Nagyon fontos észben tartanunk, hogy szellemileg felelősek vagyunk azért, hogy se magunkat, se másokat soha semmiért ne ítéljük el. Hiszen minden szellem, avagy megtestesült lélek a maga fejlődési útját járja, ezért senkit sem bélyegezhetünk meg, senkit sem ítélhetünk el vagy tagadhatjuk meg a benne – vagy esetleg épp az önmagunkba rejlő értékeket…
Képzelj el egy teljes kört. Minden jellemvonásod, személyes azonosságtudatod és viselkedésmintád fejlődési folyamatot jár be, a kör 0. fokától 360. fokáig. Hogy mondjak egy példát, a másokra és környezetedre való érzékenység terén te körülbelül a 280. foknál tartasz, az az illető pedig, akit olyan hevesen elítélsz, valahol a 40. fok környékén. Ennek ellenére a kettőtök közti különbség látszatát csupán az okozza, hogy a te tudatod a téridő valóságában gyökerezik. Szellemi szinten azonban, ahol a tér és idő korlátai megszűnnek, az adott erényből mindketten a teljes 360 fokos kört birtokoljátok, azaz egyenlőek vagytok. Valószínűleg itt, a Földön térbe és időbe ágyazottan nem fogtok közelebbi ismeretségbe keveredni egymással, mert ebben az életetekben fejlettségi fokotok összeegyeztethetetlen. De igazából akkor is egyenlőnek kell látnod őt magaddal, és tiszteletben kell tartanod a benne lévő szellemi értéket, legfeljebb hozhatsz olyan döntést, hogy nem töltesz vele együtt egy percet sem.”
(Amorah Quan Yin)
