2016. június 8., szerda

Postojnai cseppkőbarlang



Henry Moore brit szobrász ámulva mondta Postojnáról: “ez a legszebb természet alkotta kiállítás, amit valaha is láttam”.


Európa legnagyobb karsztvidéki barlangrendszerét egy hegymászó (Luca Cec) fedezte fel 1818-ban, Szlovéniában. A Pivka-patak sok évezredes járataiból 20 kilométer hosszú részt tártak fel, Postojna volt az egyik első cseppkőbarlang, amelyet a turisták számára kiépítettek és megnyitottak a kontinensen.



Később persze kiderült, hogy a helybeliek a középkorban is tudtak a fantasztikus csipkefüggönyök és legyező alakú, természet formálta szobrok létezéséről, sőt valaki már 1213-ban megörökítette itteni látogatását, falba vésve a nevét és az évszámot.




Manapság hatalmas turistaforgalmat bonyolít a kihagyhatatlan szlovén látnivalónak nevezett, és a tengerpartra vezető út mentén, Ljubljanától 47 kilométerre fekvő Postojna-barlang, amelyben 8 Celsius-fokos az állandó hőmérséklet, és 98 százalékos a relatív páratartalom. A nyári vizithez tehát kabát, sőt sapka, sál ajánlott, különben folyamatos didergéssé alakul a 1,5 órás csoportos séta, mely alatt 5,7 kilométert tesznek meg – jó része kisvasúttal letudható -, és 130 méter mélybe jutnak le a látogatók.


S hogy miért is érdemes itt a föld mélyébe lépni? Említhetnénk például a 4,5 méter magas, 40 ezer éves, csillogó briliánsra hasonlító különleges oszlopot, amelynek messze földről csodájára járnak a tudósok is, vagy az első világháborúban orosz hadifoglyok építette különleges hidat, amely a régi és új barlangrendszert köti össze, no meg a 10 ezer ember befogadására képes koncerttermet, és persze a 25-30 centiméter hosszúságú, fura “emberhalakat” (Proteus anguinus). Ez utóbbiakkal csakis itt és némely olasz, horvát, valamint boszniai barlangban lehet találkozni.


A rózsaszínű halgyíkok, azaz vakgőték nem szeretik a fényt, és hónapokig bírják élelem nélkül.
(forrás: http://www.evvk.hu)