Minden olyan
gyorsan történt.
Néha egy esemény hosszabbnak
tűnik, mint
amilyen a valóságban, így történt
ebben az
esetben is. Újra és újra lejátszottam agyamban a jelenetet.
Mintha
lassított felvétel lett volna, minden egyes
kockáját
kimerevítettem.
Gregg Braden
A megfigyelő
biztos távolából tanulmányoztam
a
részleteket, és válasz után kutattam az általam
ismert
világban, válasz után, amelynek révén értelmet
nyer mindaz,
aminek az imént voltam szemtanúja.
Alig néhány
másodperccel korábban vettem észre az idősebb
urat,
miközben keresztülballagtam a parkolón a tengerparti
étterem felé.
Láttam tehát őt és egy asszonyt, akiről
azt
feltételeztem, hogy a felesége, amint utat törnek egy kisebb
embercsoporton
keresztül a bejárat előtti járdához.
Épp az imént
léptek ki a lengőajtón a nyári éjszaka forró,
nehéz
levegőjébe Georgia állam tengerpartján. A férfi minden
lépésnél maga
elé tette rozsdamentes acél járókeretét,
hogy szilárd
támaszték segítségével tehesse meg a következő
csosszanó
lépést.
A ritmus
ekkor hirtelen megváltozott. Váratlanul járdaszegélyhez
ért, amely
alatt nagyjából tizenöt centire folytatódott
az úttest.
Mintha lassított felvételen láttam volna,
amint
járókerete bizonytalanul megbillen, felborul, és az
aszfaltra
zuhan, amely még mindig ontotta magából a könyörtelen
nyári nap
hevét.
A férfi,
továbbra is elszántan
markolva
kerete fogóját, egyenesen rázuhant a szerkezetre.
Én dermedten
álltam az utcán, mint valami szürrealista
kukkoló.
Némán bámultam.
A szél a
fülemmel incselkedve el-elsodorta felesége rémült
kiáltásainak
foszlányait.
- Segítség!
Kérem, segítsen rajtunk valaki! - Az asszony
hangjának
erőssége még így is meghazudtolta a vékony, törékeny
testet,
melyből származott.
Másodpercek
alatt mellettük termettem, ám bármennyire
rohantam is,
mégsem én értem oda elsőnek. Míg az imént
némán
szemléltem az eseményeket, senkit nem vettem észre
a közelben,
és azt sem láttam, hogy valaki arrafelé tartott
volna.
Egy nő
azonban már a földön fekvő férfi mellett térdelt,
fejét az
ölében tartotta. A férfi fejének alsó részén, a fülétől
kicsivel
lejjebb girbegurba vörös vonal kígyózott.
A nő gyengéden
elfordította a férfi testét, hogy a felülről érkező
fény a vérzés
forrására essen. Az étterem előcsarnokából kiszűrődő
halvány
derengésben jól kivehettem bőrének megannyi
ráncát,
melyek elfedték a sebet, a vérzés forrását.
A nő gondosan
elsimította a ráncokat, míg végül megtalálta
a sérülést. A
vér színe furcsának tűnt a felülről rávetülő
higanygőzlámpák
fényében. Először olyan volt, mintha csak
a bőr egy
újabb rétege volna. Majd amikor a nő kisimította
a bőrt,
megpillantottam egy mélyebb árnyalatban csillogó,
sötétebb
foltot. Anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, a
nő
megérintette a sérült arcát, majd lágyan simogatni kezd-
te a sebet,
mintha csak a házi kedvencét cirógatná.
Az arcára pillantottam.
Szeme le volt hunyva, fejét az ég felé fordította.
Mivel az
étteremből többen is látták a balesetet, időközben
egész kis
csoport gyűlt körénk. Halk suttogás hagyta el
egy újonnan
érkezett ajkát, máskülönben egyetlen szó sem
esett.
Az egész
csoport mozdulatlanul és csendben állt,
mintha egy
némaságra intő végszó hangzott volna el. Aznap
este a
későbbiek folyamán a nézők közül néhányan úgy nyilatkoztak,
hogy
valamiféle áhítatot éreztek abban a pillanatban.
Mások
kertelés nélkül kijelentették, hogy szerintük
egyenesen
szent cselekedet játszódott le előttünk.
Mindannyiunkat
megigézett a látvány. Először nem is
akartunk
hinni a szemünknek. Az érzékeink sugalltak valamit,
a logikánk
azonban mást diktált. Ott, annak a kis étteremnek
a gyéren
megvilágított parkolójában olyasminek
voltam a
tanúja, amit a modern tudomány egyszerűen csodának
tekintene.
Körülbelül
tizenkét ember szeme láttára,
miközben a nő
gyengéden simogatta a férfi húsában nyílott
sebet, az
lassanként eltűnt. Pár másodperc múltán a seb begyógyult,
és semmi
nyoma nem maradt a nem sokkal korábban
lejátszódott
esésből származó sérülésnek.
Valaki az
étteremből hívta a 911-et, és a mentők nemsokára
a helyszínen
voltak. Amint fényszóróik jelezték érkezésüket,
a tömeg
szétnyílt, utat engedve a mentősöknek a kis
körbe, ahol a
férfi még mindig az asszony ölében feküdt. Az
asszony
helyet csinált az elsősegélynyújtó orvosnak, miközben
továbbra is
tartotta a férfi fejét és vállát.
Végignéztük, amint
az orvos megvizsgálta a vérfoltokat a férfi ingén.
Szakértő szemmel
követte nyomukat a férfi fejének hátsó részéig,
egészen a
füle alatti pontig. Ahogyan a nő tette pár perccel
korábban,
most az orvos is széthúzta a ráncokat, melyek közt
meggyűlt a
vér. Ő maga elképedve, a nézők pedig megilletődve
konstatálták,
hogy nincs ott semmiféle seb.
Úgy tűnt, mintha
a vér egy ponton csak úgy megjelent volna az idős férfi
testén, hogy
bőrén végigfutva, ráfolyjon ingének gallérjára.
Nyoma sem
volt sebnek, vágásnak vagy karcolásnak. Minden
jel arra
mutatott, hogy egyáltalán nincs is forrása a vérnek,
amely még meg
sem alvadt a férfi ingén!
Míg ezt
figyeltem, kérdések villantak az agyamba: hogyan történhetett
meg mindez?
Ha a tudomány már olyannyira fejlett, hogy
képes
betekinteni az atomok világába, és olyan gépeket építeni,
melyek
Galaxisunk pereméig is eljuthatnak, akkor ugyanez
a tudomány
vajon miért tekinti azt a gyógyítást, melynek
az imént
tanúja voltam, egyszerűen csodának?
Részlet Gregg
Braden - Tudatos teremtés című könyvéből
- - - - - -
- - - - - -
Gregg Braden A Szív Intelligenciája
forrás:NPW OFFICIAL - MAGYAR
