Platon és Arisztotelész

Amikor Platón felolvasta a lélekről írt dialógusát, a Phaidónt, meséli Favorinus, az egész hallgatóságból egyedül Arisztotelész ülte végig, míg a többiek fölálltak és elmentek.

Platón azt mondta a lélekről, amelyről eldöntötte, hogy, halhatatlan, hogy vándorlásai révén sok testet ölt, és az alapelve numerikusa. A testnek viszont geometrikus az alapelve.

Platón és Arisztotelész (részlet Rafaello: Az Athéni Iskola c. festményéről)

Arisztotelész nem volt biztos benne, hogy számára van-e ennek valami értelme.

A lélek, mondta Platón, az élet minden irányba szétszórt lehelete.

Arisztotelész abban sem volt biztos, hogy ennek van-e értelme.

Platón azt is mondta a lélekről, hogy önmaga mozgatja magát, és három részből áll, racionális részének székhelye a fejben van, szenvedélyes részéé a szívben, éhező része viszont a köldök és a máj tájékán helyezkedik el.

Többet mondott a lélekről, mint amit bárki más valaha mondott róla. Létezik, mielőtt még megszületünk, és túléli a testet, miután meghalunk. Idősebb minden teremtett anyagnál, idősebb, mint az univerzum.

A lélek a középponttól kifelé minden oldalról körbezárja a testet, elemekből áll, és mivel harmonikus intervallumokra oszlik, két kört alkot, amelyek kétszer érintik egymást, és a belső körrel együtt, amely hatszor van átszeldelve, összesen hét körből áll.

A lélek belső kőre a bal oldali átló mentén, a másik, a külső kör viszont oldalvást jobbra mozog. Így az egyik uralkodik, mert az egyetlen kör, a másik, belső kör fel van osztva. Az uralkodó az Azonos köre, az utóbbi pedig a Más köre, amivel azt akarja mondani Platón, hogy a lélek mozgása az univerzum mozgása a bolygók körforgásával együtt.

Amikor Platón a lélekről beszélt, Arisztotelész gondolatai gyakran az ékszerek meg a lányok felé kalandoztak.

Platón azt tartotta, hogy a két egyetemes elv, Isten és az anyag közül az anyag formátlan és határtalan, összetett szubsztanciák keletkeznek belőle, és valamikor teljes egészében rendezetlen mozgásban volt, de mivel Isten többre tartotta a rendet, a rendetlenségnél, az egészet egyetlen helyre hozta össze. Ez az anyag, mondta Platón, négy elemmé, tűzzé, vízzé, levegővé és földdé alakult át, melyből a világ és minden dolgai kialakultak.

Platón azt mondta, hogy ebből a négy elemből egyedül a föld nincs alávetve a változásnak, mégpedig kizárólag az, őt alkotó háromszögek sajátos volta miatt.

A másik három elemben, magyarázta, a geometriái elemek homogének, lévén az egyenlő oldalú háromszög, amelyből összeállnak, egy és ugyanolyan, a földnél viszont sajátos alakú háromszögről van szó. A tűz eleme a tetraéder, a levegőé az oktaéder, a vízé az ikozaéder, de a földé a kocka. Ezért a föld soha nem alakul át a másik három elem valamelyikévé, sem a másik három földdé.

Minden geometrikus.

Arisztotelész ettől gyakran megdermedt.

Platón vezette be a kérdés és felelet útján való érvelést, a volt az első, aki megmagyarázta a problémamegoldás analitikus módszerét, ő alkalmazta először filozófiai értekezésekben az „ellenlábasok”, az „elemek”, a „dialektika”, a „minőség”, a „téglalapszámok”, a „sík felületek”, valamint az „isteni gondviselés” fogalmát, és ő volt az első, aki a nyelvtan jelentőségét tanulmányozta.

Platónt az a hite, hogy a tiszta gondolkodás felsőbbrendű, mint az induktív okoskodás, képessé tette rá, hogy beolvassza. az orfizmus ábrándjait a lételv halhatatlanságéval, valamint az ideák és a szellem soha nem változó világával kapcsolatos spekulációiba.

Az orfizmus Orpheusz meséjéből keletkezett, azoknak a kereszténység előtti feltámadás-történeteknek egyikéiről, amelyekkel a görög mitológiában Perszephoné és Adonisz meséje mellett találkozunk.

Orpheusz természetesen soha nem élt.

Az orfikusok azt tartották, hogy a lélek, melyet az istenek teremtettek, be van börtönözve a testünkbe, amely hajlamos beszennyezni, és ezért méltatlan rá.

Az életben azért kell harcolnunk, hogy megpróbáljuk ezen a világon tisztán tartani a lelket, és a másvilágon üdvösség lehessen osztályrészünk. A halál után, mondják az orfikusok, a tiszták az örök üdvösségbe kerülnek, a gyógyíthatatlanul gonoszok az örök szenvedésbe, a többiek pedig a tisztítótűz kínjait szenvedik el, tízszeresen vezekelve minden bűnükért, míg el nem jő az idő, hogy reinkarnálódjanak és újra megszülessenek.

Vegetáriánusok voltak.

( Joseph Heller: Képzeljétek el -members.iif.hu)

Eckhart Tolle – A szokványos tudattalanság és a mély tudattalanság

Mit értesz a “tudattalanság különböző szintjein”?

Ahogy bizonyára tudod, alvás közben váltakozva tartózkodsz az álomtalan, illetve az álmodással kísért alvás fázisában. Ehhez hasonlóan, ébrenlét közben a legtöbb ember váltakozva jár a szokványos, illetve a mély tudattalanság állapotában. Azt nevezem szokványos tudattalanságnak, amikor önmagadat a gondolatfolyamataiddal, az érzelmeiddel, a reakcióiddal, a vágyaiddal és az averzióiddal azonosítod.

Eckhart Tolle

A legtöbb ember ebben az állapotban él. Ilyenkor az egós elméd irányít, és nem vagy a Lét tudatában. Ez ugyan nem jár heveny fájdalom- és boldogtalanságérzettel, de egy csaknem állandó, alacsony intenzitású rosszkedvvel, elégedetlenség-, unalom- és nyugtalanságérzéssel – egyfajta kellemetlen alaphangulattal – igen. Szinte észre sem veszed, mert már annyira a “normális” élet része az. Éppen úgy, ahogy a háttérzaj részeként a halkan zümmögõ légkondicionáló hangja is csak akkor tudatosodik benned, ha leáll a masina. Amikor viszont ez bekövetkezik, akkor hirtelen megkönnyebbülést érzel. Tudattalanul sokan itallal, kábítószerrel, szexszel, evéssel, munkával, tévézéssel vagy éppen vásárolgatással próbálják elzsibbasztani magukat, csakhogy ne érezzék ezt a kellemetlen alapérzést. Ilyen esetben az a tevékenység, ami pedig mértékkel végezve kifejezetten örömteli lehetne, kényszeressé, szenvedélybetegségszerûvé válik, és az eredménye csak tiszavirág-életû megkönnyebbülés.

A szokványos tudattalanság nyugtalansága akkor válik a mély tudattalanság fájdalmává – az akutabb és nyilvánvalóbb szenvedés és boldogtalanság állapotává -, amikor a dolgok “rosszra fordulnak”. Amikor az ego fenyegetett helyzetbe kerül, vagy nagy kihívással kell szembenéznie, valódi vagy képzelt veszteség ér, illetve kapcsolati konfliktusod támad. Ez a szokványos tudattalanság fölerõsödött változata, ami nem minõségében, hanem mértékében különbözik tõle.

A szokványos tudattalanság esetén a nyugtalanságot és az elégedetlenségérzést – amit a legtöbb ember normálállapotként fogad el – a valósággal szembeni ellenállás, illetve a realitás letagadása okozza. Amikor ez az ellenállás az egót érõ valamilyen kihívás vagy fenyegetés miatt fölerõsödik, akkor az intenzív negativitást hoz a felszínre, mint pl. dühöt, félelmet, agressziót, depressziót. A mély tudattalanság gyakran azt jelenti, hogy a fájdalomtest aktiválódott, és te azonosultál vele. A fizikai erőszak nem lenne lehetséges mély tudattalanság nélkül. Ha egy embertömeg, vagy egy egész nép, negatív kollektív energiamezõt generál, akkor szintén mély tudattalanság szokott kialakulni.

Tudatosságod szintjét leginkább az tükrözi, hogy baj esetén mit teszel. Komolyabb kihívásra az eleve tudattalan ember hajlamos úgy reagálni, hogy még mélyebb tudattalanságba süllyed, a tudatos ember tudatossága azonban fölerősödik. A nehézséget fölhasználhatod arra, hogy az fölébresszen, vagy hagyhatod, hogy még mélyebb alvásba húzzon le. Ekkor a szokványos tudattalanság álma rémálommá válik…

Ha még normális körülmények között sem tudsz jelen lenni, pl. amikor egyedül ülsz egy szobában, sétálsz az erdőben, vagy valakire figyelsz, akkor biztosan nem leszel képes tudatos maradni, ha valami “rosszra fordul”, ha nehéz emberekkel vagy helyzetekkel kerülsz szembe, ha veszteség ér vagy fenyeget. Egy reakció kiszolgáltatottjává válsz – ami végsõ soron mindig a félelem egy formája -, és mély tudattalanságba zuhansz. Ezek a kihívások tesznek igazán próbára. Tudatosságodról – önmagad és más számára is – csak az ad információt, hogy miként kezeled ezeket a nehéz helyzeteket, s nem az, hogy meddig tudsz behunyt szemmel ülni, vagy hogy milyen belsõ képeket látsz.

Kulcsfontosságú tehát több tudatosságot vinni az életedbe a hétköznapi helyzetekben, amikor nagyjából minden rendben zajlik. Ily módon növekszik a jelenléti erõd. Ez magas frekvencián rezgõ energiamezõt hoz létre benned és körülötted. Ebbe az erõtérbe nem léphet be, illetve nem maradhat fenn negativitás, viszály vagy erõszak, ahogy a sötétség sem létezhet a fényben.

Amikor megtanulsz gondolataid és érzelmeid tanúja lenni – ami a jelenlevés kulcsfontosságú eleme -, akkor elcsodálkozol majd, amint először ébredsz a szokványos tudattalanság “háttérzajának” tudatára, és rájössz, milyen ritkán is, vagy szinte egyáltalán nem, érzel bensődben nyugalmat. Gondolkodásod szintjén rengeteg ellenállást tapasztalsz, ami bírálat, elégedetlenségérzet és a most elkerülését célzó mentális projekciók formájában nyilvánul majd meg. Érzelmi szinten a nyugtalanság, a feszültség, az unalom és az idegesség mély áramlatát találod majd. Mindkét jelenségkör a megszokott ellenállási “üzemmódjában” működő elméd terméke.

(Rejtélyek szigete - Eckhart Tolle: A most hatalma)

Tesla és a szellemi aktivitás

Bizonyítva azt az állítását, hogy az ember teljesítőképességének és teljesítményének növekednie és nem csökkennie kell az évek számával, Nikola Tesla, a feltaláló, fizikus és egyike a világ legjobb elektromos szakemberének, belépve a hetvennyolcadik életévébe, tevékenyen belekezdett három vagy négy óriási tudományos tervbe.

Nikola Tesla

Számosat ezek közül a találmányok vagy felfedezések közül a legtöbben csodának tartanának, mivel Mr. Tesla már régóta egy olyan tudós, aki évekkel jár a kora előtt, és akit a haladó elméletei miatt váltakozva hol “őrültnek”, hol varázslónak bélyegeztek. Ahogy az emberek kigúnyolták Kopernikusz naprendszer elméletét, úgy gúnyolták ki a maradiak évekkel ezelőtt Tesla eredményeit a kozmikus sugarakkal kapcsolatban. Az úttörőt és felfedezőt – és Mr. Tesla mindkettő – mindig megbélyegzik a tömegek.

Nikola Tesla magas termetével, lesoványodott, aszkéta arcán élénk szemeivel olyan arckifejezést mutatott, mint aki olyan nagy munkán elmélkedik, ami túl sok a legtöbb ember felfogóképességének, részben ismertetett egy általa évek kutatómunkája által felfedezett új és kimeríthetetlen energiaforrást, ami forradalmasítja a modern természettudományt.

Hogyan jöhetett rá erre? Mi a titka a kitűnő egészségének, szellemi frissességének, rendkívüli vitalitásának és akaraterejének hetvenhét évesen, abban az életkorban, amikor a legtöbb ember a napon ül bebugyolálva, vagy sajnos már a föld alatt fekszik?  Mr. Tesla a szülőatyja a váltóáramú energia átviteli rendszernek és a rádiónak, az indukciós motornak és a Tesla-tekercsnek. Azon elképesztő új felfedezéseiről kérdezve, amik közül az egyik a gondolatok lefényképezését illeti, és amelyik állítása szerint félelmetes társadalmi forradalmat fog hozni,azt nyilatkozta:

„Az első és legfontosabb felfedezésem egy új és eddig használhatatlan energiaforrás megcsapolására vonatkozik, ami az általam feltalált és alapvetően újfajta gépekkel lett megvalósítható. Még nem vagyok felkészülve arra, hogy részletekbe bocsátkozzak, mivel még ellenőrizni kell azokat, mielőtt a felfedezéseimet hivatalosan is be lehetne jelenteni. Az alapjául szolgáló elvek kifejlesztésén több évig dolgoztam. Ami az energiafejlesztés gyakorlati mérnöki részét illeti, az alapberuházás viszonylagosan nagyon magas, de ha egyszer a gép már el lett helyezve, korlátlanul működőképes, és az üzemeltetésének költsége gyakorlatilag nulla. Az én generátorom felépítése a legegyszerűbb lesz, csak egy nagy rakás vas, réz és alumínium, álló és forgó résszel, amik speciálisan vannak összeállítva.
Elektromosságot szándékozok előállítani, és továbbítani azt az általánosan kiépített váltóáramú hálózatommal. Az egyenáramú hálózatot ugyancsak fel lehetne használni, ha a távvezetékek szigetelésének mind-ezidáig megoldhatatlan nehézségeit sikerül legyőzni. Egy ilyen, mindenhol elérhető energiaforrás számtalan olyan problémát orvosolhat, amivel eddig az emberi faj szembesült.
Az én váltóáramú rendszerem képes 22.000.000 kW vízenergia hasznosítására, és már a világban mindenütt folyamatban vannak olyan tervek, amelyek megduplázzák ezt a mennyiséget.
De sajnos nincs elegendő vízi energia, hogy kielégítse a jelenlegi szükségleteket, ezért mindenhol a mérnökök és feltalálók azon dolgoznak, hogy felszabadítsanak további készleteket.”

Ezen kívül hozzátette, hogy az általa több éve kutatott újfajta energia a föld minden pontján, korlátlan mennyiségben elérhető lenne, és az ezt hasznosító gépezet több mint ötezer évig működőképes lenne. Mr. Tesla nem akar többet mondani ez ügyben, csak ha már az energia gyakorlati célokra is rendelkezésre áll. Ennek idejét azonban nem tudja megjósolni, talán néhány éven belül, tette hozzá.

Mr. Tesla ezek után számos tervéről beszélt, amelyeken a fő munkája mellett, kikapcsolódásképpen dolgozott. Beszámolt egy olyan dologról, ami rendkívül drámai, és ami elragadja a képzeletet, és ami kétség kívül túl forradalminak tűnik a legtöbb ember számára.

De nem szabad elfelejteni, ahogy Mr. Tesla is rámutatott, hogy a televíziót, a rádiót és a repülőgépet is kigúnyolták a kezdeti időkben.„Úgy vélem, hogy lefényképezhetők a gondolatok”, jelentette be Mr. Tesla szenvtelenül, ugyanolyan hangon, mintha valaki az élet jelentéktelen dolgaiba belefeledkezve azt mondaná, hogy elkezdett esni az eső.

Mr. Teslát idézve: „1893-ban, bizonyos kutatásokkal foglalkozva, meggyőződtem arról, hogy a gondolat által létrehozott határozott képnek a visszahatás révén egy ugyanolyan képet kell létrehoznia a retinán, amit egy alkalmas készülékkel el lehetne olvasni. Ez vezetett el a televízió rendszeremhez, amit ez idő tájban jelentettem be.

„Az én ötletem az volt, hogy egy mesterséges retinát kell alkalmazni, a látni kívánt dolog képének a felfogásához, egy “látó ideget” és egy másik ilyen retinát a megjelenítés helyén. Ez a két retina számos kisméretű különálló darabkából, a sakktábla szerint lett volna elkészítve, és az úgynevezett látó ideg semmi más nem lett volna, mint magának a földnek egy része.

Az egyik saját találmányom lehetővé teszi egyidejűleg és bármilyen zavarás nélkül több százezer különböző impulzus földön át való továbbítását, pont úgy, mintha ugyanannyi különálló vezeték állna rendelkezésre. Nem terveztem semmilyen mozgó alkatrész használatát– egy letapogató, szkennelő készüléket vagy egy katódsugárcsövet, ami egyfajta mozgó berendezés – aminek használatát az egyik előadásomban indítványoztam.

Tehát ha igaz lenne, hogy a gondolat képet vetít ki a retinára, akkor csupán ugyanannak a helynek a megvilágításán múlik a fényképfelvételek készítése, aztán a hagyományos, már rendelkezésre álló módszerek használatával a kép kivetítése a képernyőre. Ha ezt sikeresen meg lehet valósítani, akkor egy személy által elképzelt dolog olyan tisztán tükröződne a képernyőn, ahogy ki lett gondolva, és ily módon, az egyén minden gondolata láthatóvá válna. Az elménk így valóban egy nyitott könyv lenne.”

Azon felfedezésein kívül, amelyek az újfajta energia hasznosításával, a televízióval és a gondolatfényképezéssel foglalkoznak, Mr. Tesla dolgozik egy olyan rádió-adó megépítésén, ami a felhasználók számától függetlenül a legszigorúbb titkosságot biztosítja majd a vezeték nélküli kommunikációban, és emellett néhány fontos fejlesztést végez a molekuláris fizikában, amelyek forradalmasítani fogják a fémtant, és nagyban tökéletesítik majd a fémeket. A legújabb tudományos felfedezéseinek kifejtése után Mr. Tesla a saját személyes energiaforrásáról beszélt, és arról, hogy Ő mit tekint az élet igazi értékének.

„Az emberi élet egyik legalapvetőbb igazságát érzékletesen fejezi ki az a francia közmondás, ami szabadon fordítva így hangzik: “Ha az ifjúkornak van tudása, ideje és energiája a cselekvésre”, mondta Mr. Tesla “az öregkori testi és szellemi állapotunk csupán annak igazolása, hogy hogyan töltöttük a fiatalságunkat. A mostani saját teherbírásomnak és életerőmnek az a titka, hogy fiatalkoromban olyan életet éltem, amit erkölcsösnek lehet nevezni.

Sohasem folytattam kicsapongó életet. Amikor fiatal voltam, jól megértettem ennek a francia közmondásnak a jelentőségét, jóllehet kétlem, hogy akkoriban egyáltalán hallottam volna. De úgy látszik, hogy már egészen fiatalon jó értelmi képességekkel rendelkeztem, ugyanis ha azt akartam, hogy néhány álmom valóra váljon, uralkodnom kellett a szenvedélyeimen és étvágyamon. Ezt szem előtt tartva, az életben elég korán elkezdtem fegyelmezni magam, kitervelve egy olyan életvitelt, amelyet a legtudatosabbnak és megvalósításra érdemesnek gondoltam.

Azóta mindennél jobban szeretem a munkámat, így természetes, hogy addig kívánom folytatni, ameddig csak meg nem halok. Nincs szükségem szabadságra, vagy arra, hogy véget érjen a munkám. Ha az emberek olyan munkát választanának, ami megegyezik a természetükkel, a boldogság összes nagysága mérhetetlenül megnőne a világban.

Sokakat elszomorít és elcsüggeszt az élet rövidsége. Mi értelme van hát, megkísérelni bármit is megvalósítani?, mondják ők. Az élet oly rövid. Sohase fogjuk megérni a munka befejezését. Nos, az emberek jelentősen meghosszabbíthatnák az életüket, ha tennének érte valamit. Az emberi lények sok olyan dolgot tesznek, amik egyenesen a korai halálhoz vezetnek

Először is túl sokat eszünk, de ezt már korábban is gyakran hallottuk. Ráadásul nem megfelelő ételeket eszünk, és nem megfelelő folyadékokat iszunk. A legtöbb kárt a túltápláltság és mozgáshiány okozza, ami mérgezési állapotot okoz a testben, és lehetetlenné teszi a felgyülemlett mérgek kiürülését. A jó életviteli gyakorlatomról és a diétámról kérdezett? Nos, az egyik, hogy bőségesen iszok tejet és vizet.

Miért terhelnénk túl azt a testet, ami minket szolgál? Csak kétszer eszek egy nap, és kerülök minden savasodást okozó élelmet. Csaknem mindenki túl sok borsót és babot eszik, aztán más étkek húgysavat és más mérgeket tartalmaznak. Én inkább a friss zöldségeket részesítem előnyben, halat és húst csak mértékkel és azt is ritkán eszem. A halról úgy tartják, hogy jót tesz az agyműködésnek, viszont nagyon erős savasító hatása van, mivel nagy mennyiségű foszfort tartalmaz. A savasodás a legrosszabb ellenség, amivel az öregkorban meg kell küzdeni. A burgonya pompás eledel, és naponta legalább egyszer enni kéne. Értékes ásványi sókat tartalmaz, és (semlegesít0) tisztító hatású.

Hiszek a sok testmozgásban. Minden nap tizenkét, tizenhat kilométert gyalogolok, és soha nem megyek taxival vagy más járművel, ha van időm igénybe venni a saját lábhajtásomat. A fürdőkádban is naponta edzem magam, mivel úgy vélem, hogy rendkívül fontos. Meleg fürdőt veszek, amit egy hosszabb hideg zuhany követ.

Alvás? Alig alszok. Egy hosszú életű családból származom, ami viszont híres volt a rossz alvásáról is. Úgy hiszem, hogy elérem az elődeim rekordját, és legalább 100 évig fogok élni. Az álmatlanságom nem aggaszt. Néha szendergélek egy órát vagy nagyjából ennyit. Alkalmanként viszont, néhány havonta egyszer négy vagy öt órát is alszom. Aztán felébredek, töltve energiával, mint egy akkumulátor. Egy ilyen éjszaka után semmi sem állíthat meg engem. Óriási erőt érzek ilyenkor. Nem kérdéses, hogy egy ilyen alvás helyreállít, újjáéleszt, és növeli az energiát. De nem gondolom, hogy nélkülözhetetlen lenne a jó egészséghez főleg, ha valaki természeténél fogva rossz alvó.

Ma, 77 évesen, a jól szabályozott életvitel eredményeként, az álmatlanság ellenére rendkívül jó egészségnek örvendek. Soha nem éreztem magam jobban az életben. Energikus, erős és a szellemi képességeim teljes birtokában vagyok. Életem delén sem volt annyi energiám, mint amennyi most van. Sőt mi több, problémáim megoldása közben az energiámnak csak egy töredékét használom fel, mivel megtanultam, hogyan kell megtartani azt. Az évek során megszerzett gyakorlat és tudás következtében a munkám sokkal könnyebb lett. A közhiedelemmel ellentétben, a munka könnyebb az öregebbek számára, ha jó egészségben vannak, mivel az évek alatt megtanulták, hogyan kell egy adott helyre eljutni a legrövidebb úton.”

(Forrás: Carol Bird – charoninstitute)

- - - - - - - 

Nikola Tesla Legendája – videó

Halálközeli élmények

Sötét alagút, hófehér fény, csodálatos hangok, isteni béke, mennyei zene, fényből való alaktalan lények, és egy sebesen pergő film, elfelejtett epizódok saját életünkből. A túlvilágról, azaz a klinikai halál állapotából visszatérő emberek negyven százaléka tud beszámolni hasonló észlelésekről.

A megrögzött materialisták a halál közeli élménybeszámolók mögött egyfajta hallucinációt, az oxigén nélkül maradt agy vízióját vélik felfedezni. Mivel azonban a föld különböző részeiről, a különböző kultúrákból származó hasonló élményt átélt emberek beszámolói megdöbbentő hasonlóságot mutatnak, egyre több tudományos kutató foglalkozik a halál közeli élmények tudományos vizsgálatával.

A halálfélelemnél valószínűleg nincs fájdalmasabb, elviselhetetlenebb szorongás. A filozófusok szerint ugyanakkor az ember éppen azért képes az alkotásra, éppen azért tudja saját korlátait és félelmeit legyőzni, mert tisztában van azzal, hogy ideje véges, mégsem akarja ezt elfogadni. Jómagam, aki még soha nem éltem át hasonlót, szeretném elhinni, hogy mindaz, amit a riportban szereplők elmesélnek, igaz. Szeretném hinni, hogy van létezés a halál után is. Valahol mélyen, titkon, a szívem legmélyén próbálom hinni, hogy létezik egy rendező elv, egy fölsőbb értelem, nevezzük Teremtőnek, aki kusza, kicsinyes és nyomasztó mindennapjainkat értelmes egésszé rendezi végül, és azt is, hogy amikor majd már elviselhetetlenül nehéz lesz, legalább akkor segít.

Nézd, hányan küzdenek az életedért

- Olyan érzésem volt, mintha egy sötét alagúton, egy csövön haladtam volna át - emlékszik vissza az egész későbbi életét megváltoztató emlékre Andersné Papp Ilona. A ma hetvenesztendős, gyógynövény-terápiával és gyógyító energiakövekkel foglalkozó debreceni asszony félidős várandós volt, amikor alhasi fájdalmakkal kórházba került. A téves diagnózis alapján megindított szülés során méhűri vérzés lépett fel. Többszöri eszméletvesztés után az asszony szíve megállt.
- Kiléptem a testemből, és láttam magam a műtőasztalon feküdni - mondja. - Hallottam, hogy az orvosok vért hozatnak, és azt mondják, nem elég. Láttam egy gyermek, saját magzatom arcát összetörve, véresen. Mozgott. De én nem éreztem fájdalmat, se félelmet, csak valami vonzást, valahol messze vakító fényt, amely szívott magához. És én menni akartam, mert minden könnyű volt, meleg és szeretettel teli. De akkor valaki átölelt, valami melegség beterített, és egy hang azt mondta, nézd, hányan küzdenek az életedért. És ekkor visszatértem a testembe. Ez a visszatérés olyan természetes volt, mint az ébredés. Erről persze akkoriban nem beszéltem senkinek. Elnyomtam magamban, azt hittem, álom volt, furcsa játéka az agynak. Csak évtizedekkel később Amerikában, ahol kapcsolatba kerültem egy látóemberrel, tudtam meg, hogy mindaz, ami velem történt, egyáltalán nem egyedi eset. Ez az ember tanácsolta nekem, hogy engedjem magamban kiteljesedni azt az energiát, amellyel rendelkezem, és próbáljak meg elvont dolgokkal foglalkozni.

Örökre eltűnt belőlem a halálfélelem

- Életem legszörnyűbb időszaka volt, amikor kiderült, hogy tumorom van. A mély altatásban végzett két és fél órás műtétem jól sikerült. Csak amikor már az intenzívre vittek, lépett fel komplikáció. - Moleczné Márkus Ágnes 1984-ben került a klinikai halál állapotába. - Emlékszem - folytatja beszámolóját az asszony -, az operáció végeztével felébresztettek, hallottam, hogy az orvosok azt mondják, minden rendben van, s azt is, hogy hagyják aludni. Az álom azonban túl hosszúra sikerült. A műtét utáni vérzés miatt kómába kerültem. Ezt azonban természetesen csak később tudtam meg. Akkor ott, az intenzív őrzőben én is megtapasztaltam azt, amiről manapság már nagyon sokan beszámolnak. Elmúlt belőlem minden fájdalom. Hihetetlen békességet és megkönnyebbülést éreztem. Valami puha, meleg, bársonyos feketeségben úsztam, amelynek végén egy fényes pontot láttam, amely hívott magához. Ugyanakkor valami dühfélét is éreztem, amiért nem tudok eljutni odáig. A következő pillanatban láttam egy ápolónő kétségbeesett arcát a testem fölé hajolni. Láttam, ahogy megindul a jövés-menés. A kórház összes ügyeletes orvosa körém gyűlt, és én szerettem volna elmondani nekik, hogy ne izguljanak, jól vagyok. Láttam egy idős nénit az ágy lábánál, és hallottam, amint azt mondja, milyen szomorú, hogy ezt a fiatal teremtést elveszítjük. És szólni akartam, hogy ne sírjon, és hogy nem kell félni, itt jó, itt békesség van, melegség és szeretet. Aztán visszatértem a testembe, és újra fájt minden, az egész létezés. Döbbenetes élmény volt ez. Nem szóltam persze senkinek róla. Féltem, hogy bolondnak néznek. De akkor, abban a néhány pillanatban örökre elmúlt belőlem a halálfélelem. Azóta tudom, hogy csak átmenetileg vagyunk itt a földön, és hogy létezik egy másik dimenzió, és az a másik az igazi otthonunk.
Moleczné Márkus Ágnes betegsége idején, 1984-ben vegyésztechnikusként dolgozott. Se munkatársainak, se férjének nem beszélt soha arról, amit átélt. Csak ő tudta, hogy egész élete megváltozott. - Én sok sorstársammal ellentétben - mondja - soha nem akartam öngyilkos lenni, mert parapszichológiai tanulmányaimból tudom, hogy bár az életünket kölcsönbe kaptuk, nem mindegy, hogyan sáfárkodunk vele. Valamennyiünknek feladatunk van itt a földön. Utunkat jelek kísérik, a jelek megmutatják, helyes-e az ösvény, amin megyünk. A betegség végső figyelmeztetés, arra tanít minket, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Azóta, hogy én ezt tudom, és azóta, hogy minden erőmmel próbálok az embereknek segíteni, thanatológusként igyekszem a haldoklóknak vigaszt nyújtani, a betegségek elkerülnek. Békében és szeretetben élek, de egyúttal kicsit idegenként is az emberek között.

Raymond Moody amerikai kutatóorvos 1976-ban írta meg azt a könyvet, amely a halál közeli élmények kutatásának alapműve lett. Moody 150 újraélesztett beteg tapasztalatait összegezte a Fény a kapun túl és az Élet az élet után című könyveiben, amelyek 90 millió példányban keltek el eddig a világon. Moody magyarul is olvasható könyveiben azt állítja, hogy az Egyesült Államokban nyolcmillió ember tapasztalt hasonlót. S hogy bár élményeik bizonyos pontokon eltérőek, egyetlen dologban mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy az életben a legfontosabb a szeretet. Az odaát járt emberek, állítja Moody, miközben lepergett előttük életük filmje, átélték mindazt, amit másoknak okoztak, érezték az általuk okozott szomorúságot, fájdalmat, félelmet, és annak ellenkezőjét, az örömöt, boldogságot is.

A halál közeli élmények ezoterikus voltát tagadó tudósok szerint az észleléseket az agyban a fájdalom hatására felszabaduló, endorfin nevű hormon okozza. Egy híres kísérletben pszichés betegekkel speciális oxigén-szén-dioxid keveréket lélegeztettek be. Az ilyen módon megváltoztatott tudatállapotban a betegek a Moody által leírt fényeket látták, és úgy vélték, hogy lelkük a testük fölött lebeg. Sok pszichológus szerint a víziókkal az agy védekezik a felfoghatatlan elmúlás szorongása ellen. Ezt azonban senki sem tudja biztosan. Dr. Melvin Morse amerikai gyerekgyógyász tudományos kontroll alatt vizsgálta újraélesztett gyerekek agyának működését. Mérte a vércukor-, vérgázértékeket, EEG-t csinált, és bebizonyította, hogy a gyerekek beszámolói nem magyarázhatók agyműködésük változásaival.

Hánytam, amikor újraszülettem

1980 decemberében történt. M. Ottó húszévesen határőrként szolgált a seregben. Motorcsónakos járőrként őrizte a Dunát. Az idő már hidegre fordult, a folyón megjelentek az első jégtáblák. A hajót vékony, síkos jégpáncél borította, amikor Komáromnál a fiatalember parancsot kapott a kikötésre. Ottó mászni kezdett a hajó orrában lévő kötélért. Lehajolt, lába a hártyás jégen megcsúszott, elveszítette az egyensúlyát és háttal a jeges folyóba zuhant.
 - A víz olyan hideg volt, hogy szinte fájt. Éreztem, hogy valami húz lefelé, a mellkasomat acélos erő szorította. De a következő pillanatban úgy éreztem, hogy kirepülök a vízből, lebegtem a levegőben, és közben láttam, hogy a testem elmerül. De ez nem zavart. Valami örvényféle bontakozott ki körülöttem, csikorgó, nyüszítő hangokat hallottam. Távolban fényt láttam, és embereket, akik engem néznek. Elindultam feléjük, de akkor egy hang megszólalt mögöttem. Ha tovább mész, nincs visszaút. Egy vakítóan sugárzó alak állt mögöttem, a hangja zengő volt és szeretettel teli. Még nem kellene itt lenned, gyermekem, mondta. Megfogta a kezem, és ugyanazon az örvényen át, amin jöttem, visszavezetett. A lebegés eltűnt, újra jeges hideget éreztem, levegő után kapkodtam és hányni kezdtem. Hánytam, amikor újraszülettem. Évekig nem beszéltem erről a dologról senkinek, de valami megváltozott bennem. Teológiát kezdtem tanulni, és mormon pap lettem. De egy ideje már azt is tudom, hogy a hithez nincs szükség egyházra. Elhagytam a gyülekezetem. Továbbléptem. Ma már biztosan tudom, hogy én ott, akkor Krisztussal találkoztam. Ő hozott vissza, ő fogta a kezem.

A tudat nem az agy függvénye

- Ma már nemcsak orvosok, agykutatók, neurológusok, de a kvantumfizikával foglalkozó tudósok is feltételezik, hogy a tudat helye nem kizárólag az agyban található - mondja dr. Liptay Wagner András, a halál közeli élmények kutatásával foglalkozó Revital Alapítvány elnöke. - Feltételezhető, hogy az atomok mélyén, az atommag és az elektronok között lévő térben sok milliárd kilobyte információ tárolására elegendő hely van. A tudósok feltételezik, hogy e szubatomáris szinten tárolódó információtömeg, amit mi, emberek gondolatokként, érzelmekként, vagyis tudatként ismerünk, folyamatosan bővül, a születés előtt is létezett, és a halál után sem szűnik meg. Én, mint akinek eredeti szakmája az informatika, a magam számára ezt úgy tudom megmagyarázni, hogy a tudat a szoftver, az agy a hardver, és az információ térben és időben éppoly végtelen, mint az internet. Véleményem szerint mindenképpen elgondolkodásra késztető az a tény, hogy a klinikai halál állapotából visszatérő emberek csaknem fele korától, vallásától, neveltetésétől függetlenül közel azonos élményekről, észlelésekről számol be. Alapítványunkat azért hoztuk létre, hogy Magyarországon felkutassuk a baleset, betegség vagy operáció során halál közeli állapotba került embereket, segítsünk nekik pszichés egyensúlyuk helyreállításában, tudományosan elemezzük és rendszerezzük a felkutatott eseteket, támogassuk a témával foglalkozó szakdolgozatok megírását, és továbbképzéseket tartsunk orvosok, ápolók, laikusok számára.

Mit mondanak a vallások a túlvilágról?

Az egyiptomi vallás szerint az embernek két lelke van, a Ka és a Ba. A Ka az ember halála után a holttest mellett marad, míg a Ba elszáll a túlvilágra. A fáraó előtt megnyílnak az ég kapui, sólyomként repülhet a Naphoz, és maga is napistenné változik. A papok, hadvezérek, birtokosok a túlvilágon is kiváltságokat élveznek, az istenek előbb-utóbb magukhoz fogadják őket, az egyszerű emberek ezzel szemben Earu termékeny mezeire kerülnek, ahol dolgozniuk kell. (Ám megmenekülhetnek a munkától, ha a holttestük mellé temetett kis szobrocskák dolgoznak helyettük.)
Az indiai brahmanizmus azt tanította, hogy az ember lelke a halál után nem pusztul el, hanem újjászületik (reinkarnáció, lélekvándorlás). Hogy valaki állatként vagy emberként, egyik vagy másik kaszthoz tartozóként születik-e újjá, az az előző életének cselekedeitől függ. A buddhizmus alaptanítása, hogy az egész élet szenvedés. Akinek sikerül a javakról való teljes lemondás révén életvágyát elfojtania, az előbb-utóbb kiszabadul az újabb szenvedéseket hozó újjászületések láncolatából, és eljuthat a Nirvánába, a teljes megsemmisülés, a nemlét állapotába. Az iráni fennsík ókori népeinek vallási képzeteit rendszerező Zarathustra szerint a halál után a lélek kiszabadul az ember testéből és elrepül Mithrász isten ítélőszéke elé. Az ítélet után a jók az örök fény honába, a gonoszok pedig a sötétség birodalmába kerülnek.
Ezt építi tovább a zsidó vallásban a végső és láthatatlanul igazságot osztó istenről szóló tanítás.
A keresztény dogmatikában az egyes ember túlvilági sorsa a halál után bekövetkező külön ítéleten dől el. A jók lelkei közvetlenül vagy (a katolikus tanítás szerint) a purgatóriumon keresztül a mennyországba, a rosszak lelkei pedig a pokolba jutnak.
Az iszlám istene, Allah is mérlegre teszi haláluk után az emberek cselekedeteit (noha mindenkinek előre meghatározza örök sorsát). A hithű muzulmánoknak a paradicsomban csodálatosan boldog életük lesz, míg a pokol lakóinak (a hitetleneknek) örök szenvedés az osztályrészük.

A halál közeli állapotban történő észlelések:

- 99% eltölti a nyugalom érzése, 80% örömöt érez,
- 77%-nál fényt lát
- 61% fájdalmak elmúlását és egy kellemes érzés kiterjedését
- 58% tudat és test között különbséget vesz észre
- 41% saját testét látja
- 32% repülés vízszintes alagúton át (18% lefelé)
- 38% az alagút végén lévő fény vonzását és összeolvadást vele, boldogságot és mindentudást
- 13% zajokat, csilingelést, sóhajtást, harmonikus zenét (színeket) hall és érez
- 35% az alagút után kultúrájának/vallásának megfelelő környezetet talál
- 30% találkozik elhunyt rokonaival
- 27% vallásának megfelelő fénylő személyekkel találkozik
- 33% egy határt lát (folyó, kapu, kerítés), és érzi, hogy onnan már nincs visszaút
- 27% prekogníció (jövőbe látás), amelyet egy vallásos lény tesz lehetővé
- 21% látja az életfilmet, teljesen elfelejtett epizódokat
- 18% negatív benyomásokat is kap

(Forrás: astronet.hu - Schröter-Kunhardt, Heidelberg)

Halálközeli élmények - Dr. Pilling János pszichiáter részvételével. Előtte Andrea mesél saját élményéről, amikor egy autóbaleset során a klinikai halál állapotába került - videó

Bistey Zsuzsa: Vízöntőkori újjászületés - regressziós hipnózis

A regresszív hipnózis nem más, mint a transz állapotában való időbeli visszapillantás a páciens kora gyermek-, esetleg magzati koráig. Felülmúlhatatlanul értékes terápiás eszköz ez, amikor az éber tudat által, önvédelmi okokból, a felszín alá nyomott, "elfelejtett" traumákat kell feltárni, hogy a jelen fizikai-lelki problémáinak gyökerét megleljük. 

Egy kellemetlen, nemritkán súlyos neurózis, a páciens életében aránylag későn keletkezett, látszólag megoldhatatlan probléma igen gyakran az egészen fiatal gyermekkornak, vagy éppen a magzati életnek a termése. A kiváltó eseményeket a páciens számára teljes homály fedi, egészen addig, amíg az általunk ismert idő korlátain túllépő transzállapotban szóról szóra, lélegzetről lélegzetre újraéli a gyakran borzalmas, félelmetes, vagy éppen szégyenletes történteket. Mindig csodálatos élmény figyelni a hipnózisból visszatérő páciens arcán a hitetlen ámulatot, aztán a felismerés diadalát: hát így volt, hát ezért...

Mi történik azonban akkor, amikor a korregresszió során nem a jelenlegi fizikai lét időteréből jelentkezik az alany, hanem néhány évszázad, esetleg évezred távolságából? Ekkor a szakmai körökben reinkarnációs hipnózisnak nevezett jelenséggel állunk szemben.

Itt pillanatra megállást parancsol a józan ész: olyan valamivel állunk szemben, amely, mint jelenség, nemcsak hatványozottan található a hipnoterápia utolsó két évtizedében, és amelynek gyakorisága hihetetlen méreteket öltött, hanem olyan ténnyel, amely elképesztő hozadékkal szolgál páciens és terapeuta számára egyaránt.

 

 
Mielőtt belemerülnénk a fentiek boncolgatásába hadd írjak itt le röviden egy esetet férjem gyakorlatából, mint klasszikusan érdekes illusztrációját a regressziós hipnózisban rejlő fantasztikus lehetőségeknek. Meg kell jegyeznem, hogy az eset akkor előzmény nélkül volt Bistey doktor praxisában, egyformán meghökkentett pácienst és terapeutát. Hogy azóta az ilyen jellegű terápiai helyzet rutinná vált, hogy sokan azzal a kifejezett céllal lépnek kapcsolatba velünk, hogy előző életidőik anyagával megismerkedjenek, sokat mond a húsz év eredményeiről ezen az ellentmondásos területen. Akkor még publikálni sem lehetett hasonló eseteket a szaklapokban, ma pedig csupán Észak-Amerikában, két erős szakmai szervezetbe tömörülnek a reinkarnációs hipnoterápia specialistái...

Férjem csaknem 25 esztendeig, nyugdíjba vonulásáig egy 200 ágyas, holisztikus, orvosi rehabilitációs kórház egyik igazgatójaként működött. Itt történt a 70-es években, hogy egy 30 éves, érettségizett, jó külsejű, teljesen egyedülálló nő került a kórházba, autóbalesetből származó komplikációk következtében. Nevezzük őt Krisztának.
Az orvosi kivizsgálások után Krisztát a többi szakosztályon is kivizsgálták, és a foglalkozási rátermettséget kiértékelő osztály megállapította, hogy Kriszta iskolái befejezése óta mindig csak mélyen képességein alul tudott elhelyezkedni. Mikor ennek az okát kérdezték tőle, habozás nélkül azt válaszolta: Mert nem tudok olvasni!" Ezt a kijelentést kétkedve "fogadták, kiváló középiskolai eredményei miatt, és egy olvasási fejlettségi tesztet adtak neki, amelyen semmiféle rendellenesség nem mutatkozott. Így került Kriszta először a beszédterápia osztályra, és onnan a férjemhez. Nála is helyesen, hiba nélkül, jól artikulálva olvasott, megfelelő sebességgel - egy bizonyos pontig. Egy ponton váratlanul elakadt, és egyszerűen képtelen volt a szeme előtt lévő szót kimondani. A szó értelme semmiféle szerepet nem játszott a váratlan elakadásban, mindig máshol, kiszámíthatatlanul jelentkezett az érthetetlen elnémulás. Kriszta eljutott arra a pontra, amikor az olvasás puszta gondolata neurotikus reakciót szült nála.

Az ilyen szimptómák okozója leggyakrabban egy gyermekkori trauma, amit sok esetben egy tanító, szülő vagy osztálytárs hoz létre. Férjem elmagyarázta Krisztának a regressziós hipnózis előnyeit és mikéntjét. A lány habozás nélkül beleegyezett egy próbába, mint mondta, nemigen volt vesztenivalója.

Kriszta átlagon felüli hipnotikus alanynak bizonyult, gyorsan és könnyen újraélte koragyermekkorának élményeit. Magzati koráról jelentette, hogy várt és kívánt magzat volt, itt sem rejlett sérülésre okot szolgáltató konfliktus. Ezután elakadt az eddig simán gördülő monológ, a többször megismételt kérdésre, hogy mi történik, csak ennyit válaszolt: "lebegek..." Pár percnyi csend után drámai változások történtek: Kriszta váratlanul felélénkült, teste nyugtalanul mozogni kezdett, arcizmai összerándultak, kezeit védekezően maga elé tartotta, és vékony, kicsit mutáló gyerekhangon ismételgette: "Nem tudok olvasni... nem tudok olvasni..." Férjem óvatos kérdéseire készségesen és pillanatnyi habozás nélkül válaszolt, a következő kép alakult ki válaszai nyomán: az év 1792 volt, az események egy új-angliai kis faluban játszódtak le. Kriszta abban az életében a lelkész kisfia volt a Luke névre hallgatott. Gyenge szervezetű, folyton betegeskedő, gyakran ágyhoz kötött egyetlen gyermeknek írta le magát. Édesanyja, hogy a betegség unalmát némiképp enyhítse, korán megtanította olvasni a Bibliából. Falubeli fiútársai ezért rendszeresen kigúnyolták, ugratták, sőt még testileg is bántalmazták, ha az utcára merészkedett. Egy alkalommal vagy tízen körülfogták, ütlegelni kezdték, könyvét beletaposták a földbe. Erre reagált Luke a kétségbeesett tagadással: "Nem tudok olvasni... nem tudok olvasni..."
Férjem ezen a ponton beleavatkozott a jelenetbe, sürgette Krisztát (Luke-ot), hogy mondja hangosabban, még hangosabban, egyre hangosabban, míg végül Luke (Kriszta) sikítva ismételte a tagadást újra meg újra. Mikor kissé megnyugodott, férjem visszahozta a transzból, megmagyarázta Krisztának az olvasási blokk eredetét, és megnyugtatta, hogy erre a tagadásra ("Nem tudok olvasni") soha többé nem lesz szüksége.

Talán mondanom sem kell, hogy Kriszta elképedve hallgatta a történteket, napokig nem bírt napirendre térni a rendkívüli esemény felett. A következő kezelésen jelentette, hogy álomanyaga hirtelen éles és intenzív lett, felébredvén realizálta, hogy egyre újabb és újabb adalékok jutottak tudomására Luke életéről. Az olvasási blokk nyomtalanul eltűnt, azóta sem tért vissza, Kriszta ma főiskolán szociológiát tanít, rengeteg könyvet falt fel a mélytudatkutatásról, egész életét átformálta a különös időbeli utazás a hipnózis alatt.

Ez az itt leírt eset távolról sem különleges, manapság hetente jelennek meg új kiadványok, könyvbe foglalt reinkarnációs esettanulmányok egész gyűjteménye áll a kíváncsi szakember vagy éppen az érdeklődő laikus rendelkezésére. Akkoriban azonban ezeket az eseteket mindenki a nyilvántartó szekrény legalsó fiókjába zárta, érdekes, de legfeljebb csak kellemetlenséget szülhető furcsaság volt ez, semmi több. Férjem, miután beszámolt kórházbeli kollégáinak a különös esetről, csak ennyit tett hozzá: "Nem tudom, van-e reinkarnáció, de ha nincs, akkor Krisztának nagy szerencséje van, mert meggyógyult tőle."

 

- Bistey Zsuzsa:Vízöntőkori újjászületés -

- - - - - - -

Loós Balázs - Hogyan segíthet a regressziós hipnózis - videó

Mi történik a fejedben a Transzcendentális Meditáció gyakorlása alatt?

Dr. Fred Travis az egyike azon neves neurológusoknak, akik a Transzcendentális Meditáció kutatására szakosodtak. Dr. Travis-interjú segítségével most megismerhetjük azt a folyamatot, mely a Transzcendentális Meditáció alatt zajlik le agyunkban.

Dr. Fred Travis agykutató

Amikor megalkotunk egy képet a saját életünkről és értékelni próbáljuk azt, nagy mértékben támaszkodunk múltbéli eseményekre, az azokkal kapcsolatos emlékeinkre. De vajon tisztában vagyunk azzal, hogy mi is történik valójában? Egyes tanulmányok viszont arra engednek következtetni, hogy az emberi memória nem is igazán megbízható. Hogy is van ez?

Emlékeink egy hálózatos rendszerben tárolódnak az agyunkban. Ezeket az adatokat az agyi ideghálózat időről időre újra összerakja. Az agyunk végső soron minden korábban velünk történt eseményt és körülményt tárol, de a folyamatosan beáramló új információkat is rögzíti. Végeztek egy érdekes kísérletet, melyben egy filmet vetítettek a kísérlet alanyainak. A történet szerint egy autó belerohant egy buszba. A film vetítése után egy tesztet töltettek ki az emberekkel. A csoport egyik része a „Vajon az autó neki ütődött a busznak?”, míg a másik csoport a „Vajon az autó összetörte a buszt?” eldöntendő kérdést kapta. Egyetlen szó volt a különbség a kiadott anyagban.

Két hónappal később ugyanezeket a személyeket egy újabb teszt kitöltésének vetették alá a filmmel kapcsolatban. A „Volt törött üveg a filmben?” kérdésre azon személyek 80%-a válaszolt igennel, akik a korábbi tesztben a „Vajon az autó összetörte a buszt?” kérdést kapták. Míg azok az egyének, akik a „Vajon az autó neki ütődött a busznak?” kérdést kapták, mindössze csak 10-20%-ban feleltek igennel az újabb tesztkérdésre.

A mi meglátásaink szerint az agy valójában nagyon pontatlanul emlékszik az egyes történésekre, hiszen nem egy kamera! Megtartja az információkat, de azok idővel módosulnak. Az agyi idegrendszerrel foglalkozó kutatások már korábban fényt derítettek arra, hogy teljességgel lehetséges úgy megtekinteni egy filmet, hogy kis idővel később csak minimális információra emlékszünk belőle, míg egy még távolabbi időpontban eszünkbe juthatnak a látott történések. Hogy ezt magánemberként is elismerjük nem kell messzire menni, hiszen gondoljunk csak egy-egy politikai kampányra és azoknak emlékezetünkre gyakorolt hatására.

A Transzcendentális Meditáció rendszeres, napi két alkalommal való gyakorlásával a transzcendentális Lét állapotában időzhetünk, s ezáltal emlékeink minősége is megváltozik.

A Maharishi Menedzsment Egyetem kutatója, Henry Ahlström doktori értekezést írt Self-Directed Search címmel, melynek keretében az élet főbb eseményeivel kapcsolatos emlékekre és azok minőségének megváltozására fókuszált. Disszertációjának keretében végzett vizsgálat során nem-meditálókat, meditálókat és olyan egyéneket figyeltek meg, akik TM-Szidhi technikát gyakorolnak. A tanulmányozott események körében a nem meditálók szinte csak negatív élményeket hoztak fel. A rendszeresen meditálók negatív és pozitív élményeket, míg a TM-Szidhi programot gyakorlók csupán pozitív minőséggel számoltak be a felidézett eseményekről.

Szóval a meditációt gyakorló személyek elméje túllépi, tulajdonképpen átalakítja azt, hogy hogyan látják a világot. A múlt eseményeinek függvényében is megtalálják a pozitívat minden körülményt illetően.

Könyve, mely a „Brain is a River, Not a Rock” (Az agy folyó, nem szikla) címet viseli, és az alvás valamint az optimális agyi működés kapcsolatát vizsgálja. Mennyire könnyű vagy nehéz, hogy a köztudat elfogadja a „több pihenés ad jobb eredményeket” elvet, hiszen az amerikai társadalom és beidegződés ugyanilyen mértékben támogatja a „kemény munka és erőfeszítés” paradigmáját.

Az USA-ban nagyon energetikusak és dinamikusak az emberek. Ez a tulajdonságuk az, ami annyira pozitívvá teszi az országot. A dinamizmust azonban mindig annak forrásához kell kötni. Amikor alszunk az agy úgymond kiöblíti önmagát. A neuronok és a mátrix elnevezésű asztrociták végzik az emlékezési folyamat jelentős részét (leegyszerűsítve). Alvás közben is szükséges, hogy az idegsejtek molekulái töltést kapjanak, ez az agy megfelelő működéséhez és a mindennapi emlékezet meglétéhez szükséges.

Ha fáradtak és kimerültek vagyunk, akkor nem tudunk dolgozni sem tanulni. A fáradt agy nem tudja kezelni a stresszt, nem jeleskedik a problémamegoldásban. Szóval annak érdekében, hogy a munkánkba fektetett energia kifizetődjön, mindenképp alvással kell töltenünk az éjszakát.

Véleményem szerint szükség lenne egy komolyabb változásra az amerikai kultúrában. Fontos lenne, hogy az emberek tudatában legyenek annak, hogy a tevékenység alapja a relaxáció, vagyis a dinamizmus a csendben gyökeredzik.

A Transzcendentális Meditáció gyakorlása során úgy kell elképzelnünk a talamuszban lezajló folyamatot, mintha párhuzamos áramköröket működtetne TM, miközben a mátrix sejteken keresztül némaság visszhangozna. Ez a csend nem más, mint a nyugodt éberség állapota az agyban.

A talamusz egy nagy, ovoid szürkeállomány tömeg, amely a köztiagy nagyobb részét alkotja. A harmadik agykamra két oldalán helyezkedik el. A talamusz az agytörzs elülső végénél helyezkedik el, és fontos átkapcsoló valamint információkat integráló állomásként működik azon ingerületek viszonylatában, amelyek az agykéreg valamelyik részéhez, a törzsdúcokhoz, a hipotalamuszhoz és az agytörzshöz futnak. (Forrás: Wikipédia)

Egy kicsit részletesebben is el tudná magyarázni, hogy a Transzcendentális Meditáció neuron-pályákra gyakorolt jótékony hatását?

Az idegpályákkal kapcsolatos vizsgálatok, melyeket embereken és állatokon is végeztünk szilárd következtetésekre engednek következtetni. Ha megfestjük ezeket az idegpályákat, akkor jól elkülönülnek mikroszkóp alatt a vizsgálandó sejtek. Ha újabb színekkel festjük meg a vizuális és akusztikus ingerek befogadásáért felelős idegpályákat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a hipotalamusz magsejtjei csoportokba rendeződnek. Ezek a központi magok felelősek a tudatunkért. Ha ébrenléti állapotban festjük meg ezeket a csoportokat, akkor megfigyelhető, hogy az agytörzsben és a talamuszban szétáradva, diffúz minőségben vannak jelen ezek a sejtek. A mátrix és a magsejtek felelősek az ébrenlétért és a tudatunkért. Ha a két rendszer párhuzamosan működik, akkor egészen másként szemléljük a világot. A TM-gyakorlat csökkenti a magsejtek pályáinak aktivitását, miközben fokozza az ébrenlét aktív pályáit (mátrix sejtek.) Ennek köszönhető, hogy a vizsgált meditálók EEG hullámai között alfa1-es értéket mérnek (8-10 Hz). Az alfa hullámról ismeretes, hogy oszcillációt ( időben ismétlődő változás valamely stabil állapot(ok) körül) generál a talamusz és az agykéreg között.

Dr. Fred Travis neurológus TM-gyakorlót vizsgál

Portálunkon korábban megjelent a Minden meditáció egyforma? A Mindfulness, a Tibeti Buddhizmus és a TM címet viselő dr. Travis-előadás magyar nyelvű átirata. Az agykutató előadásában érthetően magyarázza el a háromféle meditációs típusok működési mechanizmusát, és rávilágít arra a tényre, hogy a TM esetében nincs kezdő és haladó szint, valamint arra a következtetésre jut, hogy „a különféle meditációs technikák határozottan különböznek mind a gyakorlatot, az agyi vérkeringési minták, agyi anyagcsereszintek, és EEG-minták tekintetében. Ugyancsak eltérnek a mért hatásokban is. A tudományos közösségnek nincs alapja arra, hogy az egyik meditáció hatásait és előnyeit általánosítva egy másik meditációra vonatkoztassa”.

Tehát egy mögöttes éber állapot van jelen mindvégig, de mi nem is tudunk róla, mert tudatunknak nem állandó a tartalma?

Ez így igaz! Mielőtt tudomásunkra jutna egy gondolat a TM gyakorlata alatt tört alfa1 hullámot érzékelünk az EEG-készüléken. Ez az alfa1 hullám-kitörés ébreszti fel az agyat. Mintha figyelmeztetni szeretné, hogy most valami fontos jön. Ezt úgy nevezik, hogy pre-alfa-inger, melyet tört szenzoros információ követ. Szóval az ébrenlét és a tudat szerves részét képezik a mindennapi tapasztalatainknak. Azért, mert annyira szoros kapcsolatban vannak egymással, hajlamosak vagyunk egynek és azonosnak tekinteni ezt a két aspektust. Az egész folyamatot azonban rendkívül egyszerű meghaladni: ekkor az elme egyre inkább háttérbe szorul, a tudati éberség pedig felerősödik.

(forrás: tminfo.hu)

EEG-koherencia a TM gyakorlása alatt - videó

Óriások nem csak a mesében éltek

A görögök úgy tudták, hogy Gaia földanyának először csak félig ember-formájú, hekatonkheir, azaz százkezű óriásgyermekei születtek: Briareusz, Gügész és Kottosz. Őket három egyszemű küklopsz követte: Brontész, Szteropész és Argész, akik mind mesterkovácsok voltak, és szabad idejükben hosszú falakat építettek. Hatalmas kőtömböket illesztettek össze minden kötőanyag nélkül, és olyan pontosan, hogy a nekik tulajdonított falak néhol még ma is állnak.

Mese, vagy valóság? Tényleg léteztek óriások? Az Ószövetség szerint igen. Az Apokrif iratok is említést tesznek a hatalmas emberekről.

Az óriásoknak az univerzum teremtésében, fenntartásában vagy elpusztításában volt szerepük. Az Ószövetségben több teremtésmítosz is van. A Genezis I.6,2-4 Isten fiainak, a mai emberek őseinek nevezi az óriásokat:

És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala”… Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

Az óriások neve Nefilim, a semita NFL szótőből, ami azt jelenti, lehajítva lenni, vagyis akiket lehajítottak a földre, mint Lucifert és a légióit. Az óriások és az ördögök sokszor keverednek a keresztény legendákban. (A „sem” szót Károli Gáspár híres-nevesnek fordította.) A szó tulajdonképpen az eget jelentő sem, samaim, és azt jelenti, akik fönt voltak; talán a nap birodalmában, amelynek egyik semita neve Samas. Az írások szerint lehajították őket, vagy lerepültek, mint a sasok. (Sokak szerint az óriások ufonauták voltak, és valami rejtélyes céllal jöttek a földre.)

Az Apokrif iratok az óriásokat őröknek, figyelőknek nevezik őket. Magyar népmeséink is őrzik az óriások őrködő szerepét, ugyanakkor ezek a hatalmas teremtmények sokszor gonosz emberevők, rombolók, akik erejük hatalmával visszaélnek.

Tény, hogy óriások léteztek. Korabeli szobrok, rajzok és más alkotások őrzik emléküket. Megjelennek űrhajós ruhában, vagy éppen a Nibiru mellett ábrázolva.

Nephilim Annunaki és a sumér óriás csontvázak - videó

Szerte a világon, többek közt Európa számos pontján tártak fel sírokat, amelyek közül az egyikre Írországban, 1895 decemberében találtak rá bányászati munkálatok közben. Az óriás 12 láb magas volt, és mellkasának kerülete meghaladta a 6 lábat is. A keze 4 lábnál hosszabb voltak, és a jobb lábán hat ujj nőtt (feltehetően a balon elvesztett egyet). A súlya “mindössze” 2 tonna volt.

A Görögországban feltárt óriások maradványaira bukkantak többek közt az athéni metró építése közben, de sajnos a mai napig nem sokat tudunk ezekről az emberi teremtményekről.

Az utolsó óriás

1990-ben az angol BBC tévécsatorna bemutatott egy dokumentumfilmet az utolsó óriásról, aki bolygónkon élt. 1873-ban Patagóniában spanyol tengerészek elfogtak egy háromszázötven centiméter magas sötétbőrű lényt. A férfi ágyékkötőt viselt és egy hatalmas bunkósbottal hadonászva küzdött a spanyolok ellen, ám lehetett bármilyen hatalmas, a túlerő hamar legyűrte. A tengerészek elfogták, és jobb híján hajójuk árbocrúdjához kötve akarták Európába szállítani, ám az óriás eltépte köteleit és négy spanyolt tengerészt megölt, majd egy lándzsát döfve saját szívébe öngyilkosságot követett el. Testét kitömték, és Angliába vitték, ahol a századfordulón kiállították. Ezután a Bartram nevű cirkuszhoz került, végül egy utazó mutatványosnál kötött ki. A hatalmas emberi lényt csak 1931-ben nyilvánították hitelesnek, amikor orvosok vizsgálták meg és kijelentették, hogy a test nem hamisítvány. 1974-ben az óriás egy amerikai cirkuszhoz került, akiktől később egy magánember vásárolta meg. A tulajdonosnak egyelőre nem áll szándékában mutogatni.

(forrás:magyarno.com)

Óriás emberi csontvázakat találtak Görögországban – videó