Az, hogy van-e élet a halál után, a hit körébe tartozó kérdés. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy van, mások azt, hogy nincs. A vallásos emberek, vagy azok, akik egy baleset során átélik a halált, megtapasztalják, hogy milyen érzés odaát lenni, hiszik, hogy van egy másik élet az élet után.
Fotó: Shutterstock.com
Azt, hogy mi van a halál után, nem tudhatjuk biztosan. Arról azonban már sok mindent tudnak a kutatók, hogy mi zajlik bennünk a halál előtti néhány percben. Azoktól tudják, akik visszatértek a klinikai halálból.
Akkor tehát van élet a halál után?
A KLINIKAI HALÁLBÓL VISSZATÉRTEK SZERINT: VAN
A klinikai halál állapotában átélt, megtapasztalt jelenségek közül a leghíresebbet egy amerikai aneszteziológus publikálta. Egy asszonynak az esetét írta le, akinek epeműtétje során leállt a szíve. Az asszony újraélesztése után elmesélte, hogy az operáló orvos lábán felemás színű zokni van.
S valóban az volt. Azt is tudta, hogy az egy emelettel feljebb lévő orvosi szobában a műtéti táblán kiket írtak ki operációra aznap. S valóban azok voltak. Az eset leírása azért járta be a világsajtót, mert az asszony mindkét szemére vak volt.
A Magyarországon közreadott halálközeli élmények közül az egyik leghíresebbet Dobronay László írta le.
MI AZ A KLINIKAI HALÁL?
Klinikai halálnak nevezzük azt az állapotot, amikor a szívműködés és a keringés leáll, ezáltal az életfontosságú szervek vérellátása megszűnik. Az állapot átlagosan 4-5 percig visszafordítható, tehát a beteg újraéleszthető.
Papírra vetette mindazt, amit a klinikai halál négy és fél perce alatt tapasztalt. 1993. júlus 23-án reggel történt Fót és Rákospalota között, ahol az út hosszú kanyargás után kiegyenesedik.
A tűzpiros Honda CRX a teherautó mögött toporgott, amikor hirtelen belátható lett az út. Dobronay László indexelt, szabályosan előzte az Ifát, saját sávjába visszatért, majd megcsúszott.
Átpördült a menetirány szerinti másik oldalra. Látta, hogy egy busz jön szembe vele, rálépett a gázra. A buszt sikerült is kikerülnie, és a kocsit visszakormányoznia a saját sávjába. Ott azonban elvesztette uralmát a Honda fölött. Amikor frontálisan a fának ütközött, 141 kilométeres sebességet mért az óra.
Az ütközés pillanatában kiugrott az autóból. Látta, hogy a mögötte haladó teherautó sofőrje odarohan hozzá, kocsikísérője pedig elindul a közeli nyomdaüzembe telefonálni. Hallotta, hogy a portás az Árpád-kórház ügyletesével beszél. László próbált szólni a sofőrnek, hogy nincsen semmi baja, de a férfi nem hallotta. Aztán korábban elhunyt édesapja szólította.
Azt mondta, korai még ez a halál. Akkor döbbent rá, hogy mi történt. Látta a kifli formájúra hajlott autóját, a kocsi motorját az utastérben, és saját magát összetört arccal. És akkor azt gondolta, ha ez a halál, akkor ez jó. Dobronay Lászlónak az ütközés következtében kettérepedt a koponyája, szíve leállt, agyában négy perc negyvennyolc másodperces oxigénhiány lépett fel.
A mentő először az Árpád-kórházba szállította, majd a baleseti kórházba vitték. Meggyógyult, de amit a klinikai halál néhány percében tapasztalt, gyökeresen megváltoztatta az életét.
A TUDÓSOK SZERINT: NINCS
Nincs egységes elmélet a halálközeli élmények biológiai hátteréről. Az egyik magyarázat szerint a szívműködés és a légzés megszűnésével az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid.
Az elméletet önként jelentkező kísérleti alanyokkal is igyekeztek alátámasztani. A kísérleti személyekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt lélegeztettek be, s ezzel a halálközeli élmények számos elemét sikerült előidézni. De nem mindegyiket. A vizsgálatban részt vevők közül senki nem élt át például testenkívüliséget.
TIPIKUS HALÁLKÖZELI ÉLMÉNYEK
Raymond Moody amerikai kutatóorvos 1976-ban írta meg híres könyvét a halálközeli élményekről Élet az élet után címmel. Ebben összegyűjtötte a klinikai halálból visszatért emberek beszámolóit. Sok ezer interjú egybevetése után elkészítette a tipikus tapasztalások listáját:
- Béke és fájdalommentesség
- A testenkívüliség megtapasztalása
- Pontos vizuális érzékelés
- Alagútélmény
- Fényes lényekkel való találkozás
- Visszatekintés
- Lebegés és emelkedés
- Vonakodás a visszatéréstől
Agyműtétek során viszont véletlenül kiderült, hogy a halántéklebeny egyes pontjainak ingerlésével előidézhető ez a testenkívüliség élménye. Egy műtéti altatószer, a ketamin hatására viszont sokan élnek át halálközeli élményeket oxigénhiányos állapot nélkül is.
A tudomány emberei között sokan vannak, akik a halálközeli élménybeszámolók mögött egyfajta hallucinációt, az oxigén nélkül maradt agy vízióit vélik felfedezni. Azt bizonygatják, hogy a látomás csupán a haldokló agy játéka, melynek oka, a szén-dioxid mennyiségének emelkedése a vérben.
A békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagútélményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre. Dr. Melvin Morse amerikai gyerekgyógyász tudományos kontroll alatt vizsgálta újraélesztett gyerekek agyának működését. Mérte a vércukor-, vérgázértékeket, EEG-t csinált, és bebizonyította, hogy az életbe visszatért gyerekek beszámolói nem magyarázhatók agyuk működésének változásával.
A kvantumfizikával foglalkozó tudósok feltételezik, hogy az atomok mélyén, az atommag és az elektronok között lévő térben sok milliárd kilobyte információ tárolására elegendő hely van. Azt állítják, hogy ez az információtömeg, amit, mi emberek gondolatokként, érzelmekként, vagyis tudatként ismerünk, folyamatosan bővül, a születés előtt is létezett, és a halál után sem szűnik meg.
Ez az információ térben és időben éppoly végtelen, mint az internet. Van egy új tudományág, a neuroteológia, amely a spiritualitás, a vallás, a hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. Művelői megpróbálják meghatározni, hogy az agy mely területei aktivizálódnak bizonyos élmények átélése esetén.
Andrew Newberg és társai buddhista szerzetesek meditációját és ferences apácák mély imáit vizsgálták agytomográfiás eljárásokkal, és arra az eredményre jutottak, hogy vallásos élmények hatására az agynak ugyanazon területei válnak élénkké. Ezeket a területeket nevezték el god spotnak, azaz a vallás területének az agyban.
A PSZICHOLÓGUSOK SZERINT: TALÁN
A pszichológiai magyarázatok egyike abból indul ki, hogy a világ különböző részein élő, és egymással kapcsolatban sohasem volt népcsoportok meséiben, mítoszaiban, mondáiban ugyanazok az elemek ismerhetők fel. Ezt először C. G. Jung fedezte fel és írta le.
A pszichológus azzal magyarázta ezt, hogy létezik egy általa kollektív tudattalannak nevezett én-részünk, melynek szerkezeti elemei, az úgynevezett archetípusok születésünk óta mindnyájunkban jelen vannak. A halálközeli élmények hasonlóképpen a mesékhez, legendákhoz, mítoszokhoz világszerte azonos elemeket tartalmaznak, feltételezhető tehát, hogy ezek is archetipikus eredetűek.
HÍVŐ HÍRESSÉGEK
A reinkarnáció létezését vallják, illetve vallották: Leonardo da Vinci, Jack London, Tolsztoj, Goethe, Einstein, Heine, C.G. Jung, Madách Imre, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, vagy a ma élő hírességek közül Richard Gere, Tina Turner, Shirley MacLaine. Tina Turner például úgy véli, hogy ő volt Hatsepszut egyiptomi fáraó.
Ez az elmélet azt mondja, hogy ezek a képek mindenkiben jelen vannak, de csak bizonyos körülmények között hívódnak elő. Érdekes módon egyébként mindig ugyanabban a sorrendben bukkannak fel. A halál közelében észlelt dolgokat a pszichológia szélső élménynek nevezi, éppen úgy, mint a megszületést is.
Azt mondják, hogy a halál közelségének pillanatában mindenki kilép a mindennapi életéből, letekint a tájra, ahol korábban elveszetten bolyongott. S onnan föntről jól látja az utakat és elágazásokat. Meglátja, mi a fontos. A halál torkában az ember rájön, hogy a legfontosabb dolog az élet tisztelete és a szeretet. Ha visszatér a klinikai halálból, lelkileg sebezhetővé válik.
Ezért az ilyen ember magára maradhat, válságba kerülhet. Mivel mindennapi érzései, a világhoz való viszonya hirtelen megváltozik, azt hihetik, hogy megzavarodott. Nem találja helyét korábbi mindennapi életében, sokszor felbontja régi kapcsolatait, nemritkán haraggal válik el. Ez az egyik probléma.
A másik az, hogy a test sokkos állapotának, az elszenvedett fájdalomnak és félelemnek az érzelmi következménye nem kerül feldolgozásra. Ennek elfojtása később komoly testi-lelki problémákat is okozhat. Sokan élnek át például gyerekkorban halálközeli élményt, például egy kruppos roham során, úgy, hogy senki nem tud róla.
Későbbi életében az átélt élmények hatására személyiségében bizonyos nehézségek utalhatnak arra, amire senki nem is gondol, vagyis hogy lelki, viselkedési zavarainak egy ilyen élmény lehet a hátterében.
A LÉLEKVÁNDORLÁSBAN HÍVŐK SZERINT: TERMÉSZETESEN
Az összes keleti vallási és filozófia alapigazságként tartja számon a lélekvándorlást. A reinkarnációt hirdetők szerint a materiális világ keretei között nem tudjuk megszüntetni az emberi szenvedést. Ez csak magasabb létállapotban lehetséges.
Cselekvéseinknek következményei vannak, de ezeket személyes döntéseinkkel befolyásolhatjuk. Többek között ebben is áll a szabad akaratunk. Az újjászületésben hívő emberek között az a legfontosabb erkölcsi alapszabály, hogy semmilyen indokkal nem szabad más élőlénynek szándékosan szenvedést okozni.
Ők azt vallják, hogy életünk igazi célja a szellemi fejlődés, aminek eredményeként előbb vagy utóbb mindenki képes lehet eljutni a megvilágosodott tudatállapotba, kiszabadulni a durva materiális világból. A lélekvándorlásban hívők szerint az életünk és halálunk egy körforgás, egy tanulási folyamat.
Mindenki valamilyen feladattal születik erre a földre, és addig nem lel nyugalmat, amíg ezt a karmikus feladatát meg nem találja. Addig születünk meg mindig újra erre a földre, amíg a kapott leckét meg nem tanultuk.
A Létköz című könyvben Whitton és Fisher azt írják: „Nehéz búvárruha a fizikai test, a tenger az élet óceánja. Az ember leszáll a bánat és a halandóság tengerének mélyére, a bölcsesség rejtett kincsei után, hiszen a tapasztalás és a megértés drágagyöngyök, és hogy megszerezzük őket, sok mindent el kell viselnünk. Amikor megtaláltuk a kincset, vagy lejárt a munkára szánt időnk, visszahúznak a csónakba, ahol levetjük a nehéz páncélt, nagyot szippantunk a friss levegőből, és újra szabadnak érezzük magunkat.”
Ezért azok, akik hisznek az újraszületésben, kevésbé félnek a haláltól. Az ilyen emberek segítőkészebbek és derűsebbek.
AZ AGYKONTROLL ATYJA SZERINT: BIZTOSAN
Domján László, az Agykontroll módszer magyarországi atyja sokáig nem hitt az újjászületésben – 1990-ben azonban részt vett egy mentális módszer bemutatásán, ahol párokban dolgoztak. Az volt a feladat, hogy emlékezzenek vissza egy kellemetlen élményükre.
– Ez egy úgynevezett hipnózis indikációs módszer, amelynek során módosult tudatállapotban fel kellett idézni életünk egy kellemetlen eseményét, lehetőleg valamennyi érzékszervünk, látásunk, hallásunk, szaglásunk, tapintásunk akkori emlékeinek átélésével – mondta el egy korábbi beszélgetésben Domján. –
Amikor én kerültem sorra, egy idő után azt éreztem, hogy megfájdul a bal lábam. Partnerem, egy rendkívül okos filozófus, azt kérte, menjek vissza oda, ahol utoljára hasonló fájdalmat éreztem. Én akkor, mintha egy filmet vagy álmot látnék, láttam egy férfit két porkoláb között, a nyirkos, hideg és sötét odúban, összezúzott lábbal egy börtöncella padlóján feküdni.
És tudtam, hogy a férfi én vagyok. Aztán egyre magasabbról láttam magam, láttam a férfit meghalni. És tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz. Akkor azt az utasítást kaptam a páromtól, hogy menjek vissza, távolabb az időben. S én láttam magamat szerzetesként Franciaországban.
Belátom, hogy ez olyanok számára, akik nem tapasztaltak hasonlót, hihetetlen. Azóta már sokszor találkoztam a ténnyel, hogy különböző reinkarnációs terápiákban, elsősorban a regressziós hipnózisokban sok ember megtapasztalja, hogy olyan tudásnak, nyelvnek, idegen földrajzi helyek, korok ismeretének van birtokában, amely tudás nem ebből az életéből való. És aki ezt egyszer átéli, nem kételkedik soha többé.
A JÓGAOKTATÓ SZERINT: IGEN
Vass Marian okleveles minősített jógaoktató, jógaterapeuta 2016-ban végzett jógaterapeutaként a Magyar Jóga Akadémián. Nemrégiben, hathetes tanulmányúton volt Indiában. A Kajwadama Jógakutató Intézet és Jógakórházban látott egy koporsót, amelyben egy hétig feküdt egy ember úgy, hogy vákuummal kiszívták belőle a levegőt.
MIT GONDOL A BUDDHIZMUS?
Az eredeti buddhizmus ateista vallás. Buddha nem hisz sem Istenben, sem a lélek halhatatlanságában. Nem hisz az ember "őszibarackszerű" voltában, miszerint kívül a romló test, belül pedig a kemény és örök mag. Ám ha nincs lélek, nincs lélekvándorlás sem. Buddha ehelyett az újratestesülést tanítja. Az ember lelki működését - a gondolatot, az érzést, a cselekvést - döbbenetesen modern szemlélettel, energiakvantumként fogja fel, s mint ilyet, maradandónak gondolja. A gondolkodó elpusztul, de a gondolat megmarad. Az érző megsemmisül, de az érzés tovább él. A cselekvő már nincs sehol, de a cselekedet jelen van a világban, és e három testi forma, érzékelési lehetőségeket keresvén, újra összeállhat egy élőlénnyé, emberré.
Az emberre kapcsolt érzékelők azt mutatták, hogy alig dobbant a szíve, egy hét után mégis kiszállt ebből a koporsóból. Amerikában vizsgáltak egy jógit, aki nem eszik, nem iszik, teljesen össze van száradva minden szerve, nincs anyagcseréje, és mégis létezik, él.
Marian azt mondja, hogy az átlaghalandó nagyon keveset tud a világról, nagyon kevesen látnak túl az anyagon, mert az elme börtönében élnek. Azt hisszük, hogy ez a teljes valóság, amit látunk. Mert az emberi elme olyan, hogy amit nem ért, azt azonnal elveti, az nem létezik.
A ma embere hajszolja a boldogságot, folyamatos vágyakozásban él, halmozza az élvezeteket, mégsem érzi jól magát. Ezért boldogtalan. Az indiaiak tudják, ha az a karmájuk, hogy most koldusnak kell lenniük, nyugalommal elfogadják, mert úgy tartják, hogy előző életükben vagy életeikben olyasmiket tettek, ami miatt ezt a sorsot kell megtapasztalniuk.
A kasztrendszert is így tudják elfogadni. Mindenki oda születik, ami a karmájának megfelelő, ahol éppen a karmikus evolúciójának a legmegfelelőbbek a feltételek a fejlődéséhez. Nem irigyek például a gazdag emberre, mert úgy vélik, hogy minden a karma eredménye.
Ezért van az, hogy ott szinte mindenki mosolyog. Nincs elégedetlenség, mert tisztában vannak vele, hogy ők teremtették maguknak az életkörülményeiket. Elfogadják, ami van. Nincs másra mutogatás.
TIBETI HALOTTASKÖNYV
A tibeti buddhizmus a két élet közötti időszakot „bar do”-nak, köztes létnek nevezi. Erről szól az úgynevezett Tibeti Halottaskönyv, melynek sok ezer évvel ezelőtti sorai mintha a manapság tudományosan vizsgált halálközeli élmények leírása volna.
A Tibeti Halottaskönyv szerint a halál fázisai a következők.
1. A halál a test elhagyásával kezdődik.
2. A halott észleli, hallja és látja a környezetet és halott testét, és hallja az ott lévők gondolatait és imáit, esetleg nagy mesterekkel ebben az állapotban is képes kommunikálni.
3. A „létesülés bardójában” a halottak megpróbálnak kapcsolatba lépni az élőkkel és a tárgyakkal, de nem képesek kommunikálni velük, vagy akárcsak megmozdítani a tárgyakat.
4. A haldokló találkozik egy rendkívül fényes, tiszta szellemlénnyel, amelyben magára ismer.
5. Az elhunyt találkozik más szellemekkel is, akik szintén a bardóban találkoznak, vagy azon túl.
6. A halott áttekinti elmúlt életének eseményeit.
7. Túlvilági tájakra kerül, fényes városokat, mennybeli és pokoli helyeket lát, zenét hall („szférák zenéje”).
8. Elér egy határt, ahonnan vagy visszatér az életbe, vagy testi értelemben végképp meghal.
9. Kellemetlen és kényszerű visszatérés a földi életbe, valamely bevégezetlen feladat miatt.
(forrás:ridikulmagazin.hu)
A filmből, Dobronay László tévés rendező-operatőr beszámolója a személyes halál-tapasztalásáról. - videó
forrás: Gábor Raffai
1. rész
Azt, hogy mi van a halál után, nem tudhatjuk biztosan. Arról azonban már sok mindent tudnak a kutatók, hogy mi zajlik bennünk a halál előtti néhány percben. Azoktól tudják, akik visszatértek a klinikai halálból.
Akkor tehát van élet a halál után?
A KLINIKAI HALÁLBÓL VISSZATÉRTEK SZERINT: VAN
A klinikai halál állapotában átélt, megtapasztalt jelenségek közül a leghíresebbet egy amerikai aneszteziológus publikálta. Egy asszonynak az esetét írta le, akinek epeműtétje során leállt a szíve. Az asszony újraélesztése után elmesélte, hogy az operáló orvos lábán felemás színű zokni van.
S valóban az volt. Azt is tudta, hogy az egy emelettel feljebb lévő orvosi szobában a műtéti táblán kiket írtak ki operációra aznap. S valóban azok voltak. Az eset leírása azért járta be a világsajtót, mert az asszony mindkét szemére vak volt.
A Magyarországon közreadott halálközeli élmények közül az egyik leghíresebbet Dobronay László írta le.
MI AZ A KLINIKAI HALÁL?
Klinikai halálnak nevezzük azt az állapotot, amikor a szívműködés és a keringés leáll, ezáltal az életfontosságú szervek vérellátása megszűnik. Az állapot átlagosan 4-5 percig visszafordítható, tehát a beteg újraéleszthető.
Papírra vetette mindazt, amit a klinikai halál négy és fél perce alatt tapasztalt. 1993. júlus 23-án reggel történt Fót és Rákospalota között, ahol az út hosszú kanyargás után kiegyenesedik.
A tűzpiros Honda CRX a teherautó mögött toporgott, amikor hirtelen belátható lett az út. Dobronay László indexelt, szabályosan előzte az Ifát, saját sávjába visszatért, majd megcsúszott.
Átpördült a menetirány szerinti másik oldalra. Látta, hogy egy busz jön szembe vele, rálépett a gázra. A buszt sikerült is kikerülnie, és a kocsit visszakormányoznia a saját sávjába. Ott azonban elvesztette uralmát a Honda fölött. Amikor frontálisan a fának ütközött, 141 kilométeres sebességet mért az óra.
Az ütközés pillanatában kiugrott az autóból. Látta, hogy a mögötte haladó teherautó sofőrje odarohan hozzá, kocsikísérője pedig elindul a közeli nyomdaüzembe telefonálni. Hallotta, hogy a portás az Árpád-kórház ügyletesével beszél. László próbált szólni a sofőrnek, hogy nincsen semmi baja, de a férfi nem hallotta. Aztán korábban elhunyt édesapja szólította.
Azt mondta, korai még ez a halál. Akkor döbbent rá, hogy mi történt. Látta a kifli formájúra hajlott autóját, a kocsi motorját az utastérben, és saját magát összetört arccal. És akkor azt gondolta, ha ez a halál, akkor ez jó. Dobronay Lászlónak az ütközés következtében kettérepedt a koponyája, szíve leállt, agyában négy perc negyvennyolc másodperces oxigénhiány lépett fel.
A mentő először az Árpád-kórházba szállította, majd a baleseti kórházba vitték. Meggyógyult, de amit a klinikai halál néhány percében tapasztalt, gyökeresen megváltoztatta az életét.
A TUDÓSOK SZERINT: NINCS
Nincs egységes elmélet a halálközeli élmények biológiai hátteréről. Az egyik magyarázat szerint a szívműködés és a légzés megszűnésével az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid.
Az elméletet önként jelentkező kísérleti alanyokkal is igyekeztek alátámasztani. A kísérleti személyekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt lélegeztettek be, s ezzel a halálközeli élmények számos elemét sikerült előidézni. De nem mindegyiket. A vizsgálatban részt vevők közül senki nem élt át például testenkívüliséget.
TIPIKUS HALÁLKÖZELI ÉLMÉNYEK
Raymond Moody amerikai kutatóorvos 1976-ban írta meg híres könyvét a halálközeli élményekről Élet az élet után címmel. Ebben összegyűjtötte a klinikai halálból visszatért emberek beszámolóit. Sok ezer interjú egybevetése után elkészítette a tipikus tapasztalások listáját:
- Béke és fájdalommentesség
- A testenkívüliség megtapasztalása
- Pontos vizuális érzékelés
- Alagútélmény
- Fényes lényekkel való találkozás
- Visszatekintés
- Lebegés és emelkedés
- Vonakodás a visszatéréstől
Agyműtétek során viszont véletlenül kiderült, hogy a halántéklebeny egyes pontjainak ingerlésével előidézhető ez a testenkívüliség élménye. Egy műtéti altatószer, a ketamin hatására viszont sokan élnek át halálközeli élményeket oxigénhiányos állapot nélkül is.
A tudomány emberei között sokan vannak, akik a halálközeli élménybeszámolók mögött egyfajta hallucinációt, az oxigén nélkül maradt agy vízióit vélik felfedezni. Azt bizonygatják, hogy a látomás csupán a haldokló agy játéka, melynek oka, a szén-dioxid mennyiségének emelkedése a vérben.
A békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagútélményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre. Dr. Melvin Morse amerikai gyerekgyógyász tudományos kontroll alatt vizsgálta újraélesztett gyerekek agyának működését. Mérte a vércukor-, vérgázértékeket, EEG-t csinált, és bebizonyította, hogy az életbe visszatért gyerekek beszámolói nem magyarázhatók agyuk működésének változásával.
A kvantumfizikával foglalkozó tudósok feltételezik, hogy az atomok mélyén, az atommag és az elektronok között lévő térben sok milliárd kilobyte információ tárolására elegendő hely van. Azt állítják, hogy ez az információtömeg, amit, mi emberek gondolatokként, érzelmekként, vagyis tudatként ismerünk, folyamatosan bővül, a születés előtt is létezett, és a halál után sem szűnik meg.
Ez az információ térben és időben éppoly végtelen, mint az internet. Van egy új tudományág, a neuroteológia, amely a spiritualitás, a vallás, a hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. Művelői megpróbálják meghatározni, hogy az agy mely területei aktivizálódnak bizonyos élmények átélése esetén.
Andrew Newberg és társai buddhista szerzetesek meditációját és ferences apácák mély imáit vizsgálták agytomográfiás eljárásokkal, és arra az eredményre jutottak, hogy vallásos élmények hatására az agynak ugyanazon területei válnak élénkké. Ezeket a területeket nevezték el god spotnak, azaz a vallás területének az agyban.
A PSZICHOLÓGUSOK SZERINT: TALÁN
A pszichológiai magyarázatok egyike abból indul ki, hogy a világ különböző részein élő, és egymással kapcsolatban sohasem volt népcsoportok meséiben, mítoszaiban, mondáiban ugyanazok az elemek ismerhetők fel. Ezt először C. G. Jung fedezte fel és írta le.
A pszichológus azzal magyarázta ezt, hogy létezik egy általa kollektív tudattalannak nevezett én-részünk, melynek szerkezeti elemei, az úgynevezett archetípusok születésünk óta mindnyájunkban jelen vannak. A halálközeli élmények hasonlóképpen a mesékhez, legendákhoz, mítoszokhoz világszerte azonos elemeket tartalmaznak, feltételezhető tehát, hogy ezek is archetipikus eredetűek.
HÍVŐ HÍRESSÉGEK
A reinkarnáció létezését vallják, illetve vallották: Leonardo da Vinci, Jack London, Tolsztoj, Goethe, Einstein, Heine, C.G. Jung, Madách Imre, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, vagy a ma élő hírességek közül Richard Gere, Tina Turner, Shirley MacLaine. Tina Turner például úgy véli, hogy ő volt Hatsepszut egyiptomi fáraó.
Ez az elmélet azt mondja, hogy ezek a képek mindenkiben jelen vannak, de csak bizonyos körülmények között hívódnak elő. Érdekes módon egyébként mindig ugyanabban a sorrendben bukkannak fel. A halál közelében észlelt dolgokat a pszichológia szélső élménynek nevezi, éppen úgy, mint a megszületést is.
Azt mondják, hogy a halál közelségének pillanatában mindenki kilép a mindennapi életéből, letekint a tájra, ahol korábban elveszetten bolyongott. S onnan föntről jól látja az utakat és elágazásokat. Meglátja, mi a fontos. A halál torkában az ember rájön, hogy a legfontosabb dolog az élet tisztelete és a szeretet. Ha visszatér a klinikai halálból, lelkileg sebezhetővé válik.
Ezért az ilyen ember magára maradhat, válságba kerülhet. Mivel mindennapi érzései, a világhoz való viszonya hirtelen megváltozik, azt hihetik, hogy megzavarodott. Nem találja helyét korábbi mindennapi életében, sokszor felbontja régi kapcsolatait, nemritkán haraggal válik el. Ez az egyik probléma.
A másik az, hogy a test sokkos állapotának, az elszenvedett fájdalomnak és félelemnek az érzelmi következménye nem kerül feldolgozásra. Ennek elfojtása később komoly testi-lelki problémákat is okozhat. Sokan élnek át például gyerekkorban halálközeli élményt, például egy kruppos roham során, úgy, hogy senki nem tud róla.
Későbbi életében az átélt élmények hatására személyiségében bizonyos nehézségek utalhatnak arra, amire senki nem is gondol, vagyis hogy lelki, viselkedési zavarainak egy ilyen élmény lehet a hátterében.
A LÉLEKVÁNDORLÁSBAN HÍVŐK SZERINT: TERMÉSZETESEN
Az összes keleti vallási és filozófia alapigazságként tartja számon a lélekvándorlást. A reinkarnációt hirdetők szerint a materiális világ keretei között nem tudjuk megszüntetni az emberi szenvedést. Ez csak magasabb létállapotban lehetséges.
Cselekvéseinknek következményei vannak, de ezeket személyes döntéseinkkel befolyásolhatjuk. Többek között ebben is áll a szabad akaratunk. Az újjászületésben hívő emberek között az a legfontosabb erkölcsi alapszabály, hogy semmilyen indokkal nem szabad más élőlénynek szándékosan szenvedést okozni.
Ők azt vallják, hogy életünk igazi célja a szellemi fejlődés, aminek eredményeként előbb vagy utóbb mindenki képes lehet eljutni a megvilágosodott tudatállapotba, kiszabadulni a durva materiális világból. A lélekvándorlásban hívők szerint az életünk és halálunk egy körforgás, egy tanulási folyamat.
Mindenki valamilyen feladattal születik erre a földre, és addig nem lel nyugalmat, amíg ezt a karmikus feladatát meg nem találja. Addig születünk meg mindig újra erre a földre, amíg a kapott leckét meg nem tanultuk.
A Létköz című könyvben Whitton és Fisher azt írják: „Nehéz búvárruha a fizikai test, a tenger az élet óceánja. Az ember leszáll a bánat és a halandóság tengerének mélyére, a bölcsesség rejtett kincsei után, hiszen a tapasztalás és a megértés drágagyöngyök, és hogy megszerezzük őket, sok mindent el kell viselnünk. Amikor megtaláltuk a kincset, vagy lejárt a munkára szánt időnk, visszahúznak a csónakba, ahol levetjük a nehéz páncélt, nagyot szippantunk a friss levegőből, és újra szabadnak érezzük magunkat.”
Ezért azok, akik hisznek az újraszületésben, kevésbé félnek a haláltól. Az ilyen emberek segítőkészebbek és derűsebbek.
AZ AGYKONTROLL ATYJA SZERINT: BIZTOSAN
Domján László, az Agykontroll módszer magyarországi atyja sokáig nem hitt az újjászületésben – 1990-ben azonban részt vett egy mentális módszer bemutatásán, ahol párokban dolgoztak. Az volt a feladat, hogy emlékezzenek vissza egy kellemetlen élményükre.
– Ez egy úgynevezett hipnózis indikációs módszer, amelynek során módosult tudatállapotban fel kellett idézni életünk egy kellemetlen eseményét, lehetőleg valamennyi érzékszervünk, látásunk, hallásunk, szaglásunk, tapintásunk akkori emlékeinek átélésével – mondta el egy korábbi beszélgetésben Domján. –
Amikor én kerültem sorra, egy idő után azt éreztem, hogy megfájdul a bal lábam. Partnerem, egy rendkívül okos filozófus, azt kérte, menjek vissza oda, ahol utoljára hasonló fájdalmat éreztem. Én akkor, mintha egy filmet vagy álmot látnék, láttam egy férfit két porkoláb között, a nyirkos, hideg és sötét odúban, összezúzott lábbal egy börtöncella padlóján feküdni.
És tudtam, hogy a férfi én vagyok. Aztán egyre magasabbról láttam magam, láttam a férfit meghalni. És tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz. Akkor azt az utasítást kaptam a páromtól, hogy menjek vissza, távolabb az időben. S én láttam magamat szerzetesként Franciaországban.
Belátom, hogy ez olyanok számára, akik nem tapasztaltak hasonlót, hihetetlen. Azóta már sokszor találkoztam a ténnyel, hogy különböző reinkarnációs terápiákban, elsősorban a regressziós hipnózisokban sok ember megtapasztalja, hogy olyan tudásnak, nyelvnek, idegen földrajzi helyek, korok ismeretének van birtokában, amely tudás nem ebből az életéből való. És aki ezt egyszer átéli, nem kételkedik soha többé.
A JÓGAOKTATÓ SZERINT: IGEN
Vass Marian okleveles minősített jógaoktató, jógaterapeuta 2016-ban végzett jógaterapeutaként a Magyar Jóga Akadémián. Nemrégiben, hathetes tanulmányúton volt Indiában. A Kajwadama Jógakutató Intézet és Jógakórházban látott egy koporsót, amelyben egy hétig feküdt egy ember úgy, hogy vákuummal kiszívták belőle a levegőt.
MIT GONDOL A BUDDHIZMUS?
Az eredeti buddhizmus ateista vallás. Buddha nem hisz sem Istenben, sem a lélek halhatatlanságában. Nem hisz az ember "őszibarackszerű" voltában, miszerint kívül a romló test, belül pedig a kemény és örök mag. Ám ha nincs lélek, nincs lélekvándorlás sem. Buddha ehelyett az újratestesülést tanítja. Az ember lelki működését - a gondolatot, az érzést, a cselekvést - döbbenetesen modern szemlélettel, energiakvantumként fogja fel, s mint ilyet, maradandónak gondolja. A gondolkodó elpusztul, de a gondolat megmarad. Az érző megsemmisül, de az érzés tovább él. A cselekvő már nincs sehol, de a cselekedet jelen van a világban, és e három testi forma, érzékelési lehetőségeket keresvén, újra összeállhat egy élőlénnyé, emberré.
Az emberre kapcsolt érzékelők azt mutatták, hogy alig dobbant a szíve, egy hét után mégis kiszállt ebből a koporsóból. Amerikában vizsgáltak egy jógit, aki nem eszik, nem iszik, teljesen össze van száradva minden szerve, nincs anyagcseréje, és mégis létezik, él.
Marian azt mondja, hogy az átlaghalandó nagyon keveset tud a világról, nagyon kevesen látnak túl az anyagon, mert az elme börtönében élnek. Azt hisszük, hogy ez a teljes valóság, amit látunk. Mert az emberi elme olyan, hogy amit nem ért, azt azonnal elveti, az nem létezik.
A ma embere hajszolja a boldogságot, folyamatos vágyakozásban él, halmozza az élvezeteket, mégsem érzi jól magát. Ezért boldogtalan. Az indiaiak tudják, ha az a karmájuk, hogy most koldusnak kell lenniük, nyugalommal elfogadják, mert úgy tartják, hogy előző életükben vagy életeikben olyasmiket tettek, ami miatt ezt a sorsot kell megtapasztalniuk.
A kasztrendszert is így tudják elfogadni. Mindenki oda születik, ami a karmájának megfelelő, ahol éppen a karmikus evolúciójának a legmegfelelőbbek a feltételek a fejlődéséhez. Nem irigyek például a gazdag emberre, mert úgy vélik, hogy minden a karma eredménye.
Ezért van az, hogy ott szinte mindenki mosolyog. Nincs elégedetlenség, mert tisztában vannak vele, hogy ők teremtették maguknak az életkörülményeiket. Elfogadják, ami van. Nincs másra mutogatás.
TIBETI HALOTTASKÖNYV
A tibeti buddhizmus a két élet közötti időszakot „bar do”-nak, köztes létnek nevezi. Erről szól az úgynevezett Tibeti Halottaskönyv, melynek sok ezer évvel ezelőtti sorai mintha a manapság tudományosan vizsgált halálközeli élmények leírása volna.
A Tibeti Halottaskönyv szerint a halál fázisai a következők.
1. A halál a test elhagyásával kezdődik.
2. A halott észleli, hallja és látja a környezetet és halott testét, és hallja az ott lévők gondolatait és imáit, esetleg nagy mesterekkel ebben az állapotban is képes kommunikálni.
3. A „létesülés bardójában” a halottak megpróbálnak kapcsolatba lépni az élőkkel és a tárgyakkal, de nem képesek kommunikálni velük, vagy akárcsak megmozdítani a tárgyakat.
4. A haldokló találkozik egy rendkívül fényes, tiszta szellemlénnyel, amelyben magára ismer.
5. Az elhunyt találkozik más szellemekkel is, akik szintén a bardóban találkoznak, vagy azon túl.
6. A halott áttekinti elmúlt életének eseményeit.
7. Túlvilági tájakra kerül, fényes városokat, mennybeli és pokoli helyeket lát, zenét hall („szférák zenéje”).
8. Elér egy határt, ahonnan vagy visszatér az életbe, vagy testi értelemben végképp meghal.
9. Kellemetlen és kényszerű visszatérés a földi életbe, valamely bevégezetlen feladat miatt.
(forrás:ridikulmagazin.hu)
A filmből, Dobronay László tévés rendező-operatőr beszámolója a személyes halál-tapasztalásáról. - videó
forrás: Gábor Raffai
1. rész
2. rész
