Ez a törvény azt
jelenti, hogy minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és
az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Még a
legkeményebbnek tűnő anyagban is állandó rezgésben vannak a molekulák, s
ugyanez igaz a fényre, a melegre vagy az energiára.
Minden gondolat, minden
érzés, minden kívánság vagy akarat különböző frekvenciájún rezgés, és
erejüknek, illetve tartalmuknak megfelelően hatnak. Hasonlóképpen hat rám
mindaz, amit észlelek vagy amit elképzelek.
Ingázónak nevezzük azt
az embert, aki reggelente beutazik a városba a munkahelyére, és este ismét
hazatér. Ő is "rezeg" a "naponta egyszer" frekvenciával,
ami az ő saját individuális frekvenciája. Ugyanakkor a szíve egy perc alatt
hetvenet ver, tudatának más rezgése van, mint a gondolatainak vagy az
érzéseinek és így tovább, s végül a szervezetét felépítő atomoknak megint csak
egészen más a rezgésszámuk. Soha nem egyetlen rezgéssel van tehát dolgunk,
hanem minden egyszerre sokféle rezgésben van, s ez egyszeri és megismételhetetlen
egészet képez. Nincs olyan, ami ne volna rezgésben, miként olyan sincs, aminek
csupán egyetlen rezgése volna. Minden mindennel összefügg, és befolyásolja
egymást. Ekképpen tehát minden rezgés egyszerre ok és valamely korábbi ok
okozata. Minden rezgés megfelel egy hangnak, egy színnek, egy formának és így
tovább. Ezen a világon tehát soha nincs tökéletes nyugalom, hiszen minden
rezgésben, mozgásban van - él!
A tudósok energiának
hívják azt, ami rezeg, a metafizikusok szellemnek, a hívők pedig Istennek.
Voltaképpen mindegy, milyen néven nevezzük ezt a valóságot, amely létezik, és
rezgésfrekvenciája határozza meg a manifesztáció formáját, amely végeredményben
mindig az egyetlen erő kifejeződése.
Könnyen tudatosíthatjuk
a különböző rezgéseket, ha elképzelünk egy kereket, amelyik lassan körbeforog a
tengelye körül. Látjuk a mozgást, de nem hallunk semmit. Amint nő a forgási
sebesség, egyszer csak mély, brummogó hangot hallunk. Ahogy nő a sebesség, úgy
válik ez a hang egyre magasabbá, míg végül már semmit nem hallunk. A sebesség
tovább növekszik, és egyre nagyobb meleget érzékelünk. Állandóan fokozódó
sebesség mellett sötétvörös színt látunk, amely lassan kivilágosodik, végül
narancssárgává válik, majd átmegy zöldbe, a zöldből kékbe, lilába s végül
ibolyakékbe. A sebesség fokozódik, s ekkor az ibolyakék is eltűnik - a tárgy
láthatatlan sugarakat bocsát ki. Tovább növekvő sebesség mellett elektromosság
és mágnesség sugárzik, és végül a molekulák széthasadnak, és eredeti atomjaikra
hullanak szét, majd az atomok is részecskékre esnek szét, és végül ezek a
részecskék is finom anyagszubsztanciává oldódnak. Ha a frekvencia tovább nő -
az eredeti anyagi tárgy már rég feloldódott -, a rezgés tovább emelkedik, míg
végül beolvad az abszolútumba, amely minden létező mögött rejlő utolsó valóság:
az ISTEN.
(Kurt Tepperwein)
