Az intelligencia útja

Az intelligencia elevenség, spontaneitás. Nyitottság és sebezhetőség. Pártatlanság, az elhatározások nélküli élethez szükséges bátorság.   Miért nevezem ezt bátorságnak? Azért, mert ha elhatározások alapján cselekszel, akkor azok megvédenek, biztonságot, védelmet nyújtanak. Jól ismered őket, tudod, hogyan működnek, hatékonyan tudsz dolgozni a segítségükkel. Az elhatározások nélküli cselekvés: ártatlan cselekvés. Nincs garancia; tévedhetsz, tévútra futhatsz. Annak, aki készen áll nekivágni az igazságnak nevezett felfedező útnak, arra is fel kell készülnie, hogy számtalan hibát, ballépést követ majd el képesnek kell lennie kockáztatni. Talán mellékútra téved majd, de csak így érhet célba. Ha nagyon sokszor jár tévúton, akkor tanulja csak meg, miként maradhat a helyes ösvényen. Csak számtalan ballépés után érthetjük meg, mi a hiba, és hogyan kerülhetjük el. Aki megérti, mi a tévedés, egyre közelebb és közelebb kerül az igazság megérleléséhez. Ez egyéni felfedezőút, nem támaszkodhatsz mások következtetéseire. Elme nélkülinek születtél. Engedd, hogy ez a gondolat átjárja a szívedet, olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehetséges, mert egy ajtó nyílik meg általa. Ha elme nélkülinek születtél, akkor az elme csak egyfajta társadalmi termék. Nincs benne semmi természetes mesterségesen fejlesztik ki és erőltetik rád. Mélyen belül még mindig szabad vagy, tehát meg tudsz szabadulni tőle. A saját természetedet sosem vetkőzheted le, de a mesterségesen rád erőltetett dolgokat akkor teszed félre, amikor elhatározod. A létezés megelőzi a gondolkodást. A létezés tehát nem elmeállapot, hanem olyasmi, ami azon túl van. Lenni, és nem gondolkodni - ez az alapok megismerésének az útja. A tudomány gondolkodás, a filozófia gondolkodás, a teológia gondolkodás. A vallásosság nem gondolkodás. A vallásos megközelítés egyfajta nem-gondolkodó hozzáállás. Sokkal bizalmasabb dolog, közelebb visz a valósághoz. Elsöpör az utadból minden akadályt, megszabadít a gátaktól; elkezdesz együtt áramlani az élettel. Nem gondolod többé, hogy elszigetelt, külső szemlélő vagy. Nem hiszed többé, hogy csak megfigyelő vagy, távoli idegen. Találkozol a valósággal, elvegyülsz benne, belemerülsz. Létezik a megismerésnek egy másik fajtája is. Nem lehet tudásnak nevezni. Inkább szeretet, mint tudás. Olyan intim dolog, hogy a tudás szó nem fejezi ki eléggé. A szeretet szó sokkal pontosabb, sokkal kifejezőbb. Az emberi tudatosság történetében az első dolog, ami kifejlődött, a mágia volt. A mágia tudomány és vallás ötvözete volt, rejlett benne valamennyi az elméből és az elmenélküliségből is. Később a mágiából kifejlődött a filozófia. A filozófiából pedig kialakultak a tudományok. A mágiában még egyszerre volt jelen az elme és az elmenélküliség. A filozófiában már csak az elme kapott szerepet, s azután az elme és a kísérletezés kettőse hozta létre a tudományt. A vallásosság az elmenélküliség állapota. A vallás és a tudomány a valóság kétfajta megközelítési módja. A tudomány másodlagos dolgokon keresztül közelít; a vallás szemléletmódja közvetlen. A tudomány indirekt megközelítés; a vallás direkt. A tudomány körbe-körbe jár; a vallás egyszerűen a valóság szívébe hatol. A gondolkodás kizárólag ismert dolgokra irányulhat: újra megrágja a már megrágottat. A gondolkodás sosem lehet eredeti. Miként lennél képes az ismeretlenről gondolkodni? Minden, amin gondolkodni tudsz, ismert dolgokon alapul. Csak azért tudsz gondolni rá, mert ismered. A legtöbb, amit a gondolkodás tehet, hogy új kombinációkat állít elő. Magad elé képzelhetsz egy lovat, amely az égen repül, és aranyból van, de ebben nincs semmi új. Ismered az égen repülő madarakat, láttál már aranyat, lovat; ezt a három dolgot kapcsolod össze. A legtöbb, amit a gondolkodás tehet, hogy új kombinációkat hoz létre, az ismeretlent azonban nem derítheti fel. Az ismeretlen túl van rajta. Ezért a gondolkodás körbe-körbe jár, az ismert részleteket kavarja össze újra és újra és újra. A már megrágottat rágja tovább. A gondolkodás sosem eredeti. Pedig a felszabadulást az hozza el, ha alapvetően eredeti szemszögből közelítesz a valósághoz, közvetítőeszközök nélkül - mintha te lennél az első ember a Földön. Ez a tökéletes újszerűség felszabadít. Az igazság élmény, nem pedig hiedelem. Az igazság soha nem úgy jelenik meg, hogy elmélkednek róla; az igazsággal össze kell találkozni, az igazsággal szembe kell nézni. Az az ember, aki a szeretetről elmélkedik, ugyanolyan, mint az, aki úgy próbálja megismerni a Himaláját, hogy a térképet tanulmányozza. A térkép nem azonos a heggyel! És ha elkezdesz hinni a térképben, szem elől téveszted a hegyet! Ha a térkép megszállottjává leszel, ott állhatna hegy közvetlenül előtted, képtelen leszel észrevenni. Pontosan ez történik. A hegy ott áll előtted, de a szemedben a térképek tükröződnek, a hegy térképei, különböző felfedezőknek ugyanarról a hegyről készített térképei. Van, aki az északi lejtőn kapaszkodott fel, más a keletin. Különböző térképek készültek: Korán, Biblia, Bhagavad-gitta ugyanannak az igazságnak a különféle másai. Annyira tele vagy térképekkel, olyan erősen húzza válladat a súlyuk, hogy egy lépést sem tudsz tenni tőlük. Nem látod a hegyet, amely közvetlenül előtted magasodik, szűz hóval borított csúcsa aranyként ragyog a reggeli nap fényében. Nincs szemed hozzá, hogy meglásd. Az előítéletekkel teli tekintet vak, az elhatározásokkal teli szív halott. Ha túl sok előzetes feltételezés terheli, az intelligencia veszíteni kezd éberségéből, szépségéből, erősségéből. Eltompul. A tompa intelligenciát nevezik értelemnek. Az úgynevezett értelmiség valójában nem intelligens, csak intellektuális. Az értelem egy tetem. Feldíszítheted, kicsinosíthatod csodálatos gyöngyökkel, gyémántokkal, smaragdokkal, de a hulla akkor is hulla marad. Életben lenni tökéletesen más dolog. A tudomány azt jelenti, hogy határozott, teljességgel meghatározott képünk van a tényekről. És ha nagyon határozottan kezeled a tényeket, akkor nem érezheted át a rejtélyeket - minél határozottabb vagy, annál több rejtély válik semmivé. A rejtélyek némi bizonytalanságot kívánnak; a rejtélyeknek határozatlanságra, körvonalazatlanságra van szükségük. A tudomány tényszerű; a rejtelem nem tényszerű, hanem egzisztenciális. Egy tény a létezésnek csupán egy része, egy nagyon apró része, a tudomány pedig apró részekkel foglalkozik, mert az mindig könnyebb. Parányiak, elemezheted őket; nem tornyosulnak föléd, birtokolhatod, a markodban tarthatod őket. Felboncolhatod, felcímkézheted, tökéletesen megbizonyosodhatsz a jellemzőik, a mennyiségük, a lehetőségeik felől - de ezzel az eljárással elpusztítod a titkokat. A tudomány a rejtély gyilkosa. Ha meg akarod tapasztalni a rejtelmeket, másik ajtón kell belépned, egészen más dimenzió felől. Az elme dimenziója a tudomány dimenziója, a meditációé azonban a csodák, a rejtélyek dimenziója. A meditáció mindent körvonalazatlanná tesz. A meditáció elvisz az ismeretlenbe, egy felfedezetlen világba. A meditáció lassacskán valamiféle feloldódáshoz vezet el, amikor a megfigyelő és a megfigyelt eggyé válik. Nos, ez a tudományban nem lehetséges. A megfigyelő az megfigyelő, a megfigyelt pedig megfigyelt, és ezt a jól látható határvonalat mindig fenn kell tartani. Egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkezned magadról, egyetlen pillanatra sem érdekelhet a vizsgálódásod tárgya, nem szabad belemerülnöd, feloldódnod benne, nem engedheted, hogy lenyűgözzön, elvarázsoljon, szenvedélyt ébresszen benned. Távolról kell szemlélned, hűvösnek kell maradnod, hidegnek, tökéletesen közönyösnek. És a közöny elpusztítja a rejtélyt. Ha valóban meg akarod tapasztalni a rejtelmeket, akkor egy új ajtót kell kitárnod önmagadban. Nem azt mondom, hogy mostantól ne légy többé tudós; én csupán azt mondom, hogy a tudomány maradjon számodra felszíni tevékenység. Benn, a laboratóriumban légy tudós, de amikor kilépsz onnan, feledkezz meg a tudományról. Hallgasd inkább a madarakat - de ne tudományos szempontból! Nézegesd a virágokat - de ne tudományos szempontból, mert ha tudományos szemmel nézel a rózsára, akkor egy egészen más dolog jelenik meg a szemed előtt. Az nem ugyanaz a rózsa, mint amit a költő lát. A tapasztalat nem függ a tárgytól. A tapasztalat az azt átélő személytől függ, és a tapasztalás minőségétől. Ha ránézel egy virágra, válj eggyé vele, táncolj körülötte, énekelj egy dalt. A szél hűvös és friss, a nap meleg, és a virág a legteljesebb pompájában tündököl. Táncol a szélben, örvendezik, dalol, azt énekli: halleluja. Osztozz az örömében! Szabadulj meg a közönyösségedtől, a tárgyilagosságodtól, a távolságtartásodtól. Vetkőzd le tudományos szemlélet módodat. Légy egy kicsit képlékenyebb, oldódj fel, merülj alá. Engedd, hogy a virág a szívedhez szóljon, engedd, hogy behatoljon a lényedbe. Hívd meg, legyen a vendéged! És akkor ízelítőt kapsz a rejtélyből. Ez az első lépés a rejtelem felé, és ha részesévé tudsz válni akár csak egyetlen pillanatra is, megkapod a kulcsot, megismered a legvégső lépés titkát. Azután ugyanígy, egész lényeddel vegyél részt mindenben, amit teszel. Ha jársz, ne gépiesen tedd, ne csak kívülről figyeld, azonosulj vele. Ha táncolsz, ne a technikára ügyelj, a technika lényegtelen. Tökéletesen kivitelezheted a lépéseket, és közben mégis elszalasztod a valódi élvezetet. Oldódj fel a táncban, válj tánccá, felejtsd el a táncost. Amikor ez a mély egyesülés az életed egyre több területén megvalósul, amikor körülötted minden olyan hihetetlen élményeket rejt, mint a feloldódás, az egonélküliség, a nemlét... amikor a virág ott van, de te nem, a szivárvány ott van, de te nem... amikor a felhők vándorolnak az égen, de te nem ... amikor tökéletes csend honol benned és körülötted... amikor nincs benned semmi, csupán tiszta csend, szűz csend, zavartalan, logikától, gondolatoktól, érzelmektől, érzésektől mentes csend -, az a meditáció pillanata. Eltűnik az elme, és amikor az elme eltűnik, akkor jelennek meg a rejtelmek

(Osho)