A világot átalakító óriási erők ma már oly szembetűnően mutatkoznak meg, hogy azok is észreveszik, akik eddig még nem érzékelték és nem hitték jelenlétüket. Egyre nyilvánvalóbb, hogy világunk alapvetően megváltozik, s az is, hogy a felszínen megmutatkozó események mögött valami hatalmas átalakulás folyik. Mind több ember kíváncsi arra, hogy milyen folyamat részesei vagyunk, és vajon tudunk-e valamit tenni, hogy az átalakulás pozitív irányba terelődjön?
A könyv éppen e célból mutatja be részletesen a globális spirituális átalakulást több szempontból. Az Olvasó így megtudhatja, mit jelent az, hogy a Föld az ötödik dimenzió felé tart, mi az egyes dimenziók pontos jelentése, milyen szerepet játszik a Kegyelem ebben a felemelkedésben, mit jelent az, hogy megszűnik a karma, konkrétan hogyan zajlik le bennünk a kollektív beavatás és mi a női energiák szerepe ebben a hatalmas spirituális átalakulásban. A könyv végén pedig egy nagyon aktuális témát találunk: a kapuk bezárulását, amely már a folyamat lényegi szakaszának befejeződésére utal.
Sokoldalú megközelítésével a könyv rávilágít jelen helyzetünk spirituális okára és céljára, s utat mutat a belső átalakuláshoz.
Részlet a könyvből:
A teremtési ciklus utolsó szakasza
"Amit a hernyó világvégének tekint, azt a mester pillangónak nevezi."
Richard Bach
Minden, ami az anyagban él, ciklikus teremtési folyamat része. Ezért ennek szabályai érvényesek a kisebb és nagyobb teremtésekre, így a társadalmi formákra ugyanúgy, mint az emberi életre.
Egy teremtési ciklus nagyon leegyszerűsítve a következőképpen néz ki: a folyamat elején valami (egy ember, egy társadalmi folyamat, egy esemény, stb.) nagy erővel megnyilvánul a látható szinten (az anyagban), ami felfelé ívelve kibontakozik, eléri a tetőpontját, majd hanyatlani kezd, és végül megszűnik. A négy évszak váltakozása pontosan leképezi ezt a folyamatot, de az állatöv is ugyanezt hordozza magában.
Természetesen ez a ciklikusság vonatkozik a kultúrákra is. A mi kultúránk jelenleg a teremtési ciklus utolsó szakaszának jellegzetességeit mutatja. Ezek a jelek megnyilvánulnak minden letűnő társadalom életében.
Csak röviden jellemezve a külsődleges megnyilvánulásokat: ilyenkor az erkölcs és a törvényesség nagyon alacsony színvonalra süllyed le, káosz alakul ki, az ezoterikus tanítások széles körben hozzáférhetővé válnak, megnövekszik a homoszexuálisok száma, gazdasági és kulturális hanyatlás következik be. Tömören megfogalmazva azt mondhatjuk, hogy az építő erők helyett a lehúzó, pusztító erők kerülnek túlsúlyba.
Az erők valódi elhelyezkedését tekintve viszont pontosan olyan a helyzet, mint tél végén. Ilyenkor a természet hatalmas, megújító erői a föld mélyén vannak, és készülődnek a tavaszra. Kint még hó fedi a tájat, hideg van, rövidek a nappalok, de a mélyben már mozgolódnak az életerők. A magok élettel kezdenek megtöltődni. Ők tudják, mikor jön a kikelet, és elkezdenek nőni a felszín felé, akkor, amikor odakint még semmi nem mutat az új kezdetre. Vagyis a tavaszi újjászületés előtt az élet hatalmas erői a mélyben, láthatatlanul munkálkodnak, és csak az életképes magokat töltik meg élettel, és indítják meg növekedésüket a látható világ felé.
Pontosan ez történik most a Földdel és a rajta élőkkel, különösen az emberekkel. Az élet elpusztíthatatlan erői most a lélek – anyagi szemmel nem látható mély, belső – világában tartanak nagy átrendezést, szelektálást és tisztítást. Óriási erőkkel folyik ez a láthatatlan előkészület! Ennek következménye, hogy a nagy és tiszta erők most nem az anyagi síkon fejtik ki hatásukat, hanem a lélek szintjén. Mint látjuk, az anyagi sík egyre kevésbé működik, egyre nagyobb erőfeszítés kell a működtetéséhez. Már csak görcsösen, erőlködve mennek ott a dolgok. A nagy élet belül van, az új világ a lélekben készülődik.
Úgy is mondhatjuk mindezt, hogy a Föld – és az emberi lélek – vajúdik. Önmagát szüli újjá egy mélyreható átalakulás útján. A Névtelen Szellem megfogalmazásában: "… a lélek önmagát szüli újjá a szebb, tökéletesebb önmagára ismerő benső világában. Tehát, ez a visszatérés útja már maga a boldogság, mert az isteni Lényeg kibontakozik bennünk: megalkotja a menny világát."
Ezért beszélünk a teremtési folyamat utolsó, feloldó szakaszáról. Itt a régi tudati és cselekvési formák és minták feloldódnak, mert betöltötték feladatukat. Az élet és a fejlődés azonban tovább folytatódik, egy magasabb szinten. A kérdés viszont az, hogy képes-e az adott teremtmény – jelen esetben az ember és a Föld – egy magasabb létállapotba emelkedni, vagy visszazuhan egy korábbi tudatszintre? Mert a felfelé lépés nem automatikus.
A teremtés mostani, utolsó szakaszában (12. ház analógia) jelentős feloldó energiák (Neptunusz) érik a teremtményt. Leoldják róla mindazt, ami halandó és nem örökkévaló. Csak azt hagyják meg, ami halhatatlan.
Ez történik velünk is. A később részletesen bemutatandó kegyelmi energiák töltik be ezt a feloldó szerepet, és szó szerint királyvízként működnek. Elválasztják a salakot az aranytól. Ami arany – azaz halhatatlan szellem – az megmarad, és folytatja útját egy magasabb létszinten. Ami salak, az kihullik, és újrakezdi útját az anyagon keresztül a fénybe. Ez azonban eonokig tarthat.
A mai kor kivételessége abban áll, hogy két teremtési korszak határán állunk. Az átalakító energiák leoldanak rólunk, belőlünk mindent, ami sűrű, földi, azaz salak, és rákényszerítenek arra, hogy kimunkáljuk magunkban az aranyat, azaz a halhatatlan szellemet. Ezt kell felmutatnunk a határon, amikor az egyik létsíkról átlépünk a másikra.
A tét ennek megfelelően óriási: ha elég aranyat sikerül felmutatnunk lelkünk kincsestárában, akkor visszatérhetünk az Ember igazi szellemi otthonába, ahol már nincsen elszakadás, szenvedés és halál. Visszatérhetünk abba a szellemi-lelki állapotba, ahová a Teremtő a teremtés hajnalán elhelyezett bennünket. Keresztény fogalmakkal: az Édenkertbe. Más szavakkal: megszabadulunk az anyagi lét börtönéből, a szamszárából.
Amikor befejeződik ez a teremtési korszak, akkor egy új indul. A lények tudati állapotának megfelelően átrendeződik minden, és mindenki abban a dimenzióban, abban a létformában fogja elkezdeni az új teremtési ciklust, amit szellemi szintjével elért. A mostani helyzetet tekintve két választási lehetőség van: a felemelkedés, ami a létforgatagból való megszabadulásba vezet, és a lecsúszás, ami egy rendkívül bezárt, szenvedéssel teli létállapotba torkollik. Középső út most nincs, mert az már betöltötte hivatását, éppen felbomlóban van.
forrás: spiritualis-tanitasok.hu
