Találkozás a szellemi lényekkel

 

Horváth Zoltánnal történő megismerkedésem után nem kellett sokat várnom arra, hogy
mindaz, amit addig pusztán az ezoterikus és spirituális jellegű könyvek hasábjairól
ismertem, élő valóságként megelevenedjenek számomra. A valóvilág megannyi
entitásával (lényével) sikerült megismerkednem a látó mellett töltött éveim alatt. Ezen
szellemi megtapasztalásokból ragadok ki néhányat ezúttal.

 

Amíg átlagos, hétköznapinak mondott életet éltem, addig nem vettem tudomást a szellemi
valóságról és létszintekről. Volt egy küszöb, amit én sosem léptem át. Azt gondolom, minden
ember rendelkezik határokkal, ameddig hajlandó gondolkodni, amíg úgymond belefér neki
minden, amit másoktól hall, s amint átlépi az információ a szellemi horizontját, onnantól
hitetlenné válik. Így volt ez az én személyes esetemben is 1999-ig, mígnem a Sors betekintést
nem engedett a szellemi világok jelenségeibe.

Hideg tél volt, amikor egyik hölgyismerősünk hétégi házához megérkeztünk. Ottlétünk oka
röviden annyi volt, hogy furcsa fényeket látott és a hideg futkosott a hátán valahányszor a kis
weekend telkére kiment pihenni. Az asszony azzal keresett fel minket, hogy segítsünk már
neki, mert nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de már egy jó ideje nagyon rosszul érzi
magát a telkén, mert bizonyos tárgyak időnként elmozdulnak, vagy eltűnnek és olykor
különös hangokat hall, melyek forrását nem tudja meghatározni. Egyre jobban fél ott kint.
Egyedül élt és nem volt szenilis típus, aki rémeket lát mindenhol, ezért is vert lassacskán
sátrat az ijedtség az elméjében.

Hátborzongató volt a Duna parti üdülősor háromszintes nyaralója, mintha egy Hitchcock-film
egyik helyszíne lett volna. A tél dermesztő hidege csak fokozta, a vágható csend és
elhagyatottság teljesen rémisztővé tette a helyet. Mindez éjszaka, ami amúgy is a szellemek és
a szellemjárások ideje.

Telihold volt. Ez az egyik legerősebb hatás, amit a Hold az emberi pszichére, de emellett az
állatok és a növények életfolyamataira is gyakorol. A Földön ilyenkor minden megváltozik,
érezhetővé válik a különböző speciális, csak ilyenkor megnyíló erőterek hatása. A
Holdimpulzusok irányváltása a növekvőből a fogyóba csapnak át, ami intenzívebben
érzékelhető, mint az Újhold idején bekövetkező erőváltás. Ez eredményezi egyébként, hogy
bizonyos szellemi átjárok megnyílnak ilyenkor. Ezek a szellemvilágbéli kapuk idézik elő a
szellemjárásokat, de nem csak azokat. A holdkóros emberek ekkortájt alva járnak. A sebek
vérzékenyebbek, nehezebben gyógyulnak, mint máskor. A telihold idején gyűjtött
gyógynövények nagyobb erőt fejtenek ki, viszont az ilyenkor metszett fák elpusztulnak.
Sajnálatos megfigyelés, de tény, hogy ilyenkor nő az erőszakos cselekedetek és a balesetek
száma. Mindebből kitűnik, hogy mennyire kimagasló fontossága van mind mágikus, mind
pszichés szempontból a teliholdnak.

Egy ilyen alkalommal látogattunk el az ismerősünkhöz. Először a szellemi átjárókat
igyekeztünk feltérképezni. Ezt inga segítségével és egyéb energiaérzékelő módszerekkel
tettük. Az ilyen anomáliák körül a tér szerkezete megváltozik és ennek megfelelően az
energiák is egészen markánsan érzékelhető módon átalakulnak. Lehetnek pozitív és negatív
érzetek.Egyfajta lökő és taszító hatásként írható le a legszabatosabban ez a jelenség. A
negatív energiák szúró, bizsergető érzése egyértelmű jele annak, hogy az átjáró aktív, tehát nyitott állapotban van. Ez a szellemi átjáró esetében azt vonja maga után, hogy alkalmasint
bármikor közlekedhetnek rajta keresztül szellemek. 

A telihold speciális alkalom a szellemvilágban, amikor olyan átjárók is megnyílnak, amelyek máskor nem. Ilyenekből találtunk jó néhányat a szóban forgó házban, annak minden szintjén, csaknem valamennyi helyiségében. Ezután leszűrtük a konzekvenciát: a ház leginkább egy nagy sajthoz hasonlít
szellemi szempontból, amelyben a „lyukak”, azok az alagutak, illetve átjárók, amelyek ezúttal
nagyon is komoly és érzékelhető aktivitást mutatnak.

Emlékszem, az alagsorban ültünk, várva, hogy bizonyos energiák hatása beinduljon. E szusszanásnyi időt kihasználandó úgy döntöttem, hogy meglátogatom az egy szinttel felettünk lévő mosdót. Máig magam sem értem miért, de valamilyen oknál fogva letettem a szemüvegemet, s úgy próbáltam a ház külső részén elhelyezett lépcsőn keresztül megközelíteni az utcafronton található bejárati ajtót. Miközben felfelé haladtam a lépcsősor fokain, egyszer csak felpillantottam a fejem fölé. Megfejthetetlen érzés kerített hatalmába, mert ahelyett, hogy a lépcsőt figyeltem volna, én felfelé pislogtam. Ekkor lettem figyelmes egy különös fényjelenségre. Fehér fény villant fel több alkalommal nagyjából három másodpercig, azután eltűnt. Ezután a fehér fény vörösre váltott, s egy furcsa formává
rajzolódott ki. Először alig kivehető, de később egyértelműen látható volt az alakzat, ami nem
volt más, mint egy koponya.

Bevallom, inamba szállt a bátorságom, és azon nyomban visszafordultam. Berohantam a
többiekhez és közöltem velük, hogy azonnal jöjjenek, mert ilyet még nem láttak. Zoltánnal az
élen a lépcsőfeljáróhoz mentünk és a sötétben, holdvilág fényénél figyelni kezdtük az oda
nem illő jelenségeket. Nevezhetném ezeket paranormális vagy természetfeletti jelenségeknek
is, de igazából ma már nem tartom annyira szokatlannak és egyedinek az efféle tüneményeket.
 

Ezek Zoli mellett mindennapossá váltak, főképpen az után, hogy majd másfél éven keresztül
rendszeresen ellátogattunk szellemjárta helyekre szerte az országban. Azt kell mondjam,
magam is meglepődtem azon, hogy hány megkeresés érkezett ez idő alatt furcsa és nem
kevésbé látványos jelenségekről, fénylényekről, kopogó szellemekről, semmiből előtörő
hangokról, félelmetes fuvallatokról, elmozduló, avagy épp levitáló (levegőben lebegő) tárgyakról.

Visszatérve a mi kis szellemünkre, nem kellett sokat várnunk arra, hogy megmutassa magát.
Pár perc elteltével feltűnt a szellem, de már nem csupán a jellegzetes koponyaformája
rajzolódott ki, hanem a füstszerű ködbe burkolózó „teste” is. Ettől az épülettől lebegett a
szomszéd ház felé. De nem kért bebocsátást, hanem nemes egyszerűséggel átment a falon. Pár
másodperc múlva újra előjött, szó szerint kivált a falból, majd újra be és megint ki, mintha a
fizikai anyag egyáltalán nem korlátozná őt a haladásban. A legmegdöbbentőbb megfigyelést
akkor tettük, amikor az ablaküvegen kelt át. Szellemteste akadálytalanul, játszi könnyedséggel
libbent ki-be a szomszéd ház csukott ablakán. Roppant félelmetes, de egyszersmind
megragadó látványt nyújtott ez a szellem. Akkor kezdtem átértékelni magamban a valóság és
az illúzió szubjektív feltételrendszerét, a tudományos szkepticizmusom és a vallásos
neveltetésem ötvözetéből álló akkori világképemet.

Többször visszatértünk erre a helyszínre, melyet méltán hívhatnék kísértettanyának, mivel itt
nem csak szellemekkel, hanem különféle szellemi lényekkel – többek között elementálokkal,
rémekkel, morgoncokkal, kísértetekkel, vudu szellemekkel, növényi szellemekkel – volt alkalmam megismerkedni. Ezek mind másféle lények, akiket a modern ember legfeljebb csak sci-fi filmekben lát, vagy csak paranormális jellegű könyvekben olvas. 

 

Ha mindent el szeretnék mesélni azon élményeimből, amelyek az ilyen spirituális megtapasztalásaim alkalmával megestek velem, azt hiszem, egy könyvet is simán megtölthetnék velük, de ami még ennél is lényegesebb, egészen félelmetes és hihetetlen történetek lennének. Így ezúttal egyelőre csak ezeket a szerényebb tapasztalataimat osztom meg az érdeklődőkkel, s majdan idővel a többit.

Ami számomra a legtöbbet adta lelkileg a szellemi megtapasztalásaim gyűjtése közepette, az Zoltánnak a segítsége és a támogatása. Mivel ő már évekkel korábban szert tett harmadik szemes látására, neki egyáltalán nem volt idegen ez a világ. Mellette megvolt az a fajta biztonság és védettség, amely a felkészületlen, kíváncsi személyeknél sokszor bizony hiányzik. A szellemi világokban ugyanis mi, öt érzékszervvel rendelkező emberek, meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, hiszen nem látunk, nem hallunk, csak legfeljebb akkor, amikor a jelenségek már a fizikai síkba hatolnak és a bőrünkön érezzük a fuvallatokat, vagy épp a csontig hatoló fájdalmakat. Éppen ezért felbecsülhetetlen egy szellemi vezető jelenléte és tudása, mely megóv az esetleges szellemi támadásoktól és
megnyugtat a számtalan riasztó jelenség közepette. Azt hiszem, akinek az idegrendszere
gyenge, annak nem is valók a spirituális világ efféle benyomásai, mert csak fokozzák a
neurotikus tüneteket és félelemmel töltik meg az ember szívét. Akik már előrébb tartanak a
spirituális ösvényükön, azok előbb vagy utóbb mindenképpen szembetalálkoznak a szellemek
támogató és ártó erejével, akár az emberi szellemekre, akár az egyéb transzcendens
(tapasztalattól függetlenül létező) lényekre gondolunk.

Én azt mondom, hogy nagyon sokat kell még változnunk, illetve érnünk ahhoz, hogy a
megfelelő józansággal és higgadtsággal tudjuk kezelni az ilyen természetfeletti besorolású eseményeket, amelyeket átélve garantáltan elillan a szellemvilág mindennapi tényeivel és
folyamataival szemben érzett valamennyi kételyünk és hitetlenségünk.

Boldog napot!

- Száraz György -

. . . . . .

A kísértetté válás és a szellemek kiűzése - videó

https://www.youtube.com/watch?v=cH4ayTwpKAk&t=4s 

 forrás: Száraz György