A Húsvét misztériuma

Egy mediális közléssel szeretnék kellemes húsvéti ünnepet kívánni mindenkinek!

Nagyon örülök, hogy a nagyon sokan komolyan foglalkoznak a szellemtudományokkal.

Sok közlés néha félelmetes, de ezek a félelmek csak a fizikai testben jelentkeznek, de ott is csak azoknál, akik még alacsony spirituális szinten állnak, mert a lélek soha nem fél, és várja a felemelkedést, a segítséget, amit a szellemi tanítóktól meg is kap. 

 

 
Idézet a Lélekben és igazságban c. könyv a Biblia értelmezése mediális közlésből a Clevelandi Magyar Szellemkutatók Zita médium által.

„Hiszen nemcsak a pogányok, hanem az úgynevezett választott nép is nem egyszer bizonyságot tett arról, hogy mennyire a testi ember elgondolásait, a testi ember kívánságait juttatta érvényre. Hiszen pontosan azért ölték meg és kövezték meg a prófétákat, mert azok nem a testi ember igényei szerint beszéltek, hanem beszédjükkel ostromolták tetteiket, tehát ezzel mintegy kihívták maguk ellen a testi ember haragját.

Mert a testi ember nem akar hallani a megtérésről, hogy a test emberét minden csúnya, bűnös tulajdonságával fel kell áldoznia az áldozati oltáron, hanem azt akarták, hogy Isten emberei megerősítsék, és jóváhagyják azt, ahogyan ők élnek, ahogy ők cselekednek.”

Sajnos a mai fiatalok közül soknak fogalma sincs róla, hogy mi a húsvéti misztérium, milyen csodálatos dolog történt a Megváltással a mi érdekünkben! Jézus fényt hozott a szellemi sötétségbe a fizikai síkra, és utat mutatott mindenkinek, aki tiszta szívvel vissza szeretne térni a csodálatos Mennyei síkokra, ahova teremtve lettünk, ahonnan eljöttünk.

Jézus olyan tanításokat adott nekünk, melyeknek segítségével lehetőségünk van a felemelkedésre, ilyen a "Hegyibeszéd" csodálatos tanítása is, amit nagyon fontos áttenni a gyakorlatba.

Most ezzel a közléssel kívánok mindenkinek újra kellemes ünnepet, és kérek mindenkit, hogy egy kis időre vonuljon el egy csendes helyre, gyújtson egy gyertyát, imádkozzon, meditáljon, és köszönje meg Jézusnak csodálatos tettét!

Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten! 

Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat. 

Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, 

Ahogyan azt Te szeretnéd! Ámen. 

 

 
"KRISZTUS ÁLDOZATA – AZ EMBER ÉLETE ÉS HALÁLA

Az Isteni parancsolat a régieknek így szólt: „a hetedik napot megszenteld..” ez az isteni parancsolat azóta is min­den egyes emberléleknek szól e Földön, kiegészítve azzal, hogy az ünnepnapokat is megtartsák. A régiek más ünnepeket tartottak, de amióta Krisztus eljött, azóta a hetedik nap megszentelése mellett fontos a keresztény világ részére, hogy megtartsa azokat az ünnepeket is, ame­lyek Krisztussal és az Ő munkájával kapcsolatosak.

Ezek az ünnepek két nagy ünnepkörből: a karácsonyi és a húsvéti ünnepkörből állnak. Ez Krisztus születésével, Karácsonnyal kezdődik és Karácsony után következnek azok az ünnepek, amelyek megemlékezések arról, amin Neki keresztül kellett mennie, hogy a megváltás nagy művét elvégezhesse Isten akarata szerint.

Krisztus fiatal korában bölcsességben és kedvességben növekedett, és már ekkor is igen nagy munka hárult Rá: hogy mire a harmincadik életévét eléri, addigra megszabaduljon mindazoknak a bűnöknek és bűnös tendenciáknak a kísértésétől, amelyeket az Isten akaratától eltértek, a bukottak hoztak létre. Krisztus ezen ellentétes erőket fel­tisztította, hogy amikor a világ elé lép, akkor ezek az erők engedelmeskedjenek Neki. És Krisztus vállalta, hogy az emberek lelkéből továbbra is Feléje áramló rossz, ellentétes erőket is feltisztítsa és ezáltal az embereket betegségeiktől, nyavalyáiktól, szellemi haláluktól megszabadítsa.

Tudjátok jól, hogy Krisztus milyen gyanúsításoknak, megaláztatásoknak, majd szenvedéseknek volt kitéve; hogy a virágvasárnapi bevonulástól a nagypénteki gyötredelmes szenvedésén keresztül, a kereszthalál áldozatán keresztül eljusson a feltámadás nagy és dicső pillana­tához. Ez a feltámadás szellemben, lélekben, igazságban és fizikai testben is megtörtént, és nem annyira az Úrért magáért, hanem, hogy az emberek lássanak, hogy az em­berek a meggyőződésen keresztül hithez jussanak és ezál­tal Isten igazságát töltsék be és Isten akaratát szolgálják.

Krisztus a feltámadása után még 40 napig maradt az Írások szerint a földi világban azért, hogy mindazokat az erőket, amelyek az Ő megváltó munkája és feltámadása által tisz­ta, élő, eleven erőkké váltak, itt hagyja és minden helyen pontosan, meghatározott törvény szerint szétossza és oda juttassa, ahol nemcsak abban az időkben, hanem az elkövetkezendő későbbi évszázadokban – helyesebben: az elkövetkezendő kétezer esztendőben is – a megtérésre kí­vánkozó emberek rendelkezésére álljanak; és hogy ezek az erők lélekben és igazságban őket megerősítsék és ezál­tal az emberek a maguk tisztulását, a maguk megtérését elvégezhessék.

Ez alatt a 40 nap alatt az erők osztályozottan, pontosan, abban a mennyiségben és odakerültek és ott meg is tar­tattak – mint mondottam, az elkövetkezendő kétezer esztendőre – és ezek az erők azokról a helyekről el nem fogytak, hanem élő, eleven forrásként újra és újra felbu­zogtak, hogy mindenki, aki ezekre a tiszta erőkre vágyik, meríthessen belőle.

Krisztus a földi életével, minden munkájával és a feltámadásával óriási rést ütött az ellentét hálóján. És annak ellenére, hogy az ellentét a hitet akarja az emberi lelkekben megölni, a hívő világ részére nagy bizonyságtétel az Úr feltámadása. Sőt, a hitetlen világ is, ha előbb nem, utóbb kénytelen lesz mindazt elismerni, mindazt elhinni, mindazt elfogadni, amit a mi Urunk, a Jézus Krisztus az Ő feltámadásával bizonyított. Nem voltak sokan jelen, akik részesülhettek a mennybemenetel csodálatos látványában, csak a tanítványok.

Az Úr mennybemenetele az utolsó állomás, a nagy feladat utolsó állomása, a befejezés. Egyetlen dolog van csak még hátra: hogy az Ő ígérete a Szentlélek elküldéséről beteljesedjék.

Krisztus azért emelkedhetett fel a mennybe, mert mindazok az erők, amelyeket a Földre jövetelével magára szedett, teljesen megtisztultak, és mivel meg­tisztultak, ezért felemeltettek. Tehát mivel Krisztus a legmagasabb világok tiszta erőivel rendelkezett és eredeti otthona a mi Atyánknak, Istenünknek a közelségében volt, ezért mindezeket a megtisztított erőket az Ő halálával visszaadta a magasságba, az Isten közelségébe. 

 

* * *
Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni azt, hogy min­den halálon keresztülment ember – tehát minden fizikai­lag meghalt ember – annyi erőt, annyi szellemi erőt vihet magával a földi világból a saját otthonába, a saját szférájá­ba, amennyit annyira megtisztított, amennyit az a szféra megkíván, amely szférába a meghalt ember lelke távozik.

Amikor egy földi ember meghal, akkor a halál törvénye először is a legsúlyosabb, a legsűrűbb, a legbűnösebb ten­denciákkal megterhelt erőréteget bontja le róla. Ezek az erőrétegek természetesen a szennyezettségüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy ezeket az ember az ő lelki szfé­rájába, az ő lelki hajlékába magával vigye. Krisztus maga volt képes az erőit, mint illanó olajokat szétszedni, de az embernél a természettörvény bontja le ezt a réteget. Ter­mészetes temetkezés esetén a földbe temetik az embert ­szó szerint is értve – és a földben, a temetéssel együtt in­dul meg a test és a lelki erők bomlása, ahogy ott a minősí­tési törvény szétszedi és különböző – már akkor nem fizi­kai, hanem lelki – erőrétegekbe helyezi el a különböző lelki erőket.

Abban az esetben, ha az embert elhamvasztják, végered­ményben akkor is porrá lesz a test, de ez a folyamat, az erőknek ez a minősítés szerint való szétszedése mestersé­gesen felgyorsul, és ebben a felgyorsult állapotban a lélek az érzékenységénél fogva – mivel ez súlyosan bele van pré­selődve az ő lelkivilágába – a maga tisztaságától vagy szennyezettségétől fogva kisebb vagy nagyobb fájdalmakat okoz neki. Tehát nem is annyira az égés folyamata az, ami ezt a fájdalmat előidézi, hanem amilyen nagy sebesség­gel és gyorsan válnak ki és esnek szét ezek az erők a hő hatására.

Na már most, amikor a minősítési törvény az erőkből valamennyit feljebb enged – ez is megint különböző egyénenként – tehát azokat viheti át a túlsó partra a lélek vilá­gában a lélek magával, hogy ezekből rendezze az ő lelki hajlékát, amely már ott bizonyos erőkből felépült, vagy legalább is mint építőanyag az ő otthonában, az ő szférájában várják őt. Mert azok az erők, amelyek várják őt, azok szintén az ő előző testetöltései révén kerültek oda, amikor a halál, illetve a minősítési törvény ezeket átengedte. 

 

 
Tehát fontos, hogy egy ember az életéből, és minden leélt földi életéből mennyi erőt képes a minősítési törvényen keresztül az ő lelki otthonába eljuttatni, mert ez az építőanyaga – és azok milyen minőségűek. Tehát először is a mennyiség és azután a minőség határozza meg, hogy a lélek milyen nagy hajlékot építhet és hogy azt milyenné építheti, úgy mint ahogy a Földön is többféle anyagból lehet építkezni. De ami a lényegesebb, hogy mi­lyen anyagokat képes felhasználni arra, hogy otthona ké­nyelmes, békességes, megnyugtató, szép, tehát az ő célja­inak megfelelő legyen.

Tehát testvéreim, minden halál alkalmával az ember is – hát így mondom: hogy az ég felhőibe, vagyis a szférákba visz magával bizonyos anyagokat, de természetesen a sűrű anyagi teste, amely meghalt, nem támadt fel, mint Krisz­tusnál, hanem a földben szétbomlik. A test bomlásához is bizonyos feltételek szükségesek: amikor a test nincs elte­metve – mondjuk: erős hőség éri, vagy az állatvilág mar­cangolásának van kitéve – ez nehezíti a lélek elszakadását a testtől, még akkor is, ha a test gyorsan bomlik. Mert nem az a lényeg, hogy végeredményben a bomlás folyamata milyen módon történik, hanem az, hogy minél több értékes elem választódhassék ki, mert ezek az erők, az értékes elemek veszik körül a lélek érzékeny felületét és megóvják a lélek érzékenységét a különböző fájdalmaktól vagy különböző szenvedésektől.

Akiken viszont a minősítési törvény nem képes egy halál alatt – tehát amikor a fizikai halál bekövetkezik – lebontani azokat az erőket, amiknek a lebontása feltétlenül szükséges lenne a megkönnyebbüléshez, akkor azok addig képtelenek megkönnyebbülni, magukat jobban érezni, légiesebbnek érezni, nem annyira embernek érezni, emberies érzékenységgel és olyan vágyakkal, amiket csak az ember érezhet: hideget, meleget, éhséget, szenvedélyek kielégülése utáni vágyat stb. Hanem mindaddig ebben a szenvedésteljes állapotban időznek, amíg egy újabb halál be nem következik náluk. Rendszerint az újabb halál bekövetkezéséhez némi világossághoz kell jutniuk, vagy nagy-nagy szenvedések préselik ki belőlük azt, hogy azoktól a szenvedtető erőrétegektől szabadulni akarjanak. Az ilyen lelkek úgy mondják, hogy le akarnak vetkőzni, vagy úgy mondják, hogy kemény dolgokat éreznek magukon, vagy a megkötöttség állapotaiban érzik magukat.

Tehát a halál lefolyása, a test felbomlása, a lélek állapota pontos törvény szerint alakul és nem is olyan fontos nektek ezeket a törvényeket ismerni.

Én most ezeket csak azért mondottam el, és ezért is mondjuk néktek gyakran, hogy tudjátok, hogy nektek már itt, a fizikai testben szellemi emberré kell válnotok! Azaz a ti jóakaratú próbálkozásotokkal, a bűntől való szabadulási vágyatokkal, erőfeszítésetekkel a bűn páncélját mindegy megrepeszthetitek és ezáltal ezek a rétegek gyorsabban, könnyebben és kevesebb fájdalom árán esnek le rólatok, és a fizikai halál bekövetkezése után teljesen le is válhatnak rólatok, tehát nem szükséges egy esetleges második, vagy harmadik halálon keresztül mennetek.

A mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak a feltámadása és mennybemenetele nem valami csoda volt, hanem egy magasabbrendű törvény szerint történt. Hiszen Krisztus, amíg ember volt, akkor is egy magasabbrendű törvénykörben élt, egy magasabbrendű törvény ismeretével tette és cselekedte azokat, amik itt, a Földön az embereknek csodáknak tűntek. Ezek mind pontos törvény szerint történtek és ezek az erők, amiket magával emelt – tehát nem hagyott itt – ezek az erők elraktározva az Ő saját otthoná­ban, éppen úgy, mint az embernél elmondtam az előbb, a rendelkezésére állnak. És majd annak idején, amikor Krisztus második eljövetele bekövetkezik, akkor is a ren­delkezésére állnak ezek az erők, amelyek – hát így mon­dom: a földből vétettek, mert Ő földi anyától született, és még ha más és magasabb törvény szerint történt is az Ő születése – mivel a születéséhez szükséges erők innen vé­tettek, tehát Ő ezekben az erőkben fog eljönni.

De ezeken az erőkön át fog törni az Ő nagy hatalma és dicsősége. Tehát Ő a saját természete szerint nyilvánul meg majd ezekben az erőkben, amelyek csodálatos pom­pával, csodálatos fénnyel fognak sugározni. Ezt az erő ki­sugárzást láthatják és észlelhetik majd azok, akik ezt a cso­dálatos jelenséget megérik, de még azok is, akik a szférák világában időznek.

És az Úr dicsőséges megjelenésében láthatja meg majd a hitetlen világ is – hiszen kétharmad rész ezért dobatik ki, mert az emberek nem tudtak igaz hitre szert tenni, és megmaradtak bűneikben – tehát a hitetlen világ előtt is nyilvánvalóvá válik mindannak a meglátása és megértése, ami valóság; és nyilvánvalóvá válik Krisztus nagysága, ere­je, hatalma, az Ő dicsősége és az Ő „minden hatalma égen és földön.”

* * *
És azután még röviden arról is szólni kívánok, hogy mennyire fontos volt az Úr ígéretének a beteljesedése. Az Úr a mennybemenetele előtt mondta a tanítványainak, hogy menjenek vissza a városba és várják ki a városban az Ő ígéretének beteljesedését, vagyis a Szentlélek kitölte­tését.

Olvastátok is és hallottátok is, hogy milyen nagy szüksége van az embernek a megtérésre, az átalakulásra, a hitben való megerősödésre, az igazság megismerésére, az igazság megértésére, az igazság élésére, de főképpen arra, hogy Szentlelket vegyen! 

 

 
Mert a Szentlélek bátorrá teszi az embert, mert a Szentlelket vett embernek még félelmetes időszakokban is, tehát amikor a bíróságok elé cipelik, akkor sem kell félnie, mert a Lélek megmondja, hogy mit szóljon és hogyan viselkedjék és a hajszála sem görbülhet meg, ha azt Isten úgy akarja. Ha pedig nincs benne Isten akaratában, akkor mindenképpen megerősíti Isten kegyelme az ilyen embert a Szentlélek erején keresztül arra, hogy a fájdalmakat, a nehézségeket, a gyötrelmeket, vagy akár a mártírhalált is elviselje. Mert bár az ilyen emberben előzőleg már a Szentlélek lakozást vett, és meg is tudta világítani és erősíteni, de még akkor is van esetleg bizonytalanság, kétely vagy félelem benne. De a Szentlélek által a halál pillanatában megvilágosodik előtte az a másik világ és az a szellemi ott­hon, amely őt várja és előtte teljes bizonyosság és valóság képeként áll az – mert hát az valóság is – ami vár rá a jövőben. Tehát nem érzékeli annyira, nem fél annyira attól, ami előtt pillanatnyilag áll – már mint amit a gonosz embe­rek ellene elkövetni igyekeznek – hanem azt, ami ennek kapcsán az ő számára, mint csodálatos lehetőség a szel­lemvilágban fent áll.

Szükséges – ti tudjátok, hogy szükséges –, hogy az embe­r víz- és tűzkeresztségben részesüljön! Ti tudjátok, hogy a Szentlélek vétele az igazi tűzkeresztség és szükséges, hogy ez a tűzkeresztség átjárja valóban keresztény szellemmel az embert. De szükséges az is, hogy Pünkösd­höz közeledvén, vagy Pünkösd vasárnapján – abban az időben látható, de napjaitokban láthatatlan – tüzes nyelvek alakjában az emberben élő pünkösdi tüzet, a benne égő Szentlelket újabb tűzzel táplálja, újabb tűzzel erősítse, hogy ezáltal az élete minden egyes évvel, minden egyes Pünkösddel erősebbé és határozottabbá váljék a jóban, az igazban, Krisztus követésében.

Mert minden, ami Krisztussal történt, minden, amin Krisztus keresztül ment, az az ember és csakis az ember és a bukottak érdekében történt. A tisztán maradtaknak, a tiszta világok lakóinak nem volt szükségük Krisztus mér­hetetlen nagy áldozatára, nincs szükségük a Szentlélek vé­telére sem, mert a Szentlélek közösségében élnek. A bu­kottaknak, így az embereknek van szükségük arra, hogy Pünkösd ünnepén új és új pünkösdi tüzekkel, lángnyel­vekkel megerősítsék magukban a már egyszer vett tűzkeresztséget.

* * *
A vízkeresztségben is tulajdonképpen nem a külső forma ­az, ami lényeges, hanem az, hogy a víz, mint közvetítő – úgy, mint a delejezésnél vagy a vallásoknál a szentelt víz, vagy mint az Úrvacsoránál a kenyér és a bor – hordozója legyen azoknak az erőknek, vagy azoknak a Krisztus pará­nyoknak, amelyek révén kereszténnyé – mármint arra az életre kereszténnyé – tud alakulni. Mert minden szellem, amikor mint csecsemő megszületik, végeredményben mindenét, amit megszerzett szellemileg, ott hagy; életeiről és a szellemvilágbeli életéről is elhomályosul az emlékezése és mint Krisztust nem ismerő valaki – tehát így is mondhatnám, hogy mint pogány – éri el a Földet. De nem pogány ő igazán, csak olyan értelemben, ahogyan az ismeretek hiányával van, amikor e Földre jön. De mégsem okos és mégsem bölcs dolog piciny gyermekeket, csecsemőket keresztelni, mert bizonyos tudat, bizonyos ismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az erőket az ember kívánja és óhajtsa, hogy ezekben az erőkben részesüljön.

Azoknál, akiket fiatal korban keresztelnek meg, a bérmálkozás, a konfirmáció szolgálja azt, hogy a vízkereszt­ségben elnyert erőket maguk előtt tudatosítsák, hogy eze­ket szeretnék megtartani, hogy ezekben megerősítést nyerjenek, és hogy életük további szakaszában ezek hatóerők legyenek.

* * *
Tehát ilyen alapon a vízkeresztség is, a bérmálás vagy konfirmáció is, az Úr Szent vacsorája is, és a pünkösdi tüzek kitöltése is mind-mind új, tiszta erők elnyerését célozza! Erre az embernek vágynia kell, ezt az embernek kérnie kell, ezt az embernek vonzania kell, ennél az embernek a bűneit meg kell bánnia és szent fogadalmat kell tennie arra, hogy ezekkel az erőkkel megerősödve a bűneit, ha nem is tudja elhagyni, de meggyengíti és lassanként leszámol velük évről-évre, testetöltésről-testetöltésre.

Tehát az idők végére el kellett volna jutnia az embereknek arra a szintre, hogy a megtérésük ezek révén –­ amit elmondtam nektek az erőkben való részesülés révén – bekövetkezzék.

Tehát senki sem szólíttatik fel csak úgy hirtelen, és úgy, hogy időt és alkalmat, és a testetöltések sorozatát ne kapta volna meg a megtéréshez. Tehát – ha teszem föl – egy-egy élet csecsemőkorban, vagy fiatalon végződik, ez még nem azt jelenti, amit az ember lát benne, hogy nem adatott meg neki lehetőség arra, hogy megtérjen, hogy átalakul­jon, hogy átváltozzék, hogy Krisztusban feltámadhasson. Mert az előző életei alatt, a hihetetlen mennyiségű idő alatt ezekre minden emberléleknek alkalma és lehetősége volt! Minden emberléleknek alkalma és lehetősége volt!

Tehát újra csak azt mondhatom, hogy „Krisztus az út, Krisztus az Igazság, Krisztus az élet!” Krisztus az Úr a halál felett!.. Krisztusban kell az embernek már itt a földi világban feltámadnia, hogy azután a test levetése után a szellemvilágban is feltámadhasson az örök életre!

Nagy-nagy tanulságok, de főképpen nagy-nagy remény­ségek vannak Krisztus minden cselekedetében, mindazok­ban a lehetőségekben, amelyet születésével, tanításával, az Ige hirdetésével, szenvedésével, kereszthalálával, feltáma­dásával és mennybemenetelével megcselekedett. Mind­ezek az embernek új és új lehetőséget, új és új erőforrást, új és új bátorságra segítő erőt adnak. És ahogyan mondot­tam, végül, mint végakkordot, Krisztus teljesíti az ígéretét, hogy amikor Ő a mennybe ment, amikor Ő visszatért a saját hazájába, akkor a mozgósított, az elküldött, a kitölte­tett és az utolsó időkre megígért szellemi mozgalom az embert új igazsággal, új céllal, új erővel lássa el.

Ez a szellemi mozgalom, az Evangéliumi Spiritizmus Krisztus igazságát, a nagy isteni igazságot közelhozza az emberhez és megtanítja, hogyan kell először is értel­mezni, majd megvilágosodni általa, és végül betölteni azt! Ez az, amiért Krisztus született, amiért Krisztus szenvedett és meghalt: hogy az ember magasabb, szellemi létállapotban folytathassa életét.

Aki pedig ezt az időt, az elmúlt kétezer évet elpazarolta, ezeket az erőket hagyta maga mellett elfolyni, ennek a mu­lasztásnak a súlyos következményét aratja, vagyis „kidobatik a külső sötétségre, ahol lészen fogak csikorgatása.”

Készüljetek nap-mint nap lélekben és igazságban a nagy napra, a Krisztusban való feltámadásra.

Isten legyen mindannyiótokkal! Isten veletek!"

forrás: angyalszarny

(OKTATÁSOK, MEGNYILATKOZÁSOK ÉS LÁTOMÁNYOK ZITA MÉDIUM ÁLTAL (37-48. oldal) KIADJA: Magyar Szellemkutatók Társasága)

- - - - - - -

A hegyi beszéd - videó

forrás:Újszövetségi rövidfilmek