A Glowworm-barlang világító lényei

Új-Zélandon, Hamiltontól délnyugat felé található a Waitomo-mészkőbarlang, ahol cseppkőformációkat is láthatunk. Egy ilyen földalatti képződmény már önmagában is lenyűgöző élményt nyújt, érdekes mészkőképződményei azonban még érdekesebb élővilágnak adnak otthont. A Waitomo-barlang alatt található egy másik barlang, ahová csak egy földalatti folyón keresztül lehet eljutni körülbelül 20 fős csónakokkal. A folyót Styxnek hívják, az ókori görög mondák alapján. A mitológiai Styx az élők és holtak birodalmát választja el. Az egyedülálló termet, melybe lejutunk, Glowworm-barlangnak vagyis Szentjánosbogár-barlangnak hívják.



Az elnevezés megtévesztő módon szentjánosbogarak jelenlétére utal. A csillagos égboltnak tűnő világítást azonban egy Arachnocampa luminosa nevű légyfaj ragadozó lárvája adja, amely a kékes fény kibocsátásával próbálja odacsalogatni a zsákmányt, vagyis a barlangba tévedt rovarokat. Az Arachnocampa luminosa nevű légyféle lárvája pompás fényt bocsát ki, ami az emberben a csillagos ég illúzióját kelti.







Világító technikáját biolumineszcenciának nevezik. A lárva 15-20 zsinórt enged le – a pókokhoz hasonlóan – azért, hogy az általa kibocsátott fény felé szálló rovarok ezekbe a ragadós szálakba akadjanak. A lárva néhány hónap után bebábozódik, majd 12 napos bábállapot után előbújik a légy, amelynek élettartama 36-48 óra. A Szentjánosbogár-barlang kb. 30 méter hosszú és 12 méter széles és átlagosan 5 méter magas.













 

(forrás:erdekesvilag.hu)

Szentjánosbogár barlang, Új-Zéland - videó

Dr. Bruce Lipton: A tudatalatti misztikus ereje, ami a te életedre is kihat!

Most már tudjuk: agyunkat 95 százalékban a tudatalattink működteti, irányítja. A tudatalatti berögződések,”programok” többségét még gyerekkorunkban szereztük, gyűjtöttük össze, szakemberek szerint a terhesség utolsó harmadától kezdve egészen 6 éves korunkig.

Mikor a tudatalattink bekapcsol, akkor nem születnek tudatos döntések, hanem azok a tevékenységek kerekednek felül, amelyeket egyszerűen szokásoknak hívunk. Dr. Bruce Lipton szerint ezeket a viselkedési mintákat a szüleinktől, a környezetünkben élő felnőttektől sajátítjuk el, és pszichológiai felmérések szerint az emberek közel 70 százalék ezen berögzült viselkedési formák mentén éli az életét.

Ezen tudatalatti “programok”, amiket gyerekkorunkban kapunk, az egész életünket végigkísérik.

“Nem érdemled meg, hogy szeressenek”, “A jó emberek mind hátat fordítanak neked”, “Sosem leszel gazdag, sikeres”, “Nem vagy elég jó”. – Ezeket a mondatok sokunknak ismerősen csengenek. Egyrészt, sosem szabadna ilyen mondatok elhagyják a felnőttek száját, mert ezzel akár egy életre megnyomoríthatják később felnőtté váló gyereküket, másrészt a problémát az is jelenti, hogy a felnőtt fiatalok nem tudnak magyarázatot adni viselkedésükre, félelmeikre, szorongásaikra, görcsöléseikre, mert úgy gondolják, hogy ők ilyenek és kész, mert ezt a tudatalatti “programok” irányítják őket, a logikus, tudatos döntéseknek nincs közük ezekhez a szokásokhoz.

Dr. Bruce Lipton szerint a tudatos agyunkkal képesek vagyunk tanulni, hiszen ha elolvasunk egy könyvet, megjegyzünk információkat belőle. Azonban nem ez történik a tudatalatti esetében: itt egy más tanulási technikára van szükség, ami a berögzült szokások, gesztusok, gondolkodásmód megváltoztatására irányul. Ezért nem elég, ha elolvasunk egy könyvet, cikket a tudatalatti befolyásolása témában.

Louise Hay azt tanácsolja, hogy ismételgessünk egy gyógyító mondatot, ha kell egy nap százszor, amíg az képes behatolni a tudatalattiba, hogy ott egy új “programot” fejlesszen ki.Bruce Lipton szerint a felmérések azt mutatják, hogy átlagosan egy ember gondolatainak 70 százaléka negatív tartalmú. Ha viszont képesek leszünk NEMET mondani ezekre a gondolatokra, akkor máris tettünk egy lépést előre, hogy új nézőpontból tekintsünk az életünkre. Ha ez sikerül, máris pozitív energia szabadul fel, és minél többször állítjuk meg a negatív gondolatokat, annál gyakrabban részesülünk a pozitív élményekben, tapasztalásokban. Természetesen ezért keményen meg kell dolgozni, ebben segít a jóga, a meditálás. Dr. Bruce Lipton pedig arra bátorít, hogy éljünk a jelenben!

“Mikor sikerül azonosítanunk a gyerekkorunkban megtanult tudatalatti szokásainkat, tegyünk erőfeszítéseket, hogy ezeket kicseréljük olyan “programokra”, amelyek boldoggá tesznek. Ha ez sikerül, paradicsomi állapotba kerülünk.” – véli Bruce Lipton.

(forrás: http://egeszsegeselet.tippek.net)

Üzenet “odaátról”

Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején nagy vihart kavartak azok a magnószalagok, melyek egyesek szerint megcáfolhatatlanul igazolják a halál utáni életet. A túlvilági üzeneteket tartalmazó magnószalagok kutatása Friedrich Jürgenson és Konstantin Raudive nevével forrt össze a köztudatban.

Friedrich Jürgenson

Jürgenson 1903-ban született Odesszában. 1943-ban Stockholmban telepedett le. A sokoldalú Jürgenson 1959. június 22-én madarak énekét vette fel hordozható magnójával egy Stockholm melletti erdőben. Nem akart hinni a fülének, amikor meghallgatta a felvételt. A szalag elején trombita harsant, aztán fúvószenekar játszott, végül pedig egy ismeretlen hang norvégül beszélt az énekesmadarakról. Jürgenson először azt hitte, hogy elromlott a magnója, majd, hogy valaki talán rádiózott a közelben és a magnó valami műsort vett fel. De egy műszerész kétséget kizáróan megállapította, hogy a magnó jó.

Jürgenson átböngészte a svéd rádió és a szomszédos országok rádióállomásainak a műsorait, ezek az adók nem sugároztak fúvószenét és az énekesmadarak életét ismertető előadást sem abban az időben. Egy hónap múlva Jürgenson rádióműsort készített Anasztaszija hercegnőről. Mikor lejátszotta a felvételt, döbbenten észlelte, hogy a szalagon valaki németül beszélt Oroszországról, keresztnevén szólította őt, majd a következő üzenetet adta át neki: „Figyelnek téged! Minden este keresd az igazságot!” Jürgenson megszívlelte a tanácsot, de fáradozását hónapokig nem kísérte siker. A szalagokon csak sustorgás hallatszott.

 Friedrich Jürgenson - videó

A halott anya hangja

1959 őszén fel akart hagyni a rejtélyes hangok vadászásával, mert hallucinációk kínozták. Ismerőseinek megvallotta, hogy sokszor az esőcseppek kopogása vagy egy papír zizegése közben egy ismeretlen hang arra kéri, hogy ne szakítsa meg velük a kapcsolatot. Bizonyos idő múlva ismét bekapcsolta a magnóját, de csak összefüggéstelen üzeneteket kapott. Amint egyszer ki akarta kapcsolni a magnóját, a fülkagylóban megszólalt egy hang: „Kérlek, várjál még, hallgass meg minket is!” Jürgenson felismerte négy éve halott édesanyja hangját. „Meggyőződtem arról, hogy a túlvilág olyan valóságos, mint a földi élet. Hidat verhetünk a mi világunk és a szellemvilág között. Engem választottak ki, hogy megkezdjem ennek a hídnak a felépítését” − jelentette ki a sikeres felvétel után.

Több kutató nem osztja Jürgenson véleményét. Szerintük a titokzatos hangok forrása, előidézője a felvételnél jelenlévők tudatalattija. A kutatók eddig még nem tudták megmagyarázni, hogy a tudatalatti miként hat a magnóra. Jürgenson további kísérleteiben részt vett Bjürkhem svéd parapszichológus és Anne Weisse, a svéd rádió munkatársa is. 1963-ban felvételeiket elküldték a freiburgi egyetemhez tartozó Pszichológiai és Pszichohigienes Határterületek Intézetnek. A luxemburgi rádió szombat esténként közvetítette a legérdekesebb felvételeket. 

Konstantin Raudive

Konstantin Raudive, a túlvilági hangok másik ismert szakértője, 1909-ben Lettországban született. 22 éves korában vándorbotot vett a kezébe, Párizsban, Spanyolországban és Londonban tanult, majd 1944-ben Uppsalában telepedett le. A regényíró, műfordító és filozófus Raudive, akárcsak Jürgenson, véletlenül fedezte fel a titokzatos hangokat. 1964 végén éppen akkor kellett elmennie valahová, amikor egy magnófelvételt készített. Távozása előtt a magnót elfelejtette kikapcsolni. Amikor meghallgatta a felvételt, azt hitte, álmodik. A szalag elején felismerte halott édesanyja hangját. „− Koszti! Koszti! − kiáltotta az anya, aki életében így becézte a fiát. Raudive együttműködött Franz Seidl feltalálóval, a Bécsi Műszaki Főiskola mérnökével és Leo Schmidt svájci plébánossal. Seidl megszerkesztette és Raudivenak ajándékozta a psychophon nevű készüléket. Ez az érzékeny készülék megkönnyítette a titokzatos hangokkal való kapcsolatteremtést.

Túlvilági tabuk

Schmidt atya két hétig türelmesen várta az első üzenetet. A rejtélyes hangok megjutalmazták kitartását. A plébános 1976-ban bekövetkezett haláláig 12 500 német, latin, francia és angol nyelvű üzenetet rögzített magnószalagra. A több nyelvet ismerő Jürgenson és Raudive szintén felvett olyan üzeneteket, amelyekben különböző nyelvek szavai keverednek. A hangok gyakran beszélnek az imádkozás, a belső egyensúly fontosságáról. Egyesek boldogan mondják, hogy az örök fény birodalmában élnek, mások arról beszélnek, hogy a túlvilágon sem találták meg lelki nyugalmukat. Úgy tűnik, hogy a másvilágon is vannak tabutémák. − Erre a kérdésre nem válaszolhatunk − mondták a hangok időnként mentegetőzve a kíváncsi plébánosnak.

A titokzatos hangok jóslással is foglalkoznak. 1974. június 18-án egy angol híradástechnikai specialista a következő jóslatot vette fel: „Raudive, you man of oak tree, in grave with you!” (Raudive, tölgyember, sírba veled!). Három hónap múlva Raudive 63 éves korában váratlanul elhunyt. Raudive halála után kapcsolatba lépett néhány kutatóval a luxemburgi rádió különleges készülékekkel ellátott stúdiójában. Franciául fordult hozzájuk a következő üzenettel: „Egy nem anyagi valami, amit léleknek, szellemnek nevezhetek, soha nem semmisül meg… Az emberek életét beárnyékolja a halálfélelem. Nem a halál, hanem a betegség, a halál előtti szenvedés félelmetes. Drága barátaim! A halál véget vet földi kálváriátoknak, megnyitja az örökkévalóság, a szabadság felé vezető utat…”

A hangok szeretik a szabad frekvenciát

A titokzatos hangokkal nemcsak különleges képességű emberek teremthetnek kapcsolatot. Elegendő egy hagyományos mangó, egy érzékeny mikrofon, egy rádió és némi türelem ahhoz, hogy szalagunkon előbb-utóbb megszólaljon egy rejtélyes hang. Jürgenson három felvételi módszert ajánl azoknak, akik ilyen hangokkal szeretnék gazdagítani szalagtárukat.

1. Helyezzünk egy asztalra egy mikrofonnal összekapcsolt magnót. Üljünk egyedül vagy többen az asztal mellé. Beszéljünk nyugodtan valamiről. Tartsunk gyakran szüneteket és tegyünk fel kérdéseket. A felvétel leforgatásakor a hangok időnként kommentárokat fűznek beszélgetésünkhöz.

2. Egy magnetofont kapcsoljunk össze egy rádiókészülékkel. A rádióban két állomás között keressünk egy olyan hullámhosszt, amelyen csak háttérzaj hallatszik. Az eddigi megfigyelések szerint a titokzatos hangok gyakran küldenek üzeneteket szabad rádiófrekvenciákon.

3. Miután a rádiót beállítjuk a háttérzajt sugárzó frekvenciára, tegyünk a hangszórója elé egy mikrofonnal összekapcsolt magnót. Megtörténhet, hogy a felvétel lejátszásakor annyi hangot hallunk ahány sebességgel rendelkezik a magnónk. Például ha egy 9,5-ös sebességgel készített felvételt leforgatunk 4,75-ös és 19-es sebességgel, nem ugyanazt a hangot halljuk „dörmögve” vagy „nyávogva”, hanem két különböző hangot. A titokzatos hangok vadászása mindenképpen hasznos időtöltés, ha idegen nyelvek tanulásával kötjük össze…

Egy ismerős közölte, hogy a túlvilági hangok többheti próbálkozás után sem tüntették ki bizalmukkal. A kísérleteket mégsem tartotta hiábavalónak, mert tanulni kezdte a francia és a német nyelvet, hogy megérthesse az esetleges francia és német nyelvű üzeneteket.

(Forrás:latogatok.hu)

Konstantin Raudive - videó

LEBEGŐ VIRÁGOSKERT: MAGA A CSODA JAPÁNBÓL

Egyedülálló és szemet gyönyörködtető látványt nyújt Japán legújabb attrakciója, egy lebegő virágokból készített kert.

A Tokióban létesített interaktív lebegő kertben minden egyes növény élő és nap mint nap növekszik. A kert egy félgömb alakú tér, amelyben a látogatók szabadon barangolhatnak a lebegő virágok között.

A virágok helyzete attól függően változik, ahogy az érdeklődők sétálgatnak közöttük, a növények tehát kvázi követik az emberek mozgását és kitérnek előlük, a mögöttük hátrahagyott területet pedig kitöltik.

A kertben több mint 2300 lebegő növény várja a kíváncsi szemlélődőket.

(forrás:Faragó Zoltán - http://spatrendonline.hu)

 Lebegő virágoskert - videó

Paulo Coelho 30 másodperc alatt megváltoztathatja az életedet

 

Coelho szerint nem léteznek győztesek és vesztesek, csak életszakaszok vannak, amelyeken át kell esnünk.

 

Mikor egy falevél lehull, mert jön a tél, akkor ez azt jelenti, hogy a hideg, fagyos idő győzedelmeskedett felette?

A fa azt mondja a levélnek: “Ez az élet körforgása. Lehet úgy gondolod, hogy ősszel meghalsz, de közben mindvégig bennem élsz. Az életem neked köszönhetem, mert rajtad keresztül tudok lélegezni. Hála neked, az utazó embernek árnyékot tudok biztosítani, hogy legyen ahová behúzódjon a forróság elől.”

Az a férfi, aki képes felmászni a Föld legmagasabb hegyére, hogy úgy érezze, hogy ő van a világ tetején, és meglátja a felhőket maga körül, vesztessé válik, mert még valami nála is magasabban van? Az ember így gondolkodik: “Most nem én vagyok a legmagasabban, de változni fog az idő, mikor semmi sem lesz a felettem.”

Az a fiatal, akivel nemrég szakított a szerelme, le lett győzve? Ez a fiatal mondhatja a következőt: “Egy nap ismét beköszönt az életemben a szerelem, boldogabb, harmonikusabb lesz az életem, mint amilyen a volt párommal lett volna.”

Ősszel a tél kezd erőre kapni, hatalma egyre nő, a hideg ereje egyre fokozódik, de pár hónappal később megadja magát a tavasznak, aki felvirágoztatja a tájat.

A nyár azt szeretné, hogy forró, hosszú nappalai örökké nyaldossák a városokat, a dombokat, az emberek vállait, mert úgy gondolja, hogy a meleg jót tesz mindennek. De a végén el kell fogadni az ősz beköszöntét, aki nyugalmat, pihenést hoz a földre, annak lakóira.

Az élet ciklikus körforgás, nincsenek vesztesek, nincsenek győztesek, csak szakaszok vannak, amelyeken átmegyünk, amelyeket megtapasztalunk. Ha ezt megértjük, szabad emberek leszünk, képesek az elfogadásra. A természet folyamatosan, körkörösen ugyanazt az utat járja be. Tanuljunk Tőle.

 (forrás:http://pozitiv-gondolatok.hu)

OPRAH interjúja Coelho - val!

Az ősi jordániai sivatagi romváros, Petra, csillagászati térképként is szolgált - Hatalmas építmény maradványait fedezték fel a romvárosban

 Nem csak esztétikai jelentősége miatt egyedülálló az ősi jordániai sivatagi romváros, Petra, a sziklákból kifaragott épületeit alapítói úgy tájolták, hogy a nap sugarai a szent helyekre vetődjenek, azaz az épületek egyfajta csillagászati naptárként is szolgáltak – derítették ki spanyol és olasz szakemberek több éves kutatás során. 

“Petra homlokzatai nemcsak gyönyörűek, hanem másfajta jelentőségük is van” – mondta Juan Antonio Belmonte, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet archeocsillagásza, a tanulmány szerzője a National Geographic folyóiratnak. Belmonte és csoportja megmérte Petra sziklasírjainak, templomainak és emlékműveinek méreteit, és összevetetette azokat a csillagok járásával az elmúlt több mint egy évtizedben. Azt találták, hogy bizonyos műemlékek elhelyezkedése a Nap járásához igazodik az év bizonyos napjain, a Nap sugarai ezeken a napokon a vallási jelentőségű területekre összpontosulnak. Ez alátámaszthatja azt a korábbi feltételezést, hogy a sziklavárost alapító nabateusok napimádók, napistenhívők voltak, éppúgy, mint az egyiptomiak. 

A Kr.e. 3. században a térségben letelepedő nabateusok királyságuk elhelyezkedését úgy tervezték meg, hogy a kulcsfontosságú csillagászati dátumokon – a napéjegyenlőségeken és a napfordulókon – a fény erőteljesen a vallási épületeket világítsa meg. “Ez hasonló ahhoz, amit a keresztény templomokban látunk, amikor a nap a különleges oltárokra vetődik” – magyarázta Belmonte. A Nexus Network Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a nabateusok ideológiája a nap járására épült, és alaposan értették a csillagászati eseményeket és azok jelentőségét az évszakokban. Belmonte azt tervezi, hogy elméletük alátámasztásaként megvizsgálnak egy nabateusok által alapított másik várost, a Szaúd-Arábiában lévő al-Hizsret. Ha eredményeik egyeznek, cáfolhatatlan bizonyíték lesz arra, hogy ezt a kétezer éves kultúrát a nap és az évszakok alakították, és a nabateusok napistenhívők voltak – írta a The Independent című brit napilap.

(forrás: szabadonebredok.info)

Hatalmas építmény maradványait fedezték fel a homok alatt a világörökség részét képező Petra ókori romvárosában angol és amerikai régészek – tudósított a BBC hírportálja.

A kutatók műhold- és drónfelvételek, valamint talajvizsgálatok segítségével tárták fel az építmény maradványait – olvasható az American Schools of Oriental Research című szaklapban közzétett tanulmányban. Az épület alapja nagyjából olyan hosszú, mint egy olimpiai úszómedence, szélessége kétszer akkora. A régészek szerint a romváros egyetlen épületére sem hasonlít.

A tanulmány szerzői, Sarah Parcak, a Birminghami Egyetem kutatója és Christopher Tuttle, az amerikai tengeren túli kutatások tanácsának (Council of American Overseas Research Centers) munkatársa szerint az épület “mindenki szeme láttára rejtőzött” Petra romjai között.

A sivatagi karavánközpontot a Kr. e. 4. században alapította a nabateus arab törzs, amely a mai Jordánia, Irak, Szíria és Libanon egyes részeit lakta. A maradványok között talált cserepek arra utalnak, hogy az épület Kr. e. második évszázad közepén épült, amikor a karavánváros a virágkorát élte. Úgy vélik, a hatalmas építményben szertartásokat tartottak.

Azt is feltárták, hogy a maradványok egy kisebb építmény alapját is magukban foglalják, ennek egyik oldalán hajdan oszlopsor állt, a másik oldalán széles lépcső. “Húsz éve dolgozom a petrai ásatásokon, és tudtam, hogy van ott valami” – mondta Tuttle a National Geographic folyóiratnak.

Turisták százezrei keresi fel évről évre Petrát, bár számukat az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni harc erősen visszavetette. Az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című film zárójeleneteit a Fáraó kincstára nevű építményben forgatták, ezután ez lett a város leghíresebb műemléke.

(Forrás: http://hir.ma)

Egy autista fiú, aki 20 perc nézelődés után lerajzolta teljes New Yorkot

Stephen Wiltshire aprólékos városképeket rajzol emlékezetből. Elképesztő memóriáját „élő kamerának” is nevezik. 

Stephen gyerekkorában néma kisfiú volt, nem kapcsolódott a többiekhez, kizárólag a saját világában létezett. Három éves volt, amikor diagnosztizálták, hogy autista.

Rajzaival próbált kapcsolatot teremteni

 

Szerencsére azonban öt éves korában már felfedezték különleges képességét. Stephen rajzaival próbált kommunikálni és kapcsolatot teremteni a többiekkel, melyek egyfajta hidat képeztek közte és a külvilág között. Kisiskolásként már speciális művészképzőbe járt, ahol fejleszteni tudta tehetségét.

Stephen bármit képes emlékezetből papírra vetni néhány perces megfigyelést követően. Memóriája és képlátása olyan pontosan adja vissza a valóságot, mint egy fényképezőgép.

Aprólékos részletekkel kidolgozott városképei lenyűgözőek. A közel 6 méter széles vászonra rajzolt New York grafikát is egy 20 perces helikopteres út után alkotta meg.

Stephen a városképek megelevenítéséhez csak grafitot használ, és mindig zenét hallgat. Szülővárosában, Londonban elismert művészként tartják számon, ahol állandó galériája is van.

(Tihanyi Petra - http://impressmagazin.hu)

Stephen Wiltshire Szingapúr - videó

Azt hiszed, hogy tudod, milyen nemzetiségű vagy?

 Ezek az emberek sokkot kaptak, amikor kiderült az igazság!

Egy videó, ami megváltoztatja a gondolkodásodat nemzetekről, határokról, ellenségekről, nacionalizmusról. Melyik nemzet a legjobb? Melyik néphez tartozol? Igazi magyar vagy?


Ez a videó lehet, hogy nem változtatja meg az egész életedet, de hogy elkezdesz gondolkodni, az biztos!

(forrás:http://tudnodkell.info)

A DNS nem hazudik!

Aranyló nap templom 300 ezer Buddha szoborból

A Wat Phra Dhammakaya templom hatalmas kupoláján 300 ezer arannyal bevont Buddha szobor található, melyek aranyló fénye olyan, mintha a ragyogó napot látnánk.

Thaiföld különös építménye a Wat Phra Dhammakaya templom stílusában teljesen eltér a hagyományoktól. A kivilágított szentély kupolája és a kör emelvény a napot és a napsugarakat formázza. A különös építmény Thaiföld Khlong Luang körzetében található Bankokban.
A legnépszerűbb buddhista iskola Thaiföldön

Aranyló nap Buddha szobrokból

A templom az ellentmondásos Dhammakaya Mozgalomnak központja, melyet sokan támadnak, mert a hagyományostól eltérő módon értelmezik és fogalmazzák meg a buddhista tanításokat. A mozgalmat 1970-ben alapította a Tiszteletreméltó Phramonkolthepmuni (1884-1959) szerzetes, és a leggyorsabban terjedő buddhista iskola lett Thaiföldön.



A templom hatalmas kupoláján és a körülötte lévő emelvényen 300 ezer arannyal bevont Buddha szobor található, melyek aranyló fénye olyan, mintha a ragyogó napot és a sugarait látnánk. Az arany dóm belsejében további 700 ezer arany Buddha szobor található. A körülötte épült kör alakú beton emelvény egy hatalmas meditációs amfiteátrumként működik, mely több százezer hívő befogadására képes.


Tömeges meditációk minden nap

A templomban minden nap tömeges meditációkat tartanak, melyet a templomban élő 3000 szerzetes, és több ezer helyi önkéntes munkája segít. Vasárnaponként közel 100 ezer hívő gyűlik össze, hogy közösen meditáljanak. A közösségnek megszámlálhatatlan sok híve van Thaiföldön.



Annak ellenére, hogy a templom körül nagy a felhajtás, a hatalmas méretű szertartásokat sokszor közvetítik a különböző tévécsatornák, Wat Phra Dhammakaya templom meg tudta őrizni a védettségét.

(forrás: Vida Hajni http://impressmagazin.hu)

 Dhammakaya templom szertartás - videó

Hat évvel a hatos ikreik születése után ismét megcsinálták a képet

Sok minden változott hat év alatt.



Az ohiói McGhee család hatos ikrei 2010-ben látták meg a napvilágot. Akkor készült a családról egy híressé vált kép. Ezt fotózták most újra az azóta jócskán megnőtt gyerekekkel, akik ezen a héten lettek hatévesek.



A család a hatos ikreknek köszönhetően ismert lett, önálló műsoruk is volt, ami a mindennapjaikat mutatta be. Ez 2014-ben ért véget. Az új fotó az új reality promójához készült: ebben is azt láthatjuk majd, hogyan boldogulnak a szülők a hat gyerek nevelésével, miközben szőnyegtisztító vállalkozásukat is működtetniük kell.

(forrás: nlcafe.hu)

Először látható, hogyan alszanak a fák

Egy magyar–finn–osztrák kutatócsoport infravörös lézerszkennerrel vizsgálta, mi történik a fák lombjával, ha leszáll az éj. Az eredmény mindenkit váratlanul ért.

A legtöbb élőlény alkalmazkodik a nappalok és éjszakák váltakozásához, így a növények is: a virágok általában reggel nyílnak, számos fa levelei éjjel összecsukódnak. Évszázadok óta kutatják a növények napi ritmusát: már Carl von Linné megfigyelte, hogy napokon át sötét pincében tartott virágok továbbra is nyílnak és csukódnak, Charles Darwin pedig leírta a növényi hajtások éjszakai mozgását, amit „alvásnak” nevezett.

Faképnél hagyni a labort

Mind a mai napig laborban tartott, cserépben nevelt, kis méretű növényeken zajlanak ezek a vizsgálatok, így eddig nem lehetett tudni, hogy a megfigyelt törvényszerűségek mennyire alkalmazhatóak a fákra. Egy finn, osztrák és magyar kutatókból álló csoport azonban új módszert dolgozott ki a fák alvómozgásának mérésére. A csoport biológusa Zlinszky András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet kutatója.

A vizsgált fákról lézerszkenneléssel nagy pontosságú és részletességű modellt készítettek, és ezt az éjszaka folyamán óránként ismételték. Beigazolódott, hogy a fák ágai és levelei éjszaka akár tíz centiméterrel is lejjebb ereszkednek, olvasható az MTA honlapján.

Kismértékű, de szisztematikus változást mértünk– mondta el a kutatás vezetője, Eetu Puttonen, a Finn Geodéziai Kutatóintézet munkatársa. – Ötméteres nyírfákon fokozatosan nyolc-tíz centimétert mozdultak lefelé az ágak és levelek éjszaka. Napkelte előtt érték el a legalacsonyabb pozíciójukat, majd hajnalban néhány óra alatt visszatértek korábbi helyzetükbe. Egyelőre nem tudjuk, hogy a nap »ébresztette-e fel« a fákat, vagy a saját belső ritmusuk a naptól függetlenül.”

Az esetleges külső hatások kizárása érdekében ugyanazt a mérést két, egymástól több mint ezer kilométeres távolságban lévő fán is elvégezték: Ausztriában és Finnországban az őszi napéjegyenlőség idején. A körülmények kedvezőek voltak, sem szél, sem harmat nem zavarta a munkát.
Eddig nem tudták, hogy az ágak is mozognak

„A kronobiológia, vagyis az élőlények időbeli szabályszerűségeinek kutatása elsősorban a sejtek és molekulák szintjén vizsgálódik. Korábbi, tőlünk független kutatások főként a növények napi ritmusának sejtszintű genetikai hátterét tárták fel.

Ugyanakkor az egész növény szintjén bekövetkező térbeli változások vizsgálatában áttörést hozhat az általunk kidolgozott módszer.

Korábban is ismertük egyes fák, például az akác leveleinek alvómozgását, de nem feltételeztük, hogy ez más fajokra is kiterjed, az pedig, hogy az ágak is mozognak, különösen váratlan számunkra, bármennyire észszerűnek tűnik is utólag – nyilatkozta a csoport biológusa, Zlinszky András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet kutatója. – Ezt korábban azért nem mutatták ki, mert a növény alakjának változását laboratóriumban tartott kisebb növényeken nehezebb mérni, hiszen a várható elmozdulások is kisebbek; ráadásul a fényképezéshez használt fény megzavarhatja a növényi alvómozgásokat.

Az általunk használt lézerszkenner infravörös tartományban dolgozik, és mindig csak egy néhány milliméteres pontot a másodperc törtrészéig megvilágítva tapogatta le a fák alakját. Néhány perc alatt nyolcmillió pontban mértük fel milliméteres pontossággal a fákat, így sikeresen igazoltuk az éjszaka során történő alakváltozásokat.”

A fák ágai és levelei éjszaka (bal oldali ábra) akár tíz centiméterrel is lejjebb ereszkednek Forrás: Vienna University of Technology, TU Vienna

A növényi mozgások szoros összefüggésben vannak a sejtek víztartalmával és ezen keresztül az egész fa vízháztartásával. A kutatás következő lépésében újabb fák felmérését tervezik, szorosan nyomon követve egyúttal a víz mozgását is a törzsben és az ágakban. Ilyen vizsgálatokkal fény derülhet majd arra is, mikor és mennyi vizet vesznek fel a fák a talajból, és párologtatják el a leveleiken, illetve hogyan hatnak a környezetük hőmérsékletére és páratartalmára nappal és éjszaka.

A kutatásról nyílt hozzáférésű cikk jelent meg a Frontiers in Plant Science folyóiratban.

(forrás: origo.hu)

Az egyiptomi ősi csillagkapuk nyomában

Az afrikai ország népe jól ismerte a dimenziók közötti átjárókat, amik a csillagok energiájával működtek.

Több fizikus is elismeri, hogy az Univerzumban nemcsak egy dimenzió létezik, hanem legalább 11, amelyek nem különülnek el élesen egymástól, hanem egyik áthatja a másikat, tehát lehetséges, hogy az egyikből átutazzunk a másikba.

Ennek a módját az egyiptomiak jól ismerték, hiszen tőlük származnak a csillagkapuknak nevezett átjárók, amiken keresztül térben és időben lehetett utazni, valamint össze lehetett kötni az univerzum két távoli pontját a csillagok energiájának köszönhetően. A magasabb rendű intelligenciák olyan magától értetődően használják a kozmoszt behálózó rendszert, ahogy mi felszállunk a villamosra.

A történelmünk egyik legmisztikusabb, és mai napig érthetetlen országa Egyiptom, ahol a turisták egyik ámulatból a másikba esnek, amikor megnézik az ősi monumentális műemlékeket, amelyek közül nem egynél nem is sejtik, hogy milyen csillagkapuk működtek benne.

Az egyiptomi történelemből kevesen ismerjük Thot nevét. A félisten testet öltött Atlantiszon, ahol megtanulta az atlantidák ismereteinek legjavát, majd közölte, hogy Atlantisz napjai meg vannak számlálva, de ő átmenti a tudást egy fejletlen vidékre, a mai Egyiptom területére.

Thot fondorlatos terve az volt, hogy Atlantisz pusztulása után, létrehoz egy fantasztikus kultúrát, ezért többször elment Atlantiszra, ahonnan a titkos energiamintákat átvitte Egyiptomba, ahol az istenek támogatták Thot tervét.

A félisten tehát tulajdonképpen leklónozta Atlantiszt, ami magyarázat lehet arra a rejtélyre, hogy az egyiptomi kultúra miért tűnik úgy, mintha egyik napról a másikra jött volna létre. A régészek ugyanis eddig még nem találtak olyan leletet, ami az előzményekről adna némi felvilágosítást. Természetesen erre rávághatjuk, hogy ennek oka csupán az, hogy az archeológusok még nem fedeztek fel bizonyos hiányzó leleteket.

 

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a tudósok addig nem fogják elfogadni a földönkívüli technológia létezését, amíg nem találják szembe magukat eggyel, azt pedig pláne tagadják, hogy az ókorban az idegenek, vagy Atlantisz népe segített felépíteni az országot.

Mindenesetre Thot a társaival sikeresen kicsíráztatott a földből több civilizációt, amelyek közül a legmaradandóbb a Nílus melletti volt. Ezen a ponton elgondolkozhatunk, hogy az ókori Egyiptom nagyságát nem cáfolhatjuk meg, hiszen még napjainkban is rengeteg turista ámul el a régi civilizáció műemlékeit látva, pedig azoknak már csak a romjait tekintheti meg a XXI. század embere.

A régi birodalom fényűzéséről és fejlettségéről a templomkomplexumok, piramisok, szfinxek, obeliszkek, sírkamrák és a bennük rejtező meghökkentő technikai ismeretek mesélnek. Ezeket látva nem csoda, ha az ember varázslatot, vagy valami más, nem evilági magyarázatot keres arra, hogy hogyan lehetett ilyen pompás egy ország az ókorban, amikor állítólag még gyerekcipőben járt a technika és tudomány.

Egyiptom szent helyei évezredeken keresztül az istenek evilági képviselőinek, a látó papoknak és tudóknak szolgáltak mágikus ceremóniáik színhelyéül. Ezeket a templomokat misztériumiskoláknak nevezték a helyiek.

 

A legősibb szent templomok pedig pontosan oda épültek, ahol Thot megnyitotta a csillagkapuit, amiket ősi energiák áramoltatására használt fel. Az Élet titkai ezekbe az erőmintákba voltak kódolva.

Ezek a spirituális energia-hologramok tárolják az Univerzum sarkigazságait és alaprajzait melyektől az istenek hatalmat kaptak. Jó példa erre a piramisok hazájának kisugárzása. Amikor a történelem során más népek bevándoroltak Egyiptomba, akkor több csillagkapura is szert tettek.

Fényképfelvételek tucatjait készítettük azokról az interdimenzionális átjárókról, amelyekről addig csak a filmipar és pár író fantáziált. A templomok félreeső fülkéiben, a szfinxsorok között, az obeliszkek környezetében, egyes szobrok mellett és nyílt tereken is találtak ilyen átjárókat.

Amikor megfigyelték a csillagkapukat, akkor kiderült, hogy azok periodikusan nyílnak és záródnak, valamint érzékelik a sziluettjükben időző aurákat, hiszen a jelenlévők számának hatására automatikusan többszörösére duzzad az átjárók átmérője, valamint felerősödik az energiája.

Ha az auraszínekkel állítjuk párhuzamba a rezgésszámukat, akkor a kékes színektől a lilán keresztül a hófehérig találkozhatunk itt rezgésekkel. Egyiptom még ma is hatalmas erővel vonzza magához az embereket, akiknek a fantáziáját nagyon izgatja, hogy milyen erő és tudás hozta létre a birodalmat.

 

A csillagkapuk realitásának problematikája

Mint említettük, a fizikusok nem zárkóznak el az elől, az elmélet elől, hogy léteznek csillagkapuk, amiket úgy tudunk elképzelni, hogy a planéták energiával lehet létrehozni. Az elv tehát azon alapszik, hogy a csillagkapu egy gigantikus energiamassza, amely sokdimenziós kiterjedésekkel bír.

Erről az energiakoncentrátumról azonban még nagyon keveset tudnak a tudósok. Az asztrofizikai rejtélyei közé tartózik például az, hogy hogyan jön létre a gravitáció, hiszen még ezzel kapcsolatban sincs megcáfolhatatlan elmélet.

Ez azért nagyon érdekes, mert a jelek szerint roppant közel járunk ahhoz, hogy a gravitációs elméletek gyakorlati alkalmazásával bebizonyítsuk és megvalósítsuk azt, hogy élőlények távolság nélkül utazzanak a tér két pontja között.

Ebből következik, hogy hamarosan a csillagkapuk is az akadémikus szempontból bizonyítható tudományos anomáliákká léphet elő. A csillagkapuk létezése tehát már egyáltalán nem az emberi képzelet szüleményei, hiszen korábban a fekete lyukaknak, vagy a kvazároknak, azaz a világegyetem legerősebben sugárzó objektumainak a létezése is csak bugyuta képzelgésnek tűnt.

(Forrás: fullank.com)

 A NASA bejelentette, hogy bizonyítékot talált a dimenziókapuk létezésére! - videó

A lélekvándorlás csodái

Brian L. Weiss életében az hozta meg a fordulópontot, amikor halott fiától kapott üzeneteket regressziós hipnózisban. A munkásságát ekkortól teljes egészében az előző életek regressziós hipnózisban történő feltárására fordította, ezzel egy olyan kutatási terület előtt megnyitva a kapukat, amelyet azóta számos híressé vált hipnoterapeuta - köztük Michael Newton - is sikeresen és hatékonyan használ.

 Brian L. Weiss egy olyan nemzetközi szaktekintély, aki úttörőként vett részt a lélekvándorlást feltáró és bizonyító munkában, melyet a mostani,- az elmúlt 25 év munkásságát összefoglaló - legújabb könyvében Ön is megismerhet!

Voltaire azt mondta, hogy „Végül is semmivel sem meglepőbb dolog kétszer születni, mint egyszer.”

Brian L. Weiss pszichoterapeutaként kezdetben szkeptikusan fogadta a lélekvándorlás gondolatát. Egy nap azonban minden megváltozott, amikor egyik páciense spontán módon visszaemlékezett egy korábbi életére.

• Csoda?
• Valóság?
• Egyszeri eset?

Dr. Weiss évekig kereste ilyen és ehhez hasonló kérdésekre a válaszokat és a kutatás közben igazi csodavilágra bukkant.

A könyv téged is elvisz a csodák földjére, ahol minden kérdésedre választ kapsz.

• Tényleg létezik karmikus szerelem?
• Van kiút a gyászból és fájdalomból?
• Igaz, hogy minden okkal történik és minden mindennel összefügg?
• Mi a bizonyíték arra, hogy a regresszióban látottak valódi emlékek, nem pedig csak a fantáziánk szülöttei?
• Mi történik a halál után?
• Mit tanulhatunk a háziállatainktól?
• Hogyan találhatunk rá az életfeladatunkra?
• Hogyan gyógyítja előző életeink feltárása a krónikus betegségeinket?

Dr. Weiss pácienseinek a beszámolóiból te is megérted, hogy együtt utazunk és a vég csak a kezdet, a búcsú nem örökre szól!

  - forrás:angyalimenedek.hu -

Postojnai cseppkőbarlang

Henry Moore brit szobrász ámulva mondta Postojnáról: “ez a legszebb természet alkotta kiállítás, amit valaha is láttam”.

Európa legnagyobb karsztvidéki barlangrendszerét egy hegymászó (Luca Cec) fedezte fel 1818-ban, Szlovéniában. A Pivka-patak sok évezredes járataiból 20 kilométer hosszú részt tártak fel, Postojna volt az egyik első cseppkőbarlang, amelyet a turisták számára kiépítettek és megnyitottak a kontinensen.

Később persze kiderült, hogy a helybeliek a középkorban is tudtak a fantasztikus csipkefüggönyök és legyező alakú, természet formálta szobrok létezéséről, sőt valaki már 1213-ban megörökítette itteni látogatását, falba vésve a nevét és az évszámot.

Manapság hatalmas turistaforgalmat bonyolít a kihagyhatatlan szlovén látnivalónak nevezett, és a tengerpartra vezető út mentén, Ljubljanától 47 kilométerre fekvő Postojna-barlang, amelyben 8 Celsius-fokos az állandó hőmérséklet, és 98 százalékos a relatív páratartalom. A nyári vizithez tehát kabát, sőt sapka, sál ajánlott, különben folyamatos didergéssé alakul a 1,5 órás csoportos séta, mely alatt 5,7 kilométert tesznek meg – jó része kisvasúttal letudható -, és 130 méter mélybe jutnak le a látogatók.

S hogy miért is érdemes itt a föld mélyébe lépni? Említhetnénk például a 4,5 méter magas, 40 ezer éves, csillogó briliánsra hasonlító különleges oszlopot, amelynek messze földről csodájára járnak a tudósok is, vagy az első világháborúban orosz hadifoglyok építette különleges hidat, amely a régi és új barlangrendszert köti össze, no meg a 10 ezer ember befogadására képes koncerttermet, és persze a 25-30 centiméter hosszúságú, fura “emberhalakat” (Proteus anguinus). Ez utóbbiakkal csakis itt és némely olasz, horvát, valamint boszniai barlangban lehet találkozni.

A rózsaszínű halgyíkok, azaz vakgőték nem szeretik a fényt, és hónapokig bírják élelem nélkül.

(forrás: http://www.evvk.hu)