Kevés olyan könyv kerül kiadásra, amely a parapszichológia, a reinkarnáció titkait nem kézikönyvként tárgyalja, hanem bölcsességet kereső, különleges adottságokkal megáldott uralkodók élettörténeteként.
Részlet a könyvből:
A száműzetés
Amikor eljött az ideje, hogy visszatérjek a Földre, a Mindenség Urainak
egyik hírnöke közölte velem, hogy Kam-ban kell újjászületnem. És azok
ketten, akik majd kiformálják új testemet, örömmel fognak fogadni, mert
hiszen már megelőzően is társak voltunk és a szeretet, nem pedig a gyűlölség kötelékei fűznek össze. Ez ugyanis az a két kötelék, ami a legszorosabban kapcsolja egymáshoz az embereket a Földön. Fivérem pedig majd az
lesz, akivel már hosszú utat tettem meg együtt, a Nagy Utazáson.
Amikor ez tudomásomra jutott, kissé megenyhült bennem az a fájdalom,
amelyet mindannyian ismernek azok, akiknek el kell hagyniok igazi otthonukat és újabb vándorútra kell kelniök a ködös helyek felé. Mert így legalább lesznek társaim a számkivetésben.
ANUBIS
Amikor még igen kicsiny voltam és a járás még újszerű kalandszámba ment, Maata elvitt magával engem és Neyah-t a templomba. Neyah fogta a kezemet, mialatt felmentünk a lépcsőkön. Minden roppant nagynak és hidegnek tűnt az udvar forró napsütése után. A termek egyikében egy hatalmas, fából faragott állat állt, amely feketére festett vadászkutyára hasonlított. Hozzá akartam nyúlni, de Neyah azt mondta, hogy nem szabad, mert ez egy istenség szobra és az istenséget Anubisnak hívják. S hirtelen sokkal idősebbnek éreztem magam két évesnél - olyan okosnak, mint maga Maata, a dajkám - s olybá tűnt, hogy mindent tudok Anubisról, csak éppen nem találok szavakat rá, hogy megmagyarázzam azt Neyah-nak.
Anyám elmondta, hogy Anubis az, aki a gyermekek álmát hozza. Néha azt álmodtam, hogy felnőtt vagyok és különböző igen fontos dolgokat művelek. Nem tudtam pontosan visszaemlékezni rájuk, csak reggel aztán nagyon furcsának találtam, hogy mindössze kétéves vagyok.
Egy napon - hároméves koromban - anyámmal fürödtem az úszómedencében. A medence egyik vége egészen sekély volt, úgyhogy ott egyedül is meg tudtam állni. Levettem lapis lazuliból és kagylógyöngyökből fűzött nyakláncomat, meg kis fehér vászonszoknyámat és játszogattam a vízben,
pacskolva a kezeimmel, úgyhogy a vízcseppek felfröcsköltek a levegőbe.
Miután megelégeltem a vizet, meztelenül futkostam a napon. Virágokat szedtem és csokorba raktam, hogy majd odaadjam Neyah-nak, aki kirándulásra ment apámmal.
Ekkor megjelent Maata és kijelentette, hogy itt az ideje lefeküdni mennem. Én azonban nem akartam lefeküdni és meg is mondtam: - Nem, nem akarok! - Ugyanis inkább ott akartam maradni anyámmal a napon. Maata roppant szigorúan nézett és oly magasnak tűnt, mint egy oszlop a nagy csarnokban. Visszaugrottam a medencébe és elkezdtem erősen paskolni a vizet, úgyhogy ha nem akart egész nedves lenni, nem jöhetett a közelembe.
Akkor aztán anyám szólt rám, hogy jöjjek ki, mire ki is jöttem. Maata haragos arcot vágott, mire hanyatt vágtam magam és harsányan kiabálni kezdtem: - Nem megyek aludni! Nem megyek aludni! Nem akarok aludni menni! - És a sarkammal doboltam a földön, hogy láthassa: komolyan gondolom, és ne zavarjon többé. Ez jó ötletnek is bizonyult, mert anyám azt mondta Maata-nak, hogy hagyjon csak ott vele. Így aztán Maatanak el kellett mennie és én pedig kitűnően éreztem magam.
Anyám ekkor megkérdezte, hogy miért nem akarok aludni menni.
-Akkor is remekül szórakozhatsz, ha alszol - mondta anyám.
jelenti azt, hogy unatkoznod kell. Amikor bemégy a vízbe, le szoktad vetni a szoknyádat. Ugye, szeretsz a vízben lenni? Nos, amikor alszol, leteszed a testedet és otthagyod az ágyadban, aztán mégy és kitűnően szórakozol. És egész sereg izgalmas dolgot élhetsz át, amiben nem lehet részed akkor,
amikor a testedben vagy, éppúgy, mint ahogy szoknyástól nem mehetsz be ebbe a medencébe... Szoktál néha álmodni?
- Természetesen - feleltem.
Miután ezt elmondta nekem, rájöttem, milyen csacsi voltam, hogy nem akartam aludni menni. így hát elhalmoztam csókokkal, aztán bementem a szobámba és megmondtam Maata-nak, hogy bocsánatot kérek, amiért ilyen undokul viselkedtem. Maata erre rögtön nem úgy festett, mint egy távoli oszlop, hanem ismét közelivé és barátságossá vált.
