A
világ és a benne szereplő adatok, törvényszerűségek felismerhetők, matematikai
nyelven leolvashatók és érthetők, mert sokat és fontosat akarnak mondani. Az
Univerzum nagy Matematikusát a törvények szerkesztésén lehet tetten érni.
A
matematikai adatok mindenhol: akár mennyiségi, akár minőségi alakzatban, vagy
elemek kapcsolódásában, vagy egymás közötti viszonyokban, mindenütt jelen
vannak, ott nyüzsögnek a fizikában, a kémiában, vagy a biológiai folyamatokban.
Az anyagszerkezetben, a felbomlásban, az egyesülésben, a legparányibb részektől
a makromolekulák és élősejtek vonalán, a befejezett emberi életig, minden időtényező
kereteiben zajlik. Mindenütt számban, méretben, egységben meghatározott rend
uralkodik, egyensúlyok épülnek fel, az eredmények törvénybe vannak iktatva. A
véletlen számára nem marad hézag, az időtényező erre nem ad esélyt.
A
köznapi beszédben a véletlen akkor kerül szóba, ha valaki elügyetlenkedik
valamit és például kicsúszik a kezéből a pohár és összetörik. Ha értelmi
vonalon elfelejt valamit, úgy veszi, mintha kicsúszott volna egy gondolat a
logikus fűzérből. Ez is csak emberrel, korlátolt lényekkel történhet meg, de
nem Istennel. A természetben a matematikai adatok mögött biztonságot, rögzítést
látunk, ezek meghatározzák az igazságot, lezárják az anyag-tér-idő szabályokat,
az örök isteni terveket. Úgy tűnik, mintha lepecsételnék a dolgokat, míg aztán
újabb parancsra, újabb folyamatok beindítására nem kerül sor.
A
régi világ a determinizmus elmélet keretében zajlott. Ennek hatására iktatták
be az evolúciós elméletbe a véletlent a nem világos részek kiegészítésére. A
tudományos kutatások azóta már az élősejtek, a mikro és makro részecskék
ismeretében és az Univerzum feltárásában sokat haladtak. A fizikai rendtől
fölfelé a vegyi és biológiai vonalon az élet irányába mind tökéletesebb az
ismeret, a létforma építésében, a molekulák világában egyre magasabb
matematikával találkozunk. A felsőbbrendű lét mind magasabb szintű anyagi
részecskékkel épít. Az élő sejt már olyan emeleten van, ahol az atomok száma a
makromolekulákban leállítják az embert, képtelen tovább követni és ellenőrizni
a bonyolult számadásokat. A kétszáz évvel ezelőtt „véletlennek nevezett sejt”,
ma már nem tartozik a véletlenek szférájába. Ma már ezt kizárólag intelligens
alkotásként Isten tervező munkájaként fogadjuk. Ezen a vonalon ismerjük fel az
Univerzum összhangját a mikro elemek világával és találjuk meg az összefüggést az
emberi elmélet és teremtő örök tervezése közötti kapcsolatban. A számítógép így
fogalmaz. „A véletlen matematika lehetetlenség.” Ez azt jelenti, a
Világegyetemnek van értelmi szerzője, Intelligens Tervezője.
(Botka József)
