2016. szeptember 9., péntek

Fényösvény


Régi kedves barátomtól kaptam:


Szilvinek, szeretettel 

Éppen midőn harminc múltam, fényösvényre léptem én: 
Elindultam felkutatni létezésem értelmét – 
A megannyi könyvbe írt szó, s szellem-súgta bölcselem 
Fellebbenti-e a fátylat, mely titkon rejti életem?


Nemsoká a széles ösvény több keskenyre ágazott – 
Körülnéztem: Merre tovább? Útmutatást hol kapok? 
Tanácstalan álltam ottan, s szemléltem a sok utat, 
S egyszeriben felderengett mind mellett egy árny-alak:

Az Első - magas, íbisz-arcú -, a Háromszor Szent égi lény 
Kezében a Hórusz-kulccsal smaragdtáblát tárt elém – 
Hangja csengő ércként harsant, s visszhangot vert szívemen: 
„Miképpen itt fenn az égben, éppen úgy van odalenn.”

Alázattal meghajoltam, s már útjára is léptem én, 
De megszólalt a Második, ki ott ült lótusz-mezején 
Arcán mind-tudó mosollyal, forgatván Tan-kereket: 
„Vesd le önzésed ruháját, az örök fényt csak így leled!”

Megtorpantam megbénultan, felfogván a bölcs szavat, 
Hogy öntelt szívvel végig járnom élet-utam nem szabad. 
Levetettem hát magamról énem makacs köpenyét 
S úgy járultam szűz lélekkel orcája színe elé.

A Harmadik, a Fehér Galamb, ki csendben jár a fák hegyén, 
(Összes bűnöm ott vöröslött szeggel átvert tenyerén) 
Csendesen csak ennyit mondott, s nem is szólott egyebet: 
„A legfőbb törvény mindközül csak egyetlen szó: Szeretet!”

És előlépett mind a többi, útját őrző bölcs alak: 
Ajkaikról drágagyöngyként hullottak a szent szavak. 
S én súlyuk alatt térdre rogyva, sírni kezdtem hirtelen: 
Ennyi út közt hogy válasszak? Az igazságot hol lelem?

Ekkor vakító fényesség gyúlt, túl mindenség-tereken, 
Eggyé olvasztva ott mindent: utat, őket, életem. 
Magasba emelvén lelkem, hol születnek a csillagok, 
S megszólalt egy hang szívemben: „Nem kell válassz: MIND vagyok!”

(Podrohovszky Miklós Székesfehérvár, 2016)

Köszönet Ati Répának - videó