Egy kedves hozzászóló írását szeretném most megosztani veletek, illetve alább a rá adott válaszomat. Azért szeretném most így külön is kiemelni, mert úgy vélem, ez másokat is érdekelhet.
"21 évesen lettem édesanya, azóta mindig azt neveltem a gyerekeimbe, hogy nincsenek véletlenek, minden okkal történik és lehet hogy épp nem értik az okot, de majd visszatekintve helyre kerül a miért. Most itt vagyok egy hónappal a legfőbb erősségem, a 20 éves kislányom nélkül, aki előrement és nehéz hinni a saját tanításomban. Sokat olvasgatom az egymásnak írt üzeneteinket és azt vettem észre, hogy már ő mondogatta, hogy minden okkal történik. Hiszem hogy így van, de ez most nagyon nehéz."
Nagyon sajnálom, hogy ilyen veszteséget kellett megélj. Tény, hogy a testi élet legnagyobb fájdalma, ha egy olyan szerettünket veszítjük el, akinek a távozását - érthetően - még korainak érezzük. Nehéz is ilyenkor szavakat találni... Teljesen megértem az érzéseidet, ugyanakkor mégis arra biztatnálak, hogy próbálj továbbra is ugyanolyan erős hittel élni. Ugyanazzal a hittel, mellyel (nagyon helyesen) eddig is éltél.
Valóban rettenetes nehéz megértenünk egy ilyen tragédiánál, hogy mindez nem véletlenül és nem váratlanul történt. Azért ilyen nehéz, mert jelenleg csak a mostani testi életünknek vagyunk tudatában, s a jelen személyiségünkkel azonosítjuk magunkat. Mindez azonban a teljes létezésünknek csupán egy nagyon pici darabja, így nem láthatjuk át az összefüggéseket sem, valamint azt sem, hogy az elválásunk minden esetben csak átmeneti. Most bár olcsó vigasznak tűnhet, hogy odaát (újra) mindent érteni fogunk, mégis muszáj elfogadnunk, hisz valamennyi odaátról érkező tanítás ezt erősítheti meg bennünk. (Itt azért nem lehetünk tudatában a létezésünk ezen életünkön kívüli részreire, mert jelentősen akadályozna bennünket a jelen sorsutunk kellő megélésében.)
Tudom, szinte lehetetlennek tűnik, de továbbra is fontos tudnod, hogy neked is, a lányodnak is igaza volt. Az elválásunk egy távozó szerettünktől sosem váratlan vagy véletlen, illetve sosem végleges. S bár odaátról megértik a szeretteink a fájdalmunkat, mégis minél inkább azt szeretnék, hogy e hitünkben mindig is erősek maradjunk, s ezáltal ők is minél nyugodtabb lelki állapotban érzékelhessenek bennünket.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
