A tudat eredete

A tudományban nagy szakadék választja el a fizikusokat a többi tudóstól, mert a kvantumelmélettel a fizikusok rájöttek, hogy a dolgok megváltoztak, és hogy az anyag nem az, aminek eddig hittük. Ez egy elég kísérteties terület. A valóság túlmutat az anyagon, amint ezt megértjük, rájövünk, hogy az élet és a halál kérdése csak az anyagi világra korlátozható. Tudatunk túlmutat az anyagi világon.

De mi a tudat? Honnan származik? Hogy képes megnövelni önmagát?

Az eredeti tudat ugyanolyan csodás és rejtélyes, mint az univerzum keletkezése. Bár ma már tudjuk, hogy önmaga is tágul, új csillagoknak és galaxisoknak adva életet. 

Az univerzum anyagi valóságában mutatkozik meg előttünk, csakhogy a tudat egy szellemi jelenség.
Minden időben és térben zajló, mérhető és tanulmányozható folyamatnak megvan a maga megfelelője a tudatban. A tudat minden nagyobb kiterjedése ugyanazt a mintát követi. A rezgések egymásra hangolódnak, az energia összesűrűsödik és utat keres magának, majd bekövetkezik a robbanás, amelynek hullámai új űrt hoznak létre, akárcsak a fizikai univerzumban.

A kitágult tudat apró részeinek milliárdjai találják meg helyüket az új, kitágult űrben, ahogy a magok megtalálják a termőtalajt. Minden részecskének egy és ugyanaz a célja, növekedni és összehangolódni az őt körülvevő, fejlődő űrrel. Naprendszerünk és a Földbolygó hasonló utat járt be, mint a tudat, miközben megalkotja és fejleszti önmagát. Gigantikus mágneses viharokkal, gravitációval és összehangolódással, rengeteg energiával és tömeggel.

Szerkezetek formálódnak, létrejön a gömbölyű forma. A lávából termékeny talaj lesz, az első vegetációk és más életformák számára. A hangolás és a szinkronizáció révén megtörténik az evolúció. Az ásványoktól az organizmusokig. Az állatoktól az emberi lényig. Az ember az első olyan életforma, amelyet önmaga és környezete viszonylatában tudatosnak ismerünk el.

Naprendszerünk tükrözi a tudatunkat. A napot a lélekhez hasonlíthatjuk, a teljes naprendszer közti űrt pedig a lelket körülvevő szellemi struktúrákhoz.
A szellemi szint számos történése párhuzamos a fizikai univerzum történéseivel. A fizikai tapasztalatok, a gondolat folyamat és a tettek révén vált az emberiség egyre bonyolultabbá és zseniálisabbá. Születésekor minden embert megérint ez a tudat, a korábbi életekből származó tapasztalatok, információk. Ez az információ a forráskódunk, amelynek fizikai megfelelője a DNS, és agyunkat oly módon kódolja, hogy olykor, bizonyos szituációkban a gondolati tudatunkon túlmutató módon reagálunk.

Ily módon ismerjük fel és fedezzük fel önmagunkat, mi magunk is evolúciót hozunk létre.

Életünk célja és értelme az, hogy tovább finomítsuk ezt a tudatosságot. 

Minden fizikai megtestesülésnek van egy szellemi forrása. Az emberiség esetében ez a tudat. Magja a lélek, része a teremtőnek. 

Egy nagyobb tudatnak és forrásnak, amelyből éltre keltünk. Tudatunk a naprendszer szellemi képe, lelkünk pedig ennek a naprendszernek a napja. Tudatunk hallhatatlan és végtelen. Gondolataink és tudatunk együttműködése szerkezeteket hoz létre a tudatunkban és a fizikai életünkben egyaránt.

„A tudat láthatatlan, összefüggéseiben tágabb, azt hiszem sokkal nagyobb, mint azt valaha is gondoltuk. Nem gondolom, hogy az elme és az agy egymás szinonimái lennének. Az elme nem anyagi természetű, hanem az agy operációs rendszere, az agy viszont anyagi, ezért a létezésnek különböző dimenzionalitásáról kell beszélnünk.” 

(John Alexander ezredes nemzetbiztonsági hivatal)

Úgy tűnik, nem az agy határozza meg, mit teszünk az életben, mert az a tudatunk feladata. Ha úgy tekintjük az agyat, mint a tudat eszközét, akkor kezdjük megérteni, hogy mi is a tudat?

Felkereshetünk egy neuropszichológust aki az agyat tanulmányozza. Ez egy nehéz tudomány. Ők tényleg felszeletelik az agyat és szkennerrel tanulmányozzák. Figyelik a véráramlást a különböző területeken, hogy kiderítsék, hol, mi történik? Utána összerakják a darabokat és előrukkolnak a válasszal.

„Amit az érzékeinkkel, a testünkkel megtapasztalunk, az a tudatunkban is leképződik. Vagyis az agy egy vevőkészülék, és feladó a tudat számára. Ebben az összefüggésben a halálközei élmények minden aspektusa megmagyarázható. Vagy a mobiltelefonhoz is hasonlíthatjuk. Több ezer telefonhívás fut be elektromágnese hullámokba kódolva információként. Kell egy eszköz, amivel halljuk a hangot, de a hang nem a telefonban van.”
(Dr. Pim van Lommel, kardiológus, a halál közeli élmények szakértője)

Az agyunknak mindössze 5 % -át teszik ki az igazi agysejtek. A legtöbben azt hiszik, hogy minden a sejtekben van. Pedig csak az 5 %-a agysejt, amit neuronoknak hívunk, az összes többi egy kapcsolatháló.  

Hatalmas kiterjedésű, mint egy zongora billentyűzete, melyen a 8 oktávból mindössze kettő vagy három hangot ismerünk, valahol a klaviatúra közepén. Miközben a tudat ismeri a nagyon magas és a nagyon mély hangokat is. Bizonyos állapotokban hirtelen felismerjük a tudatnak ezeket a tágabb határait.

„Az elme nem anyagi abban az értelemben, mint a testünk. Azt hisszük szilárdak vagyunk, de valójában a fizikai anyag 99 %-a üres tér, ahogy azt már száz éve tudjuk.”
(Jack Szarfatti, elméleti fizikus)

Az egésznek a lényege az, hogy túlélheti-e a tudat a testet?

„A válasz igen, kétséget kizáróan. Mihelyt megértjük a tudatunk sémáit, egyszerűen átrakodunk egy másik hajóba, hogy úgy mondjam. Az agy nem más, mint egy komputer. A tudat sémái feltölthetők egy másik formába, mint ahogy információt töltünk fel egy filmszalagra, elviekben ennek semmi akadálya.”
Forrás: Staya Erusa – Út a tudás könyvéhez

(Szerző: Holics-Mester Marianna - kicsibudoar.hu)

Kapcsolódó írás
Mi történik a halál után? Staya Erusa – Út a tudás könyvéhez:
https://dszilvia.blogspot.com/2017/10/mi-tortenik-halal-utan-staya-erusa-ut.html