A lélekkutatás már régóta
foglalkoztatja az emberiséget, ám akár vallási, akár materialista módon
próbálták megközelíteni a kérdést, igazából nem sok sikerrel jártak. Azért
szerencsére már születtek olyan kutatási eredmények, - például a magyar időfizikus csoport által, de más, külföldi kutatók révén is, -
amelyeknek köszönhetően már elég sokat
megtudhatunk a lélek mibenlétéről, szerkezetéről és működéséről. Ezek alapján az alábbiakat tudhatjuk meg róla:
A lélek egy fizikailag is
létező speciális, elemi
részecske, tehát tovább csak transzcendens módon bontható. Az agyunk közepén,
az un. thalamusban helyezkedik el. Rövid kis csápok állnak ki belőle, melyek egyrészt fizikailag is rögzítik a lelket, másrészt
ezek a kis „csápok”egyfajta kapcsolódó inrefészek szerepét látják el az agyi
idegrendszerhez. Éppen ezért fut be az összes idegvégződés a thalamusba, mert az „interfészen” keresztül minden
információ a lélekbe íródik be és nyerődik ki.
Természetesen mint
mindennek, így a léleknek is van geometriai struktúrája. Mérések szerint
kétféle méretű lélek van: 1 mm és 4 mm
nagyságúak, azaz normál emberi lelkek, illetve un. nagylelkek, mint amilyennel
bírt pl. Jézus, Mani, Atilla király, vagy éppen Paál Zoltán rovósámánunk. A
normál lélek súlya kb. 0,072
g, űrtartalma 5,2359 x 10-13
cm3, fajsúlya pedig 1,375 x 1011 g/cm3. Ha
figyelembe vesszük, hogy pl. a higany fajsúlya 13,6 g/cm3, akkor
láthatjuk, hogy egy hihetetlenül sűrű dologról van szó, hisz a lélek a legnehezebb anyagi dolognál
is mintegy 100 milliárdszor nehezebb fajsúlyú. Ezért tud áthatolni mindenen, az
agyunkon, a lakás falain, vagy bármely más anyagi dolgon is (például meditációnál,
vagy amit már mindenki megtapasztalt: álmunkban).
Két fő része van a léleknek: a középső magot alkotó lélekelektron és a külső héjat alkotó lélekproton. Alakja ikozaéderes szerkezetű (20 háromszög által határolt szabályos térbeli alakzat), így
leginkább a neutronhoz hasonló szerkezetű. Tömegének
mintegy 95 %-a a külső felszínen nyilvánul meg,
csakúgy, mint a neutronnak, a Földnek, vagy magának az univerzumnak is
(emlékezzünk Hermész mondására, miszerint „amint fenn, úgy lent”). A benne lévő dimenzióforrások száma azonban sokkalta több, becslések
szerint kb. 1,629 x 1023, míg a neutronban ezek száma kb. 740.000. A
központi magot körülvevő réteg tulajdonképpen 64
rétegű cellácskákból áll,
melyek különböző információkat tárolnak.
A feltudat, azaz a felső réteg tárolja a jelen
életünkben összegyűjtött információkat. Itt
most természetesen nemcsak a lexikális tudásra kell gondolni, hanem a létező összes érzékelésre, így a hangokra, illatokra, érzésekre,
stb is. A mélyebben lévő rétegek pedig az előző életek információit
tárolják. Ezek - mivel eléggé el vannak zárva – nem hozhatók elő egyszerű emlékezés által, de a
regressziós hipnózissal innen is tárhatók fel emlékek. Összesen mintegy 5000
életnyi adat fér el a lelkünkben. Ha valakit – pl. egy autóbalesetnél – súlyos
ütés ér, akkor megsérülhet a cellarendszer hullámtere, illetve a test és a
lélek közti interfész-kapcsolat, (hisz mivel hihetetlenül sűrű anyagról van, a
tömegtehetetlensége is nagyon nagy). Ekkor következhet be agyrázkódás,
hosszabb-rövidebb ideig tartó amnézia, kóma, vagy ha a lélek teljesen kiszakad
a thalamusból, akár halál is. Persze ettől maga a
lélek még nem fog elpusztulni – az örök életű, hisz egy
önfenntartó rendszer – viszont ezt a bizonyos testet leveti magáról, s majdan
egy másikban újra inkarnálódhat.
Lelkünk még kevéssé
ismert része, annak belső magja, a lélekelektron.
Annyi azért tudható róla, hogy innen egy láthatatlan fluidszállal össze vagyunk
kötve a szülőbolygónkkal, ezen
keresztül naprendszerünk központjával, a Nappal (mint magasszintű szellemi entitásokkal) és így a fraktális rendszeren
keresztül magával Istennel is. Ily módon kaphatunk ihletet, juthatunk
problémamegoldó gondolatokhoz, s ily módon állunk (minden) életünk minden
pillanatában isteni megfigyelés alatt...
(forrás:arvisura.)
