Egy kedves hozzám forduló történetét szeretném most megosztani veletek, hisz úgy vélem, ez másokat is érdekelhet, s jelenthet számukra megerősítést.
"Férjem és én is, ateisták voltunk, tehát alapvetően nem hittünk a túlvilág létezésében. Az ebbéli hitünkben a szóban forgó spirituális élményünk persze sokat változtatott.
Édesapám kórházban feküdt, de alapvetően jól volt, éppen aznap készültünk őt meglátogatni. Férjemmel otthon voltunk és kávéztunk, beszélgettünk. Ekkor egyszer csak hirtelen kinyílódott magától a bejárati ajtónk, ami önmagában is furcsa volt, hisz egyrészről még sosem történt hasonló, másrészről pedig eleve szorult, tehát nem is könnyen lehetett kinyitni. Ránéztem az órára: háromnegyed hetet mutatott.
Rossz érzésem is támadt. Sőt, kifejezetten azt éreztem, már-már tudtam, hogy édesapán meghalt. Férjem persze nem hitte mindezt el.
Aznap elindultunk tehát a kórházba, ahogy terveztük is, hogy meglátogassuk édesapámat. Az úton végig biztos voltam benne, hogy már későn érkezünk, de a férjem még mindig nem tulajdonított nagy jelentőséget a reggeli élményünknek és a megérzésemnek sem. Amikor megérkeztünk a kórházba, azonban nyomban közölték a férjemmel a hírt: az apósa eltávozott, pontosan háromnegyed hétkor..."
Ezúton is köszönöm, hogy hozzájárultál az élményed, az élményetek közzétételéhez. Azok alapján, amit leírtál, egyértelmű, hogy édesapád látogatott ott és akkor meg benneteket. Egyfajta (átmeneti) búcsúként, másrészt pedig hogy bizonyítékát adja számotokra annak, hogy ő ugyanúgy él tovább, illetve hogy a túlvilági létezés, melyben addig nem hittetek, valóság.
Amiért ilyen biztos voltál a távozását illetően, úgy gondolom azért lehetett, mert ő maga, azontúl hogy ott volt nálatok és az ajtó kinyitásával jelét is adta a jelenlétének, telepatikusan üzenetet is átadott számodra. Mégpedig a távozása hírét. S bár ez így konkrétan nem tudatosult benned, de mégis fogadtad a gondolatát, és onnantól már ennek tudatában lehettél.
Az eltávozott szeretteink sok esetben képesek arra, hogy valamiféle jelet adjanak magukról, vagy üzenjenek valami illetve valaki által, s ezen módok közül az egyik, amikor a testi távozásuk pontos idejében küldenek magukról valamiféle életjelet (mint ahogy az az esetedben is történt). Egy olyan életjelet, melyben felismerjük őt.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
