A szellemi törvények - Az Út benned van

Teljesen mindegy, hol vagy, és mit csinálsz, miként az is mindegy, hogy kinek hiszed magad - önmagadat keresed! Bármit teszel, egy napon meg fogod találni az utat. 

Eldöntheted, hogy egy nehezebb utat választasz, vagy a lét könnyedségének útját, a döntés a te kezedben van. Még ha azt gondolnád, hogy nincs több kiút, csupán egylépésnyire vagy az úttól - az úthoz vezetõ kapu ugyanis belülrõl nyílik!
Amint ráléptél az útra, kezdõdik a tulajdonképpeni élet. Választhatsz, hogy sok-sok évet vársz még erre, akár inkarnációkat, ám ezt az igazi életet akár most is megkezdheted, ebben a pillanatban. A legmegfelelõbb idõ erre mindig a most.

Mihelyt ráléptél az útra, mindaz, ami eddig számodra fontos és elérendõ érték volt, teljesen lényegtelenné válik. Új képességeket és ismeretlen erõket fogsz majd felfedezni, az élet olyan lehetõségeket fog kínálni számodra, amelyekrõl eddig még csak álmodni sem mertél.

Ez mind a te szellemi örökséged, amely örök idõktõl fogva vár rád, arra, hogy felébredj, és önmagadat birtokba vedd. Semmi mást nem kell tenned, mint régi énedet elengedned, hogy Igaz Valód elõléphessen most!

Életkörülményeidnek te vagy a teremtõje! Tudatosan választhatsz, milyen életet akarsz élni!

(Kurt Tepperwein)

Mit jelent az Akasha Tudatosság

1. A világ része vagyok. A világ nem rajtam kívül van, és én sem vagyok a világon kívül. A világ bennem van és én is a világban vagyok.

2. A természet része vagyok, és a természet is az én részem. Az vagyok, ahogy a körülöttem lévő élő dolgokkal kommunikálok, érintkezek. Változtathatatlanul, elévülhetetlenül teljes része vagyok a bolygón található élet szövetének.

3. Része vagyok a társadalomnak, és a társadalom az én részem. Az vagyok, ahogy a körülöttem lévő embertársaimmal kommunikálok, érintkezek. Változtathatatlanul, elévülhetetlenül teljes része vagyok a bolygón élő emberi közösségeknek.

4. Több vagyok, mint csontból és bőrből álló anyagi szervezet: testem annak sejtjeivel és szerveivel együtt teljes valómnak igazi megtestesülése: egy önfenntartó, önfejlesztő dinamikus rendszer, mely a körülöttem álló dolgokkal való kapcsolatba lépésének köszönhetően emelkedett ki, maradt fenn és fejlődött tovább.

5. Az univerzum teljességére törekvő hajtóerő egyik legmagasabb szintű, legfejlettebb megtestesülése vagyok. Minden rendszer minden más rendszerrel kapcsolatba lépve a teljességre törekszik, és nekem is ez a kozmikus hajtóerő az igazi lényegem. Ugyanez a lényeg, ugyanez a szellem található meg minden dologban, melyek a természetből emelkednek ki és fejlődnek tovább, akár ezen a bolygón, akár bárhol máshol az űr és az idő végtelen kontinuumában.

6. Nincsenek valódi határok és megosztottságok ezen a világon, csak átmeneti pontok, ahol a kapcsolatok bizonyos formája túlsúlyba kerül egy másikkal szemben. Bennem, ebben az önfenntartó és önfejlesztő teljességre törekvő rendszerben, azok a kapcsolatok vannak túlsúlyban, melyek a testemben lévő sejteket és szerveket összekapcsolják. Testemen kívül más kapcsolatok a meghatározóak: azok, amelyek a társadalomban és a természetben küzdenek a teljesség eléréséért.

7. A más emberekhez és dolgokhoz általam csatolt külön identitás nem más, mint egy kényelmes egyezmény a részemről, mely megkönnyíti számomra a velük való kapcsolatfelvételt. Családom és közösségem legalább annyira „én” vagyok, mint amennyire a testemben lévő szervek. Szerveim és elmém, családom és közösségem olyan változóan uralkodó, egymással kapcsolatba lépő és egymásba hatoló elemei egy kapcsolatrendszernek, melyek minden, a természetben és az emberi világban megtalálható dolgot magába foglalnak.

8. Az identitásomat vagy más embereket, közösségeket más emberektől vagy közösségektől elválasztó koncepciók és gondolatok teljes skálája ennek a kényelmes, de önkényes egyezménynek a megtestesülései. Csak az összetevők különböztetik meg az individuumokat egymástól és környezetüktől, nincsenek valódi határok, megosztottságok. A való világban nincsenek „mások”: mindannyian élő rendszerek vagyunk, és mind részei vagyunk egymásnak.

9. Ha megpróbálom fenntartani az általam ismert rendszert „én”-ként, kőkemény versenyben a rendszerrel, amit „te”-ként ismerek, óriási hibát követek el: sebet ejthetek a mindent átfogó teljességen, mely a te és az én életemet is keretbe foglalja. Nem tarthatom fenn saját életemet és teljességemet a teljesség megsebzésével, még akkor sem, ha egy részének megsebzése látszólag rövid távú előnyökkel jár számomra. Amikor neked, vagy bárkinek körülöttem kárt okozok, saját magamnak okozok kárt.

10. Nem a verseny, hanem az együttműködés királyi útja vezet a teljességhez, s ez fémjelezi a világ egészséges rendszereit. Az együttműködéshez empátia, szolidaritás, és végső soron szeretet kell. Nem szeretem és nem is szerethetem magamat, ha nem szeretlek téged és másokat a környezetemben: mind ugyanannak a teljességnek vagyunk részesei, tehát egymás részei is vagyunk.

11. Az „önvédelem”, sőt a „nemzetvédelem” eszméjét is újra kell fogalmazni. Az ellenfelek erővel való megsemmisítésén alapuló hazaszeretet és az előbbi eszmék érdekében történő hősi tettek elhibázott törekvések. A kardot és fegyvert fogó hazafi és hős egyúttal saját maga ellensége is. Minden sebesítésre és ölésre létrehozott fegyver mindenkit veszélyeztet. A megértés, a béke és a megbocsátás nem a gyengeség, hanem a bátorság jelei.

12. Számomra és mások számára sem az „a jó”, ha személyes vagyont birtoklunk és halmozunk fel. A vagyon mind pénzben, mind erőforrásokban semmi másra nem jó, csak saját magam fenntartására környezetemben. Mivel kizárólag az enyém, ezért lefoglalja azon erőforrásokat, melyeket mindannyian meg kellene osztanunk ahhoz, ha élni és gyarapodni szeretnénk. A kizárólagos vagyon veszélyt jelent minden emberre az emberi közösségekben. És mivel én is részese vagyok ennek a közösségnek, a végén ez rám is, és minden birtokosra veszélyt fog jelenteni.

13. A világ teljes valójaként tekintett szent teljességen túl csak az élet és annak fejlődése rendelkezhet a filozófusok által belbecsnek nevezett dologgal, minden másnak pusztán instrumentális haszna van: ami egészen addig érték, amíg a belbecs, belső értékek növeléséhez járul hozzá. A világ materiális dolgai és az általuk termelt, magukban foglalt energia és anyag csak akkor rendelkeznek értékkel, ha hozzájárulnak az élethez és a jóléthez a Föld létrendszerében.

14. Eredményeim és kiválóságom valódi mértéke, hogy mennyit vagyok kész adni. Nem az általam adott dolgok mérik eredményeimet és kiválóságomat, hanem az általam adott dolgok, valamint a családom és jómagam fenntartásához és gyarapításához szükséges dolgok közötti kapcsolat.

15. Minden egészséges ember élvezetet lel az adásban: sokkal nagyobb öröm, mint birtokolni. Egészséges és teljes ember vagyok, ha az adást nagyobbra becsülöm, mint a birtoklást. Egy közösség, ahol az adást jobban értékelik a birtoklásnál, az egy egészséges emberekből álló közösség, mely az egymás közötti empátián, szolidaritáson és szereteten alapuló gyarapodást állítja a középpontba. Az osztozkodás növeli a közösség életét, míg a birtoklás és a felhalmozás elszigetelődést hoz létre, a versenynek kedvez és irigységet szül. Az osztozkodó társadalom a bolygó minden közösségi életének normája kellene, hogy legyen, a birtokló társadalom csak a modern kori ember társadalmára jellemző, és ez nem más, mint rendellenesség.

16. Felismerem a modern kori ember rendellenességét a világra jellemző univerzális teljesség normájával szemben, felismerem saját szerepemet ennek kialakításában, és fogadom, hogy elkötelezett leszek a teljesség visszaállításának irányában úgy, hogy saját magamat is teljessé teszem: teljessé gondolkodásmódomban, cselekedeteimben, és tudatomban is.

(Forrás: budapestklubalapitvany)

Te már felismerted mi az életfeladatod?

Mikor ideérkeztél, választottál magadnak egy életfeladatot. Ha ezen az úton haladsz, béke és nyugalom van benned, bármilyen körülmények között élsz is. Ha figyelmen kívül hagyod, nyugtalanság és zűrzavar van benned, mert a lélek tiltakozik, üzen, hogy rossz úton jársz. Ha az életfeladatod megoldásán dolgozol, mindig lesznek segítőid itt a Földön, s az Univerzumban is.

Az élet bármely ösvényén járjon is, minden ember ösztönösen késztetést érez arra, hogy értelmet, irányt és célt leljen magának. Hogy megtaláljuk-e, egyáltalán keressük-e életcélunkat, annak éppoly fontos szerepe van lelki fejlődésünkben, mint a táplálkozásnak a biológiai túlélésben.

Bár sokan még azt sem ismerjük fel,  hogy saját életfeladatunk volna, a tudatalattink tudja, mi végre vagyunk itt a földön, és megpróbál elérni bennünket : álmaink, megérzéseink  és legbensőbb vágyaink formájában üzeneteket küld nekünk. Elhivatottságunk legmélyebb vágyaink és képességeink, a személyiségünk mögött rejlő erők formájában nyilvánul meg. Ezek az ösztönző erők formálják az életpályánkat  és kapcsolatainkat, és hatást gyakorolnak életünk minőségére és irányára is.

Amíg nem ismerjük fel a lelkünk mélyén rejlő faladatunkat, és nem annak megfelelően élünk, az életünk esetleg hiányos kirakójátéknak tűnhet : talán érezzük, hogy van valamiféle feladatunk, de nem tudjuk pontosan, mi az.

Ha el akarsz jutni önmagadhoz, egyszer az életben teljesen reményvesztetté kell válnod. Amikor azt érzed, hogy minden teljesen reménytelen, minden értelmetlen, bármit teszel is. Ha úgy érzed, minden reményed elveszett, az egész életviteled értelmetlenné vált, akkor fogsz szembenézni a valósággal, önmagaddal. Ebben a helyzetben lehet, hogy megtanulnál erőlködés nélkül létezni,s ebben az erőlködés mentes állapotban könnyebben felismerésre juthatsz.

„Az életfeladatot nem úgy kell elképzelni, mint egy olyan munkát, vagy tevékenységet, amire majd életünk folyamán valamikor rátalálunk, és onnantól ezt végezzük. Születésünk előtt nem azt döntjük el, hogy pl. építészek leszünk, és majd egyszer mi fogjuk megtervezni, vagy megépíteni pl. a kölni dómot”

Először is van egy mindenkire vonatkozó általános feladat: ez önmagunk (a teljes, valódi lényünk – az, akik valójában vagyunk) felfedezése, megismerése, ezáltal a boldogság és a harmónia megélése, bárhol is vagyunk éppen. Pontosan ezért születtünk mindannyian a Földre, hogy más és más leckéken keresztül, de lépésről lépésre megleljük, és megéljük azt a csodálatos lényt, aki az emberi álruha mögött rejtőzik.

Azért, hogy ehhez egyre közelebb kerülhessünk, születésünk előtt eldöntjük, hogy melyek azok a főbb területek a személyiségünkben – érzelem- és gondolatvilágunkban, viselkedésünkben -, amelyeket szeretnénk fejleszteni, ahol szeretnénk valamit „kihozni” önmagunkból, ill. változtatni a meglévő mintáinkon, és ez által megtalálni igaz valónkat.

Ilyen terület lehet pl. a kreativitás, önkifejezés, együttműködés és egység megélése másokkal, a belső egyensúly kialakítása, bizalom, önbizalom, önbecsülés fejlesztése, a belső béke és biztonság megtalálása magunkban, stabilitás, önfegyelem, elfogadás (önmagunkat, és ezáltal mindent, ami van), önhatalom-hatalom gyakorlása, ismertség, sikeresség kezelése.

Érdemes végig gondolni a következőket

Először is vizsgáld meg, hogy mely területeken van harmónia benned, és melyek azok, amelyeken még nincs, mert ez utóbbiak lesznek a fejlesztendő területek. Aztán gondold végig az eddigi életedet, és a főbb szereplőket benne. Mely tulajdonságodra volt legtöbbször szükséged életed során? A meghatározó szereplők hogyan viselkedtek veled, és te velük? Mely tulajdonságok azok, amelyekt sokszor kellett volna használnod, de nem mindig sikerült, vagy nem merted használni? Melyek azok a helyzetek, amelyek elől folyamatosan elmenekültél? Segíthet még az asztrológiai, vagy a számmisztikai elemzés is.

Életünk során folyamatosan olyan helyzetekben, területeken, munkakörben találjuk magunkat, amelyekben a fejlesztendő tulajdonságunkra van szükség. A körülöttünk élőkben pedig a tanuláshoz negatív és pozitív példákkal, katalizátorokkal találkozunk. Lesznek akik mintát mutatnak, vagy bátorítanak az adott viselkedésre, és lesznek, akik túlzásaikkal mutatják meg, hogy az adott helyzetben mi az, ami már nem harmonikus, vagy az elnyomó viselkedésükkel igyekeznek belőlünk kihozni olyan reakciókat, amik fejlesztik az adott tulajdonságunkat. Ők mindannyian segítenek nekünk a helyes minta megtalálásában, és begyakorlásában. Életünk során az adott dolgot pl. az önbizalom fejlesztését gyerekként, a munkánk során, női, vagy férfi minőségünkben, és szülőként is folyamatosan gyakorolhatjuk.

Ennélfogva láthatjuk, hogy számtalan helyzet, tevékenység, vagy hivatás által fejlődhetünk, pl az önkifejezési készséget gyakorolhatjuk az építészi pályán is, de színészként, pedagógusként, politikusként, vagy bármilyen művészi tevékenységben (zenész, festő, író stb.) is megélhetjük.

Hogyan ismerd fel az életfeladatot?

Legbelsőnk (tudatalattink, lelkünk) tudja ezt (hiszen ismeri terveinket), álmaink, megérzéseink, vágyaink, késztetéseink útján küldhet róla üzeneteket, de minden, és mindenki erről árulkodik a környezetünkben, nekünk jelez.

Sokszor az a feladatod, amit a leginkább nem szeretnél csinálni, amire legkevésbé érzed alkalmasnak magad. A feladat pont abban rejlik, hogy tanuld meg, old meg, válj rá alkalmassá! Hiszen ami megy, ami működik, azon már nincs mit dolgozni, azt csak használnod kell (azokat már más életeidben, kifejlesztetted, begyakoroltad, és a megtanult leckék nem kerülnek megismétlésre, azt tudásként, képességként hoztad magaddal).

(Forrás: lelekebreszto.wordpress.com)

 

 

A szeretet

"Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mikor van az, amikor szeretek, akkor azt mondanám, hogy akkor, amikor a szeretet érzése boldogság érzést vált ki, és ez az érzés végig söpör egész testemen, átjárja teljes lényem. Ha megkérdeznék, hogy mikor van az, amikor bárki a valós szeretettel, a Mindenség szeretetével tud szeretni, akkor azt mondanám, hogy aki nem az elcsépeltként használt szeretettel, hanem valósan szeret, az ezt a boldogságérzést minden pillanatban érzi, - mert a valós szeretet nem kizárólagos, nem egy valaki és nem egy valami szeretete, hanem általános - mindenkire és mindenre, sőt az egész Univerzumra irányul."

(Cedamus)

A szeretet az Univerzum legmagasabban frekventált, legerősebb energiája. Ha tudod mi az igaz belülről áradó szeretet, akkor bármit megvalósíthatsz.

Ha Te csak konkrét dolgokat vagy személyeket szeretsz és nem tudsz általánosan szeretni, akkor Te nem tudsz szeretni. Szeresd Önmagad, hogy mások is szerethessenek, szeresd Önmagad, mert ha magad nem tudod szeretni, semmi mást nem tudsz szeretni. A lényedet minden pillanatban át kell, hogy járja a szeretet, mert boldog csak így lehetsz.

Az általános szeretet tanulható, csak tudni kell akarni szeretni. Ha "felébredsz", akkor hamar elsajátíthatod az igaz szeretetet és Tied lehet mind az az erő, ami az Univerzumból származik.

Ébredj hát fel, tudd, hogy csak tanulni és fejlődni születünk le a Földre! Tudd, hogy jelenlegi életünk, csak egy a sok közül.

Élj szeretetteljesen, bocsáss meg magadnak mindenért, bármiért, majd bocsáss meg mindenkinek, szívből bánd meg azt amit tettél, hogy ezt és következő életed is tisztán, boldogan tölthesd.

Én szeretlek!

(Melin Cedamus)

Az imádságról...

Az imádságnak nem szabad megtanultnak lennie; spontán kell érkeznie.

Sok ember imádkozik a templomokban, a szentélyekben, és semmi sem történik; semmi sem fog történni. Sok-sok életen át folytathatják az imádkozást, és semmi sem fog történni, mert imádságuk nem magától érkezik. Ők irányítják; az elmén keresztül történik. Túl bölcsek, és ahhoz, hogy egy imádság működjön, bolondnak kell lenni.

Az imádság bolondság – talán furcsán is érzed magadat, ha Istenhez beszélsz. Igen, bolondság, de működik. Vannak idők, amikor a bolondság a bölcsesség, és a bölcsesség a bolondság. Ezért mindannyiszor, ha olyan pillanatot érzel, amikor szükség van az imádságra, használd. Minél többet használod, annál elérhetőbbé válik. És a meditáció révén elmélyül az imádságod.

Belül imádkozol, és ha valami történik a testedben, engedd, hogy történjen, bármi legyen is az. Ha valamilyen mozgás támad a testedben, ha valamilyen energia kezd hullámozni a testedben, vagy olyanná válsz, mint egy apró levél az erős szélben, csak imádkozz, és engedd.

(Osho)

A karma, amiért sokszor nem sikerül semmi.

"A karma önmagában nem büntetés.. a karma a lélekfejlődés része. Még akkor sem büntetés.. ha Te annak veszed.. A jót akkor tudod értékelni.. ha megtapasztaltad a rosszat. A lélek, csak így fejlődik. Ahhoz, hogy megismerd a fényt.. élned kell a sötétben is.. Ahhoz, hogy tudd milyen az édes.. meg kell tapasztalnod a keserűt!"

(Melin Cedamus)

Tanulni és fejlődni születünk le a Földre. Ha nem éppen ide, akkor ugyanígy máshová. A lélekfejlődéséhez elengedhetetlen az anyagi test felvétele. Az újbóli és újbóli leszületések teszik lehetővé a lélek fejlődését, a kezdetleges született lélektől a megerősödött tanult fénylénnyé vagy tiszta energiává váló lélekig. Sokan ezt felemelkedésnek hívják.

Ha már ezt tudod, akkor felébredtél, ha nem akkor épp itt az ideje, hogy lelked által idáig szunnyadni hagyott tudatod megvilágosodjon.Az életünket szeretet szövi át, ami a szeretettel ellentétes, az rossz. És ami rossz, azt ki kell javítani, mert a jót csak úgy érhetjük el, ha megszüntetjük a rosszat. Mindennek két ellentétes pólusa van, valamilyen cselekedet, vagy gondolat negatívját csak ugyanolyan erősségű pozitívval lehet kiküszöbölni.

Bármit is teszel, bármit is gondolsz, az belevésődik a Mindenségbe, vagy egyenlőre még csak hívjuk Univerzumnak. Akár gondolat, akár cselekvés, amit teszel, ami rosszat teszel, az visszaszáll rád. Sosem fogod tudni előre, hogy mikor. Ha nem ebben az életedben, akkor viszed tovább magaddal, hisz sosem fog megsemmisülni. Csak kétféleképpen tud, ha beteljesül rajtad, vagy ha Te lecsökkented és megszünteted. Bármit rosszat is tettél, hidd el nekem, ha nem szünteted meg, visszakapod.

Lehetsz rá még képtelen, hogy meghalld magadtól a lelked, hogy mi is volt az a múltbeli, vagy múlt életedbeli dolog, amit tettél és most vissza üt, és ezért nem haladsz. Amiért baleset ért, vagy épp nevetnek rajtad az emberek. Minden a múltad következménye, akár gondolati, akár tevőleges.

Ahhoz, hogy a karmád levesd, ahhoz hogy megszűnjön, látnunk kell a múltat. Ezt pedig a lelked mutatja majd meg Neked. Ha még képtelen vagy rá, hogy meglásd, vagy meghallgasd, akkor nyugodtan bízd rám magad. A lelked beszél, mindent elmond, mit miért tettél. Ha ezt tudjuk, akkor már azt is tudni fogod, mit kell tenned. S ha már tudod, akkor egyenes az út a boldogságodig, hogy minden, ami akadályoz, megszűnhessen.

De ne felejtsd, karmát más levenni rólad nem fog tudni!! Levetetni másnak csak ideiglenesen lehet, mert az ettől, nem fog meg szűnni. Mert egy energia sosem szűnik meg magától, nem talál meg senki mást vele, hanem újra visszatalál hozzád,mert csak általad semmisülhet meg! Épp ezért nem is fogom levenni rólad. Te fogod megtenni! Te fogod megszüntetni. Mert ha tudod az okát (és általam tudni fogod), ha át tudod érezni cselekedetet felelősségének a súlyát, ha szívből megtudod bánni amit tettél (még akkor is ha ez előző életed bármelyikében is történt) akkor, és csakis akkor tudod megszüntetni végérvényesen!

Minden, mindennel összefügg, ez az egyik alaptörvény! Megbánni csak akkor tudsz, ha tudsz igazán szeretni. Amit adsz, azt kapsz, ha mást bántasz, magadat bántod, ha mást szeretsz, magadat szereted. Ha senkit nem fogsz bántani, magadat sem bántod, ha szívből megbánod azt amit tettél, lecsökkentheted vagy elkerülheted teljesen cselekedeteid következményét. De ellenkező esetben nem!

Közösen feltárjuk az okokat, és elkerüljük a következményeket! Mert a karma, mint derült égből..

Attól, hogy még nem hiszed, vagy nem hiszel benne, az nem jelenti azt, hogy nem így van. Attól, hogy valamiről nem tudunk, az nem jelenti azt, hogy nincs. Mindennek meg van az oka, még akkor is ha nem tudunk róla. Amit mások véletlennek hívnak, én okozati következménynek. Mert mindennek meg van az oka. Az pedig, hogy mi lesz az okozat, lesz-e okozat, ez már csaj RAJTAD múlik..De ha a karma a lélekfejlődés része, akkor miért kell feloldani, miért kell megszüntetni? Hisz ez esetben nem fejlődik a lélek! Ez csak egy paradoxon, csak egy látszólagos ellentmondás!

A valóság, hogy a rossz cselekedetekkel, gondolatokkal létrejött “negatív energia” nem semmisíthető meg, csak akkor ha visszatér, akkor amikor visszakapod, vagy amikor a teljes szívből történő megbánással ezt a negatív energiát megszünteted vagy minimálisra csökkented. Ezért tartózkodom a karmaoldók által levett negatív energiától, mert az nem fog megszűnni, az csak vár, hogy majd egyszer visszatérhessen.

Viszont maga az a tudat, amivel a negatív energiát létrehozó személy, a rossz cselekedetét felismeri, azt a rosszat amivel a “büntető karmát” létre hozta, már magának a lélekfejlődésének a része. A felismerés és a teljes szívből történő megbánás már hatalmas ugrás a spirituális lépcsőkön. A spirituális fejlődését pedig tovább szolgálja az, hogy a büntetés mértékét csökkentette, vagy meg is szüntette. Így a lélek innentől kezdve könnyebben kiteljesedhet és fejlődhet.

Csak a saját felismerése által lehet végképp megszüntetni, senki más által. Ahhoz, hogy tudd a problémád forrását, beszélgetni kell a lelkeddel, hogy látassa, hogy elmondja mi is volt az.

Sok ember még nem képes beszélgetni a lelkével, ezért segítségre van szüksége.

( Melin Cedamus)

A szellemi törvények - Beavatás

A beavatás, azaz az egységbe való beolvadás döntõ lépés az ember tökéletes transzformációja felé. Amivel egy új ember lép egy új életbe. A régi meghalt. Az új tudat teljesen új életkörülményeket jelent, annak a törvénynek megfelelõen, amely azt mond­ja: "Miként bent, úgy kint." Jézus is így fogalmaz: "Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja" (Máté 16,25).

A beavatás több kultuszban is külsõ folyamat része - "halj meg és legyél" -, amely során a beavatandó a teljes élettel, annak mind a négy elemével konfrontálódik. Az élet iskolájában ennek a próbának még ma is ki vagyunk téve, bár ezek már nem feltétlenül életveszélyesek.
A ,,földpróba" során azt kell bebizonyítani, hogy az ember megtanult az anyaggal, egészen konkrétan a pénzzel optimálisan bánni, a "vízpróba" pedig arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatában megõrizze józanságát, és szíve nyitva álljon.
A "levegõpróba" ellenõrzi, hogy rendben vannak-e a gondolatok, tudjuk-e fegyelmezni õket, tudjuk-e tudatunkat az egyetlen erõre irányítani, kitágítani és felemelni, mígnem az megszabadul az idõ és a tér korlátaitól. A ,,tûzpróba" az akaraterõt fejleszti, és arra kényszerít, hogy egyesítsük az indviduális akaratot a központi akarattal: "Atyám, legyen meg a te akaratod!"
A négy elemmel való konfrontáció nem mindig kellemes, sok türelmet igényel, míg nemcsak hogy úrrá tudunk lenni a helyzeten, hanem még örömünket is leljük benne. A beavatás tehát sohasem külsõ történés, hanem önmagunkban találkozunk az isteni tudattal, s ezzel Igaz Valónkra ébredünk. Létrejöttét elõsegíthetem, de soha nem idézhetem elõ. Senki nem tudja önmagát megszülni, mi valamennyien születünk. Igen fontos, hogy alázattal, türelmesen várjam ki, míg elérkezik az idõ, és ne essem a szellemi fennhéjázás hibájába, ne akarjam én eldönteni, mikor érik meg rá az idõ.
A beavatási próbatételek közé tartozik az is, hogy megtanuljunk optimálisan bánni az idõvel, felismerjük, hogy az örökkévalóság elõttünk van, élvezzük minden egyes lépésünket, amelyet a célhoz vezetõ úton teszünk, de teljesítsünk be minden pillanatot. A pillanat ugyanis egyszeri és megismételhetetlen, soha vissza nem térõ. Így élünk az itt és mostban, az örökkévalóság tudatában, és tudatosan megélem minden egyes pillanat egyediségét és nagyszerûségét. Az idõ és az örökkévalóság egymásba olvad az örök MOST megélésében.

A beavatott vágyak nélkül boldog, semmit nem vár el, és semmit nem utasít vissza, amit az élet kínál. Minthogy semmit nem birtokol, nem is tud elveszíteni semmit. Mindent elhagyott már, ami kevesebb, mint Isten. Hazatért, miként a tékozló fiú.

(Kurt Tepperwein)

A szellemi törvények - Egészség

Minden gyógyulás szellemi gyógyulást is jelent. Bosszúság, harag vagy irigység ellen nincs gyógyszer, itt csupán a tudat megváltozása segít. A gyógyulás azt jelenti tehát, hogy az eltévelyedett tudatot ismét az egyetlen erõre, minden létezõ egységére irányítjuk. A gyógyulás tehát mindig "tudati növekedést" jelent.

Az "eltévelyedett" tudat mindenekelõtt a tudatlanság vagy hiányos információk következménye. Ha fel akarom számolni a tudatlanságot, elsõ lépésként keresésére kell indulnom.
Ám nem elég csupán tudásra szert tenni, hanem a szellemi vakságot is gyógyítani kell, ami megakadályozza, hogy a tudás bölcsességgé váljon. Nem csupán testünk gyógyításáról van tehát szó, hanem a cél az, hogy lelkünk is egészséges legyen, azaz "egész és oszthatatlan". Valójában elszakíthatatlan részei vagyunk az Egésznek, a legmagasabb tudatnak. A lelki egészség tehát azt jelenti, hogy ismét ennek az egységnek a tudatában élünk. Ezzel a látszólagos elkülönülés fájdalma megszûnik. A test csak a "nem egészséget" tükrözte vissza.
Ám nemcsak lelkem gyógyításáról van szó, hanem egyben arról is, hogy individuális lelkem egyesüljön a világlélekkel. Akkor vagyok valóban gyógyult, ha ez az egység ismét helyreállt.
Ezt a lelki egészséget úgy érhetjük el, ha megszüntetjük a "belvilág-szennyezõdést", és rendszeres lelki higiénia gyakorlásával tisztán tartjuk belsõ világunkat, megszabadítjuk a negatív gondolatoktól, nyomasztó érzésektõl, a féktelen ösztönöktõl és a meggondolatlan beszédtõl és cselekedettõl. Lelkem tiszta tükrében csak így tud Isten képe zavartalanul tükrözõdni.
Ám nem elég a testet és a lelket gyógyítani, hanem végül sort kell keríteni a szellem gyógyítására, s ezzel megszentesülni. Mihelyt ugyanis Isten közvetlen közelébõl cselekszem, minden tettem megszentelõdik. Megszentesülni nem többet, de nem is kevesebbet jelent, mint a legmagasabb tudattal való egység tudatában élni és ebbõl az egységbõl cselekedni. A kegyelem törvénye értelmében életem bármely pillanatában "hazatérhetek".

(Kurt Tepperwein)

 

A fény gyermeke vagy

Fényből, szeretetből és intelligenciából állunk. Ezek a tulajdonságok a puszta energia lényegi összetevői. Így tehát energiával rendelkező lények vagyunk.

Bár lehet, hogy ennek ellenére érzed. Akárhogy is legyen, határtalan energiák lelhetők fel most is benned, és ez az energia figyelemre méltó ajándékokat tartogat a számodra. Gondolataid kontrollálják a benned lévő és a téged körülvevő energiaáramlást. Bármit is gondolsz, az meghatározza, hogy érzed magad és azt is, hogy mit tapasztalsz. A bennünk lévő és a testünket körülvevő energiaközpontokra gondolkodásmódunk nagy befolyással bír. Más szóval, azok a dolgok, amelyekre a legtöbbet gondolsz - pénz, spiritualitás, kapcsolatok és így tovább - hatással vannak az energiaközpontokra.
Ezek az energiaközpontok olyanok, mint a legyezők, lapjaik fedik egymást. Csakráknak nevezzük őket, amely ősi keleti szanszkrit nyelven "kereket" jelent.
Habár testünkben sok csakra található, a médiumok és gyógyítók általában csak a nagyobbakra koncentrálnak.
Ezek csakrák mindegyik a belső elválasztású mirigyekhez közel találhatóak. Ezek a csakrák életerőt áramoltatnak a testünkbe, hogy biztosíthassák a vitalitásunkat. Olyanok, mint a flipperjáték lapátjai, amelyek lökik a labdákat. Ez az energia isteni eredetű, és biztosítja nekünk az utat minden bölcsességhez vagy spirituális információkhoz.
A csakráink megállás nélkül sugározzák és fogadják az energiát. Ha negatív gondolataink vannak, akkor a csakrák sötét és sűrű energiával telnek meg. A szennyezett csakrák nem tudják továbbítani az energiát, így tehát tétlennek és kiegyensúlyozatlannak érezzük majd magunkat. Mindamellett elveszíthetjük kapcsolatunkat természetes spirituális képességeinkkel.
Minden egyes dolognak, ami foglalkoztat bennünket, megvan a megfelelő csakrája. Az egyes csakrák a pénzzel és a karrierrel, a kapcsolatainkkal, a jövőnkkel, étvágyunkkal, életstílusunkkal, vágyainkkal és céljainkkal állnak összefüggésben. Ha gondolatainkban a szeretet és a hűség kapja a legfontosabb szerepet, akkor ezek a csakrák tökéletesen áramlanak, mi pedig harmóniát és boldogságot tapasztalunk. Mégis majdnem mindenki hajlamos arra,  hogy rendszeresen aggódjon vagy gyötrődjön az élet dolgaival kapcsolatban. A félelemmel telt gondolatok hatnak arra a csakrára, mely megfelel annak a témának, ami foglalkoztat téged. Aztán ez is a bizonyos csakra beszennyeződik, összezsugorodik, vagy megdagad.
Következésképpen, anélkül, hogy tudnál róla, miért érzed magad fáradtnak és egykedvűnek.
A csakrák egyaránt hatnak az intuitív képességekre is. Ha a csakrák tiszták és egyensúlyban vannak, akkor könnyen szerezhetsz információkat a jövődről, más emberekről, valamint hallhatod az angyalok és Isten hangját.

(Forrás: lelekutjai)

A bölcs vezető

Két ember élt benned életed egész során. Egyik az „én”; locsogó, követelődző, hisztérikus kerítő; a másik a rejtett szellemi lény, akinek csendes, bölcs szava csak ritkán ért el hozzád, csak ritkán hallgattál rá. Minél többet hallgatod a tanítást, elmélkedsz rajta és beleépíted életedbe, belső hangod, a tisztánlátás ősi bölcsessége, amelyet mi a buddhizmusban „megfontolt tudatosság”-nak nevezünk, felébred, megerősödik, s megtanulsz különbséget tenni az ő vezetése és az „én” nagyhangú, kábító szava között.
Igaz természeted emléke teljes csodálatosságával és megbízhatóságával kezd visszatérni hozzád.

Saját magad fedezed fel önmagadban bölcs vezetődet. Kívül-belül alaposan ismer, mivel az te magad vagy. Készséggel és jókedvvel segít neked, megbeszélheted vele a gondolataiddal és érzéseiddel kapcsolatos minden problémádat. Vezetőd állandó, vidám, gyengéd, mégis néha kötekedő társad lehet, aki mindig tudja, hogy mi a legjobb neked, és segít megtalálni a megszokott reakcióid és érzelmi zavarodottságod gyötrődéseiből kivezető utat. Amint megfontolt tudatosságod hangja egyre erősebb és tisztább lesz, lassan megtanulsz különbséget tenni az igazság és az én különféle csalárdságai között, s helyes ítélettel és bizalommal hallgatod.

Minél gyakrabban figyelsz erre a bölcs vezetőre, annál könnyebb lesz, hogy megváltoztasd rosszkedvedet, átlátsz rajta, sőt még ki is neveted, milyen ostoba képzetek, képtelen dolgok ezek. Lassan képes leszel rövid úton megszabadulni az életedet eddig uraló sötét érzelmeidtől, s ez a képesség a legnagyobb csoda. Tertön Szögjal, a tibeti misztikus mondta, hogy az, aki a padlót a plafonra varázsolta vagy a tűzből vizet csinált, nem kápráztatta el; az igazi csoda az, ha valaki egyetlen negatív érzelmétől megszabadul.

Az „én” harsány, töredékes pletykái helyett, amelyekkel egész életed során kábított, egyre inkább a tanítás világos utasításait hallod magadban, amely mindig lelkesít, óv, vezet és irányít. Minél inkább hallgatsz rá, annál több segítséget kapsz tőle. Ha bölcs vezetőd szavait, a megfontolt tudatosság szavát követed, s az „én”-t lecsendesíted, megérzed az áldás, öröm és bölcsesség jelenlétét, s ez valójában te vagy. Teljesen új életed kezdődik, amely egészen más, mint amikor még éned álarca mögé bújtál. S mire elérkezik a halál pillanata, addigra már az életben megtanulod, hogy hogyan tartsd féken érzéseidet és gondolataidat, amelyek máskülönben a halál és a bardók állapotában nyomasztó módon elborítanának.

Amikor lassan kezdesz kigyógyulni az egyéniségedre vonatkozó amnéziából, végül is felismered, hogy a dak-dzin, az önmagunkhoz való ragaszkodás minden szenvedés gyökere. Megérted, milyen sok bajt okozott magadnak és másoknak, s rájössz, hogy a legnemesebb és legokosabb dolog, amit tehetsz, ha másokat dicsérsz, ahelyett hogy magadat magasztalnád. Ez gyógyulást hoz a szívedre, és gyógyulást jelent tudatodnak s gyógyulást a szellemednek.

Soha ne feledd, az énnélküliség tanítása nem azt jelenti, hogy először volt egy „én”, s a buddhisták félretették. Éppen ellenkezőleg, azt jelenti, hogy kezdetben egyáltalán nem volt semmiféle „én”. Ha ezt megérted, ez az „énnélküliség”.

(Forrás: Szögyal Rinpocse - Tibeti könyv életről és halálról)

Metafizika

A meta szó azt jelenti: ’túl’: A fizika nem minden, az anyag nem minden, és azok, akik mégis azt hiszik, hogy így van, megelégszenek az élet felszínével. Szüntelenül körbe-körbe járnak, de sosem fognak hazaérni, mert az otthon a középpontban létezik.

A metafizika azt jelenti, hogy hazaérsz, mert felismerted, hogy tudatosság vagy, hogy a létezés egésze tele van tudatossággal, hogy a tudatosság nem az anyag mellékterméke. Nem az. Az anyag csupán a tudatosság teste - ruhája, menedéke, lakhelye, temploma -, az istenség a tudatosság. És a templom van az istenségért, nem pedig fordítva. Azért létezik anyag, mert létezik tudatosság, nem pedig fordítva.

Az anyag alvó tudatosság; a tudatosság felébredt anyag. Végső soron csupán egyetlen dolog van - nevezd x-nek, y-nak, z-nek vagy Istennek, vagy igazságnak, vagy ahogyan akarod. Végső soron csak egy dolog van, de az az egy dolog két állapotot vehet fel: alvót és felébredettet. Amikor az anyag tudatára ébred önmagának, az a tudatosság. Amikor a tudatosság elfelejti önmagát, az az anyag.

Ezért akik azt hiszik, hogy az anyag minden, tovább alszanak. Az élet sötétben való tapogatózás marad számukra. Sosem tudják meg, mi a fény, sosem érik el a hajnalt. És a sötétben természetesen számtalanszor felbuknak, fájdalmat okoznak maguknak és másoknak is, és az életük nem áll másból, mint konfliktusból, súrlódásból, erőszakból, háborúból. Sosem tudják meg, mi a szeretet, mert a szeretet csak akkor lehetséges, amikor tele vagy fénnyel.

A metafizika egyfajta édes bölcsesség. A logika keserű, szüntelen vita; a filozófusok folyton vitatkoznak. Az, aki ismeri önmagát, édes; már maga, a jelenléte is olyan, mint a méz.

(Osho)

A szellemi törvények - Érintkezés a világgal

A lét három szinten jelenik meg, és ezeken a szinteken más és más módon kerül kapcsolatba az ember azzal, ami van. Az elsõ szint a hatás szintje.
A legtöbb ember ezzel a szinttel kerül kapcsolatba, és realitásnak nevezi. Különbözőképpen lehet hozzáállni, például agresszívan elutasíthatom: nem értem ugyan ezt a realitást, de hatalmamban áll szétzúzni.

Lehet vágyakozva fordulni felé: szeretetem még "birtoklásként" fogalmazódik meg. Szerelmes tinédzserként rajongok társamért, teljesen magaménak akarom tudni, és féltékeny vagyok, ha másvalakivel is szóba áll. Teljes szeretetét, figyelmét és elismerését magamnak akarom, és ugyanezeket a struktúrákat élem majd meg késõbb, "felnõttként", újabb és újabb formában.
Lehet semlegesen szemlélni: ezt a fajtát választom, ha például tudós vagyok. Mindennel foglalkozom, amit látni vagy mérni lehet, vagy amire hivatkozni lehet, és ekképpen egyre inkább felismerem a dolgokban rejlõ törvényszerûségeket. Ahol azonban törvényszerûség létezik, ott lennie kell valakinek, aki a törvényt létrehozta, így hát keresem a hatások "okát".
A következõ szint az ok szintje. A paraszt újra meg újra kapcsolatba kerül ezzel a szinttel: okot szolgáltat a vetéssel, s a megfelelõ hatás nem marad el. A tudós felismeri a jelenségek mögött a természeti törvények hatását mint okot, de tovább izgatja a kérdés: vajon az oknak mi az oka, és talán a fizikán át eljut a valláshoz, és felismeri minden létezõ ok mögött az egyetlen erõt mint végsõ okot.

Így jut el az ember végül a lét szintjére. Ha már felismerte, hogy minden az egyetlen erõ kifejezõdése, és ez az egyetlen erõ minden oknak az oka, akkor egyszer valamikor azt is felismeri, hogy õ is ennek az egyetlen erõnek a kifejezõdése. Választhatja azt, hogy ennek a benne és rajta keresztül ható egyetlen erõnek csendes szemlélõje lesz, és hagyja, hogy történjék, ami történik, és önmagával és a léttel összhangban él, de aktívan be is avatkozhat. Felismeri teremtõ lehetõségeit, és aktívan meghatározza a történéseket. Maga alakítja a sorsát, a másokét is, az egész teremtést. Felhasználja az egyetlen erõt, hogy a létet formálja, míg egyszer csak felteszi a kérdést: "Tulajdonképpen ki használja az egyetlen erõt?" És felismeri, hogy Én vagyok az egyetlen erõ! Ebben a pillanatban azt is felismeri, hogy "én" egyáltalán nem is létezik: az én illúziója szertefoszlott. Mindig is az egyetlen erõ cselekedett: a VAGYOK, én vagyok!

Minden, ami létezik, az Egynek különbözõ megnyilvánulása - mind-egy. Csak én vagyok! S hogy ne legyek ilyen egyedül, kitaláltam az életjátékot, és sokaságként jelenítettem meg magam.

A tudás csak "fájdalomdíj"
az önmagadhoz vezetõ úton.

Minden tudásnál fontosabb,
hogy KÉPES IS VAGYOK!
Nyomban kipróbálom hát, hogy mindarra,
amit tudok, valóban képes vagyok-e.

Mindkettõnél fontosabb azonban a LÉTEZÉS.
Ha az VAGYOK, amit tudok és amire képes vagyok,
már gondolnom sem kell rá.
Nem szükséges szokásommá tenni,
MERT ÉN VAGYOK!!!

(Kurt Tepperwein)

Az élet egy hosszú lépcső...

„A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.”

(Szepes Mária)

Nem rohanhatunk rajta végig, nem ugorhatunk egyből az elsőről a tizedikre!
Végig kell járnunk az összes fokot.
Persze van aki nagyobbakat tud lépni, de annak mindig nehezebb.
Ha elveszted az egyensúlyod, megfoghatod a korlátot, amit a barátaid támasztottak Neked.
S ha néha visszalépsz is pár fokot, ne csüggedj, már könnyű továbbmenned felfelé,
hisz már ismered az utat .

(Forrás: blog.xfree)

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

(Antoine de Saint-Exupery)