szellemi közléseiből, mások beszámolóiból, és olyan forrásokból szerzek és szereztem, melyekkel én az előbbiek mentén azonosulni tudok. Sem én, sem más nem állíthatja azonban, hogy amit a túlvilágról tud, az a valódi igazság. Ezen ismeretek az egyéni szűrökön is keresztül mennek, ráadásul nagyon sok eleme földi szavakkal leírhatatlan. Mégis a rendelkezésünkre álló források, nem elhanyagolható mennyiségű tudást képesek nekünk adni - ami tehát úgy vélem, helyesen kezelve segíthetik, jobbá tehetik az életünket. A kulcs azon van, hogy helyesen kezeljük-e. Igaz, ez az életünk bármely más területére is igaz.
Újra hangsúlyozom, sokan ebből az egészből üzletet csinálnak, sokan meglehetősen tisztességtelent is. Sokan merülnek bele oly mértékig a spiritualizmusba, hogy a józan eszük veszik oda. Sokan kiábrándulnak éppen ezért a spiritualizmusból és támadják azt, aki benne van és/vagy aki ezzel foglalkozik. Én azt mondom, egyik hibába se essünk. Fontos része kell legyen az életünknek, hogy tudjuk, van túlvilág. De természetesen itt éljünk, amíg itt kell élnünk.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
