Érzékelés és észlelés
Az emberi és állati szervezetek túlélésük érdekében különféle receptorokkal (érzékelőkkel) vannak ellátva – tulajdonképpen mérőátalakítókkal, melyek a mért mennyiséget további feldolgozásra alkalmas, többnyire elektromos jelekké alakítják –, továbbá ezek adatainak feldolgozásával, értelmezésével, majd ennek alapján a szabályozott folyamatba való beavatkozással működnek. Jól működő rendszer esetén a szabályozott szakasznak tekinthető szervezet saját maga befolyásolásával, hangolásával homeosztázist, azaz egyensúlyi helyzetet hoz létre. Ez a biológiai visszacsatolás (biofeedback) lényege.
Az érzékszerveink veszik fel környezetünk energiaviszonyait, nemcsak az öt elem fizikai világából, hanem a mandalánkat alkotó öt elem magasabb energiasíkú megnyilvánulásaiból is.
A „jól vagy rosszul érzem magam” állítása a szervezetben zajló biokémiai, elektrofiziológiai és kognitív (megismerési) információs folyamatok összegzése. Az érzékelési folyamattal kezdődik a beérkező ingerek fogadása, majd az észleléssel folytatódik azok feldolgozása. Az észlelés magasabb idegrendszeri folyamatokat feltételez, ugyanis e megismerési folyamat alatt az ingerület tudatosítását és annak beépülését, integrálódását értik.
Lehetnek a külső ingereken kívül belső hatások is, mely utóbbiak főleg kémiai jellegűek. Így a hipotalamuszban találhatók az éhség, szomjúság, ürítés, hőszabályozás stb. központjai. Az elektromos vagy kémiai jel a limbikus rendszerben és az agykéreg megfelelő részeiben a korábban eltárolt tapasztalatokkal, (epi)genetikus programokkal, asztrálés mentálinformációkkal összehasonlításra és feldolgozásra kerül. Ez nem logikus minősítés, hanem érzelmi színezetű értékelés, hogy kellemes, kellemetlen, hasznos, vagy nem az adott jelenség, amit az érzékelés jelez. Van, akinek ugyanaz a hegedűszóló csodálatos zene, míg másnak kellemetlen, zavaró „nyikorgás”.
Az ún. aspecifikus idegrendszeri struktúra is szerepet játszik az érzékelésben, ahová mintegy idegi energia-központba specializáció nélkül jutnak be az idegi információk, és ott egységes serkentő, energetizáló erővé összpontosulnak, az általános aktivációs szintet növelve (ez az ún. aurosalszint). A hatékony viselkedés és testműködés feltétele az agy optimális működési aktivációs szintje. Erős érzelmek hatására az idegrendszer aktivációja fokozódik, túlzottan magas aurosalszintnél az élénk agykérgi folyamatok már egymást zavarják, az agyi működés szervezetlenné válik.
Az emberi szervezet szabályozástechnikai szempontból maga a szabályozott szakasz. Az élethez elengedhetetlenül szükséges értékeket bizonyos szűk határok között kell tartania a szabályozásnak (testhőmérséklet, vérnyomás, szívritmus, vércukorszint stb.). A beérkező változók mindemellett állandóan alakítják a körülményeket, a fizikai, kémiai és lelki stressztényezők folyamatos záporában kell működniük a bonyolult összjátékba szerveződő rendszereknek, az agyi, idegi és hormonális központoknak. A szabályozási kör a kellemes közérzet kialakulásához vezet, a fizikai és tudati edzettség által megszerezhető állóképességgel alkalmassá válik a szélsőségesebb körülmények elviseléséhez. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint fizikai és lelki stressztűrő képesség.
Csupán fizikai gyakorlással az energiarendszer étertesti keringései valóban szinten tarthatók, de a szellemi-lelki-tudati külső befolyások hatását csakis a magasabb energiatestekben (asztrál, mentál, kauzál) való beavatkozási képességgel lehetséges kiegyenlíteni.
Az információk érzékelésében és feldolgozásában szerepet játszik az a sok generációs tapasztalat, amely a gének, epigének szintjén jelenik meg biológiai formában. A személy korábbi életi szanszkarái (tendenciái) mint kulcs a zárba illeszkednek a szülei által adott fizikai génkészletéhez. Az élet során a válaszokat a különböző helyzetekre legtöbbször nem tudatosan adja az ember, hanem a letárolt, kész programjai válaszolnak, reagálnak helyette.
Utóbbiak alapján az ún. káprázatok létrehozása egy érzékelési tévedés, amikor nincs valós érzékelési alapja az információknak. A káprázatinformáció vagy másképpen hallucináció (érzékcsalódás) az érzékszervekben, illetve a hozzájuk kapcsolódó érzékszervi tudatokban keletkező helytelen információ. Az információfeldolgozás alatt felbukkanó rejtett tudattartalmak felülírják, elködösítik az eredeti bejövő információkat, illetve a személy számára értelmezhetetlen energetikai finomtestek szubtilis (finomanyagi) információi alakulnak át ilyen alakba (!). Aki túlmegy a Máyán, a tiszta tattvák (alapelemek) világába kerül, csak az tudja közvetlenül érzékelni a valóságot vagy igazságot. Tehát már nem egy korlátolt dzsivaként (egyéni lélek) él, hanem az említett állapotban megvilágosodott személy a fizikai öt elemen túli világot helyesen képes érzékelni. Másképpen fogalmazva a káprázat, vagyis a Máya a lények külső maszkját mutatja. Az isteni látásmód az, amikor a lényekben a tiszta lelket, tudatot látjuk, ezáltal a fizikai maszk mögé látunk.
Az 5 elem és az érzékszervek
A kauzálsík ok-okozati viszonyait csak az öt elembe sűrűsödött, a földi világba született emberi lény képes megtapasztalni, és – ha van rá módszere – észlelni, kitisztítani. A fizikai test nélküli szellemtest állapotában asztrálsíkú érzékelésével ugyan a hagyományok szerint kilencszeres az érzékenysége, mert nem befolyásolják a testi zavaró jelek, de nem képes változtatni helyzetén.
Az érzékszerveink veszik fel környezetünk energiaviszonyait, nemcsak az öt elem fizikai világából, hanem a mandalánkat alkotó öt elem magasabb energiasíkú megnyilvánulásaiból is.
A „jól vagy rosszul érzem magam” állítása a szervezetben zajló biokémiai, elektrofiziológiai és kognitív (megismerési) információs folyamatok összegzése. Az érzékelési folyamattal kezdődik a beérkező ingerek fogadása, majd az észleléssel folytatódik azok feldolgozása. Az észlelés magasabb idegrendszeri folyamatokat feltételez, ugyanis e megismerési folyamat alatt az ingerület tudatosítását és annak beépülését, integrálódását értik.
Lehetnek a külső ingereken kívül belső hatások is, mely utóbbiak főleg kémiai jellegűek. Így a hipotalamuszban találhatók az éhség, szomjúság, ürítés, hőszabályozás stb. központjai. Az elektromos vagy kémiai jel a limbikus rendszerben és az agykéreg megfelelő részeiben a korábban eltárolt tapasztalatokkal, (epi)genetikus programokkal, asztrálés mentálinformációkkal összehasonlításra és feldolgozásra kerül. Ez nem logikus minősítés, hanem érzelmi színezetű értékelés, hogy kellemes, kellemetlen, hasznos, vagy nem az adott jelenség, amit az érzékelés jelez. Van, akinek ugyanaz a hegedűszóló csodálatos zene, míg másnak kellemetlen, zavaró „nyikorgás”.
Az ún. aspecifikus idegrendszeri struktúra is szerepet játszik az érzékelésben, ahová mintegy idegi energia-központba specializáció nélkül jutnak be az idegi információk, és ott egységes serkentő, energetizáló erővé összpontosulnak, az általános aktivációs szintet növelve (ez az ún. aurosalszint). A hatékony viselkedés és testműködés feltétele az agy optimális működési aktivációs szintje. Erős érzelmek hatására az idegrendszer aktivációja fokozódik, túlzottan magas aurosalszintnél az élénk agykérgi folyamatok már egymást zavarják, az agyi működés szervezetlenné válik.
Az emberi szervezet szabályozástechnikai szempontból maga a szabályozott szakasz. Az élethez elengedhetetlenül szükséges értékeket bizonyos szűk határok között kell tartania a szabályozásnak (testhőmérséklet, vérnyomás, szívritmus, vércukorszint stb.). A beérkező változók mindemellett állandóan alakítják a körülményeket, a fizikai, kémiai és lelki stressztényezők folyamatos záporában kell működniük a bonyolult összjátékba szerveződő rendszereknek, az agyi, idegi és hormonális központoknak. A szabályozási kör a kellemes közérzet kialakulásához vezet, a fizikai és tudati edzettség által megszerezhető állóképességgel alkalmassá válik a szélsőségesebb körülmények elviseléséhez. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint fizikai és lelki stressztűrő képesség.
Csupán fizikai gyakorlással az energiarendszer étertesti keringései valóban szinten tarthatók, de a szellemi-lelki-tudati külső befolyások hatását csakis a magasabb energiatestekben (asztrál, mentál, kauzál) való beavatkozási képességgel lehetséges kiegyenlíteni.
Az információk érzékelésében és feldolgozásában szerepet játszik az a sok generációs tapasztalat, amely a gének, epigének szintjén jelenik meg biológiai formában. A személy korábbi életi szanszkarái (tendenciái) mint kulcs a zárba illeszkednek a szülei által adott fizikai génkészletéhez. Az élet során a válaszokat a különböző helyzetekre legtöbbször nem tudatosan adja az ember, hanem a letárolt, kész programjai válaszolnak, reagálnak helyette.
Utóbbiak alapján az ún. káprázatok létrehozása egy érzékelési tévedés, amikor nincs valós érzékelési alapja az információknak. A káprázatinformáció vagy másképpen hallucináció (érzékcsalódás) az érzékszervekben, illetve a hozzájuk kapcsolódó érzékszervi tudatokban keletkező helytelen információ. Az információfeldolgozás alatt felbukkanó rejtett tudattartalmak felülírják, elködösítik az eredeti bejövő információkat, illetve a személy számára értelmezhetetlen energetikai finomtestek szubtilis (finomanyagi) információi alakulnak át ilyen alakba (!). Aki túlmegy a Máyán, a tiszta tattvák (alapelemek) világába kerül, csak az tudja közvetlenül érzékelni a valóságot vagy igazságot. Tehát már nem egy korlátolt dzsivaként (egyéni lélek) él, hanem az említett állapotban megvilágosodott személy a fizikai öt elemen túli világot helyesen képes érzékelni. Másképpen fogalmazva a káprázat, vagyis a Máya a lények külső maszkját mutatja. Az isteni látásmód az, amikor a lényekben a tiszta lelket, tudatot látjuk, ezáltal a fizikai maszk mögé látunk.
Az 5 elem és az érzékszervek
A kauzálsík ok-okozati viszonyait csak az öt elembe sűrűsödött, a földi világba született emberi lény képes megtapasztalni, és – ha van rá módszere – észlelni, kitisztítani. A fizikai test nélküli szellemtest állapotában asztrálsíkú érzékelésével ugyan a hagyományok szerint kilencszeres az érzékenysége, mert nem befolyásolják a testi zavaró jelek, de nem képes változtatni helyzetén.
A szellem belépésével az anyagba érzékélése megváltozik, a fizikai testtel együtt kialakulnak fizikai érzékszervei. Örömet és szenvedést is tapasztalhat ezáltal. Az asztrálsíkú pozitív és negatív érzelmekből lesz az érzékszervi tudatok számára kellemes vagy éppen kellemetlen zavaró érzet megtestesült formában.
A mentálsík még magasabb, finomabb rezgésű akadályait is csak itt a fizikai síkon vagyunk képesek érzékelni. Ezek szinte lesben állnak, és csak bizonyos asztrológiai állásnál lépnek működésbe. Ezeket előzetesen is fel lehet tárni, főleg testrész szerinti rákérdezéssel: izomfeszülések, meridiánblokádok, elmeháborgások, káprázatok, zavaró érzelmek, továbbá kellemetlen test-, szervérzetek, fájdalmak formájában.
A látástudat a föld elemmel kapcsolatos,mert a forma és színérzékelés tartozik hozzá. Az ízérzékelés a víz elemmel, a szagérzékelés a tűz elemmel (mivel az érés, a bomlás hozza létre az illatot, szagot), a hangérzékelés a levegő elemmel, végül a tapintás vagy belső szervérzet-tudat a tér-űr elemmel függ össze. Az érzeteket a nem gyakorlott személy nem tudja megkülönböztetni, hogy honnan erednek, általában más személyhez, eseményhez köti. Ez a kettősségben, vagyis dualisztikusan gondolkodó (ez jó nekem, ezért ezt szeretem, az nem jó nekem, azt nem szeretem) elme tulajdonsága, mely a hétköznapi tudatállapot zavarodottságában nem képes uralni háborgását. A kellemes tapasztalatokat ezentúl keresni fogja a személy, a kellemetlent pedig elutasítja, eltávolítja magától.
A tanítások szerint ez képezi le a különállást a többi lényektől, az ego felépülését hozza létre. Ha a belső egység felé szeretnénk haladni, és a kellemes érzetek hajszolását – melyek csak pillanatnyi örömöket adhatnak – feladjuk, és helyes módszerek alkalmazásával a saját belső örömforrásunkat keressük, akkor egyre függetlenebbé válunk a környezettől, és létrejön belső egységünk, mely a szeretet és öröm végső állapota. Csak a tudat fejlesztése ad menedéket, védelmet az öt elem háborgásaiban.
Az emberek érzékszervei, illetve a beáramló információkat feldolgozó érzékszervi tudatok a rengeteg zavaró jel hatására manapság már eltompultak. Ezért túlfokozott pillanatnyi örömök szerzése vált általánossá, a különböző izgatószerek (dohány, kávé, ital, kábítószer), túl erős fény- és hanghatások keresése, melyek szétrázzák a finom érzékszervi tudatokban letárolt kellemetlen jeleket. Ilyenkor valamilyen energia átveszi a személy felett az uralmat, egy családi mentálprogram bekapcsol, vagy egy tényleges asztrállény (pl. mohóságtól szenvedő éhes szellem) kapcsolódik rá.
Hétköznapi érzékelés és metakommunikáció
A mai városi emberek többségében még ha nem is tudatosul, létezik és működik valamely szintű olyan érzékelési képesség, mellyel megmagyarázhatatlan előérzettel kerüli el pl. egy veszélyes helyzet bekövetkeztét. Bár ezt az érzékelési módot ESP-nek nevezik (érzékeken túli érzékelés), még sincs hatodik érzékszerve az embernek, hanem az ismert öt érzékszervi tudat kitisztulása, felérzékenyülése adja az eredményt.
Száz évvel ezelőttig az emberek minden képzés nélkül érzékelték a többiek étertestét, megtartották a három lépés távolságot egymástól. A népi szólások tanúsága szerint nem ültek „más meleg helyére”, mert érezték annak kisugárzását. Később babonának tűnő szabályokat állítottak fel, például „ne ülj más ágyára”, „fekvőhelyre ne tégy utcai nadrágot”, „utcán sétáló két családtag egymás között ne engedjen át más járókelőt”, mert az „elviszi a szerencséjüket” stb. Ezek mind az étertest érzékelésével összefüggő tapasztalatok. Az étertestben történő áramlásokat, illetve annak blokádjait már néhány ezer éve megtapasztalhatták, és ebből alakult ki az akupunktúra rendszere.
Az ember és állat finomenergetikai testei veszik a környezetben található ásványi, növényi, állati és emberi világ éteri, asztrális és mentális rezgéseit, azokkal kölcsönhatásba kerülve. Ez valaha a túlélés eszköze volt, és az erdei állatok esetében ma is az. Az őzek, vadnyulak és vaddisznók akkor merészkednek közelebb az emberi településekhez, kertekhez, amikor éjszaka az asztrálrezgések viszonylag lecsillapodtak. Egy erdei állat képes megkülönböztetni főleg a testérzetével és szaglásával az ehető és mérges növényeket, miután azoknak más a rezgéskibocsátásuk. Az emberek többsége elvesztette ezt az érzékelőképességét, míg például az ún. füves emberek adottságai még őrzik ezt a tudást. Gyakorlással fejleszthető ez a képesség az öt alsó elemi szintű csakra tisztulásával, az azokhoz kapcsolódó érzékszervi tudatok is egyre finomabb rezgések vételére lesznek képesek.
Az emberek metakommunikációja a finomtesteken keresztül valósul meg. Az, hogy mások közelében milyen test- és szervérzeteik vannak, az a finomtesteik egymásba hatolása és ez általi információcseréjük által jön létre. Alapjában véve az érzékelés mindig finomenergetikai szinten történik, mert az objektumok (élőlények és tárgyak is) különböző energiaszinteken és hullámsávokon összetett jeleket bocsátanak ki. Ezeket az adott spektrumú, főleg elektromágneses összetevőkből álló hullámoknak más és más összetevőit veszi és alakítja testi szinten érzékelhető jellé az öt érzékszerv.
A tanmatras a szubtilis érzékszervek szanszkrit elnevezése, de ugyanez az információkat tartalmazó finomenergetikai hullámok rezgésének a neve is. Minden egyes információ először tanmatras szinten jelenik meg. Finomenergetikai szinten az érzékszervek maguk is képesek információkat átalakítani és kibocsátani (!).
A mentálsík még magasabb, finomabb rezgésű akadályait is csak itt a fizikai síkon vagyunk képesek érzékelni. Ezek szinte lesben állnak, és csak bizonyos asztrológiai állásnál lépnek működésbe. Ezeket előzetesen is fel lehet tárni, főleg testrész szerinti rákérdezéssel: izomfeszülések, meridiánblokádok, elmeháborgások, káprázatok, zavaró érzelmek, továbbá kellemetlen test-, szervérzetek, fájdalmak formájában.
A látástudat a föld elemmel kapcsolatos,mert a forma és színérzékelés tartozik hozzá. Az ízérzékelés a víz elemmel, a szagérzékelés a tűz elemmel (mivel az érés, a bomlás hozza létre az illatot, szagot), a hangérzékelés a levegő elemmel, végül a tapintás vagy belső szervérzet-tudat a tér-űr elemmel függ össze. Az érzeteket a nem gyakorlott személy nem tudja megkülönböztetni, hogy honnan erednek, általában más személyhez, eseményhez köti. Ez a kettősségben, vagyis dualisztikusan gondolkodó (ez jó nekem, ezért ezt szeretem, az nem jó nekem, azt nem szeretem) elme tulajdonsága, mely a hétköznapi tudatállapot zavarodottságában nem képes uralni háborgását. A kellemes tapasztalatokat ezentúl keresni fogja a személy, a kellemetlent pedig elutasítja, eltávolítja magától.
A tanítások szerint ez képezi le a különállást a többi lényektől, az ego felépülését hozza létre. Ha a belső egység felé szeretnénk haladni, és a kellemes érzetek hajszolását – melyek csak pillanatnyi örömöket adhatnak – feladjuk, és helyes módszerek alkalmazásával a saját belső örömforrásunkat keressük, akkor egyre függetlenebbé válunk a környezettől, és létrejön belső egységünk, mely a szeretet és öröm végső állapota. Csak a tudat fejlesztése ad menedéket, védelmet az öt elem háborgásaiban.
Az emberek érzékszervei, illetve a beáramló információkat feldolgozó érzékszervi tudatok a rengeteg zavaró jel hatására manapság már eltompultak. Ezért túlfokozott pillanatnyi örömök szerzése vált általánossá, a különböző izgatószerek (dohány, kávé, ital, kábítószer), túl erős fény- és hanghatások keresése, melyek szétrázzák a finom érzékszervi tudatokban letárolt kellemetlen jeleket. Ilyenkor valamilyen energia átveszi a személy felett az uralmat, egy családi mentálprogram bekapcsol, vagy egy tényleges asztrállény (pl. mohóságtól szenvedő éhes szellem) kapcsolódik rá.
Hétköznapi érzékelés és metakommunikáció
A mai városi emberek többségében még ha nem is tudatosul, létezik és működik valamely szintű olyan érzékelési képesség, mellyel megmagyarázhatatlan előérzettel kerüli el pl. egy veszélyes helyzet bekövetkeztét. Bár ezt az érzékelési módot ESP-nek nevezik (érzékeken túli érzékelés), még sincs hatodik érzékszerve az embernek, hanem az ismert öt érzékszervi tudat kitisztulása, felérzékenyülése adja az eredményt.
Száz évvel ezelőttig az emberek minden képzés nélkül érzékelték a többiek étertestét, megtartották a három lépés távolságot egymástól. A népi szólások tanúsága szerint nem ültek „más meleg helyére”, mert érezték annak kisugárzását. Később babonának tűnő szabályokat állítottak fel, például „ne ülj más ágyára”, „fekvőhelyre ne tégy utcai nadrágot”, „utcán sétáló két családtag egymás között ne engedjen át más járókelőt”, mert az „elviszi a szerencséjüket” stb. Ezek mind az étertest érzékelésével összefüggő tapasztalatok. Az étertestben történő áramlásokat, illetve annak blokádjait már néhány ezer éve megtapasztalhatták, és ebből alakult ki az akupunktúra rendszere.
Az ember és állat finomenergetikai testei veszik a környezetben található ásványi, növényi, állati és emberi világ éteri, asztrális és mentális rezgéseit, azokkal kölcsönhatásba kerülve. Ez valaha a túlélés eszköze volt, és az erdei állatok esetében ma is az. Az őzek, vadnyulak és vaddisznók akkor merészkednek közelebb az emberi településekhez, kertekhez, amikor éjszaka az asztrálrezgések viszonylag lecsillapodtak. Egy erdei állat képes megkülönböztetni főleg a testérzetével és szaglásával az ehető és mérges növényeket, miután azoknak más a rezgéskibocsátásuk. Az emberek többsége elvesztette ezt az érzékelőképességét, míg például az ún. füves emberek adottságai még őrzik ezt a tudást. Gyakorlással fejleszthető ez a képesség az öt alsó elemi szintű csakra tisztulásával, az azokhoz kapcsolódó érzékszervi tudatok is egyre finomabb rezgések vételére lesznek képesek.
Az emberek metakommunikációja a finomtesteken keresztül valósul meg. Az, hogy mások közelében milyen test- és szervérzeteik vannak, az a finomtesteik egymásba hatolása és ez általi információcseréjük által jön létre. Alapjában véve az érzékelés mindig finomenergetikai szinten történik, mert az objektumok (élőlények és tárgyak is) különböző energiaszinteken és hullámsávokon összetett jeleket bocsátanak ki. Ezeket az adott spektrumú, főleg elektromágneses összetevőkből álló hullámoknak más és más összetevőit veszi és alakítja testi szinten érzékelhető jellé az öt érzékszerv.
A tanmatras a szubtilis érzékszervek szanszkrit elnevezése, de ugyanez az információkat tartalmazó finomenergetikai hullámok rezgésének a neve is. Minden egyes információ először tanmatras szinten jelenik meg. Finomenergetikai szinten az érzékszervek maguk is képesek információkat átalakítani és kibocsátani (!).
A szanszkrit „darshan” szó az isteni pillantást jelenti, mely megtisztítja a lelket és meggyógyítja a testet, a „dristi” pedig a testtel, beszéddel vagy gondolattal közvetített áldás hasonló hatással.
A 3 gúna természete
Az indiai hagyományban beszélnek a tamasz, radzsasz és szattva gúnákról, azaz minőségekről. Rendkívül finom rezgéshullámok váltakozva kerekednek felül és hagynak alább a természet minden olyan megjelenési formájában, melyet a három gúna képvisel. Egyes emberek természetüknél fogva több szattvikus, mások radzsasztikus vagy éppen tamasztikus tulajdonsággal rendelkeznek. Életünk minden jelensége, a világot felépítő öt elem is ennek a három minőség játékának van alávetve. Az olyan sűrű elemet, mint a föld elem a mozdulatlansággal, így a tamasz gúnával hozzák néha összefüggésbe. Azonban a föld elemnek is van magasrendű, szattvikus rezgésállapota, méghozzá ez a kristályos állapot, ami az élő rendszerek alapja.
A 3 gúna természete
Az indiai hagyományban beszélnek a tamasz, radzsasz és szattva gúnákról, azaz minőségekről. Rendkívül finom rezgéshullámok váltakozva kerekednek felül és hagynak alább a természet minden olyan megjelenési formájában, melyet a három gúna képvisel. Egyes emberek természetüknél fogva több szattvikus, mások radzsasztikus vagy éppen tamasztikus tulajdonsággal rendelkeznek. Életünk minden jelensége, a világot felépítő öt elem is ennek a három minőség játékának van alávetve. Az olyan sűrű elemet, mint a föld elem a mozdulatlansággal, így a tamasz gúnával hozzák néha összefüggésbe. Azonban a föld elemnek is van magasrendű, szattvikus rezgésállapota, méghozzá ez a kristályos állapot, ami az élő rendszerek alapja.
A tűz elem nem megtisztított állapota még tartalmazhatja az állati világ leigázó, negatív asztrálrezgéseit, ezzel a radzsasz gúna jelentését. A levegő és tér-űr elem finom, emelkedett rezgéséhez már alapállapotban is szattvikus kódot kapcsolnak. Azonban bármely elem átalakítható a legmagasabb rezgésszintű állapotúvá, amennyiben az elemek fizikai megjelenési formája a szellemi fejlődés hatására kristályossá válik, és fel is töltődik magasrendű jelentéstartalmakkal. Így válik például a szén gyémánttá.
Ezek a minőségek, energiaformák valójában mindig együtt léteznek, önmagukban se nem jók, se nem rosszak, együttesen teremtik a jelenségeket. Arányuktól válnak a jelenségek kellemessé vagy kellemetlenné. Azokat az információkat – személyeket, tárgyakat, helyzeteket – kedveli valaki, melyekben hasonlóan vannak a gúnák arányai, mint benne. Elkerüli azt, aki felfelé vagy lefelé eltér tőle. Az érzékelés folyamatát is vizsgálhatjuk a gúnák szerint. A beérkező jelet érzelmileg is minősítjük, kiértékeljük a megelőző tapasztalataink szerint. A szattvikus lények vagy dolgok tiszták, tele vannak fénnyel, mely örömet, harmóniát és tiszta tudatosságot, tudást sugároznak. Ha szattvikusak az érzékszervek, akkor az alacsonyabb rezgésekkel nem rezonálnak össze, a diszharmóniát könnyen harmóniává alakítják. A kellemetlen információk már hullámszinten sem harmonikusak, és már a finomérzékelés szintjén is az információ „kisimítására” késztetik a jelet fogadó személyt.
A radzsasztikus lények és dolgok aktívak, erőszakosak, kaotikusak és forróak. Például a túlfűszerezett étel radzsasztikus választ vált ki. Önfegyelmezéssel célszerű elkerülni a radzsasztikus behatásokat, melyek a lelket szenvedélyekhez (harag), érzékiséghez (ragaszkodás) kötik.
Tamasztikus a jellege a fénnyel ellentétben a sötétségnek, a romlásnak, a betegségnek és a halálnak. A tamasz tudatlanságot, kételkedést, zavart, negatív gondolatokat és lustaságot okoz. Az előző napról megmaradt, állott vagy tartósítószerek révén az életerejét (pránát, csit) vesztett étel is tamasztikus. Az ilyen ételtől nem lehet elvárni, hogy szattvikus vitalitást és harmonikus elmeállapotokat hozzon létre. Továbbá az állati tetemek fogyasztása, legyen az hal, szárnyas, emlős, tojás, a szattvikus rezgéseket akadályozza. A halál tamasztikus. Az ölés cselekedetében rejlő karma – akár személyesen, akár más által, közvetve vesz részt benne valaki – akadályt szab a fejlődésnek. Egy tamasztikus személy esetleg nem érzékeli a külvilág zavaró jeleit, mert már önnön magában is olyan nagy diszharmónia. Azért látszólag nyugodt, mert annyira tompák az érzékszervei, alacsony az ingerérzékelési küszöbe, hogy nem érzékeli, mi történik a környezetében.
Amennyiben a tamaszt a testi mozdulatlanság, lustaság és a lelki tunyaság, tompaság jellemzi, a radzsaszt már a mozgás és a túlzott felesleges aktivitás, mely az ego játékával szembemegy az isteni folyamatnak. Ezzel szemben a szattva az, mely tudásával felismeri a helyes ritmust, az isteni folyamattal való együtt haladás végső értelmét és fontosságát. A radzsasztikus és tamasztikus emberek érzékelését eltompítja a kívülről jövő élményekbe való belemerülés. Az ingermegvonás csökkenti az aktivációs szintet. Ezért van szüksége az egyénnek a külvilágból szerzett ingerekre, mindig új élményeket keres, utazás, új tárgyak, személyek, ezáltal tartja fenn az aktivációs szintjét. A tamasz túlsúlya alacsony aurosalszintet jelent, akkor nem elég aktív a személy, ez a lustaság, tehetetlenség, motiválatlanság állapota. A radzsasz túlsúlya magas aurosalszintet mutat, akkor nem elég koordinált a viselkedés, rendezetlen a mozgás és a gondolkodás.
Egy radzsasztikus vagy tamasztikus személy nem képes felismerni a spirituális törekvés jótéteményét. Abban a finom dimenzióban az érzékszerveik nem működnek. A szattvikus elemet nagyon erősen kell képviselni az ilyen személyek társaságában, mert mindent megtesznek azért, hogy másoktól „lerabolják”, mintegy felemésszék a szattvikus elemet. Amikor az, akitől a finomenergiákat „leszippantják”, tamasztikussá vagy radzsasztikussá vált az energiavesztés következtében, győztesnek érzik magukat.
Ahogyan a hagyományos kínai orvoslás a szervi meridiánok normál, túl-, illetve alulműködéséhez pszichés tüneteket kapcsol, ez is megfeleltethető a szattva, radzsasz és tamasz állapotának. Kulcsszavakkal jellemezhetően a normál állapothoz tartozik a harmonikus életvitel, egyensúly, bizalom, kreativitás. A túlműködéshez a zaklatottság, felindultság, agresszió, feltűnési vágy kötődik. Végül az alulműködéshez a kimerültség, aggódás, búskomorság, félelem, szorongás tartozik.
A megoldás a szattvikus átélés
A külvilágban jelenleg a radzsasztikus és tamasztikus minőségű energiák és jelenségek jelennek meg túlnyomórészt. Ezért az egyéneknek ma a szattvikus átélések megtapasztalásához mindenképpen a belső világukba kell fordulniuk. Ezzel fejleszthetik ezt az energiaminőséget, kiterjeszthetik, mintegy kisugározzák azt magukból a külvilágba is, és idővel a külső jelenségek világában is ez válhat uralkodóvá. Amikor a belső világából az egyén tiszta képeket merít fel, az is energetizálja a szervezetét, biztosítja a megfelelő aktivációs szintjét. Pl. a buddhaformák, megvalósított szentek, isteni inkarnációk fény- és energiaformáinak vizualizációja alkalmas a harmónia növelésére, mert ők tudatunk tiszta részével azonosak, segítik a tudat fátylainak feloldását. Ezzel szemben a bár kellemes érzetet adó „tudati videózás”, szép, nyugtató képek elképzelése, csak az elme háborgásainak lenyugtatására alkalmasak, de nem tisztítják ki a betegségeket, akadályokat okozó negatív érzelmeket, pl. a haragot.
Egy szattva gúna által áthatott személy jobban szereti a szattvikus tulajdonságokat az ételben, a többi lényben és a környezetben. A személyiség vezető vonásai jól láthatók az általa elfogyasztott ételből, kiejtett szavaiból és a kisugárzott gondolatai minőségéből. Minél szattvikusabbá válik valaki, annál hatékonyabban képes megtartani a szattvikus tiszta energiát. Ebben a finom, elvont állapotban a gyakorló feladja az érzékei izgatását, a földi látványokat, hangokat. Levetkőzi hamis identitását (azonosságtudatát, egóját), kötődéseit, és visszavonul a szívcentrumába, ahol megtalálja a mindent átható világszellem csodálatos szimfóniáját a földi léhaságoktól mentesen. Amikor valaki ráhangolódik erre a szeretet- és örömforrásra, önműködően minden tettét, szavát és gondolatát szertartásként a legmagasabb célnak szenteli, ezáltal az alacsony rendű erők elvesztik felette a hatásukat.
forrás: Majoros János Károly
Majoros János Károly - A természeti törvény betartása az igazi harmónia és jólét forrása - videó
Ezek a minőségek, energiaformák valójában mindig együtt léteznek, önmagukban se nem jók, se nem rosszak, együttesen teremtik a jelenségeket. Arányuktól válnak a jelenségek kellemessé vagy kellemetlenné. Azokat az információkat – személyeket, tárgyakat, helyzeteket – kedveli valaki, melyekben hasonlóan vannak a gúnák arányai, mint benne. Elkerüli azt, aki felfelé vagy lefelé eltér tőle. Az érzékelés folyamatát is vizsgálhatjuk a gúnák szerint. A beérkező jelet érzelmileg is minősítjük, kiértékeljük a megelőző tapasztalataink szerint. A szattvikus lények vagy dolgok tiszták, tele vannak fénnyel, mely örömet, harmóniát és tiszta tudatosságot, tudást sugároznak. Ha szattvikusak az érzékszervek, akkor az alacsonyabb rezgésekkel nem rezonálnak össze, a diszharmóniát könnyen harmóniává alakítják. A kellemetlen információk már hullámszinten sem harmonikusak, és már a finomérzékelés szintjén is az információ „kisimítására” késztetik a jelet fogadó személyt.
A radzsasztikus lények és dolgok aktívak, erőszakosak, kaotikusak és forróak. Például a túlfűszerezett étel radzsasztikus választ vált ki. Önfegyelmezéssel célszerű elkerülni a radzsasztikus behatásokat, melyek a lelket szenvedélyekhez (harag), érzékiséghez (ragaszkodás) kötik.
Tamasztikus a jellege a fénnyel ellentétben a sötétségnek, a romlásnak, a betegségnek és a halálnak. A tamasz tudatlanságot, kételkedést, zavart, negatív gondolatokat és lustaságot okoz. Az előző napról megmaradt, állott vagy tartósítószerek révén az életerejét (pránát, csit) vesztett étel is tamasztikus. Az ilyen ételtől nem lehet elvárni, hogy szattvikus vitalitást és harmonikus elmeállapotokat hozzon létre. Továbbá az állati tetemek fogyasztása, legyen az hal, szárnyas, emlős, tojás, a szattvikus rezgéseket akadályozza. A halál tamasztikus. Az ölés cselekedetében rejlő karma – akár személyesen, akár más által, közvetve vesz részt benne valaki – akadályt szab a fejlődésnek. Egy tamasztikus személy esetleg nem érzékeli a külvilág zavaró jeleit, mert már önnön magában is olyan nagy diszharmónia. Azért látszólag nyugodt, mert annyira tompák az érzékszervei, alacsony az ingerérzékelési küszöbe, hogy nem érzékeli, mi történik a környezetében.
Amennyiben a tamaszt a testi mozdulatlanság, lustaság és a lelki tunyaság, tompaság jellemzi, a radzsaszt már a mozgás és a túlzott felesleges aktivitás, mely az ego játékával szembemegy az isteni folyamatnak. Ezzel szemben a szattva az, mely tudásával felismeri a helyes ritmust, az isteni folyamattal való együtt haladás végső értelmét és fontosságát. A radzsasztikus és tamasztikus emberek érzékelését eltompítja a kívülről jövő élményekbe való belemerülés. Az ingermegvonás csökkenti az aktivációs szintet. Ezért van szüksége az egyénnek a külvilágból szerzett ingerekre, mindig új élményeket keres, utazás, új tárgyak, személyek, ezáltal tartja fenn az aktivációs szintjét. A tamasz túlsúlya alacsony aurosalszintet jelent, akkor nem elég aktív a személy, ez a lustaság, tehetetlenség, motiválatlanság állapota. A radzsasz túlsúlya magas aurosalszintet mutat, akkor nem elég koordinált a viselkedés, rendezetlen a mozgás és a gondolkodás.
Egy radzsasztikus vagy tamasztikus személy nem képes felismerni a spirituális törekvés jótéteményét. Abban a finom dimenzióban az érzékszerveik nem működnek. A szattvikus elemet nagyon erősen kell képviselni az ilyen személyek társaságában, mert mindent megtesznek azért, hogy másoktól „lerabolják”, mintegy felemésszék a szattvikus elemet. Amikor az, akitől a finomenergiákat „leszippantják”, tamasztikussá vagy radzsasztikussá vált az energiavesztés következtében, győztesnek érzik magukat.
Ahogyan a hagyományos kínai orvoslás a szervi meridiánok normál, túl-, illetve alulműködéséhez pszichés tüneteket kapcsol, ez is megfeleltethető a szattva, radzsasz és tamasz állapotának. Kulcsszavakkal jellemezhetően a normál állapothoz tartozik a harmonikus életvitel, egyensúly, bizalom, kreativitás. A túlműködéshez a zaklatottság, felindultság, agresszió, feltűnési vágy kötődik. Végül az alulműködéshez a kimerültség, aggódás, búskomorság, félelem, szorongás tartozik.
A megoldás a szattvikus átélés
A külvilágban jelenleg a radzsasztikus és tamasztikus minőségű energiák és jelenségek jelennek meg túlnyomórészt. Ezért az egyéneknek ma a szattvikus átélések megtapasztalásához mindenképpen a belső világukba kell fordulniuk. Ezzel fejleszthetik ezt az energiaminőséget, kiterjeszthetik, mintegy kisugározzák azt magukból a külvilágba is, és idővel a külső jelenségek világában is ez válhat uralkodóvá. Amikor a belső világából az egyén tiszta képeket merít fel, az is energetizálja a szervezetét, biztosítja a megfelelő aktivációs szintjét. Pl. a buddhaformák, megvalósított szentek, isteni inkarnációk fény- és energiaformáinak vizualizációja alkalmas a harmónia növelésére, mert ők tudatunk tiszta részével azonosak, segítik a tudat fátylainak feloldását. Ezzel szemben a bár kellemes érzetet adó „tudati videózás”, szép, nyugtató képek elképzelése, csak az elme háborgásainak lenyugtatására alkalmasak, de nem tisztítják ki a betegségeket, akadályokat okozó negatív érzelmeket, pl. a haragot.
Egy szattva gúna által áthatott személy jobban szereti a szattvikus tulajdonságokat az ételben, a többi lényben és a környezetben. A személyiség vezető vonásai jól láthatók az általa elfogyasztott ételből, kiejtett szavaiból és a kisugárzott gondolatai minőségéből. Minél szattvikusabbá válik valaki, annál hatékonyabban képes megtartani a szattvikus tiszta energiát. Ebben a finom, elvont állapotban a gyakorló feladja az érzékei izgatását, a földi látványokat, hangokat. Levetkőzi hamis identitását (azonosságtudatát, egóját), kötődéseit, és visszavonul a szívcentrumába, ahol megtalálja a mindent átható világszellem csodálatos szimfóniáját a földi léhaságoktól mentesen. Amikor valaki ráhangolódik erre a szeretet- és örömforrásra, önműködően minden tettét, szavát és gondolatát szertartásként a legmagasabb célnak szenteli, ezáltal az alacsony rendű erők elvesztik felette a hatásukat.
forrás: Majoros János Károly
Majoros János Károly - A természeti törvény betartása az igazi harmónia és jólét forrása - videó
