2016. október 27., csütörtök

A horogkereszt – egy titokzatos egyetemes szimbólum


Az ősi szimbólumok egyfajta misztériumba, csodálatba, néha félelembe burkolóznak. Egy ilyen szimbólum a szvasztika, másképp horogkereszt is.


Ami legelőször eszedbe jut róla, valószínű, hogy Hitler náci csapatai, ami megbélyegezte használatát a nyugati kultúrában. De érdekes módon, a horogkereszt egy szent szimbólum a világon több ősi civilizációban, ami, több mint 3000 éves múltra nyúlik vissza – az élet, nap, tűz, erő, hatalom és a jó szerencse jelképe.


Indiában még mindig az egyik legfontosabb vallásos jelképek közé tartozik, főként a buddhizmusban, hinduizmusban, dzsainizmusban. 


A dzsainizmusban a horogkereszt felvázolja a hetedik szentet és a négy, órajárással ellentétes beállítású kezeket, amik az újjászületés négy lehetséges helyeinek jelképei: az állat- vagy növényvilág, a pokol, a föld, vagy szellemvilág.


A buddhistáknál a lemondást jelképezi, és gyakran látni Buddhát ábrázoló szobrokon, a mellén vagy a lábainál. 


A Dalai Láma trónja négy horogkereszttel van díszítve, és hétköznapi elemként vagy kolostort jelezve látható Tibetben és Nepál szerte. A hindu vallásban az éjszaka, a varázslat, a tisztaság és Kali istennő jelképe. Horogkeresztet rajzolnak számlakönyvek nyitott oldalaira, ajtókra, adományokra, vagy belevésik templomaik homlokzataiba.

Szvasztika egy Buddhista templomon

Szvasztika egy Jain templom ajtaján

A „szvasztika” szó a szanszkrit nyelvből származik, és ha szó szerint lefordítjuk, annyit jelent: „jólét”. Csak, sajnos a nácikkal való kapcsolata negatív jelentést is kölcsönöz neki.

A nácik és a horogkereszt

 

A második világháború óta, a nyugati világban, a horogkeresztet gyakran a német náci zászlóval társítják. A szvasztika az árják szimbóluma volt, egyike a legősibb fajnak, amely a mai Irán és nyugat India területén telepedett meg. Úgy vélték, hogy ők egy tiszta, minden más kultúránál felsőbbrendű faj. Mivel a nácik árja leszármazottaknak tartották magukat, a horogkeresztet választották szimbólumukként. 


Adolf Hitler szerint, a küldetésük a zászlóba van írva: „…a pirosba a szociális mozgalom eszméje, a fehérbe a hazafias eszme, és a szvasztikába pedig az árja győzelemért folytatott küzdelem eszméje, ugyanakkor pedig, a kreatív munka eszméjének győzelme, ami mindig is az volt és mindig is az lesz: antiszemita.” Így lett a horogkereszt a gyűlölet, agresszió, halál, gyilkosság jelképe.

Még a huszadik század elején, a horogkereszt egy közönséges dekorációs elem volt cigarettás dobozokon, képeslapokon, érméken és épületeken. Az első világháborúban, a horogkereszt még az amerikai katonaság 45-ös osztag katonáinak ruháján is megtalálható volt.


A szvasztika különböző nevei különböző kultúrákban


A horogkereszt, mint egyetemes szimbólum

 

Régészeti bizonyítékok tártak fel horogkereszthez hasonló díszeket az Indus-völgyi civilizációhoz tartozó ősi Indiából. Az ősi Trója cserépedényein és érméin is megtalálható szimbólum. 

Szvasztika egy krétai cserépedényen
 
Athéni műemlékeken, Egyiptomban kövekbe vésve és Spanyolország emlékművein sem idegen. A kelták, Írországban és Skóciában, gyakran használták sírköveken, és a skandináv népeknél pedig „Thor kalapácsának” szimbóluma. 

 Kelta harcos. Szvasztika egy bronz domborművön (Hallstatti kultúra)

A görögök a napisten, Apollo, szimbólumaként használták, és ruhákra, házakra, kerámiákra festették. Az ősi amerikai törzseknél a horogkereszt különböző jelentéssel bírt. A Hopi indiánoknál a hopi törzs vándorlásainak jelképe, a Navajo indiánoknál örvény jelképeként használták gyógyítási szertartásokban. Viszont napjainkban még élő indián törzsek lemondtak a használatáról a negatív jelentése miatt. A majáknál a szvasztika a teremtés, az inkáknál és azték civilizációban a négy évszak jelképe, a négy kar miatt, a középső rész pedig, ahol a négy kar találkozik, a napot jelképezte. A horogkereszt sok közép-amerikai nép műalkotásaiban felfedezhető, ami arra vél következtetni, hogy elterjedt volt a népek között.


A kínaiak Wan Zi-nak nevezik, és megtalálható volt a kínai írásos jelek között. Kínában és Tibetben a végtelenség szimbóluma. A japánok Man Ji-nek nevezik, és a japán térképeken a buddhista templomok helyét jelzik vele. Japán értelemben, a horogkeresztnek rengetek pozitív jelentése van, az erőtől az együttérzésig. Az örményeknél az örök fény ősi szimbóluma, Finnországban pedig gyakran használják népművészeti tárgyakon, szöveteken és fába vésve. A finn légierők zászlajában még mindig használják.


Az elmúlt évezredek során, a horogkereszt rengeteg kultúra által ismert és használt szimbólum volt, változatos alakban (órajárás irányával megegyező vagy ellentétes), változatos jelentéssel. Mintha egy egyetemes szimbólum lett volna, ami pozitivitásával alapjaiban összeköti a világot, a náci használattól eltekintve. Ugyanakkor, egy rendkívüli túlélésről tesz bizonyosságot, térben és időben, napjainkig. Sokan azon a véleményen vannak, hogy fennmaradt a Carl Gustav Jung által megfogalmazott „kollektív tudattalanban”, ami az egész emberiség pszichológiai hagyatékát tartja nyilván és őrzi.
(forrás: http://filantropikum.com)


Szvasztika egy ősi szimbólum - videó