A hatodik születés az
önuralom, ami azt jelenti, hogy átadjuk Igaz Valónknak életünk és létünk felett
az uralmat.
Az ego felismerte
önmagát mint Isten kifejezõdését, mint az isteni akarat individualizált
aspektusát, s ettõl kezdve az ember egyre inkább "belsõ vezettetésû".
Ahogy a lélek az elsõ születésnél a fogamzással belép az anyagi világba, úgy jelenik most meg a szellemi világban az ember akaratának tanújaként. Az ember akaratának bizonyítékából meggyõzõdés lett, s ezzel a meggyõzõdéssel nemcsak másokat tud meggyõzni, hanem egész élete ennek a belsõ meggyõzõdésnek bizonyítéka lesz. Ettõl kezdve életével mondja el, amit mondani akar.
Ahogy a lélek az elsõ születésnél a fogamzással belép az anyagi világba, úgy jelenik most meg a szellemi világban az ember akaratának tanújaként. Az ember akaratának bizonyítékából meggyõzõdés lett, s ezzel a meggyõzõdéssel nemcsak másokat tud meggyõzni, hanem egész élete ennek a belsõ meggyõzõdésnek bizonyítéka lesz. Ettõl kezdve életével mondja el, amit mondani akar.
Ahogy a gyermek a
második születéssel önálló lényként lép be az anyagi világba, úgy lép be az
ember a hatodik születéssel tudatosan és önálló cselekvésre készen a
szellemvilágba.
Valamennyi köteléket és
függõséget eloldozott, és most már szabadon követi lelkiismerete szavát, és a
külsõ parancsot is csak akkor veszi figyelembe, ha az egybecseng a belsõ
hanggal.
Ahogyan a harmadik születéssel az ego felébredt, ugyanúgy kel életre a hatodik születéssel a vagyok, azaz az egységtudat: mindenben egy vagyok Istennel. Az ego feltámadásával hirtelen különváltam mindentõl. Igaz Valóm feltámadásával és annak felismerésével, hogy önmagamban vagyok, ismét visszatértem az egység Paradicsomába, ahol egy vagyok mindennel.
