Amint az olvasó
tudja, mi a nagy teremtő léleknek kis része vagyunk. Ennek következtében bennünk
is jelen kell lennie a teremtő erőnek. Ez az erő a hit. A tévedések elkerülése
érdekében szeretnék arra utalni, hogy itt a "hit" szót nem az egyházi
dogmák értelmében akarom használni. Mint vallásos ember, magától értetődően
figyelembe veszem az összes vallási szemléletmódot, és ebből a szempontból
senkit sem szeretnék befolyásolni. E hitvallásbeli dolgok ápolását nem tekintem
kötelességemnek, hanem az illető egyházak feladatának tartom. E könyvben a
hétköznapi hitre gondolok.
Mivel minden
gondolat, ami betölt engem, hasonló jelentőségű azzal, amit hiszek, ilyen
értelemben nincs olyan ember, aki ne hinne. Így az egyik hisz a
felemelkedésben, meg van győződve arról, hogy jó üzletet fog kötni, - a másik
pedig fél és gyakran gondol arra, hogy neki minden rosszul sikerül. Vannak
emberek, akik gyógyulásukban hisznek, míg mások szilárdan kitartanak abban a
hitben, hogy betegek maradnak. Azt is meg kell állapítanunk, hogy vannak olyan
emberek, akiknek szilárd, kitartó a hitük, ellentétben azokkal, akik ma ezt és
holnap azt hiszik. Gondoljunk csak azokra a betegekre, akik egyik orvostól
futnak a másokhoz, éppen ingatag hitük következtében. Egyesek mindent
elhisznek, az igazság kivételével. A német nyelvben a "hinni" szó,
nagyon sok más fogalommal rokon értelmű. Például ezt mondják: "Azt hiszem,
megváltozik az időjárás.", vagy: "Azt hiszem, ott fenn a hegyen
nagyon szeles az idő." stb., ehelyett így is mondható: "Úgy vélem,
megváltozik az időjárás." stb. Sőt néhány értelemszerű meggyőződésre is a
hit fogalmát alkalmazzák.
Tehát a hit szó a
köznyelvben nagyon gyakori, néha úgy tűnik, hogy hitelét vesztette és bizonyos
részvéttel teli mosollyal tekintenek rá. A pozitív önbefolyásolás tekintetében
teremtő hitnek nevezzük a gondolattal, elképzeléssel való teljes
betöltöttséget, tehát azt az állapotot, amikor a gondolat vagy elképzelés
tökéletesen uralja és áthatja a pszichét. A teremtő hit önmagában levő erőt
jelent, aminek a gondolat ad célirányt. A következő példa szemléltesse a
fentieket: Az elektromosság önmagában álló erő. A gondolat segítségével, amely
akaratunkat megmozdítja, izzásba hozhatunk vele egy lámpát, vagy főzőedényt
működtethetünk általa. Egyedül az akaratunk, amely ezt a villanykörtét izzásba
akarja hozni, nem elegendő, szükségünk van az elektromosság kifejezett erejére.
Hasonló viszonyban áll egymással az akarat és a hit. Egy meghatározott cél
elérése érdekében egyedül az akarat nem elegendő, csak ha a hit - teljes
gondolati betöltöttség - kifejezett ereje járul hozzá, akkor érjük el a célt.
Tehát meg kell tanulnunk így gondolkodni: "Akarom és tudom."
A legtöbb embernek
nincs fogalma arról, hogy a hit teremtő ereje határozza meg sorsát. Mi emberek
túl szívesen és túl könnyen hisszük el a rosszat, szomorút, a romboló dolgokat,
hisszük a betegséget, nyomort, ínséget, stb. Aki felismerte, hogy hitünk az
egyetlen teremtő erő, ami fölött rendelkezünk, az óvakodni fog attól, hogy
ilyen módon tévesen használja, mert ha rosszat hiszünk, akkor a rossz oldal
szerint fogunk cselekedni. Át kell alakítanunk hitünket, ha minden szempontból
sikereket akarunk elérni. A jó iránti bátorság is hozzátartozik a pozitív
gondokozáshoz, és csak annak felismerése adhatja meg nekünk a szükséges
bátorságot az önbizalom elnyeréséhez, hogy a szellem számára semmi sem
lehetetlen. A teremtő hitet épp olyan kevéssé lehet megmagyarázni, mint például
a szellemet. De végtelenül sok múlik azon, hogy olvasóim jól megértsenek.
A hit jobb megértése
érdekében utalok a "megszállottság" szóra. A megszállottság magába zárja
a gondolattal, vagy eszmével történt teljes betöltöttség fogalmát, és ez a
teljes betöltöttség a hit. Például mondhatjuk, hogy Zeppelin grófot betöltötte,
megszállta a kormányozható léghajó gondolata. Néhány olvasó bizonyára emlékezni
fog rá, miként gúnyolták gróf Zeppelint, ő azonban feláldozta egész vagyonát,
és nem bátortalanították el a veszteségek és gúnyolódások. Rendkívüli erővel
rendelkezett a végső sikerbe vetett hite, olyan erővel, amely segítségével
megélte eszméjének megvalósulását. Ha egy súlyos beteget megszáll, azaz betölt
az a gondolat, mely szerint nem lehet segíteni állapotán, akkor elveszett. De
újból és újból megtapasztalta, hogy olyan emberek, akikről lemondtak, ismét
meggyógyultak, mert hitték, hogy egészségesek lehetnek.
Vagy tételezzük fel,
hogy két üzlettulajdonos teljesen azonos feltételek mellett csődbe jut. Az
egyik a kettő közül öngyilkos lesz, a másik öt év múlva ismét felküzdi magát.
Mi a különbség e két üzletember között? Egyikük azt hiszi, azaz betölti az a
gondolat, hogy: "Nem tudok kitartani, ezért tönkremegyek." A másik
azonban azt hiszi: "Erősebb vagyok a sorsnál, nem engedem eldobni magam
általa.", és így öt év múlva ismét a csúcson van. Tehát teremtő erő van a
kezünkben; lehetünk derülátók vagy borúlátók, hihetünk a jóban vagy a rosszban.
Eléggé feltűnő, hogy mi emberek milyen könnyen hiszünk a rosszban, és milyen
nehezen a jóban. El kell gondolkodnunk e tény felett. Nyilvánvalóan egy
ellenséges és idegen befolyás azon fáradozik, hogy hitünket, teremtő erőnket
rosszra és rosszul használjuk. Erről az ellenséges befolyásról később még fogok
beszélni; most csak azt kívánom megállapítani, hogy ez az ellenséges befolyás
mindjárt elveszíti hatalmát, mihelyt megvonjuk tőle hitünket.
Mindenekelőtt
látnunk kell, hogy a hit és az értelem két teljesen különböző dolog, tehát az
értelmi meggyőződés még nem biztos, hogy teremtő hit; egybeeshet valódi teremtő
hittel, de nem feltétlenül kell egybeesnie. Kézenfekvő, hogy a teremtő
szellemnek sokkal többet kell teljesítenie, mint termékének, az értelemnek. Ha
egy boldogtalan emberből boldog ember lesz, elégedetlenből elégedett,
sikertelenből sikeres, betegből egészsége, akkor sokan azt gondolják, hogy
csoda történt. Ilyen esetekben azonban az illető ember csupán teremtő erejét
használta helyesen és jó értelemben. Ezek az úgynevezett csodák nem mások, mint
a szellem hatásai. Azaz még ma is igaz: "Hited megmentett téged."
Mindenesetre még egyetlen embert sem tettem egészségessé; csupán meg tudtam
mutatni számára a gyógyuláshoz vezető utat; sajnos azonban senkit sem tudok
arra kényszeríteni, hogy valóban járjon ezen az úton, azaz hitét helyesen
használja. Egy biztos: minél egyszerűbben, minél simábban fogja fel valaki ezt
a problémát, annál gyorsabban éri el a sikert.
Az erő bennünk van. Az elmondottak
megerősítésére szeretnék néhány példát említeni neves orvosok gyakorlatából Az
idegorvos Dr. von Gulat-Wellenburg azt mondja, hogy előrehaladott állapotban
levő tüdőtuberkulózis a hit hatalma által nemcsak javult, hanem "az orvosi
várakozással ellentétben teljesen meggyógyult". Dr. med. Brauchle, akinek
jó hangzású neve van a tudományos világban, és az olvasó számára is ismert
lehet, a következő személyes élményéről számolt be, amit egy Coué által
vezetett csoportban tapasztalt: Egy idős, megőszült, púpossá összeesett ember
kereste fel a tanfolyamot. Egyik kezével botjára, a másokkal az őt kísérő hölgy
karjára támaszkodott. A férfi nagyothalló volt; közvetlenül a fülébe kellett
kiabálni, hogy megértse a hozzá beszélő szavait. Coué maga elé kérte. Felszólította,
hogy álljon fel. Csak fáradsággal és nehezen tudott járni. Coué a kezével
végighaladt a beteg fájó, nehezen mozgó hátán. "Elmúlik, elmúlik, elmúlik
..." - mondogatta. Rövid idő múlva a beteg felállt, könnyen és
hajlékonyan. Most a lábak következtek. Ezeken végigpásztázva mondta:
"Elmúlik", ezt gyakorolta rövid ideig. Ekkor felállt a beteg a
székről, és fiatalos ruganyossággal futott az előtte haladó Coué mögött.
Egyedül tudott járni az, aki még néhány perccel ezelőtt alig tudta fenntartani magát
két támasz segítségével. Rossz hallása befolyásolása érdekében Coué arra kérte,
hogy nézzen egy szilárd pontra, és a fülébe kiáltotta: "Hall engem?"
- "Igen, én hallom Önt." Három lépés távolságból: "Hall még Ön
engem?" - "Igen, még hallom." Tíz lépés távolságból: "Ön
most szintén jól hall?" - "Igen, nagyon jól hallok." Ezután a
másik fülével is ugyanez történt. Az idős beteg egyáltalán nem értette, mi
történt vele. Mielőtt megérthette volna, tudott járni és hallani. Túláradó örömmel
akart hálát mondani Couénak, aki azonban vidám nevetéssel utasította el magától
annak gyanúját, hogy ő segített: "Köszönje meg ezt Ön saját magának; járó
és halló képességeibe vetett hite segített Önnek."
Az előbbieket magam is
csak megerősíteni tudom, mégpedig saját megfigyelésem alapján amit Nancy-ban
tettem egy Coué professzor által vezetett tanfolyamon. Éppen így azok a sikerek
is, amelyeket saját tanítványi körömben megfigyelhettem, nem egy bennem működő
különös képességre vezethetők vissza, hanem betegeim pozitív hitének erejére.
Újból és újból beigazolódott az ismert mondat: "Hited segített
neked". A jól ismert berlini idegorvos, Prof. Dr. med. J. H. Schultz
megerősíti: "Általánosan ismert tény, hogy rendkívül sok gyógyszerre és
orvosi beavatkozásra érvényesek e szavak: az orvosi eszközökkel csak
korlátozott mértékben érhetünk el sikereket, annál több eredményt hoz az
eszközökkel és a beavatkozással kapcsolatos pozitív hit. Az összes
"háziszer" nagy száma és az egészséges életmóddal kapcsolatos
utasítások, egyeseknél a hit kritikáját jelentik. E ponton teljesen egyetértek
mesteremmel Couéval, aki azt mondja: "Az itt jelenlevő orvosok vagy
gyógyszerész kollégák ne lássanak bennem ellenséget; sokkal inkább a legjobb
barátjuk vagyok. Egyrészt abból a kívánságból fakadóan beszélek, hogy legyen
szabad felvenni az orvosi fakultás tantervébe a szuggesztió elméletét és
gyakorlatát, a gyógyítandó betegek és az orvosok javára.
Másrészt szeretném
alapelvként állítani, hogy az orvos írhat minden hozzáfordulónak egy vagy több
orvosságot, akkor is, ha ez nem lenne szükséges. Ha ugyanis egy beteg az
orvoshoz meg, elvárja, hogy gyógyszert kapjon, ami meg fogja gyógyítani. Nem
tudja, hogy a gyógyító hatást általában a hygiene és a diéta fejti ki; ezek
mellékesnek tűnnek számára, csak a gyógyszerekre esküszik. - Nézetem szerint
elégedetlen lenne a beteg, ha az orvos csak valamilyen diétát írna fel
gyógyszer nélkül; úgy vélné, hogy emiatt nem volt szükséges felkeresnie az
orvost. Ha a páciensek nem kapnak valamilyen bevehető gyógyszert, gyakran más
orvosokat keresnek fel. Ezért tartom jelentősnek, hogy az orvos mindig írjon
fel valamit."
A hittel kapcsolatban szólnunk kell a félelemről is. A
félelem a legveszedelmesebb ellenségünk, mert a félelem a rosszban való hit, a
hit pedig teremtő, alakító erő. Ezért amitől félünk, az gyakran bekövetkezik. A
félelmet tehát a negatívumban való hitnek is nevezhetjük. Ha félek valamitől,
akkor abban hiszek, hogy amitől félek, az számomra megjelenik. Mivel pedig,
amint mondtuk, a hit alakító, teremtő erő, nem is csoda, ha ily módon rossz
következményekkel kell számolnunk. A félelem nem hagy aludni, akadályozza az
alvást. A migrénes rohamtól való félelem kiváltja a rohamot. A jégen történő
eleséstől való félelem eséshez vezet. A betegségtől való félelem könnyen
betegséghez vezethet. "A legnagyobb rossz azonban a félelem."
"A hit végtelenül erősség tesz, a félelem gyengévé teszi
rabszolgáit.", mondja egy költő. Dr. med. Schleich két példája megmutatja,
mit képes okozni a félelem. Ő mesélte: Rendelése során egy hölgy a ventillátor
által keltett légmozgás következtében arra a téves hitre jutott, hogy a szemét
megszúrta egy méh. A következményekről való félelem 15 percen belül tyúktojás
nagyságú daganatot okozott az alsó szemhéján. Dr. Schleich hozzáfűti: "A
félelem, az elképzelés, a gondolat egyedül plasztikusan és pozitív módon
megváltoztatta a szemhéj szövetét." Továbbá mesélt egy férfiről, aki le
akarta operáltatni a karját, mivel állítólag súlyos vérmérgezése volt, amelyről
azt hitte, hogy halálát fogja okozni. A különböző sebészek elutasították a
műtétet, mivel a kar teljesen egészséges volt, így Dr. Schleich sem hajtotta
végre. A férfi felkiáltott: "Miért nem amputálnak? Szeretnék
megmenekülni." Másnap halott volt. Dr. Langerhans a legalaposabban boncolta
fel a halottat, és semmiféle halálokot nem talált. Dr. Schleich önszuggesztió
által létrejött halának tekintette ezt az esetet. Minél jobban legyőzzük
magunkban a félelmet, annál inkább urai leszünk az életnek.
Még az
"alázat" fogalmáról szeretnék beszélni. Az alázatot nem szabad
összetéveszteni a szemforgatással és hasonlókkal. Alázaton az értelem
szellemnek történő akaratlagos alárendelését értem. A valóságban sajnos
értelmünket mindig újból és újból a szellem fölé helyezzük. Ez keserűen
megbosszulja magát bennünk. A tudomány nagyra értékelése mellett nem tudom
elkerülni, hogy ne óvjak mindenkit az emberi értelem mértéktelen
túlértékelésétől. Rossz lenne számunkra, ha az értelem mellett szellemi
örökségünket elhanyagolnánk. Végül minden tudomány eljut egy olyan pontra,
amelynél meg kell állapítania, hogy alapjában véve semmit sem tud a valóságról.
Az életben szükségünk van az értelmünkre, de ez nem zárja ki azt, hogy legjobb
erőinket, mindenekelőtt a szellemieket használnunk kell. A tisztán értelmi
beállítottságú ember önmaga számára állít korlátokat, amelyeken nem tud
átlépni, mivel az intuíciót figyelmen kívül hagyja. Vannak olyan emberek, akik
rendkívül sokat tanultak, rendkívül sokat tudnak, de a legkézenfekvőbb és ezért
a legnagyobb: a szellem ismerete. De a szellem ismeretére nem lehet eljutni az
értelem által, hanem csak az intuíció segítségével. Az is igazságtalan lenne,
ha csak a kiemelkedő értelemmel megajándékozottak tudnának közeledni a
szellemhez. Ellenkezőleg, az értelem sokszor akadálynak bizonyul, azaz
mindaddig, amíg annak megszállottjai vagyunk. Csak ha birtokoljuk, azaz uraljuk
az értelmet, akkor lesz nagy hasznunkra.
Nincs olyan ember, akit ne szorítana
valahol a cipő. Aki jól megért engem, az olyan fegyvert kap a kezébe,
amelyikkel sikeresen tud védekezni a problémáival szemben. Meg fogja
tapasztalni, hogy nem kiszolgáltatottan áll szemben a sorssal. Igaz ez a
kijelentés: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Mert a hit
hatékonnyá teszi a gondolatokat. A hatékony, jó gondolatok szükségszerűen jó
gyümölcsöket érlelnek, de éppen így a hatékony, rossz gondolatok rossz
gyümölcsöt hoznak. Tehát törekednünk kell arra, hogy uralkodjunk
gondolatainkon, azaz saját érdekünk, hogy pozitív elképzeléseket teremtsünk. A
tudatos önszuggesztió célja az, hogy a jónak ismert és ezért akart gondolatok
hatékonnyá tegye. E cél elérése érdekében mindig szem előtt kell tartanunk azt
az alapelvet, mely szerint a szellem uralkodik az anyag felett. Ez az alapelv
jelenti az alapot, a biztos hátteret a tudatos önszuggesztió sikeres
alkalmazásához.
Mihelyt valóban felismertük, hogy lényegünk szellemi
természetű, és ez a felismerés belső élményünkké vált, eljutottunk az oly
szükséges önbizalomhoz is. Ekkor már nem engedjük becsapni magunkat a
"megváltoztathatatlan tények" hibás elméletétől. Ha meg kellett
tapasztalnunk, hogy rosszul látunk vagy megyünk, vagy hallunk vagy eszünk, vagy
ha a leggonoszabb fajta fájdalmak kínoznak minket, vagy tartós gazdasági üzleti
sikertelenségeink vannak, akkor sajnos hajlamosak vagyunk e tényeket
megváltoztathatatlanoknak tartani. Nagyon könnyen elfogadjuk, hogy testünknek
hatalma van így kínozni bennünket, vagy azt, hogy tehetetlenül állunk szemben a
sorssal. Ekkor saját kárunkra átsiklunk a szellem valósága felett. Pedig az az
első, a létező, a teremtő. Sohasem szabad elveszítenünk szem elől azt a tényt,
hogy minden anyagi, testi valóság alakot öltött szellem. Mint a teremtő lélek
részeinek, nekünk is hatalmunk van gondolataink által önmagunkra alakító erővel
hatni, és sorsunkat, valamint testünket a helyes irányba befolyásolni. Emellett
még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a szellemet nem szabad összetéveszteni,
felcserélni az értelemmel. Az értelem csak termék, és a szellem egyik eszköze.
Az értelem segítségével csak bizonyos mértékig tudjuk felfogni a dolgokat.
Ezzel szemben a szellemhez csak intuitív módon közeledhetünk, érezni kell, soha
nem lehet kiokosodni. "Ha nem érzitek, soha nem fogjátok zsákmányul
ejteni.", mondja Goethe. Kétségtelenül vannak képességeink, amelyek messze
meghaladják értelmi képességeinket. Éppen ezeket azonban többnyire nem ismerjük
fel. Minél mélyebben ismerjük meg a teremtő szellemet és minél jobban
alárendeljük magunkat, annál jobban tudjuk hasznosítani rejtett képességeinket.
Ez cáfolhatatlan igazság, és az összes vallás alapja.
(Emile Coué: Elméd
gyógyító hatalma)
A
gyógyulásba vetett hit ereje - Gazdag Enikő pszichológus –
videó