Ne a sírnál térdelj bocsánatot kérve,
s ne a sírnál tekints a magasságos égre,
mert ott már nincs értelme azon szavaknak,
melyek szíved mélyéből előbuggyannak.
Ne a sírnál hullasd a fel-feltörő könnyet,
ami záporként áztatja a homokszínű földet,
hisz ott már senki sem érzi át azon keservet,
melyek lelked mélyében sebként véreznek.
Otthon mondj el mindent, otthon gondold meg,
hogy akit te szeretsz, néked mit is jelenthet,
mert ha egy nap kettészakít titeket az élet,
módod sem lesz arra, hogy bocsánatot kérhess.
Az élet túlságosan rövid, túl hamar elszalad,
ezért kell úgy szeretni, hogy ne bánts másokat,
mert ha nem bántasz senkit, nem kell kérned azt,
hogy sírjuk előtt térdre rogyva megbocsássanak.
- Kun Magdolna -
