Zsigray András: Tudatosság

Isten megteremtette az embert, és gyönyörködött abban, hogy határtalan boldogságban él a paradicsomban. De egy ponton felismerte, hogy ha valami nem változik, akkor az ember sose tud majd olyanná fejlődni, amilyen ő. Mert a teremtés a gondolatok segítségével történik, amihez mesteri szinten kell használni az elmét, gondolatokat. És amíg az ember boldog, addig nincs GONDja, nincs GONDolata. Az ember akkor kezd a gondolataira figyelni, amikor kínozzák őt. Így Isten létrehozta azt a világot, azt a dimenziót, ahol létrejöhet a rossz, a negatív, - ahol létrejöhetnek a rossz gondolatok. Így űzetett ki az ember a paradicsomból.

Képzeld el, hogy van a kezedben egy erős villanylámpa, amelynek van egy köralakú fókuszpontja. Ahova a sötétben világítasz, ott a fókuszkörön belül látod a tárgyakat. Képzeld el, hogy van a tudatosságodnak is egy fókuszpontja. Hasonlóan, mint a villanylámpának, csak a tiéd egy köralakú energiamező. Amelyet mozgatni tudsz. Ez a te tudatosságod.

Helyezd a tudatosságod a szobában lévő ketyegő órára. Világíts oda tudatod villanylámpájának fókuszkörével. Ne nézz oda. Csak koncentrálj, amíg fel nem fogja a tudatod. Most mozdítsd el a fókuszpontot, - koncentrálj egy madár hangjára, mely behallatszik az utcáról. Csak azt figyeld, csak azt tudatosítsd, csak azt fogja fel a tudatod. Láthatod, hogy képes vagy mozgatni a tudatosságod energiáját, ahogy a villanylámpa fókuszpontját.

Ki vagy te? A tested, vagy a tudatosságod fókuszpontja, energiamezője? Hol vagy te? Ahol a tested van, vagy ahol a tudatosságod energiamezője? Mert nem csak az öt érzékszerv által tudod mozgatni a tudatosságod, hanem az elméddel is az időben. Annyira élethű az álmod, és annyira élethű a jövőkép, ha minden tudatosságod felszív az elméd.

A kisgyerek tudatossága sokkal nagyobb. Az ő energiamezője sokkal nagyobb. Egy felnőtt csak azt látja, hogy tologatja a kisautót, de a gyermek akaratlanul felfog mindent a testét körülölelő térből. Felfogja a szülei párbeszédét a szomszéd szobából. Felfogja az ablakon beáramló illatokat. Amikor körülnéz, akkor sokkal több képkockát fog fel abból, amit lát. Ezért tanul gyorsan nyelveket, ezért szed össze minden kavicsot az utcán.

A jógi nem csak azt fogja fel, amit ő gondol, ő lát, ő hal, - hanem azt is, amit te. Ha megnövekedik a tudatosságod, akkor egy ponton akkora energiameződ lesz, hogy képes leszel összekapcsolódni, összeolvadni minden élőlény energiamezőjével, tudatosságával. Ahova elmozdítod a fókuszpontodat, onnan felfogsz. Így történik egy bizonyos lelki fejlődési szinten a gondolatolvasás.

Jóisten maga a tudatosság, az energiamező. A teljes energiamező. Így ő mindenkit felfog, minden pillanatban, akaratlanul. Amikor Te a testedben lévő elmével képes vagy felfogni az energiamezőt, akkor képes vagy megnövelni azt. Képes vagy növelni a tudatosságod. Képes vagy tudatraébredni. Képes vagy összeolvadni Istennel. Képes vagy visszatérni a paradicsomba. Ahogy a gyermek állandóan energikus, és boldog, szeretetteljes, úgy a megvilágosodott ember is. Mert a tudatosság nem csak a felfogás megnövekedésében nyilvánul meg, hanem az energiamező maga az életerő is. Minél több van belőle, annál boldogabb az ember, és annál nagyobb szeretetet érez. Isten maga a szeretet. A tudatosság, az energiamező.

Az ember a helytelen elmehasználat, gondolkodás végett lecsökkenti önmagában a tudatosságot, mely lecsökkenve félelem érzetben van jelen az emberben, megnövekedve szeretet érzelemben. Lecsökkenve negatívak a gondolatok, megnövekedve pozitívok. Sokáig járjuk a sötétséget, de minden egyes nehéz élethelyzet után egy picikét több tudatosságot tudunk irányítani a saját elménkre, egy picikét jobban megtanulunk pozitívan gondolkodni. Egy picikét nagyobb tudatosságunk lesz. Majd sok-sok fejlődés után elérjük azt a tudatosság szinten, ahol képesek vagyunk felismerni a gondolkodásunk és energiamezőnk közötti összefüggéseket, és tudatosan kezdjük növelni a tudatosságunk. Elérjük azt az energiamezőt, ahol tudatosítani kezdjük önmagunkban Istent, visszatérünk a paradicsomba, és képessé válunk a teremtésre, - mert már tudjuk irányítani az elménket, gondolatainkat.

- Zsigray András -

- - - - - 

Szellemi valóság belső utazás - videó

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/szellemi-valosag-belso-utazas-emberek-vlogok-r5QS4gUmizB6a35s

A tűz általi keresztségről

“…az antropozófia világszemlélete szerint a Krisztus-lény a reinkarnáció tanának, az ember lényének és a világegyetem megismerésének együttes középpontjában áll.

Aki helyesen látja az antropozófia világszemléletét, azt mondja: „Szemlélni tudom mindezt, de megérteni csak akkor fogom, ha az egész kép gyújtópontja Krisztus felé mutat számomra.” A reinkarnáció tanát, az emberi fajok, a bolygók fejlődéstanát különböző nézőpontokból írtam le, de Krisztus lényét most egy pontból festettem le és ez vet fényt minden egyébre. Hatalmas kép, amelyen egy főalak látható és minden egyéb rá vonatkozik, a többi alak jelentőségét és kifejezését csak akkor értem meg, ha a főalakot megértettem. Ez a helyzet az antropozófia világszemléletével. Hatalmas képet vázoltunk fel a szellemi világ különböző tényeiről. Majd a főalakra, Krisztusra tekintünk és a képet minden részletében csak ezután értjük meg.

Akik a szellemtudományos fejlődés útját járják, érezni fogják, hogyan lehet ezáltal mindent megérteni. A jövőben a szellemtudomány is tökéletesedni fog és egy sokkal magasabb megértés váltja fel majd Krisztus mai megértését. Ettől egyre erősebb lesz majd az antropozófia ereje, de fejlődik az ember is, ha magába fogadja az antropozófia erejét. Így az anyagiak fölött egyre nagyobb lesz benne a szellemiek hatalma. Mivel az embernek ma csupán öröklött teste van, olyan folyamatok mutatkoznak meg csak benne, mint a szégyenpír, az elsápadás, a nevetés, meg a sírás. A jövőben mindinkább hatalma lesz majd az ilyenfajta jelenségek fölött.

Az ember, lelkéből kiindulva, át fogja majd hatni szellemiséggel testi funkcióit és úgy áll majd a külső világban, mint egy lelki-szellemi uralkodó. Ez lesz majd a Krisztus-erő, az emberiséget átható Krisztus-impulzus. Ha megfelelő módon erősítjük ezt az impulzust, már ma is elvezethet oda, ahová a régi beavatás vezetett el. Krisztus lehozta magával a Földre a beavatáshoz szükséges erőt is. Ma az ember már szellemi látóvá lehet az étertest kiemelése nélkül is. Ha valaki elég érett arra, hogy olyan erős impulzust kapjon Krisztustól, amely, ha rövid időre is, de a vérkeringését úgy befolyásolja, hogy ez a krisztusi hatás különleges vérkeringésben, egészen a fizikaiakig lenyúló hatásban fejeződik ki, képes az illető akkor arra, hogy fizikai testén belül váljék beavatottá.

Képessé teszi erre a Krisztus-impulzus. Aki a palesztinai eseményekbe, a Golgotái Misztérium általi történtekbe olyan erősen bele tud mélyedni, hogy valósággal bennük él és ezeket az eseményeket elevenen maga előtt látja, aki vérkeringésében is észleli a belőlük áradó erőt, ugyanazt éri el ezzel az élménnyel, mint amit régebben az étertest kiemelése eredményezett.

A Krisztus-impulzus által tehát az ember arra tud hatni, ami előidézi a vér lüktetését. Nincs szükség rendkívüli eseményre, arra, hogy víz alá merítsék, itt egyedül Krisztus individualitásának hatalmas befolyása érvényesül. A keresztelés nem földi anyaggal történik, hanem szellemi hatással és anélkül, hogy elváltozást szenvedne a mindennapi tudat. A Krisztus-impulzusként leáramló szellem által a testet olyan hatás éri, mint amilyet egyébként csak a vérkeringésben kifejeződő tűz, belső hevület által lehet előidézni pszichikai-fiziológiai fejlődés útján. János az embereket még a vízbe merítette, ettől kihúzódott az étertest, és bepillanthatott az ember a szellemi világba. A Krisztus-impulzus úgy hat viszont, hogy beáramlanak az étertestbe az asztráltest élményei és így az ember szellemi látóvá lesz. Ez a „vízzel- és tűzzel-keresztelés” magyarázata. Ez a tényeknek megfelelő különbség a János- és a Krisztus-keresztség között.” GA112

- forrás: Balogh Gábor - antropozofus.hu -

Beszélgetés a Világosság és az Anyag között

Világosság: Különböző alakokban fogva tartod a hozzám tartozó embereket.

Anyag: Tévedsz! Nem én tartom őket fogva, hanem ők saját magukat, mert rám vágynak és belém kapaszkodnak. Látod, jobban szeretnek engem, mint téged.

Világosság: Tévedsz, árnyék. A te anyagi formáidban is engem keresnek és kívánnak, és csak azért nem tudják felismerni az igazi lényüket, mert lényed szerint elvakítod és beborítod őket. A valódi lényük világosság, éppen úgy, ahogyan az én lényem is világosság.

Anyag: Ha igaz, amit mondasz, akkor miért vannak nálam és élnek belőlem? Miért teremtettek maguknak egy saját világot? Igen, teremtő lények. Nem ez az, amit mindig is akartál?

Világosság: Azt akartam, hogy világosságommal kiterjesszék a teremtésemet. Azonban árnyékot hoztak létre, egy sötétséget, melyben most tévelyegnek, és aminek már a foglyaivá is váltak. Ez a sötétség pedig te vagy.

Anyag: Mindazt, ami én vagyok, sötétségnek nevezed?

Világosság: Így van. Formáid csak illúziók és te magad tévedés vagy. Nem engeded be a világosságot, nem az igazságban vagy és ezért nem is vagy valós.

Anyag: De én igenis valóságosnak érzem magam. Már csak az is erről tanúskodik, hogy beszélgetünk egymással.

Világosság: A jelenségeid tartják életben a világodat, de ez egy árnyékvilág. Létezésed csak a világosság hiányára vezethető vissza!

Anyag: Akkor add meg végre azt, amire olyannyira vágyom. Engedj világossággá válnom!

Világosság: E gondolat volt az oka, hogy anyaggá lettél, és egyáltalán létrejöttél.

Anyag: Miért zárod el előlem a világosságod? Hiszen ismered legmélyebb kívánságomat.

Világosság: Természetesen.

Anyag: Akkor miért nem teljesíted azt? Olyan világosság akarok lenni, mint te!

Világosság: Szeretnél gyertyafény lenni a napsütésben? Kinek lenne az hasznára? Ismerd fel az elvakultságodat, anyag!

Anyag: Akkor én akarok lenni a Nap!

Világosság: A Nap már létezik. Miért nem fogadod el a lehetőségeket, melyek a te területeden rejlenek? Légy az egész része – akkor összeköttetésbe kerülsz a világossággal és mindennel. Add fel az önfejűségedet!

Anyag: De én vagyok az önfejűség! Ezt már oly gyakran mondtad nekem. Az önfejűség fel tudja adni a saját akaratát?

Világosság: Van erre egy út. Már gyakran beszéltünk róla.

Anyag: Kell lennie egy másik útnak is!

Világosság: Már évmilliók óta ezt keresed.

Anyag: És meg is találom!

Világosság: Nem. Tudod, hogy csak ez az egyetlen út létezik. Add nekem magad, ajándékozd ide magad. Add fel a látszatot és a formákat. Akkor benne leszel a világosságban. De sohasem lehetsz magad a világosság.

Anyag: De hát te is az vagy.

Világosság: Én vagyok minden mindenben, és mégsem vagyok. Ha te „nem” lennél, akkor te is lehetnél minden.

Anyag: Hogyan válik valaki „semmivé”?

Világosság: Már elmondtam neked. Semmit se kényszeríts ki, engedj el mindent, még magadat is, és ajándékozd nekem magad, akkor segíthetek neked a megszabadulásnál.

Anyag: De ha ezt teszem, akkor többé nem létezek. Semmivé válok!

Világosság: Az óceánba hulló csepp megszűnik cseppnek lenni, de sokkal több lesz annál! Ha ezt halálnak vagy meghalásnak nevezed, akkor valami félreértésről van szó, nemde? Gondold meg, hogy ez a csepp végtelen lesz és feloldódik a határtalan tengerben. Csak a különálló csepp állapotát veszíti el. Talán a tengert, az egybefűzött cseppek egységét akarod semminek nevezni?

Anyag: Félek!

Világosság: Mitől?

Anyag: Semmivé válni.

Világosság: Hiszen már az vagy! Mihelyt feladod magad, és belém merülsz, „minden” leszel.

Anyag: Jó, ha minden úgy lenne, ahogyan mondod. Ha mindaz igaz lenne, amit magyarázol nekem, akkor se tudnám magam olyan egyszerűen feloldani, még ha akarnám se. A lényeknek kell feloldódniuk, melyekből állok. Velük beszélj hát, ne velem.

Világosság: Ha veled beszélek, hozzájuk szólok. Mert te és a teremtményeid egyek vagytok.

Anyag: Az előbb éppen azt mondtat, hogy hozzád tartoznak. Most pedig azt állítod, hogy az én teremtményeim lennének. Ellentmondasz magadnak.

Világosság: A gyümölcs magjai nem azonosak a héjjal, együtt mégis egy gyümölcsöt alkotnak.

Anyag: Vagy úgy, azt hiszed, hogy csak a magok vannak belőled. A héj meg az enyém, és azt meg is tarthatom? Hogyan gondolod?

Világosság: Az egész gyümölcsöt szeretem, és nem csak a magot vagy a héjat. Ha a gyümölcs húsa romlott, akkor sem fogom elválasztani a magjától.

Anyag: Hát mindenemet el akarod venni? Az egész gyümölcsöt akarod, és legszívesebben engem is vele együtt. Valld be.

Világosság: Igen, mindkettőtöket akarom, téged és a gyümölcseidet is, de nem azért, hogy megsemmisítselek benneteket. Ne feledd, hogy az én lényem szeretet. A gyümölcsök átváltoznának, hogy ismét az élet fájának gyümölcsi legyenek, amely középen áll. Azt kívánom, hogy térjetek vissza. Akkor újra egyek lehetnénk.

Anyag: Elgondolkodom rajta.

Világosság: Igen, tudom. Várni fogok…

- forrás: Aquarius Kincsei, 2010 - omniverzum.hu -

Müller Péter "Szárnyak nélkül lehet élni - de nem érdemes."

 

Mit jelent szárnyak nélkül éni?

Azt, hogy örökké benne maradsz a lelki és sorsproblémáidban. Ahhoz, hogy ezt az útravalót megértsd, tudnod kell azt a mély igazságot, amit Albert Einstein, a nagy fizikus, így fogalmazott meg: 

"Minden probléma csak egy magasabb síkon oldható meg, mint ahol keletkezett." 

Föléje kell lépni! Meg kell nézni máshonnan, magasabbról is! 

Ma azt nemigen tanítják, hogy a válságok és kudarcok éppen arra valók, hogy utána egy magasabb tudati síkra lépjünk és ott felébredjünk belőlük. Ez az igazi színpadi tragédiák bölcsessége és minden lelki terápiáé: értsd meg, mi okozta a bajodat, és egy másik tudati szinten oldd is meg. 

Ha nincsenek szárnyaid, ha nem tudsz néha önmagad fölé röppeni, és lepillantani az életedre - úgy, hogy "madártávlatból" lásd a nehéz helyzetedet -, remény sincs rá, hogy kikeveredj belőle. 

Ugyanonnan nézve mindig mindent ugyanott látsz majd, és a bajaidat vagy tartósítod, vagy új és új bajokra cseréled fel. Tapickolsz az önsajnálat kilátástalan mocsarában. 

Sokszor megéltem, és ma is gyakran átélem: ha nem sikerül kibontani a szárnyaimat, egyrészt nem értem meg a bajaim igazi okát, másrészt nem is tudom megoldani őket. 

Azt kérded: "Mit tegyek"? 

Először is tudatosítsd magadban, hogy szárnyak nélkül élsz. Nem a te hibád. Így nevelt ez a beteg világ. Nem tanított meg arra, hogy az embernek, amikor megszületik, nemcsak járni kell megtanulni, hanem repülni is.

Bukott angyalok vagyunk.

Nomármost az történik, hogy állni, járni, futni megtanulunk, de repülni nem. Nem fejlődnek ki a szárnyaink. Más szóval: nem tudunk önfeledtek lenni. Képtelenek vagyunk szabadok, derűsek, tisztábban látók lenni és a lehúzó, gravitációs erőkkel megbirkózni. Nem tudunk a hétköznapi tudatunknál magasabb értelemmel és ihletetten gondolkozni, önmagunknál erősebbek lenni. Tanulj meg repülni! Nem késő. Tanulj meg a felhőid fölé emelkedni. Szállj föl minden nap a sokszorosan megmérgezett földi légkörből és szívjál tiszta, magaslati levegőt. Utána visszaszállhatsz. Hit nélkül, öröm nélkül, remény nélkül lehet élni - de érdemes?

- Müller Péter -

- - - - - - 

Müller Péter:Van benned valaki - videó

forrás: Balázs Csórics

Medek Tamás spirituális író válaszol 65.

Egy kedves hozzám forduló történetét, levelét szeretném most megosztani veletek (természetesen az engedélyével, melyet ezúton is köszönök), melyben a szellemekkel kapcsolatos élményeit írja le. Azt gondolom, sokak számára lehet hasznos olvasmány. A levelét csak kis mértékben szerkesztve adom közre.

Ahol gyermekkoromban laktam, egy nagy 2 szintes családi ház volt. Sajnos gyermekként megtapasztalhattam, átélhettük családommal az olyan jelenéseket is, amik nem kellemesek. Egyik nap, anyukámmal voltunk otthon ketten. A konyhában beszélgettünk, láttuk ahogy a bejárati ajtó kilincse (kicsit nyikorgós volt, régi ajtó) szépen lassan lenyomja valaki, majd lassan visszaengedi, és a bejárati ajtó lassan, résnyire kinyílott. Sem szél nem volt, és senki sem jött hozzánk!

Volt olyan, hogy tavasszal a testvéreimmel mihelyt sütött a nap, jó idő volt, mentünk a kertbe virágokat nézni nyílnak-e már. Egyik nap is ez történt. Húgom ment le a kertbe, a házunk felső szintjéről (14 fok lépcsőn kellett lemenni az udvarra). Olyat érzett, mintha átment volna valakin. Hirtelen nagyon hideg levegő csapta meg, és egy (nem e világi) kiáltást hallott, egy női hangon.

Volt olyan, hogy öcsém az udvaron nyilat barkácsolt magának. Azt tudni kell, az alsó, és felső lakás külön bejáratos volt. Az alsó lakás bejárati ajtaja nagyon nehezen nyílott, súrlódott az alja a járólaphoz. Szóval azt még embernek is nagy erővel kellett, hogy nyissa. Öcsém barkácsolja a nyilat, a háta mögött az alsó lakás ajtaja hirtelen kinyílt, de teljesen, nem csak résnyire! Sem szél, sem állat, sem ember nem volt!

Volt egy kedvenc kutyám gyermekkoromban. Neki minden bánatom elmeséltem mindig. Idős volt 15 éves, mikor betegség miatt el kellett altatni. Nagyon sírtam, szerettem nagyon. Egyik nap, a szomszédban láttam, hogy ott sétál (Zsaklin, ez volt a neve). Még szóltam is neki, de azonnal eltűnt. Még egy alkalom volt, amikor épp mentem el otthonról, anya kikísért a kapuig. Oldalra néztem, még anyának is mondtam, anya nézd, ott van Zsaklin. Ahogy ezt kimondtam, el is tűnt. Megnyugvás volt látni, nem féltem egyáltalán.

Egyik nap, későn értem haza a barátomtól, éjfél előtt nem sokkal. A konyhában volt egy heverő, ott feküdtem le aludni, hogy már ne zavarjak senkit. Sosem felejtem el, épphogy elaludtam volna, "valaki", "valami" megfogta a lábam, és húzott le az ágyról. Rettenetesen féltem. Ez pár másodpercig tartott, aztán megszűnt, sikerült elaludnom. Nem tudom a mai napig, hogy ki lehetett, akart-e segítséget, vagy kísérteni akart-e minket ez a valaki.

Egyik nap, a házunk előtt megállt egy fehér Trabant. Kiszállt egy idősebb házaspár. Bekéredzkedtek hozzánk, hogy az alsó lakásban laktak anno, ott halt meg az anyukája (a nőnek aki jött a férjével) és szeretné elvinni az anyukája szellemét. Nagyon furcsa volt, mert rákérdeztünk mamára, hogy régen tényleg volt-e itt albérlő, és halt-e meg itt valaki, de mama állította, hogy nem!

Sokszor volt, hogy a biblia leesett a polcról, semmi más könyv nem, de az igen. Volt, hogy éjszaka az óra elkezdett visszafelé járni (teljesen új elem volt benne). Másnap az óra megint normális időt mutatva járt.

Többször volt, hogy az ajtó (bejárati) kinyílott teljesen magától. A mostani eszemmel már megpróbálnám kideríteni ki volt ez, és mit is szeretett volna tőlünk. Volt olyan, hogy az alsó lakásban játszottunk öcsémmel, ott volt lent a hűtő is. Játszunk, majd a hűtő teljesen magától kinyílott, és egy hatalmas erővel becsapódott. Én rohantam fel anyáékhoz hulla sápadtan, öcsém meg ott maradt, ledermedve állt mozdulni sem tudott.

Volt olyan, hogy arra keltem éjszaka, hogy valaki mintha nyomná a mellkasom, alig kapok már levegőt, sikítani akartam, hogy anya kelljen fel, de nem tudtam, nem jött ki hang bármennyire próbálkoztam. Mondhatom, hogy egész 18 éves koromig ebben éltem, mindig történt valami, mondhatni a "szellemekkel éltünk együtt. Ezek teljesen valós, átélt dolgok, és megmagyarázni a mai napig nem tudom mit akart(ak) tőlünk.

Én 18 évesen elköltöztem, édesanyám 2001-ben dec. 6.án elhunyt hirtelen szívinfarktusban. Apa és a 3 testvérem éltek tovább abban a házban. Volt, hogy a konyhából zörgéseket hallottak, mintha anya mosogatna. Volt olyan is, hogy a kertben volt egy kis medence, öcsém (akkor 7 éves), és húgom (akkor 13 éves) fürödtek. A ház felső szintjén a konyhaablak arra a kertre nézett, ahol a medence volt. Öcsém arra lett figyelmes, hogy "én" ott állok az ablakban és integetek neki! Ő megörült, és futott is fel, hogy apa, jött a nővérem!? Apa mondta neki, hogy nem, a nővéred dolgozik!

Szóval lehet anya volt, aki az én képemben jelent meg öcsémnek!? Nem tudom.

Egyik este, beszélgettünk én, húgom, apa, kisöcsém és apa barátnője a fenti szinten a konyhában. Vártuk, hogy a nagyobb öcsém hazaérkezzen a horgászatból. Halljuk mindannyian, hogy nyílik a kapu, és öcsém tolja le a biciklit az alsó lakásba (az volt ilyen tároló). Várjuk, hogy jöjjön fel, mit fogott... De, semmi. Kimentünk az erkélyre, semmi, csak a csend. Apával lementünk megnézni miért nem jön már fel öcsém, de otthon sem volt, pedig mindannyian egyszerre tisztán hallottuk, hogy megjött!!! Rá, egy órára érkezett csak haza!

Volt olyan, hogy anya főzött pörköltet. Sosem tett bele egészben paradicsomot, de 3 nagy, egész paradicsom volt a pörköltben. Érdekes volt, mert nem csak nálunk, hanem a közvetlen szomszédoknál is történtek hasonló dolgok. Nem tudom, hogy anno mi lehetett az utca helyén, vagy mi vonzotta pont abban az utcában a "szellemeket", de amiket láttunk, hallottunk, és megéltünk ezeket így elmesélve nem olyan, de megélni szörnyű volt!

Már most, mondom jobban kutakodnék, hogy tényleg ki lehetett, esetleg megpróbálnék beszélni vele, de akkor ilyen eszemben sem lett volna.

Szóval szellemek bizony léteznek, én egész életemben tapasztalhattam, ha hiszi valaki, ha nem. Persze, nehéz, hisz vannak szkeptikusok, akik mindenbe belemagyaráznak mindent, ebbe nem lehetett mit belemagyarázni, hisz nem emberi volt!!! És igen, az állatok is "odaát" vannak, ebben biztos vagyok, és ők is várnak minket!

2001-ben elhunyt anya, 2002-ben apám megismerkedett egy nővel, abban az évben eladták a házat, beköltöztek a nő lakásába. 

Viszont, akik megvették,megkérdezték apáméktól, hogy nekünk is történtek-e furcsa dolgok, mert időnként a ház alsó részében tapasztalnak furcsa dolgokat.

- Medek Tamás spirituális író, segítő - tudatostudat.blog.hu -

- - - - - - 

Valóban léteznek szellemek. Pálus Attila gyógyító-szakértő - videó

forrás:tv2.hu

Halálos betegségből gyógyult fel filmnézéssel!

"Norman Cousins, az ismert író krónikus kötőszöveti betegségben szenvedett, amely halálos kimenetelű is lehet. Megkísérelte hát saját öngyógyító erőit mozgásba hozni. Megvásárolta a nagy nevettetők (például Chaplin, Buster Keaton) filmjeit, és ideje jó részét a képernyő előtt töltve élvezte a minőségi humort. Sokat nevetett, gyakran teli torokból. Ilyenkor megfigyelte, hogy erős fájdalmai csökkennek, és ezt követően két órán át enyhébbek maradnak. A nevetés következtében vérsüllyedése is alacsonyabbá vált. A rossz prognózis ellenére Cousins teljesen felgyógyult betegségéből. A humort felhasználó eredményes öngyógyító tevékenysége igen sok tudományos igényű vizsgálatot inspirált."

- Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? -

A jókedv és nevetés még arra is képes, hogy gyógyítson

Norman Cousins írót, a Saturday Review című lap szerkesztőjét, gyakran emlegetik úgy, mint az embert, aki átnevette magát az egészségbe.

A férfi 1964-ben egy moszkvai utazásról hazatérve erős fájdalmakat élt át, láza pedig nagyon magas lett. Az orvosok egy súlyos, degeneratív gerincbetegséget diagnosztizáltak nála, és nagyjából hat hónapot jósoltak még neki.

Cousins kezdetben a hagyományos orvoslás tanácsait követve, és nagy dózisban szedett fájdalomcsillapítókat, de hamar rájött, hogy ezek nem segítik ki a bajból, így más utat választott.

Az író meg volt arról győződve, hogy a negatív érzelmek és a stressz rosszabbíthatják betegségét, ezért hipotézise szerint a pozitív érzelmek, a jókedv csak javíthatnak állapotán.

Ezért beköltözött egy hotelszobába, segítségül hívott egy nővért maga mellé, és elkezdett extrém mennyiségű C vitamint és humort fogyasztani.

Felállíttatott egy projektort a szobájában, és nem tett mást, mint klasszikus burleszk filmeket és kandi-kamera felvételeket nézett (Marx Brothers, Laurel és Hardy, Albert és Costello, Charlie Chaplin), amíg ébren volt, hogy így derítse magát jobb kedvre.

Drámai dolgokat vett észre: 10 percnyi nevetés 2 órára megszabadította a fájdalomtól!

Egy hónap múlva pedig már azt tapasztalta, hogy a fájdalmai teljesen megszűntek.

Lassan újra képes volt mozgatni a végtagjait, és a következő hónapokban teljesen felépült, olyannyira, hogy újra dolgozhatott az újságjánál.

Tapasztalatait az Egy betegség anatómiája című könyvében osztotta meg, de sok kritikát kapott érte, míg végül 1989-ben a Journal of the American Medical Association című lap laboratóriumi vizsgálatokkal igazolta, hogy a nevetés valóban alkalmazható mint terápia.

Azóta már számos amerikai kórház használja ezt a módszert, sőt kialakult egy új tudományág is: a gelontológia, a nevetés tudománya.

- forrás:eletforma.hu -

- - - - - - 

A nevetés fiziológiája- és pszichológiája - videó

Momentán társulat és Prof. Dr. Bagdy Emőke 

forrás:Multiverzum

Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.

Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.

Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.

Döntened kell.

Ezen nem lehet segíteni.

És egyedül vagy.

Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.

Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.

Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:

Eredj ki az erdőre.

A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.

Lassan járj!

Erdő, mező, folyó, hegy.

Megteheted, hiszen ember vagy.

És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei.

Eredj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat.

Simogassad meg a fák törzsét.

Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.

Hallgasd a madarakat.

Próbáld megérteni azt, amit mondanak.

És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek nevezünk. Gondolj arra, hogy sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtődött az anyag és megteremtődött a sejt. Megteremtődött és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé.

Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.

De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.

- Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy -

- - - - - 

A csodálatos kék bolygó (The Wonderful Blue Planet) - videó

Különleges a Magyar gén

Tudományos kutatás eltitkolt adatai

A MAGYAR GÉN

A "mag"-okat nem lehet kiirtani, sokkal többen vannak mint gondolnád!

A magyar gén bármely nációval is keveredik, idővel a nemzedékek láncolatán át felül fog kerekedni!

Dr. Árkay László Monográfok – W. Penfield kanadai professzor kutatása a Rockefeller Alapítvány megbízásából – A montreáli Mc Gill Egyetem kiváló professzora Wilder Penfield néhány évvel ezelőtt megbízatást kapott a Rockefeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be van-e és MELYIK az a gén/fajta, amely földünkön alapvető gén. Ez lett volna a feladat, amelyre az egyetemi tanár óriási, millió dolláros támogatást kapott.

A ki nem mondott, de valódi célja volt a kutatási feladat-adásnak, hogy a szemita (sémi) gént találják meg mint ilyen felsőbbrendű gént.

Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet. Kettőt! Megállapították eme KETTŐRŐL, hogy ezeket ugyan – akár évszázadokon, generációkon át – el lehet ideiglenesen nyomni, de aztán újra feltörnek, míg például a germán, vagy néger elsenyved, eltűnik.

Ezek a megtalált gének évszázadok után is feltörnek: s a kettő üti egymást.

Pillanatnyilag az egyik gén a másikat elnyomhatja, össze is házasodhatnak de a 3, 4, 5., generáció után feltör egyikük és kizárólagosan fog URALKODNI.

A Wilder Penfield féle kutatócsoport tehát megtalálta ugyan a remélt szemita gént is, de talált egy másik ilyen fölényes gént, amelyiknek nincs neve.

Erről a másodikról Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy ennek legtisztább képviselője a Közép-Európában élő és MAGYARNAK nevezett náció, de hozzátette végső tanulmányi jelentésében, hogy földgömbünk öt teljesen szétszórt pontjain ugyancsak megtalálható UGYANEZ a második gén.

Eme, – a szemita barát – Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az Alapítvány azonnal törölte a támogatását, megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását. Erősen kétlem, hogy az valaha is napvilágot lát.

„Egy alkalommal kezemben volt ez a zárójelentés. A Bizottság szakértői jelentésében megadott 5 pont „folt”” – ezt teszi hozzá Árkay – „egészen misztikusan tökéletesen azonos azzal az öt folttal a földgömbön ahol a pentatonikus ötfokú magyar NÉPZENE létezik.”

De most jön még a java! „Baráth Tibor professzor kedves barátommal volt 2-3 éve” folytatja beszámolóját Árkay „egy nem mindennapi telefon beszélgetésem. Ekkor ezeket mondta nekem Tibor”:

„Ő nem ismeri a népdalt, nem zenész. Van neki egy világtérképe amelyen feltüntette, hol találtak az őskortól kezdve, akármilyen ős magyar, vagy bármilyen más nyelven olvasható, MEGFEJTHETŐ FELIRATOKAT. De bevallja, nem érti, mert a föld öt helyén vannak teljesen szétszóródva.”

Erre elkezdtem hegyezni a fülemet. „Melyik öt helyen?” kérdeztem...

„Hát” – mondta Tibor

1. Magyarországon és Közép Ázsia Ural környékén, de nem a szláv területeken,

2. A Távol-Keleten: Kínában és Japánban,

3. Közép Afrikában,

4. Az amerikai Indián vidékeken és

5. Skóciában.”

Hát majdnem leültem!

Ezek a foltok ugyanis hajszálra azonosak a pentatonikus zene 5 nagy foltjával és a Penfield Bizottság féle vércsoport foltokkal!”

Ez három egymástól teljesen külön irányból, a népzene kutatás, a népcsoport kutatás és az ötrégészes teréről származó BIZONYÍTÉKOK adatait hozza egy nevezőre!

„Hát akkor miért vagyunk begyulladva?” – kérdezi Árkay „Minket nem lehet kiirtani, feltörünk, nem vagyunk egyedül! Miénk a jövő!!!”

Nagyon valószínűnek tartom, hogy erre a planétára az értelem, élővilágunk, az emberiség, nálunk sokkal fejlettebb, idegen értelmes lények által jutott. Nem célom egyetlen náció kiemelése sem, de magyar ember lévén, természetesen előnyben részesítem a hozzánk kapcsolódó információkat. Még akkor is, ha őseim egy része más-más népcsoporthoz tartoztak. /szerkesztő/

forrás:angyalforras.hu

- - - - - - 

A magyar nyelv egy kódolt kozmikus ősnyelv! - videó

forrás:Napi Téma

A lélek valóban létezik? Bizonyítékok vannak rá, hogy igen

A lélek valósága az élet legfontosabb kérdései közé tartozik. Noha a vallások egyértelműnek veszik a létezését, honnan tudhatjuk, hogy tényleg van lelkünk? Új tudományos kísérletek sora segít választ találni erre az ősi spirituális kérdésre.

A lélek meghatározása

A lélek eszméje össze van kötve a jövő életével, és a hitünkkel a halál utáni folyamatos létezésben. Azt mondják, hogy ez a végső animációs elv, amely szerint gondolkodunk és érezünk, de nem függünk a testtől. Sokan tudományos elemzés vagy elmélkedés nélkül következtetnek létezésére. Valóban, a születés és a halál rejtélyei, a tudat játéka az álmok alatt, és még a leggyakoribb mentális műveletek is – mint például a képzelet és az emlékezet – egy létfontosságú életerő létezését sugallják, ami a testtől függetlenül létezik.

A jelenlegi tudományos paradigma azonban nem ismeri fel az életnek ezt a spirituális dimenzióját.

Azt mondják, mi csak szén és néhány fehérje aktivitása vagyunk; egy ideig élünk és meghalunk.

Ehhez nincs szükség lélekre. De a biocentrizmus – egy új „minden elmélet” – megkérdőjelezi ezt a hagyományos, materialista valóságmodellt. Ez az elavult paradigma minden irányban oldhatatlan rejtélyekhez, végső soron irracionális elképzelésekhez vezet.

Természetesen a legtöbb spirituális ember a lelket határozottabbnak tekinti, mint a tudományos fogalmat. Egy személy, testtelen lényegének gondolják, és halhatatlannak, az anyagi létezésen túlmutatónak mondják. De amikor a tudósok a lélekről beszélnek (ha egyáltalán), azt általában materialista kontextusban teszik, vagy az elme költői szinonimájaként kezelik. Mindent, amit a „lélekről” tudni lehet, meg lehet tanulni az agy működésének tanulmányozásával. Véleményük szerint az idegtudomány az egyetlen tudományos ág, amely releváns a lélek megértéséhez.

Hagyományosan a tudomány elutasította a lelket, mint az emberi hit tárgyát, vagy pszichológiai fogalommá redukálta, amely befolyásolja a megfigyelhető természeti világ megismerését. Az „élet” és a „halál” kifejezések tehát nem mások, mint a „biológiai élet” és a „biológiai halál„ közös fogalmai. Az animációs elv egyszerűen a kémia és a fizika törvényei. Te (és az összes költő és filozófus, aki valaha élt) csak por vagy a Tejút galaxis magja körül.

Szubjektív tapasztalataink oka

Míg az idegtudomány óriási fejlődést ért el az agy működésének megvilágításában, továbbra is rejtély, hogy miért van szubjektív tapasztalatunk. A lélek problémája pontosan itt rejlik, az én természetének megértésében, a létező „én” -ben, amely érzi és éli az életet. De ez nem csak a biológia és a kognitív tudomány problémája, hanem maga az egész nyugati természetfilozófia.

Jelenlegi világnézetünk – az objektivitás és a naiv realizmus világa – kezd végzetes repedéseket mutatni.

Természetesen ez nem fog meglepni sok filozófust és más olvasót, akik olyan emberek műveit is ismerik, mint Platón, Szókratész és Kant, valamint Buddhát és más nagyszerű spirituális tanárokat, akik folyamatosan azon tűnődtek, hogy milyen kapcsolat van az univerzum és az emberi elme között.

Biocentrizmus és a lélek

A közelmúltban a biocentrizmus és más tudományos elméletek is elkezdték megkérdőjelezni a régi fizikai-kémiai paradigmát, és megfogalmaztak néhány nehéz kérdést az életről: Van-e lélek? Kiállja-e valami az idő próbáját?

Az élet és a tudat központi szerepet játszik a lét, a valóság és a kozmosz új szemléletében. Bár a jelenlegi tudományos paradigma azon a meggyőződésen alapul, hogy a világnak objektív, megfigyelőktől független léte van, a valódi kísérletek éppen az ellenkezőjét sugallják. Úgy gondoljuk, hogy az élet csak az atomok és részecskék tevékenysége, amelyek egy darabig körbeforognak, majd a semmibe szétoszlanak.

De ha életet adunk az egyenlethez, megmagyarázhatjuk a modern tudomány néhány fontos rejtvényét, beleértve a bizonytalanság elvét, a kuszaságot és az univerzumot formáló törvények finomhangolását.

Vegyük például a híres kétréses kísérletet. Amikor nézed, hogy egy részecske átmegy a lyukakon, golyószerűen viselkedik, átmegy az egyik vagy másik résen. De ha senki sem figyeli a részecskét, akkor egy hullám viselkedését mutatja, és egyszerre átmehet mindkét résen. Ez és más kísérletek azt mutatják, hogy a nem észlelt részecskék csak „valószínűségi hullámok” formájában léteznek, amint azt a nagy Nobel-díjas Max Born 1926-ban bemutatta.

Ezek statisztikai előrejelzések – nem más, mint valószínű eredmény. Amíg meg nem figyelik őket, nincs valódi létezésük. A kísérletek egyre világosabbá teszik, hogy a puszta tudás is elegendő ahhoz, hogy a lehetőség valósággá váljon.

A lélek tényleg létezhet

Sok tudós elutasítja e kísérletek következményeit, mert egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy ez a megfigyelőfüggő viselkedés a szubatomi világra korlátozódik. Ezt azonban a világ kutatói megkérdőjelezik. Egy fizikus csapat (Gerlich és mtsai, Nature Communications 2: 263, 2011) kimutatta, hogy a kvantum furcsaság az emberi léptékű világban is előfordul.

Hatalmas, legfeljebb 430 atomból álló vegyületeket tanulmányoztak, és megerősítették, hogy ez a furcsa kvantum viselkedés kiterjed a nagyobb világra is, amelyben élünk.

Fontos, hogy ez közvetlenül befolyásolja azt a kérdést, hogy az embereknek és más élőlényeknek van-e lelkük.

Ahogy Kant több mint 200 évvel ezelőtt rámutatott, minden, amit tapasztalunk – beleértve az általunk érzékelt színeket, érzeteket és tárgyakat – nem más, mint ábrázolások az elménkben.

A tér és az idő egyszerűen az elme eszközei az összes összeállításához. Most a tudósok halványan kezdik felismerni, hogy ezek a szabályok azok, amelyek lehetővé teszik a létezést.

Valójában a fenti kísérletek azt sugallják, hogy az objektumok csak akkor léteznek valós tulajdonságokkal, ha megfigyelik őket. Az eredmények nemcsak dacolnak klasszikus intuícióinkkal, hanem arra utalnak, hogy az elme egy része – a lélek – halhatatlan, és a téren és az időn kívül is létezik.

- forrás: Schuster Borka - bien.hu -

- - - - - - -

Balogh Béla - Az Ember- Energialény- Fizikai és Spirituális világ

forrás: Almamag Híd - 2012

Szabó Judit: Az éberség

Az ezoterikus tanítások gyakran hivatkoznak az éberség fogalmára. Ezt először a hagyomány szempontjából mutatom be: Az ősi mesterek ezt tartják az egyik legnagyobb célnak az ember életében.

 Tömören kifejezve: az az éber, aki felébredt az érzékek csalóka világából, aki látja, hogy a világ, amelyben él, álomkép, illúzió. 

"Az éber, aki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát." – írja Hamvas Béla.

 Ahhoz, hogy valaki éber legyen, az egység világában kell élnie, ahol egynek éli meg magát mindennel.

 Minél távolabb kerül az emberi tudat az isteni egységtől, annál inkább lefokozódik az ébersége, annál inkább kába, álmos. A kába tudatállapot jellemzője, hogy az ember egyedül, elszakadva, magányosnak érzi magát. A kábaság megszünteti/elfedi az egység-tudatot. 

Ennek megértéséhez visszagondolhatunk a hierarchia törvényére: a szellemi csúcson az éberség, azaz az Egy van, ahol a tudat egységben érzékel mindent. 

A szellemi hierarchia alján a kábulat, álmodás, azaz a Sok van: itt a tudat elszigetelve, elhagyatva érzi magát, befalazva önmaga szűk világába. Az álmosság, a kábaság egyenlő a beszűkült, lefokozódott tudattal, a hagyományok szavaival élve: a megtört léttel.

Az éberség tehát az ember által elérhető talán legmagasabb tudati állapot, amelyet lehet úgy fogalmazni, hogy a legtisztább szellemiséggel való azonosulás, de úgy is, hogy a halhatatlanság elérése.

Mivel a nyugati ember szinte mindent cselekvéssel és "tanulással" akar elérni, fontos kihangsúlyozni, hogy az éberséget nem lehet erőfeszítéssel, szorgalommal, ismeretszerzéssel vagy akarattal elérni. Semmi szokványos emberi eszközzel, mert ez isteni kegyelemből kapható meg.

Sokan hiszik, főleg manapság, hogy az intellektuális megismerés, a tudás mindennek a kulcsa. Az ilyen tudás kifelé irányul, a Sokra: adatokra, számokra, definíciókra kíváncsi, de nem a lényegre, ami az anyag mögött van. Sőt, még jobban álomba ringathatja a tudatot, mintha semmit sem tudna, hiszen eltávolítja az Egytől.

- Szabó Judit -

- - - - - - 

Konfu-ce (Konfuciusz): Egyetlenegy - videó

forrás:Itt vagyok

Ha hálával töltöd meg a szíved, minden lehetséges

Azért vagyunk itt, hogy elsajátítsuk az élet művészetét, megtanuljuk a leckéket. A következő megtanulandó lecke mindig ott van, ahol éppen vagy.

Minden nap –az adódó hétköznapi helyzetek, a megoldandó problémák, a kezelendő emberek helyett– a megtanulandó leckék vizsgáztatnak. A sors fordulópontokat „ajándékoz” mindenki számára a kulcsfontosságú döntések meghozatalához. Ezek a döntések vezetnek a felemelkedéshez, a megtisztuláshoz vagy a sötétségbe süllyedéshez. Egyes életleckék fájdalmasak lehetnek, életváltoztatóak. Ezért ne állj félre, inkább tanúsíts bátorságot, és egyedül oldd meg azokat!

Az élet a „beavatás” igazi iskolája. Minden tény, valamennyi külső vagy belső esemény gyakorlat, feladat vagy vizsga. Az élet tanulságaink halmaza. Mindig épp annyira nyitott, hogy még beleférjen az a tapasztalat, amivel „most” van dolgunk. Néhány közülük nehéz, de ezek a legjobb tanulságok. Ha áldásként elfogadod azt, ami életed minden pillanatában eljut hozzád, az hálát generálva örömet okoz a szívednek. Ha elutasítod egyik vagy másik dolgot, a csalódás és a félelem elkerülhetetlenné válik. Mindig szabad akaratod és választásod van arra, hogy másképp nézz a dolgokra és más eredményt érj el!

Létünk minden pillanatában a lehetőségek manifesztációs mezőjébe helyezkedhetünk, ahol a választások végtelenjéből kell kiválasztanunk azt az egyet, ami megvalósítunk. A döntés pillanatáig szabadok vagyunk, aztán választásunk irányít.

Bármelyik pillanatban választhatsz: közelebb kerülsz lélekcélodhoz, legbelső lényegedhez, vagy végérvényesen egyre távolabb sodródsz tőle.

Fogadd el azt, ami nem tetszik, és ez olyanná válik, ami később örömet okoz neked! Légy hálás azért, amid már megvan, és ez több hasonlót vonz majd számodra! Életkörülményeiden a leggyorsabban a hála tudatos gyakorlása által változtathatsz.

Fejezd ki elégedettséged az iránt, amivel rendelkezel, és ez még többet vonz az életedbe! Ez az erősséged. És ez így lesz egész életeden át.

- Késmárki László:Az önbeavatás kulcsa Az Élet Mesterének nagy könyve -

Ankh kiadó 2023.

- - - - - - 

Bagdi Bella Napindító ima - videó

forrás: Bagdi Bella

Igaz történet a halálig tartó barátságról

Babits Mihály, Juhász Gyula És Kosztolányi Dezső

Mikor Kosztolányi haldoklott, Babits már halálos beteg volt. A halálraítélt meglátogatta a haldoklót. Sokáig ült betegágyánál, halkan, fulladozva beszéltek. 

Mikor elment, azt mondta Kosztolányi:

- Mind eljöttek hozzám barátaim, az írók és költők. De csak Babits tudott megvigasztalni. Tudod, mit mondott? ... Ezt mondta: Ne félj, Dide. Ne félj a szenvedéstől. Valami értelme van ennek!

Láztól csillogó szemekkel ismételte a költő a beteg barát különös vigasztaló szavait. És mosolygott. Talán akkor mosolygott utoljára. Két mélyen hívő lélek érintkezett e pillanatban. Mindkettő végzetesen katolikus volt: Kosztolányi katolicizmusa barokk volt, zsúfolt és pompás. Babitsban az első hitvallók máglyára lépő bátorsága lángolt. A szenvedés gyehennájában égtek mind a ketten, nem vigasztalták egymást üres szavakkal. A valóságról és az igazságról beszéltek, a halál pitvarában is, olcsó és gyáva vigaszok helyett a szenvedés értelméről beszéltek, arról, hogy a test semmi, a lélek minden. Arról, hogy a szenvedésnek értelme van. Úgy beszéltek, mint a cinkosok. Aztán az egyik költő meghalt, a századforduló nagy magyar szellemi csillagjárásának egyik sugárzó csillaga lehullott. Babits élt még, műtétek, fuldoklások, rádiumkezelések között, hat évig.

Micsoda hat év volt ez! Barátai és tisztelői suttogva, könnyes szemmel beszéltek egy-egy találkozásról, mikor láthatták ez években a költőt. Felesége azzal az önfeláldozással élte végig oldalán ennek a hat évnek, e fulladásos éjszakáknak és nappaloknak minden kínját, ahogy talán csak az asszonyok bírnak maradéktalanul odaadni minden emberi erőt az áldozatnak és a segítésnek. Néha jobban volt: ilyenkor, kanüllel torkában, csonttá soványodva, feltűnt a vézna alakja a Vérmezőt szegélyező járda sovány lombozatú fái alatt. Csontok a máglyán, írta ez években egyik verse fölé címnek; de ezt a máglyát lassú tűzzel fűtötték, mint a középkor kegyetlen máglyáit, mikor az inkvizítor jelet adott a hóhérnak, ne siessen elhamvasztani a gyötrődő testeket. Igen, néha jobban volt: tudott enni egy ideig... Aztán azt sem tudott; mesterségesen táplálták.

És ebben a hat évben, a máglyán, e hamvadó testben nem tudta megsérteni a betegség a lélek erejét. Hat évig haldoklott, s hat éven át, szó szerint a halálos ágyon, dolgozott. Utolsó pillanatig írt, ellenőrzött, javított, lelkesedett, figyelt. E hat évben megírta az Intelem vezeklésre című verset és a Jónás könyvé-t,; mindkettő addig él, amíg a magyar nyelv, csak Vörösmarty Vén Cigány-a mellett szabad e verseket emlegetni. A termést, élete művét, szigorú és gondos kezekkel rendbe rakta. Amit még el akart mondani, írókról és irodalomról, azt kérlelhetetlenül és pártatlanul elmondta. Haldokolva is javítgatta még Oedipusz-fordítását... Ez a hat év, a szenvedésnek ez az emberhez nem méltó agyafúrt, cseka-iskolákban is utánozhatatlan magasiskolája, számára kilobbanó élete legsűrűbb, titokzatos erőforrásokból táplálkozó munkaideje is volt...

Ez a lélek időtlen példát mutatott, hogy a hívő, szellemi ember megveti az anyag árulását, ez a lélek nem alkudott meg az anyag otromba lázadásával, égett, utolsó pillanatig. Babits betegségének története a szellemtörténet egyik legnagyobb emberi példája maradt. Talán csak Nietzsche szenvedett így - másféle klinikus feltételek mellett - s verekedett értelme utolsó villanásáig a szellem jogaiért. Az emberi szellem ellenálló erejét ritkán hirdette ilyen fensőbbségesen egy máskülönben oly érzékeny, rebbenő, nyugtalan ember, mint Babits haldoklása éveinek idejében írott műveivel bebizonyította, hogy a világ minden támadása erőtlen az emberi szellemmel szemben. Addig élt, amíg az utolsó betűt le nem írta, amíg pontot nem tett műve végére. Ilyen hatalmas a lélek? Igen, ilyen hatalmas.

- Márai Sándor- Lélek -

forrás: Alkonyzóna

- - - - - - 

A lélek ébredése - videó

forrás: By Zsu

Tesla és a jövő

 

Az az ember (politikus, befektető), aki egy évvel előre látja a jövőt, hatalmas nyereségre tehet szert. az a személy, aki már egy évtizednyi távolságból helyesen prognosztizálja az elkövetkezendő évek főbb irányvonalát, megérdemli a tiszteletet és a figyelmet. De miként értelmezzük azt az esetet, amikor egy szakmájában elmélyült géniusz egy vagy több évszázadra vonatkozó helyes előjelzést fogalmaz meg? Nikola Tesla prognózisát (például a bolygók közötti kommunikációról) nem egy esetben maguk az újságírók tették nevetség tárgyává, pedig a 160 évvel ezelőtt született feltalálónak számos kijelentése az idő távlatából nézve is helyesnek bizonyult. Sőt, Tesla víziói még ma is tartogatnak meglepetéseket számunkra.

Bill Gates „már” 1999-ben bejelentette, hogy az emberek olyan kis elektromos eszközzel fognak rendelkezni, amellyel rögtön értesülnek majd a leg-frissebb hírekről, ellenőrizhetik a repülőjáratot, amelyre jegyet váltottak, vagy éppen a másod-perc töredéke alatt értékes üzleti információkhoz juthatnak. S valóban, alig egy évtizeddel az ezredforduló után, szinte minden ember számára elérhetővé váltak ezek az okosnak nevezett, internetet és más kommunikációs csatornát kezelni tudó készülékek.

Nikola Tesla azonban jóval előbb, mintegy kilencven évvel Bill Gatest megelőzve felvázolta az okostelefonok majdani elterjedését. Egy 1908-ban megjelent könyvben olvasható az a vízió, amelyet két riporter (Charles Underhill és Walter Massie) kérdéseire felelve vázolt fel:

„Kísérleteimre támaszkodva ki merem jelenteni, hogy nincs messze az az idő, amikor egy New York-i üzletember a berendezésem birtokában lediktálja utasításait Londonban tartózkodó titkárnőjének. Egy nagyon egyszerű és olcsó, mindenki számára hozzáférhető szerkezet segítségével zenét vagy politikai beszédeket hallgathat, esetleg egy másik kontinensen tartózkodó lelkész prédikációját. Ugyanezzel a berendezéssel bármilyen kép, rajz, írott vagy nyomtatott szöveg is továbbítható lesz bárhová a Földön, másodperceken belül.”

(A. P. Morgan: Wireless Telegraphy and Telephony)

1908-ban a rádiózás teljesen mást jelentett, mint a ma használatos fogalom, hiszen a szikratávírók még csak morzejeleket közve-títettek! A moduláció feltalálása után (1920-as évek) adatott meg a lehetőség hang, majd képek közvetítéséhez (televízió). Nem tudjuk pontosan, hogy a nagyközönség mennyire vette komolyan Teslának ezt a rendkívül merésznek tűnő előrejelzését, tény azonban, hogy a különböző újságoknak adott hasonló témájú interjúi rendszeresen „kivágták a biztosítékot” az olvasók idegrendszerében, több találmányának értelmezése, titkának megfejtése pedig még ma is várat magára.

Tesla élete során nem az üzleti hasznot tartotta a legfontosabbnak, fő célja például, hogy találmányai révén alanyi jogon (ingyen vagy pedig rendkívül olcsón) tegye elérhetővé az emberek számára a nekik szükséges energiát, a világ üzleti beállítottsága miatt hiúsulhatott meg:

„A tudós nem törekszik azonnali sikerre. Nem várja el, hogy haladó gondolatait rögtön elfogadják. Munkája olyan, mint az erdőtelepítőé: a jövőnek szól” – írta egyik értekezésében a feltaláló, aki 1926-ban már egy világméretű hálózatról vizionált. Olyanról, ami-kor a rádiózás és a vezeték nélküli kommunikáció tökéletesítése által az egész Föld egy „nagy aggyá” válik. Telsa egyik legjelentősebb találmánya, a rádiózás pedig napjaink GSM, Bluetooth, GPS, wifi adatátvitelének technikai alapjait teremtették meg.

Bolygók között

Tesla gondolkodása azonban nem korlátozódott le csupán a földi – vagy Föld körüli – világra, hiszen Colorado Springsben felállított adótornya segítségével olyan jeleket fogott az űrből, amelyek alapján feltételezte más civilizáció létezését is a Marson.

„Azt hiszem, a marsiak számokat használnak a kommunikációhoz, mivel a számok egyetemesek” – írja feljegyzéseiben.

Az 1899-1900-as években földön kívüli idegen civilizációról beszélni hajmeresztő gondolat volt. Ráadásul Colorado Springsben olyan érzékeny vevőkészüléket épített, amelynek képességét csak a mintegy hatvan évvel később épített rádióteleszkópok és vevőkészülékek tudták elérni. Függetlenül attól, hogy a „marsi élet” milyen formában létezik – ha egyáltalán létezik –, a különböző bolygók, csillagok, galaxisok által kibocsátott rádióhullámok tanulmányozása olyan fontos ismereteket tartalmaz, hogy az az 1930-as évektől külön tudományággá vált. A rádiócsillagászat első lépéseit pedig Tesla tette meg.

Tesla autó – az „eredeti”

Nikola Tesla elektromos gépkocsija állítólag megoldotta az „üzemanyag nélküli” autó problémáját. Az üzemanyag szükséges volt ugyan, de azt a „természet fogaskerekeire” való rákapcsolódás, az éterben létező feszültség befogása szolgáltatta. Az éterből származó energia vételére alkalmas készülékről nem maradt ugyan leírás – de azt is tudjuk, hogy Tesla találmányainak nagy részét csupán a fejében „dokumentálta”.

A széles körben elterjedt legenda szerint az 1930-as években népszerű Pierce Arrow nevű luxusautót alakította át Tesla úgy, hogy a benzinmotorral együtt a sebességváltóját is kiszerelték. Helyébe egy nyolcvan lóerős, váltóárammal működő elektromotort szereltek, amelyet feltételezések szerint Westinghouse cége kivitelezett. Az 1931-ben

bemutatott elektromos autó energiaellátását egy máig ismeretlen felépítésű, antennával ellátott szerkezettel oldotta meg. A találmány gyakorlatban történő elterjedését az 1933-as gazdasági világválság akadályozta meg – szól a legenda, amelynek hitelessége vitatható ugyan, azonban Tesla már korábban is szüntelenül hangoztatta, hogy az „éter” – azaz a minket körülvevő közeg – tele van energiával, csak meg kell találni annak a módját, hogyan tudjuk ezt az energiát befogni a szekerünkbe.

Tesla évtizedeken keresztül dolgozott a legkülönbözőbb energiaforrások hasznosításán – a legegyszerűbbektől a leg-bonyolultabbakig. „A közhiedelemmel ellentétben a szélből nyerhető energia igen jelentős” – írja, s javasolja ennek az egyszerű módszernek minél szélesebb körű alkalmazását. Ugyanakkor az egész bolygót egy elektromos hálózat részeként szemlélve úgy tekint a Földre, mint egy hatalmas kondenzátorra. A kondenzátor egyik oldalának („fegyverzetének”) a légkör felső részét, az ionoszférát tekinti, amely állandóan fel van töltve „a földével ellentétes elektromossággal”. A kondenzátor másik fegyverzete maga a földkéreg, a köztük lévő szigetelés („dielektrikum”) pedig maga a légréteg. Egy kondenzátor kisülésekor (például villámláskor) rövid idő alatt igen jelentős energiát szabadít fel. „Egy dinamit robbanása csak egy tüdőbeteg sóhajtása az elektromos kisülés erejéhez képest” – fogalmaz a feltaláló, s úgy látja, hogy megfelelő eszközök (általa „elektromos rezgéskeltőnek” nevezett rezgőkörök) segítségével ezek az energiák befoghatóak a számunkra. A századforduló után a New York közeli Long Islanden megépített, 57 méter magas Wardenclyffe-torony is a vezeték nélküli energiaátvitel és a távolsági kommunikáció tanulmányozására szolgált.

A Wardenclyffe-torony

A következő lépés, hogy a környezetünkből kinyert energiát vezetékek nélkül kell eljuttatnunk a különböző elektromechanikus szerkezetekbe, mint például óceánjáró hajókba, repülőgépekbe, autókba. Ennek az elképzelésnek a realizálása még várat magára, de megvalósulása esetén nemcsak olcsóbbá válna a közlekedés, hanem biztonságosabbá is: soha nem fogyhatna ki az „üzemanyag”, hiszen a járművek akár a földön, akár a levegőben, bárhol képesek lennének tankolni. Egyébként hasonló módon működne a feltaláló által 1937-ben ismertetett, de meg nem valósított „halálsugara” is, amely – mint azt előző cikkünkben kifejtettük (A titokzatos Tesla 2. rész. Energiafigyelő 2016/1) – védelmi célokból több száz kilométeres távolságból képes volna a földre kényszeríteni az ellenséges repülőgépeket szemmel láthatatlan energiasugarak kilövése által. Noha az ötlet nem valósult meg, az elképzelés a később feltalált sugárfegyverek előfutárának is tekinthető.

HAARP

Az említett látásmód – miszerint a Földet egy elektromos áramkör részeként tekinthetjük – adta az ötletet az Alaszkában 1993-ban (ötven évvel Tesla halála után) felállított megfigyelőállomás (antennaerdő) létesítésére, amelyet az ionoszféra kutatására állítottak fel. A HAARP (High Frequency Active Auroral Research Program) a hivatalos bejelentés szerint csupán a sarkifény-jelenségekkel foglalkozik, azonban kérdés, miért költene az USA több milliárd dollárt egy fényjelenség tanulmányozására. Más magyarázatok szerint titkos katonai objektumról van (volt) szó, a létesítményt fennállása során szigorúan őrizték és kapcsolatban állt az Egyesült Államok Haditengerészetével (U. S. Navy), Légierejével (U. S. Airforce), finanszírozásának egy részét pedig a DARPA (Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége) vállalta magára, amely ügynökség az amerikai védelmi minisztérium felső vezetésének van alárendelve. A Gakona közelében felállított HAARP száznyolcvan darab, kereszt alakú dipól antennából álló nagyfrekvenciás adó volt, amelynek finanszírozását azonban az Obama-kormányzat 2014-ben beszüntette. Felállítását az a Teslával kapcsolatos felismerés indokolta, hogy a Föld ionoszférájának befolyásolása óriási hatással lehet az egész bolygó állapotára (időjárás, viharok stb.).

HAARP kép: Wikipedia/Michael Kleiman, US Air Force

Nikola Tesla hagyatéka olyan gazdag, hogy cikksorozatunkban nem sikerült a témát kimeríteni. Noha Tesláról nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét, nevét viseli az 1960-as évek csehszlovák szalagos magnója, illetve a 2003-ban alapított Tesla Motors autógyár, mindez kevésnek tűnik ahhoz, hogy jelentősége és életműve a méltó helyre kerüljön a tudománytörténetben. Életművének tanulmányozása még sok érdekességet tartalmaz.

- Somorjai László -

A cikk az Energiafigyelő magazin 2016/2. számában jelent meg.

forrás: energiaoldal.hu

- - - - - -

Kapcsolódó írás:

Nikola Tesla szabadenergia autója

https://dszilvia.blogspot.com/2024/05/nikola-tesla-szabadenergia-autoja.html

- - - - - - 

Nikola Tesla Legendája - videó

forrás:Zoltan Kakas

Medek Tamás spirituális író válaszol 64.

Ha valaki súlyos bűnt követett el az életében, azt megbocsátja neki majd Isten?

Aki súlyos bűnt követ el, de megbánja, az kerülhet még a mennybe? 

(egy kedves hozzám forduló kérdése)

Mindkét kérdésedre a válaszom, igen. A kérdésben szereplők csupán az egyes vallások félelemkeltésre alapuló tévtanításaikon alapulnak. Mindannyian lelkek vagyunk, akik a lélekfejlődésük más és más szakaszán járunk. Minden lélek a megszületésekor, szabad akaratot kap (mely végig vele is lesz), és általa csinálhat érzése szerint bármit. Azonban éppen azt kell megtanulja, hogy mit jó tenni mással és mit nem, így mindig azt kapja vissza az élettől (életeken átívelően), amit korábban másoknak adott. Ez a karma. Nem büntetésként, hanem tanításként. Hisz így tanulja meg minden lélek, hogy mit jó tenni mással és mit nem, hogy a saját bőrén is érzi előbb-utóbb azt.

Isten tehát nem büntet, csupán megteremtett bennünket, szabad akaratot adott és hagyja, hogy a magunk kárán tanuljunk. Odaát nem vár senkit büntetés, és kivétel nélkül mindenkit szeretettel, megbocsájtással, megértéssel fogadnak. A bűnöket nem bűnöknek veszik, hanem hibának, melyeket ugyan elkövetünk még, de majd megtanuljuk, hogy ne kövessük el őket. Nem vár senkit tehát büntetés, azonban mindenkinek amit tett, a jövőben saját magának kell vállalnia, megélnie azt. S minél többször éli meg valaki a saját (például negatív) tetteinek következményét, annál inkább tudni fogja, hogy azt nem követi el többé ő maga sem másokkal szemben. S így előbb-utóbb mindenki egyre csak fejlődik, előbb-utóbb mindenki egyre felsőbb szintekre (egyre mennyeibb szintekre) kerül a szellemvilágban is.

- - - - - - - - 

Elvesztettem egy szerettemet. Akarom hinni, hogy ő továbbra is él, s itt van, de ez sem segít. Nagyon-nagyon nehéz. A tudatos és tudatalatti én "harca" ez? 

(egy kedves hozzám forduló kérdése)

Kétségtelen nagy fájdalom az, amikor egy szerettünknek távoznia kell, s a testi életünk legnagyobb fájdalma, ha egy olyan szerettünknek kell, aki - úgy érezzük - idő előtt távozott.

Ameddig testi életünket éljük, addig döntően csak erre az életünkre tudunk figyelni, a testi érzékszerveink miatt hajlamosak vagyunk úgy tudni, hogy csak annyi az élet s benne mi magunk, amennyit most látunk, érzékelünk belőle. Az igazság ezzel szemben merőben más, de mi mégis be vagyunk zárva jelenleg ebbe a nagyon szűkös érzékelésbe. (Ennek fontos okai vannak, például, hogy a jelent minél kellőbben tudjuk megélni.)

Amikor egy szerettünk eltávozik, rettentő fájdalmasan éljük meg, hisz úgy érezzük, az elvesztése örökre szól, s akit elvesztettünk, örökre semmivé vált. Ha kicsit is többet tudnánk érzékelni a világból, rögtön rájönnénk, hogy a szerettünk, akit elvesztettünk, nemhogy elveszett, de nagyon is él és nagyon is mellettünk van. Nagyon is okkal távozott, és nagyon is megvár bennünket. Ő ezt már tudja, hisz az ő érzékelését már nem tartja a teste zárva.

Így a harc bennünk ilyenkor (főként) azért van, mert (a legtöbb esetben) nem látjuk, nem érezzük azt, amit az eltávozott szerettünk. Más szóval a földi elménk nem érzékeli azt, amit a lelkünk érzékelne, s a lelkünk tudna, ha nem testben élnénk. Ezért, bár testi életünk alatt sosem békélhetünk meg igazán egy szerettünk elvesztésével, de mégis, minél mélyebben megértjük a világ valódi mibenlétét, annál könnyebben viselhetjük mindazt a rosszat, ami most történik velünk. S erre kifejezetten rásegíthet, amikor valakinek saját, meghatározó élmény adatik meg, melyben - bármilyen módon is, de - érezheti, érzékelheti eltávozott szerettét.

"Ártó szándékú szellem... Még leírva is félelemkeltő." 

(egy kedves hozzám forduló felvetése)

Igen, félelemkeltő lehet, azonban a legkevésbé se így fogjuk fel. A szellemek valójában ugyanolyan lelkek, mint mi, csak ők már nem testben élnek. A szellemi lények, akik körülöttünk lehetnek, egyrészről olyanok, akik a testi haláluk után még nem tértek vissza a szellemvilágba, s olyanok, akik már onnan tértek vissza hozzánk hosszabb-rövidebb időre, hogy mellettünk lehessenek.

Az előbbiek azonban meglehetősen kötődnek még az éppen hátrahagyott életükhöz, és az abban rájuk jellemző személyiségjegyek is még dominánsak bennük. Tehát ahogyan a földi életben az emberek között, úgy köztük is ugyanúgy lehetnek jó szándékúak és rossz szándékúak is. A (valóban) rossz szándékúakból vannak kevesebben, hisz akit rossznak érzünk is, többnyire arról van szó, hogy ő maga is zavart tudatállapotban van. Tehát nem kifejezetten ártani akar.

A lényeg tehát, hogy bár félelemkeltőnek hangzik, hogy lehetnek ártó szellemek is körülöttünk, de mégis el kell fogadni, hogy létezik ilyen. Az ismereteim szerint azonban csak akkor kerülhetünk ilyen helyzetbe, ha az a sorsutunkban szerepel. Hasonlóan, mint ahogy a testben élő lelkek (tehát emberek) közül is csak akkor találkozhatunk rossz indulatúakkal, ha velük van dolgunk, a sorsutunk szerint.

- Medek Tamás spirituális író, segítő - tudatostudat.blog.hu -