2013. június 10., hétfő

A szellemi törvények - A harmadik születés



A harmadik születés a tudat individualizálódása. Miként a második születéssel a test elszakad az anya testétõl, ugyanúgy válik ki a tudat az anyáéból - az ego felébred, az inkarnálódott lény önálló individuum lesz.



Csupán ekkor tudja a gyermek önmagát énként felfogni és saját akaratából cselekedni. A "mibõl" "én és te" lesz, elkezd önállóan gondolkodni, saját érzéseit éli meg. Az én-nek saját szükségletei vannak, melyeket gyakran meglehetõsen önkényesen és önzõ módon juttat kifejezésre.
Ezt az idõszakot éppen ezért "dackorszaknak" nevezzük, ami egy rosszul értelmezett nevelési elvre utal. A nevelés ugyanis nem azt jelenti, hogy a gyermekre, a lélekre, akit rám bíztak, az én világnézetemet vagy netán akaratomat erõszakoljam rá. A nevelés valójában azt jelenti, hogy együtt, közösen fedezzük fel, milyen jellemet, milyen személyiséget hozott magával a lélek, és segítjük abban, hogy önmagára találjon. Ilyen nevelés mellett a felébredõ akarat már nem dacként jelentkezik, hiszen a lélek egy bölcs és hozzáértõ vezetõt követ, éspedig önként, mert erre szüksége van.
Ez a harmadik születés azt is jelenti, hogy a lélek ettõl kezdve tudatosan megtapasztalja, hogy õ egy egészen különleges, egyedülálló individum. Az igazi neveléssel segítséget nyújtunk neki ahhoz, hogy önmagát felfedezze, hogy önmagát megtalálja és kibontakoztassa.
(Kurt Tepperwein)