Henry Moore brit
szobrász ámulva mondta Postojnáról: “ez a legszebb természet alkotta kiállítás,
amit valaha is láttam”.
Európa legnagyobb karsztvidéki barlangrendszerét egy hegymászó (Luca Cec)
fedezte fel 1818-ban, Szlovéniában. A Pivka-patak sok évezredes járataiból 20 kilométer hosszú
részt tártak fel, Postojna volt az egyik első cseppkőbarlang, amelyet a
turisták számára kiépítettek és megnyitottak a kontinensen.
Később persze kiderült, hogy a helybeliek a középkorban is tudtak a fantasztikus csipkefüggönyök és legyező alakú, természet formálta szobrok létezéséről, sőt valaki már 1213-ban megörökítette itteni látogatását, falba vésve a nevét és az évszámot.
Manapság
hatalmas turistaforgalmat bonyolít a kihagyhatatlan szlovén látnivalónak
nevezett, és a tengerpartra vezető út mentén, Ljubljanától 47 kilométerre fekvő
Postojna-barlang, amelyben 8 Celsius-fokos az állandó hőmérséklet, és 98
százalékos a relatív páratartalom. A nyári vizithez tehát kabát, sőt sapka, sál
ajánlott, különben folyamatos didergéssé alakul a 1,5 órás csoportos séta, mely
alatt 5,7 kilométert tesznek meg – jó része kisvasúttal letudható -, és 130 méter mélybe jutnak
le a látogatók.
S hogy miért is érdemes itt a föld mélyébe lépni? Említhetnénk például a 4,5 méter magas, 40 ezer éves, csillogó briliánsra hasonlító különleges oszlopot, amelynek messze földről csodájára járnak a tudósok is, vagy az első világháborúban orosz hadifoglyok építette különleges hidat, amely a régi és új barlangrendszert köti össze, no meg a 10 ezer ember befogadására képes koncerttermet, és persze a 25-30 centiméter hosszúságú, fura “emberhalakat” (Proteus anguinus). Ez utóbbiakkal csakis itt és némely olasz, horvát, valamint boszniai barlangban lehet találkozni.
A rózsaszínű halgyíkok, azaz vakgőték nem
szeretik a fényt, és hónapokig bírják élelem nélkül.
(forrás: http://www.evvk.hu)
