Hermész tanítása fiához, Tathoz, arról, hogy az érzékelés számára rejtett Isten valójában a legnyilvánvalóbb

1. A következő tanítást azért fogom részletesen kifejteni neked, Tat, hogy ne légy beavatatlan annak misztériumába, aki nagyobb még annál is, hogy az Isten nevet viselje. Meg kell ugyanis értened, hogyan lesz számodra a legjobban megnyilvánuló az, ami a sokaságnak rejtettnek tűnik. Hiszen nem lenne mindig, ha nem lenne rejtett az érzékelés számára. Mert minden, ami megjelenik, keletkezett, hiszen megjelent. Ugyanis ami érzékelésünk számára rejtett, örökké van. Hiszen nincs szüksége arra, hogy megjelenjék, mivel örökkévaló. És miközben önmaga nem jelenik meg, mert örökkévaló, létrehozza a többi, megnyilvánuló dolgokat. Miközben pedig megjeleníti a dolgokat, ő maga nem mutatkozik meg, miközben nemz, ő maga nem fogan, miközben megalkotja minden dolog képzetét, ő maga képzetnek nem tárgya. Képzete ugyanis csak a létrejött dolgoknak van. Mert a keletkezés nem más, mint képzet.

2. Hiszen nyilvánvaló, hogy az egyedül születetlen egyszersmind képzetnek sem tárgya és érzékeink előtt is rejtve van, de miközben mindennek képzetét megalkotja, mindenen keresztül és mindenben önmaga is megnyilvánul, leginkább azokban a dolgokban, amelyben ő maga akar megnyilvánulni. Te pedig, Tat, gyermekem, imával kérd először az Urat, az Atyát, az Egyetlent, aki maga nem egy, de aki által van Egy, hogy legyen kegyes hozzád, és képes légy értelmeddel felfogni egy ilyen hatalmas Istent, és hogy lobbantson lángra legalább egy sugarat önmagából a te gondolkodásod számára. Ugyanis egyedül az értelem látja azt, ami az érzékelés számára rejtve van, hiszen maga is rejtve van az érzékelés számára; ha képes vagy rá, értelmed szemei által lesz láthatóvá az, Tat. Hiszen az Úr, minthogy irigység nélküli, megnyilvánul az egész világmindenségben. Képes vagy látni az értelmet és megfogni kezeiddel; vagyis képes vagy szemlélni az Istennek képmását? Ha pedig még az is, ami benned van, láthatatlan számodra, hogyan fog Isten önnön valójában megnyilvánulni neked szemeiden keresztül?

3. De ha akarod látni őt, figyeld meg a Napot, figyeld meg a Holdnak futását, figyeld meg a csillagok rendjét. Ki az, aki gondoskodik e rendről? Hiszen minden rend a szám és a hely korlátai közé van szorítva. Kit fél és tisztel a Nap, az égben lakó istenek között a legnagyobb, melynek az égi istenségek királyukként és uralkodójukként engedelmeskednek – ő tehát, aki oly hatalmas, és aki nagyobb a földnél és tengernél, mikor elviseli, hogy nála kisebb égitestek örökösen fölötte haladjanak? Nemde mindegyik égitest ugyanazt a mindig egyenlő utat teszi meg az égben haladván? Ki az, aki megszabta mindegyik mozgásának irányát vagy nagyságát?

4. A Göncölszekér, amely önmaga körül forog, és amely az egész kozmoszt önmagával együtt mozgatja, vajon kinek az eszköze? S ki az, aki határt szabott a tengernek? Ki az, aki szilárd alapra helyezte a földet? Mert van valaki, Tat, aki mindezen dolgok alkotója és ura. Hiszen lehetetlen, hogy a hely, a szám vagy a mérték betartassék alkotója nélkül. Ugyanis minden rend teremtett; egyedül az a teremtetlen, ami nincs a helyén, és mérték nélkül való. De még az ilyennek is van uralkodója, gyermekem. Mert ha az, ami a rendet nélkülözi, tökéletlen is amíg várakozik, tudniillik elrendezésének módjára, mégis alá van vetve egy uralkodónak, aki a rendet még nem rendezte el benne.

5. Bárcsak képes lennél szárnyakat növesztve fölrepülni az égbe, és ég és föld között lebegve láthatnád a szilárd földet, a hullámzó tengert, a folyók áramlását, a kóborló szeleket, a tűz hevességét, az égitestek útját, s a gyorsan forgó eget, mely egyre csak ugyanazok körül forog körbe-körbe! Mily szerencsés látvány, gyermekem, egyetlen pillanatban szemlélni mindezt; azt, hogy a mozdulatlan megindul, ami pedig az érzékelés számára rejtett, megnyilvánul a dolgok által, amiket alkotott. Ez a világmindenség rendje és ez a rend mindensége.

6. Vagy ha a földön és tengerekben lakozó halandókon keresztül akarod szemlélni őt, figyeld meg, gyermekem, miképpen formálódik az ember az anyaméhben; figyeld meg a teremtésnek tökéletes művét, és tanuld meg, hogy ki volt az a mesterember, aki megteremtette e szép és isteni alakot: az embert. Ki volt, aki megrajzolta a szemek vonalát? Ki volt az, aki az orrba és a fülekbe lyukat fúrt, és aki kinyitotta a szájat? Ki volt az, aki megfeszítette és összekötötte az izmokat, aki ereket alkotott a vérnek? Ki volt az, aki szilárdnak teremtette a csontokat, aki bőrrel borította a húst? Ki volt az, aki megkülönböztette egymástól az ujjakat, és aki megformálta a talpat, hogy a lábhoz illeszkedjék? Ki volt az, aki utat talált a pórusoknak; aki hosszúkásra formázta a lépet? Ki volt az, aki piramis-alakúnak alkotta meg a szívet, aki az idegeket összekapcsolta? Ki volt az, aki lapos formát adott a májnak, aki a tüdőt üregessé, a hasüreget pedig tágassá tette, és aki a legbecsesebb testrészeket úgy formázta meg, hogy látni lehessen azokat, miközben az utálatosokat elrejtette?

7. Íme, mennyiféle mesterség nyilvánul meg egy anyagban, és mennyiféle mű foglaltatik egy alakban; mindegyik csodálatos és mindegyik tökéletes mértékkel készült és mégis mindegyik különböző! Ki alkotta meg mindezt? Milyen anya vagy milyen atya, ha nem az érzékelés előtt rejtett Isten, aki önnön akarata szerint hozta létre mindezt?

8. Hiszen senki sem állítja azt, hogy létrejöhet szobor vagy festmény szobrász vagy festő nélkül. Egy ilyen alkotás viszont létrejöhet alkotó nélkül? Ó, micsoda vakság, micsoda istentelenség, micsoda tudatlanság! Tat, gyermekem, soha ne foszd meg az alkotásokat alkotójuktól… sőt, hatalmasabb annál, amit az ’Isten’ elnevezés magába foglal. Ily nagy a mindenség atyja. Mert bizony egyedül ő az Atya, és éppen ez az ő sajátos tevékenysége: az, hogy atya.

9. S ha kikényszeríted, hogy mondjak valami még merészebbet, az ő lényege az, hogy mindent magában hordoz, és megalkot, hiszen lehetetlen, hogy valami alkotó nélkül jöjjön létre, miként önmaga számára is lehetetlen az, hogy mindig létezzen, ha nem mindig alkot: mindazt, ami az égben, a levegőben, a földön, a tenger mélyén, a kozmosz minden részében és a mindenség minden részében, ami a létezőben és a nemlétezőben van. Mert nincs semmi a kozmosz egészében, ami nem ő. Ő maga mindaz, ami létezik, és mindaz, ami nem létezik. Ugyanis azt, ami létezik, már megjelenítette; azt pedig, ami nem létezik, még önmagában hordja.

10. Ő az az Isten, aki nagyobb annál, hogy bármilyen néven megnevezhető legyen, ő az érzékelésünk számára rejtett Isten, aki mindennél nyilvánvalóbb. Ő az, aki értelemmel szemlélhető, ő, aki látható szemeinkkel. Testetlen és sokalakú, sőt minden-alakú. Nincs semmi, ami nem ő: mert minden, ami van, az ő, és ezért van mindennek neve, mert minden egy atyától származik, és ezért neki nincsen neve, mert mindeneknek atyja.

Ki áldhat Téged, ha Rólad beszél vagy Hozzád fordul? S merre tekintve áldhatlak Téged: felfelé, lefelé, önmagamba vagy önmagamon kívül? Hiszen körülötted nincs sem irány, sem hely, sem bármilyen más létező: mert minden Tebenned van, és minden Tőled van. Mert mindent megadsz és semmit sem veszel el: hisz minden a Tied, és nem hiányzik Neked semmi.

11. Mikor dicsőítselek himnusszal Téged?
Hiszen Benned nem lehet megragadni időt vagy évszakot.
És mi miatt énekeljek himnuszt?
Azon dolgokért, amiket megteremtettél vagy azokért, amiket nem teremtettél meg?
Azért amit megjelenítettél, vagy amit elrejtettél?
Miért dicsőítselek himnusszal Téged?
Mert van valami, ami az én részem vagy valami, ami sajátom,
vagy mert más vagyok, mint Te?
Hiszen Te vagy, bármi is vagyok én,
Te vagy, bármit is teszek,
Te vagy, bármit is mondok.
Mert minden Te vagy, és nincs semmi más.
Az is Te vagy, ami nincs.
Te vagy minden, ami létrejött,
és ami nem jött létre;
Te vagy az értelem, akit megértünk,
az Atya, aki teremt,
a tevékeny Isten, aki jó,
mert létrehoz mindent.
A legfinomabb anyag a levegő,
a legfinomabb levegő a lélek,
a legfinomabb lélek az értelem,
a legfinomabb értelem Isten.

(Hamvas Endre Ádám fordítása – forrás:www.arsnaturae.hu/)