Idegen lény a csillaggyerek?

A 1930-as években egy fiatal amerikai lány nyaralni ment a családjával, a Copper Canyon térségében Mexikóba Chihuaha városától 160 kilométerre.

 

 Lloyd Pye

Egy reggel elmászkált a családjától a táj szépségében gyönyörködni, amikor rátalált egy elhagyott bányászati alagútra. Az alagút belsejében talált egy teljes emberi csontvázat. Majd mellette egy emberi kart vett észre a földből kilógva. A fiatal lány elkezdett ásni majd kiderült, hogy egy kis sírkamrát talált.

Ekkor még nem tudta, hogy egy nagyon furcsa felfedezést tett. A lány megragadta mindkét koponyát, és hazavitte az Amerikai Egyesült Államokba. 1998-ban halt meg, de a maradványokat addig magánál tartotta és csak akkor láttak napvilágot. Azóta is nagy ellentmondás van a paranormális és a tudományos közösségek között a koponyák mivoltáról. A koponyák közül az egyik teljesen normális, míg a másikon érdekes „torzulásokat” találtak a kutatók.

„El akartam kerülni, hogy azzal vádoljanak, kisajátítottam a csillaggyereket, ezért tudósokat kerestem, de szinte senki sem akarta vállalni az alapos vizsgálatot” - magyarázta Lloyd Pye, aki hét éve kapta kézhez az első eredményt. A kormeghatározás alapján a lelet 900 éves lehet, a DNS-teszt pedig kimutatta, hogy biztosan emberi anyától származik, de az apa örökítő anyagát nem tudták azonosítani. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a koponya egy gyermeké volt és azonnal pletykák kezdtek el terjengeni, hogy egy idegen lényé a maradvány. Így kapta a „csillaggyermek” nevet.

Egy földön kívüli megtermékenyített egy nőt, avagy génhiba és ritka betegségek összjátéka miatt deformálódott így az ötévesen elhunyt csillaggyerek koponyája és úgy lett eltemetve egy indián temetőben? Viszont a tudományos bizonyítékok azt mondják, hogy nem ez a legvalószínűbb. Mind a két elmélet arra utal, hogy a megfejtés egy rendhagyó eseményben keresendő, de furcsa, hogy a tudósok tíz évvel a szenzáció után sem tudtak magyarázatot adni a rejtélyre.

A rendellenesség valóban szembeötlő. Egy ötéves gyerek koponyája legfeljebb 1200 köbcentiméter, ez pedig 1600. Erős, de könnyű szerkezetű a csontozat, hiányzó a homloküreg, a szemek szinte összeérnek, a szemideg feljebb helyezkedett el, a koponyaalapi rész pedig indokolatlanul sima, mondhatni srég. „Még mindig nem tudjuk, milyen lény volt a csillaggyerek apja” − vélte Lloyd Pye, aki tizenkét éve kapta kézhez a furcsa leletet egy mexikói házaspártól.

Van egy módja annak, hogy végleg bizonyítani lehessen hogy mi az igazság. Mitokondriális DNS tesztet lehet alkalmazni annak megállapítására, hogy milyen faj az anya. A teszt után megállapították, hogy az anya ember volt, viszont az apa kérdésre még mindig nem kaptak választ, mivel azt nem tudták megállapítani. Összesen 11 laborban elemezték, és röntgenezték, de nem jutottak dűlőre, és időközben a koponyavita is megfeneklett.

William Rodriguez amerikai törvényszéki orvos szerint együttesen fellépő ritka deformációk eredményeképpen lett ilyen furcsa a 12. században élt gyerek feje, de ezt sokan valószínűtlennek tartják. Pye is hangsúlyozta, hogy ez lenne az orvostudomány történetében az első ilyen eset. „Ez olyan ritka jelenség lenne, hogy ilyen erővel ez a lény akár földön kívüli is lehet” − mondta Pye, aki kezdettől fogva azt vallotta, hogy a csillaggyerek a nevében hordja a származását.

Lehet a csillaggyermek valami földönkívüli-ember hibrid, vagy ez csupán egy emberi gyermek a szörnyű deformitással, ahogy a tudomány azt elfogadta? Az apa faját meghatározni egy úgynevezett nukleáris DNS teszttel lehet. Ezt a tesztet 2010-ben Lloyd Pye-nak, a csillaggyermek koponyájának legnagyobb kutatója, és egy DNS kutató csoportnak sikerült elvégeznie, és egyből megkapták a választ: a csillaggyermek apja egy nem ismert faj.

Bár ha még hibás is a teszt akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni, a feltűnő különbségeket egy emberi és a csillaggyermek koponyája közt. Bár a koponya hasonlít egy emberi koponyára van számos különbség is, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. A korábbi megállapítások mellett, a koponya sokkal tartósabb, mint egy emberi koponya annak ellenére, hogy fele olyan sűrű, és fele a súlya. Ez a tartósság valószínűleg a csontoknak a más szövet összetétele adhatja. A koponya csatlakozik a nyaknál egy másik csont szerkezethez. Ennek következménye, hogy fele olyan hosszú a csillaggyermek nyaka.

Szóval mi is a csillaggyermek? Sok választ kaptunk már a tudománytól erre a kérdésre, de megdönthetetlen bizonyítékot még senkinek sem sikerült felmutatnia. Talán egyszer választ kapunk, vagy a bolygónkról, vagy talán a messzi csillagokból.

(forrás:legendavadasz.hu)

 A csillaggyermek koponya - videó 

A Mennyország és a Pokol

Istennel beszélget egy ember: Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.

 

 A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!

Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése.

 Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. 

‚A Pokol gyakran itt van a Földön."

- Mehring Antal -

 A szándék - videó
forrás: hunmo

 

Halálon innen és túl

November  elsejétől minden évben a természet álomba szenderülésével  együtt ránk köszönt  az elmúlás visszavonhatatlan és kikerülhetetlen tényével való szembesülés. Minden ember számára kevés kivétellel  félelmetes a halállal való találkozás, hiszen minden barát, rokon, közvetlen családtag aki  eltávozik ebből a világból a saját halálunkra emlékeztet bennünket.

Talán nem is az eltávozás ami rémülettel tölti el az embert, hanem a  távozás útjához vezető szenvedés, fájdalom, emberhez nem méltó kiszolgáltatott és megalázó helyzet vagy a váratlan halál esélye.

A veszteséget tanult sémák szerint próbáljuk kezelni és feldolgozatlanul  hagyjuk sokszor hosszú évekig évtizedekig. A legszörnyűbb élmény amikor szülő veszít i el  gyermekét, mert az olyan érzés mintha a saját élete lenne értelmetlen attól a pillanattól fogva, hogy a tragédia beköszöntött az életébe. Kitörölhetetlennek tűnő, bénító fájdalom uralja el az itt maradottat és megszűnik vállalni  a saját további sorsát. Düh, lázadás, tagadás fájdalom  marcangolja a lelkét.

A vallási tanítások a majd egyszer feltámadunk esélyével  nem nyújtanak vigaszt. Talán a Hinduizmus és a Buddhizmus az ami a halál kérdését úgy  tanítja, hogy kilépünk ugyan e világ kapuján, de vissza is térünk egy új életbe. A Karma törvénye szerint a Samsara (Létkerék) addig forog körbe körbe amíg e látszatvilág forgásából a megvilágosodás és  a mindenséggel való egység megélése által  képesek leszünk megszabadulni.  Nincs ember, akiben ne merült volna  fel a kérdés, hogy -Akkor mivégre, mindez?- Az elmúlt  évszázadok kultúrális hozzáállása sem segítette a veszteség feldolgozást , valamint az eltávozó elvezetésében sem nyújtott segítséget, lelki támaszt.

Talán mostanában a hospis mozgalom feléledésével mutatkozik némi remény arra, hogy a lélekgondozásra is figyelmet fordítanak az illetékes intézmények.  A halál vagy tabu téma az emberek körében vagy szőnyeg alá söprik a kérdést és belevetik magukat a nagybetűs életbe a kedvenc szlogennel  takaródzva:- Egyszer élünk!-  A tudomány sem támogatja a halál rejtélyének megfejtését, mivel  tagadja a lélek létezését és a  lehetőségét  a többszöri életnek. A halál pillanatában fellépő  Isten élményt is a hormonok játékának és az oxigén hiánynak tulajdonítják az orvosok. Azt mondják, onnét még senki sem jött vissza, hogy elmondja mi van, vagy egyáltalán  van e valami odaát.

Pedig, nyitott szellemű kutatók  által lejegyzett  számtalan halálközeli élményt megélt ember esete  bizonyítja, hogy létezik az a bizonyos másik világ. A beszámolók ugyan sokszínűek, de mégis rengeteg ponton megegyeznek. Mint pl. az alagút élmény, életfilm áttekintése, vagy  egy szeretetet sugárzó fénylénnyel való találkozás, aki visszaküldi azzal a tapasztalót, hogy dolga van még ebben a világban. Néha konkrétan el is mondják, hogy mi az a feladat amit még el kell végeznie az élményesnek. Könyvek sora jelent meg olyan esettanulmányokkal  az oldalain, melyek bizonyítékok  arra  vonatkozóan is, hogy újra és újra leszületünk a  világ e fizikai síkjára.

A születés az embereket mindig örömmel  tölti el, bele sem gondolva  abba, hogy mekkora trauma az anyaméh védettségéből kilépni és felvállalni egy újabb testet, annak  funkcióit használni és elölről kezdeni mindent, úgy, hogy a felejtés ködébe vész az összes eddigi tapasztalatunk és megélt életünk. Mind e megoldatlan kérdésre azonban van terápiás megoldás, így a veszteségtől  kezdve az előző életek rejtett valóságának feltárásáig mindenre feleletet kaphatunk. E terápiák neve: Tanatológia, Visszavezetés terápia és Lélekgyógyítás.  E módszerek segítséget nyújtanak szeretteink elengedésében, a gyász feldolgozásában, az élet értelmének megértésében, halálközeli élmények feldolgozásában és előző életek feldolgozatlan traumáinak feltárásában. Mindez egy egészséges és boldog élethez vezeti el az embert, ameddig tart és még azon is túl, mert minden tapasztalatot és tanulságot tovább viszünk egy következő életbe.

(Mike Valéria Annamária  parapszichológus)

Tervezzük az életünket vagy éljünk a mának?

Mindannyian keressük a boldogságot, sikert, elégedettséget, de vajon milyen módon tesszük ezt és jól csináljuk-e? 

Legyenek céljaink, valósítsuk meg azokat és így érjük el a sikert, elégedettséget és boldogságot? Vagy inkább éljünk a jelenben és örüljünk annak, amit elénk sodor az élet?

Tervezzük az életünket vagy éljünk a mának?

Ezen kérdésekre sokféle válasz létezik. Mindenki éli és igaznak véli azt az életvezetési stílust, amit nap mint nap használ. Ezeket vagy mintaként hozza a szüleitől vagy személyiségjegyei kényszeríti erre, esetleg eddigi tapasztalatai és félelmei által vezérelve, nem is tud mást választani. Onnantól pedig, hogy nincs választási lehetőségünk, mert csak az egyik fajta boldogság kereséssel azonosultunk, nem mondhatjuk szabadnak és tudatosnak magunkat.

Az életünk sokféle helyzetet ad, amelyben meg kell álljuk a helyünket. Van amikor a tervezés és következetes kivitelezés a jó módszer, máskor pedig az önfeledt szórakozásnak, a gyermeki játékosságnak van helye.

Ahhoz, hogy minden élethelyzetben megfelelően cselekedjünk, fel kell szabadulnunk az eddig használt életvezetési stílusból, mert ehhez túlzottan kötődünk. Ezt követően el kell sajátítanunk olyan új módszereket, amelyek eddig hiányoztak az eszköztárunkból. Így lesz szabad a választási lehetőségünk.

Mi ad nagyobb boldogságot?

Emellett van még egy fontos tanulsága is a kétféle boldogság keresésnek.

Azt látjuk, hogy az életüket tervezők mindent elérnek, amire vágytak, mindenük megvan, néha még több is, mint amennyi valóban szükséges. Mégis, akik alapból képesek az élet spontán élvezetére, azok a kevés jóból is nagyobb örömöt és boldogságot élnek meg, mint akik tökéletesen tervezik és kivitelezik az életüket.

Miért van ez így?

Azért, mert a tervezés és a pontos megvalósítás közepette annyira nagyon akarnak és görcsölnek a céljaik megvalósításáért, hogy ettől rengeteg félelmet és stresszt élnek meg. Az akarásra, félelemre és feszültségre pedig a lélek kapui bezárulnak és pont ettől veszítik el az emberek az érzékenységüket, amivel a jót, a szépet és finomat érzékelni tudnák, hogy abból örömöt és boldogságot meríthessenek.

Hiába tesznek meg mindent, sőt még többet is ahhoz, hogy jól érezzék magukat, pont ez a nagy igyekvés és erőlködés teszi érzéketlenné, majd tompává őket, hogy élvezhessék munkájuk gyümölcsét.

Ismerjük a képet, amikor a gyermekeiért magát agyon dolgozó Anya (vagy Apa) olyan fáradtan ér haza a munkából, hogy képtelen együtt örülni és játszani a gyerkőccel. Vagy amikor a tökéletes nyaralást szervező barátunk képtelen élvezni a pillanatot, mert folyton azon aggódik, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő azt eltervezte.

Pedig a boldogság - lehetősége - ott van bennük is, csak el kellene engedni már abból a rengeteg akarásból, erőlködésből és hagyni kinyílni önmagukat. Ez viszont egy másik út, egy másik életvezetési és boldogság keresési stílus.

A bizalom

Tudni kell bízni abban, hogy minden jó lesz. 

Mindent megkapunk - előbb vagy utóbb. Nem biztos, hogy akkor, amikor mi szeretnénk, lehet hogy majd csak később. Vagy soha. De addig is történnek dolgok, amelyeknek lehet örülni, amikre érdemes nyitottnak lenni, amiből tudunk tanulni. Mindig van valami érdekes, valami jó, valami szívet melengető. És amikor ilyen gazdag az élet, a pillanat, akkor már ebből is annyit töltekezhetünk, hogy nem is olyan nagy baj, ha nem az történik, amit elterveztünk. Mert mindig van valami, aminek örülhetünk.

Ez a szemlélet adja azt a nyitottságot, ami képessé tesz, hogy érezd és élvezd az életet. Bármit, ami van. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ha máshogy történik, mint ahogyan szeretnéd, akkor is jó. Mert belül nyitott vagy mindenre, bízol az Univerzumban, bízol az utadban.

A sötét oldal

A nagy nyitottságodban nem csak a szépet és a jót fogod megélni, hanem olyat is, ami fáj, kellemetlen és bántó. Ez félelmet gerjeszt és a lelked ismét bezárul. Tudnod kell kezelned a félelmet, a fájdalmat és veszteséget, különben hosszú időre zárva maradsz és akkor ki fogja élvezni és érezni az életedet?

Minden értünk van, a létezés minket szolgál. Amikor valami rossz történik veled, az nem ellened van, hanem érted, hogy tanulj, fejlődj általa. Valamilyen tanítás van minden helyzetben, minden esemény és személy mögött, ami elől ha menekülsz és védekezel, akkor csak hatalmas mumussá érleled az egyébként téged szolgáló tanítást. Ellenben, ha a félelmeidet és reflexeidet legyőzve szembenézel vele és megkérdezed tőle: Hát Te ki vagy és mit akarsz? - akkor megértheted, hogy mire akar tanítani, miben kell változnod, mit kell elfogadnod, merre vezet a fejlődésed útja.

Korábban a fájdalomtól és félelemtől akár évekre is bezárulhattál, így hiába voltak sikereid, eredményeid az életben, nem tudtál igazán mélyen örülni nekik. Amikor viszont fel tudod dolgozni azt, amit eddig fájdalomnak éltél meg, akkor képes leszel megtartani a nyitottságodat és tovább élvezheted az élet apró és hatalmas ajándékait.

Egy nyitott ember a szűkösségben is nagyobb boldogságot él meg, mint aki birtokolja a világ összes kincsét, de a szíve zárva van.

Ezért ha a boldogságot keresed, akkor a legjobb, ha először a nyitottságodat, érzékenységedet fejleszted magadban.

Ahhoz viszont, hogy hosszútávon is nyitott tudj maradni, tudnod kell kezelned a félelmeket, fájdalmakat és veszteségeket, mert ezek zárnak be a leghamarabb.

(Huszti Sándor - onmegvalositas.hu)

A hit

Amint az olvasó tudja, mi a nagy teremtő léleknek kis része vagyunk. Ennek következtében bennünk is jelen kell lennie a teremtő erőnek. Ez az erő a hit. A tévedések elkerülése érdekében szeretnék arra utalni, hogy itt a "hit" szót nem az egyházi dogmák értelmében akarom használni. Mint vallásos ember, magától értetődően figyelembe veszem az összes vallási szemléletmódot, és ebből a szempontból senkit sem szeretnék befolyásolni. E hitvallásbeli dolgok ápolását nem tekintem kötelességemnek, hanem az illető egyházak feladatának tartom. E könyvben a hétköznapi hitre gondolok.

Mivel minden gondolat, ami betölt engem, hasonló jelentőségű azzal, amit hiszek, ilyen értelemben nincs olyan ember, aki ne hinne. Így az egyik hisz a felemelkedésben, meg van győződve arról, hogy jó üzletet fog kötni, - a másik pedig fél és gyakran gondol arra, hogy neki minden rosszul sikerül. Vannak emberek, akik gyógyulásukban hisznek, míg mások szilárdan kitartanak abban a hitben, hogy betegek maradnak. Azt is meg kell állapítanunk, hogy vannak olyan emberek, akiknek szilárd, kitartó a hitük, ellentétben azokkal, akik ma ezt és holnap azt hiszik. Gondoljunk csak azokra a betegekre, akik egyik orvostól futnak a másokhoz, éppen ingatag hitük következtében. Egyesek mindent elhisznek, az igazság kivételével. A német nyelvben a "hinni" szó, nagyon sok más fogalommal rokon értelmű. Például ezt mondják: "Azt hiszem, megváltozik az időjárás.", vagy: "Azt hiszem, ott fenn a hegyen nagyon szeles az idő." stb., ehelyett így is mondható: "Úgy vélem, megváltozik az időjárás." stb. Sőt néhány értelemszerű meggyőződésre is a hit fogalmát alkalmazzák.

Tehát a hit szó a köznyelvben nagyon gyakori, néha úgy tűnik, hogy hitelét vesztette és bizonyos részvéttel teli mosollyal tekintenek rá. A pozitív önbefolyásolás tekintetében teremtő hitnek nevezzük a gondolattal, elképzeléssel való teljes betöltöttséget, tehát azt az állapotot, amikor a gondolat vagy elképzelés tökéletesen uralja és áthatja a pszichét. A teremtő hit önmagában levő erőt jelent, aminek a gondolat ad célirányt. A következő példa szemléltesse a fentieket: Az elektromosság önmagában álló erő. A gondolat segítségével, amely akaratunkat megmozdítja, izzásba hozhatunk vele egy lámpát, vagy főzőedényt működtethetünk általa. Egyedül az akaratunk, amely ezt a villanykörtét izzásba akarja hozni, nem elegendő, szükségünk van az elektromosság kifejezett erejére. Hasonló viszonyban áll egymással az akarat és a hit. Egy meghatározott cél elérése érdekében egyedül az akarat nem elegendő, csak ha a hit - teljes gondolati betöltöttség - kifejezett ereje járul hozzá, akkor érjük el a célt. Tehát meg kell tanulnunk így gondolkodni: "Akarom és tudom."

A legtöbb embernek nincs fogalma arról, hogy a hit teremtő ereje határozza meg sorsát. Mi emberek túl szívesen és túl könnyen hisszük el a rosszat, szomorút, a romboló dolgokat, hisszük a betegséget, nyomort, ínséget, stb. Aki felismerte, hogy hitünk az egyetlen teremtő erő, ami fölött rendelkezünk, az óvakodni fog attól, hogy ilyen módon tévesen használja, mert ha rosszat hiszünk, akkor a rossz oldal szerint fogunk cselekedni. Át kell alakítanunk hitünket, ha minden szempontból sikereket akarunk elérni. A jó iránti bátorság is hozzátartozik a pozitív gondokozáshoz, és csak annak felismerése adhatja meg nekünk a szükséges bátorságot az önbizalom elnyeréséhez, hogy a szellem számára semmi sem lehetetlen. A teremtő hitet épp olyan kevéssé lehet megmagyarázni, mint például a szellemet. De végtelenül sok múlik azon, hogy olvasóim jól megértsenek.

A hit jobb megértése érdekében utalok a "megszállottság" szóra. A megszállottság magába zárja a gondolattal, vagy eszmével történt teljes betöltöttség fogalmát, és ez a teljes betöltöttség a hit. Például mondhatjuk, hogy Zeppelin grófot betöltötte, megszállta a kormányozható léghajó gondolata. Néhány olvasó bizonyára emlékezni fog rá, miként gúnyolták gróf Zeppelint, ő azonban feláldozta egész vagyonát, és nem bátortalanították el a veszteségek és gúnyolódások. Rendkívüli erővel rendelkezett a végső sikerbe vetett hite, olyan erővel, amely segítségével megélte eszméjének megvalósulását. Ha egy súlyos beteget megszáll, azaz betölt az a gondolat, mely szerint nem lehet segíteni állapotán, akkor elveszett. De újból és újból megtapasztalta, hogy olyan emberek, akikről lemondtak, ismét meggyógyultak, mert hitték, hogy egészségesek lehetnek.

Vagy tételezzük fel, hogy két üzlettulajdonos teljesen azonos feltételek mellett csődbe jut. Az egyik a kettő közül öngyilkos lesz, a másik öt év múlva ismét felküzdi magát. Mi a különbség e két üzletember között? Egyikük azt hiszi, azaz betölti az a gondolat, hogy: "Nem tudok kitartani, ezért tönkremegyek." A másik azonban azt hiszi: "Erősebb vagyok a sorsnál, nem engedem eldobni magam általa.", és így öt év múlva ismét a csúcson van. Tehát teremtő erő van a kezünkben; lehetünk derülátók vagy borúlátók, hihetünk a jóban vagy a rosszban. Eléggé feltűnő, hogy mi emberek milyen könnyen hiszünk a rosszban, és milyen nehezen a jóban. El kell gondolkodnunk e tény felett. Nyilvánvalóan egy ellenséges és idegen befolyás azon fáradozik, hogy hitünket, teremtő erőnket rosszra és rosszul használjuk. Erről az ellenséges befolyásról később még fogok beszélni; most csak azt kívánom megállapítani, hogy ez az ellenséges befolyás mindjárt elveszíti hatalmát, mihelyt megvonjuk tőle hitünket.

Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a hit és az értelem két teljesen különböző dolog, tehát az értelmi meggyőződés még nem biztos, hogy teremtő hit; egybeeshet valódi teremtő hittel, de nem feltétlenül kell egybeesnie. Kézenfekvő, hogy a teremtő szellemnek sokkal többet kell teljesítenie, mint termékének, az értelemnek. Ha egy boldogtalan emberből boldog ember lesz, elégedetlenből elégedett, sikertelenből sikeres, betegből egészsége, akkor sokan azt gondolják, hogy csoda történt. Ilyen esetekben azonban az illető ember csupán teremtő erejét használta helyesen és jó értelemben. Ezek az úgynevezett csodák nem mások, mint a szellem hatásai. Azaz még ma is igaz: "Hited megmentett téged." Mindenesetre még egyetlen embert sem tettem egészségessé; csupán meg tudtam mutatni számára a gyógyuláshoz vezető utat; sajnos azonban senkit sem tudok arra kényszeríteni, hogy valóban járjon ezen az úton, azaz hitét helyesen használja. Egy biztos: minél egyszerűbben, minél simábban fogja fel valaki ezt a problémát, annál gyorsabban éri el a sikert.

Az erő bennünk van. Az elmondottak megerősítésére szeretnék néhány példát említeni neves orvosok gyakorlatából Az idegorvos Dr. von Gulat-Wellenburg azt mondja, hogy előrehaladott állapotban levő tüdőtuberkulózis a hit hatalma által nemcsak javult, hanem "az orvosi várakozással ellentétben teljesen meggyógyult". Dr. med. Brauchle, akinek jó hangzású neve van a tudományos világban, és az olvasó számára is ismert lehet, a következő személyes élményéről számolt be, amit egy Coué által vezetett csoportban tapasztalt: Egy idős, megőszült, púpossá összeesett ember kereste fel a tanfolyamot. Egyik kezével botjára, a másokkal az őt kísérő hölgy karjára támaszkodott. A férfi nagyothalló volt; közvetlenül a fülébe kellett kiabálni, hogy megértse a hozzá beszélő szavait. Coué maga elé kérte. Felszólította, hogy álljon fel. Csak fáradsággal és nehezen tudott járni. Coué a kezével végighaladt a beteg fájó, nehezen mozgó hátán. "Elmúlik, elmúlik, elmúlik ..." - mondogatta. Rövid idő múlva a beteg felállt, könnyen és hajlékonyan. Most a lábak következtek. Ezeken végigpásztázva mondta: "Elmúlik", ezt gyakorolta rövid ideig. Ekkor felállt a beteg a székről, és fiatalos ruganyossággal futott az előtte haladó Coué mögött. Egyedül tudott járni az, aki még néhány perccel ezelőtt alig tudta fenntartani magát két támasz segítségével. Rossz hallása befolyásolása érdekében Coué arra kérte, hogy nézzen egy szilárd pontra, és a fülébe kiáltotta: "Hall engem?" - "Igen, én hallom Önt." Három lépés távolságból: "Hall még Ön engem?" - "Igen, még hallom." Tíz lépés távolságból: "Ön most szintén jól hall?" - "Igen, nagyon jól hallok." Ezután a másik fülével is ugyanez történt. Az idős beteg egyáltalán nem értette, mi történt vele. Mielőtt megérthette volna, tudott járni és hallani. Túláradó örömmel akart hálát mondani Couénak, aki azonban vidám nevetéssel utasította el magától annak gyanúját, hogy ő segített: "Köszönje meg ezt Ön saját magának; járó és halló képességeibe vetett hite segített Önnek."

Az előbbieket magam is csak megerősíteni tudom, mégpedig saját megfigyelésem alapján amit Nancy-ban tettem egy Coué professzor által vezetett tanfolyamon. Éppen így azok a sikerek is, amelyeket saját tanítványi körömben megfigyelhettem, nem egy bennem működő különös képességre vezethetők vissza, hanem betegeim pozitív hitének erejére. Újból és újból beigazolódott az ismert mondat: "Hited segített neked". A jól ismert berlini idegorvos, Prof. Dr. med. J. H. Schultz megerősíti: "Általánosan ismert tény, hogy rendkívül sok gyógyszerre és orvosi beavatkozásra érvényesek e szavak: az orvosi eszközökkel csak korlátozott mértékben érhetünk el sikereket, annál több eredményt hoz az eszközökkel és a beavatkozással kapcsolatos pozitív hit. Az összes "háziszer" nagy száma és az egészséges életmóddal kapcsolatos utasítások, egyeseknél a hit kritikáját jelentik. E ponton teljesen egyetértek mesteremmel Couéval, aki azt mondja: "Az itt jelenlevő orvosok vagy gyógyszerész kollégák ne lássanak bennem ellenséget; sokkal inkább a legjobb barátjuk vagyok. Egyrészt abból a kívánságból fakadóan beszélek, hogy legyen szabad felvenni az orvosi fakultás tantervébe a szuggesztió elméletét és gyakorlatát, a gyógyítandó betegek és az orvosok javára.

Másrészt szeretném alapelvként állítani, hogy az orvos írhat minden hozzáfordulónak egy vagy több orvosságot, akkor is, ha ez nem lenne szükséges. Ha ugyanis egy beteg az orvoshoz meg, elvárja, hogy gyógyszert kapjon, ami meg fogja gyógyítani. Nem tudja, hogy a gyógyító hatást általában a hygiene és a diéta fejti ki; ezek mellékesnek tűnnek számára, csak a gyógyszerekre esküszik. - Nézetem szerint elégedetlen lenne a beteg, ha az orvos csak valamilyen diétát írna fel gyógyszer nélkül; úgy vélné, hogy emiatt nem volt szükséges felkeresnie az orvost. Ha a páciensek nem kapnak valamilyen bevehető gyógyszert, gyakran más orvosokat keresnek fel. Ezért tartom jelentősnek, hogy az orvos mindig írjon fel valamit."

A hittel kapcsolatban szólnunk kell a félelemről is. A félelem a legveszedelmesebb ellenségünk, mert a félelem a rosszban való hit, a hit pedig teremtő, alakító erő. Ezért amitől félünk, az gyakran bekövetkezik. A félelmet tehát a negatívumban való hitnek is nevezhetjük. Ha félek valamitől, akkor abban hiszek, hogy amitől félek, az számomra megjelenik. Mivel pedig, amint mondtuk, a hit alakító, teremtő erő, nem is csoda, ha ily módon rossz következményekkel kell számolnunk. A félelem nem hagy aludni, akadályozza az alvást. A migrénes rohamtól való félelem kiváltja a rohamot. A jégen történő eleséstől való félelem eséshez vezet. A betegségtől való félelem könnyen betegséghez vezethet. "A legnagyobb rossz azonban a félelem."
"A hit végtelenül erősség tesz, a félelem gyengévé teszi rabszolgáit.", mondja egy költő. Dr. med. Schleich két példája megmutatja, mit képes okozni a félelem. Ő mesélte: Rendelése során egy hölgy a ventillátor által keltett légmozgás következtében arra a téves hitre jutott, hogy a szemét megszúrta egy méh. A következményekről való félelem 15 percen belül tyúktojás nagyságú daganatot okozott az alsó szemhéján. Dr. Schleich hozzáfűti: "A félelem, az elképzelés, a gondolat egyedül plasztikusan és pozitív módon megváltoztatta a szemhéj szövetét." Továbbá mesélt egy férfiről, aki le akarta operáltatni a karját, mivel állítólag súlyos vérmérgezése volt, amelyről azt hitte, hogy halálát fogja okozni. A különböző sebészek elutasították a műtétet, mivel a kar teljesen egészséges volt, így Dr. Schleich sem hajtotta végre. A férfi felkiáltott: "Miért nem amputálnak? Szeretnék megmenekülni." Másnap halott volt. Dr. Langerhans a legalaposabban boncolta fel a halottat, és semmiféle halálokot nem talált. Dr. Schleich önszuggesztió által létrejött halának tekintette ezt az esetet. Minél jobban legyőzzük magunkban a félelmet, annál inkább urai leszünk az életnek.

Még az "alázat" fogalmáról szeretnék beszélni. Az alázatot nem szabad összetéveszteni a szemforgatással és hasonlókkal. Alázaton az értelem szellemnek történő akaratlagos alárendelését értem. A valóságban sajnos értelmünket mindig újból és újból a szellem fölé helyezzük. Ez keserűen megbosszulja magát bennünk. A tudomány nagyra értékelése mellett nem tudom elkerülni, hogy ne óvjak mindenkit az emberi értelem mértéktelen túlértékelésétől. Rossz lenne számunkra, ha az értelem mellett szellemi örökségünket elhanyagolnánk. Végül minden tudomány eljut egy olyan pontra, amelynél meg kell állapítania, hogy alapjában véve semmit sem tud a valóságról. Az életben szükségünk van az értelmünkre, de ez nem zárja ki azt, hogy legjobb erőinket, mindenekelőtt a szellemieket használnunk kell. A tisztán értelmi beállítottságú ember önmaga számára állít korlátokat, amelyeken nem tud átlépni, mivel az intuíciót figyelmen kívül hagyja. Vannak olyan emberek, akik rendkívül sokat tanultak, rendkívül sokat tudnak, de a legkézenfekvőbb és ezért a legnagyobb: a szellem ismerete. De a szellem ismeretére nem lehet eljutni az értelem által, hanem csak az intuíció segítségével. Az is igazságtalan lenne, ha csak a kiemelkedő értelemmel megajándékozottak tudnának közeledni a szellemhez. Ellenkezőleg, az értelem sokszor akadálynak bizonyul, azaz mindaddig, amíg annak megszállottjai vagyunk. Csak ha birtokoljuk, azaz uraljuk az értelmet, akkor lesz nagy hasznunkra.

Nincs olyan ember, akit ne szorítana valahol a cipő. Aki jól megért engem, az olyan fegyvert kap a kezébe, amelyikkel sikeresen tud védekezni a problémáival szemben. Meg fogja tapasztalni, hogy nem kiszolgáltatottan áll szemben a sorssal. Igaz ez a kijelentés: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Mert a hit hatékonnyá teszi a gondolatokat. A hatékony, jó gondolatok szükségszerűen jó gyümölcsöket érlelnek, de éppen így a hatékony, rossz gondolatok rossz gyümölcsöt hoznak. Tehát törekednünk kell arra, hogy uralkodjunk gondolatainkon, azaz saját érdekünk, hogy pozitív elképzeléseket teremtsünk. A tudatos önszuggesztió célja az, hogy a jónak ismert és ezért akart gondolatok hatékonnyá tegye. E cél elérése érdekében mindig szem előtt kell tartanunk azt az alapelvet, mely szerint a szellem uralkodik az anyag felett. Ez az alapelv jelenti az alapot, a biztos hátteret a tudatos önszuggesztió sikeres alkalmazásához.

Mihelyt valóban felismertük, hogy lényegünk szellemi természetű, és ez a felismerés belső élményünkké vált, eljutottunk az oly szükséges önbizalomhoz is. Ekkor már nem engedjük becsapni magunkat a "megváltoztathatatlan tények" hibás elméletétől. Ha meg kellett tapasztalnunk, hogy rosszul látunk vagy megyünk, vagy hallunk vagy eszünk, vagy ha a leggonoszabb fajta fájdalmak kínoznak minket, vagy tartós gazdasági üzleti sikertelenségeink vannak, akkor sajnos hajlamosak vagyunk e tényeket megváltoztathatatlanoknak tartani. Nagyon könnyen elfogadjuk, hogy testünknek hatalma van így kínozni bennünket, vagy azt, hogy tehetetlenül állunk szemben a sorssal. Ekkor saját kárunkra átsiklunk a szellem valósága felett. Pedig az az első, a létező, a teremtő. Sohasem szabad elveszítenünk szem elől azt a tényt, hogy minden anyagi, testi valóság alakot öltött szellem. Mint a teremtő lélek részeinek, nekünk is hatalmunk van gondolataink által önmagunkra alakító erővel hatni, és sorsunkat, valamint testünket a helyes irányba befolyásolni. Emellett még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a szellemet nem szabad összetéveszteni, felcserélni az értelemmel. Az értelem csak termék, és a szellem egyik eszköze. Az értelem segítségével csak bizonyos mértékig tudjuk felfogni a dolgokat. Ezzel szemben a szellemhez csak intuitív módon közeledhetünk, érezni kell, soha nem lehet kiokosodni. "Ha nem érzitek, soha nem fogjátok zsákmányul ejteni.", mondja Goethe. Kétségtelenül vannak képességeink, amelyek messze meghaladják értelmi képességeinket. Éppen ezeket azonban többnyire nem ismerjük fel. Minél mélyebben ismerjük meg a teremtő szellemet és minél jobban alárendeljük magunkat, annál jobban tudjuk hasznosítani rejtett képességeinket. Ez cáfolhatatlan igazság, és az összes vallás alapja.

(Emile Coué: Elméd gyógyító hatalma)

A gyógyulásba vetett hit ereje - Gazdag Enikő pszichológus – videó

Angyalok a közelünkben

Amikor az angyalok jelen vannak, s érezzük csodálatos lényüket a közelünkben (meditációnál, inkorporáció (angyal testünkbe hívása) révén vagy szenzitív azaz erre érzékeny egyén egyszerű kérésnél is érezheti), akkor hihetetlen, mindent elsöprő erővel árad a béke és szeretet érzése, s a pillanat csodálatossága egyszerűen lélegzetelállító.

Nyugodtan mindennapi életünk részévé tehetjük őket, türelmetlenül várják, hogy szólítsuk őket és a rajtunk segítéssel szolgálhassák a mindenségben a jót. Az angyalok az égi birodalmakban, különböző szférákban léteznek, de lélekben mindig velünk vannak.

Más a szellemi segítő vagy tanító, ő lehet egy valamikor a földön élt rokon, mely elvállalta, hogy szeretetteljes segítésével terelget minket az úton.

Még ha nem is tudunk róla, de az angyal és a vezető között érezni lehet a különbséget: az angyaloknak magasabb a rezgés szintjük. Az angyalok nemtelen lények, hiszen mind férfi, mind női tulajdonságokkal rendelkeznek. 

Ettől függetlenül (de inkább a hívó személy lelki beállítottságától függően) előfordulhat, hogy valaki egy bizonyos angyalt vagy Arkangyalt női mivoltában érzékel, míg valaki más ugyan ezt a lényt férfiként észleli. Valójában ők "hermafrodita lények", férfias és nőies oldaluk egyensúlyban van.

Mindannyiunknak megvan a maga különleges őrangyala, aki velünk együtt utazik minden megtestesülésünk során. Ő feltétel nélkül szeret és kívül-belül ismer minket.

De ezen kívül van még egy másik kísérőangyalunk, aki együttműködik az őrangyalunkkal, de ez a kísérőőrangyal minden életünkben más-más lény, azaz csak egy inkarnációig van velünk az egyik, de következő életünkben kapunk egy másikat. Attól a perctől velünk van, amikor a lélek úgy dönt, hogy leszületik azaz reinkarnálódik - addig a pillanatig amíg meg nem hal.

Életeink során mindig olyan angyalt kapunk, mely hozzátartozik a felvállalt életúthoz és feladatokhoz. Sok embernek segítenek megélni, vagy tudat alatt emlékezni az előző életben összegyűjtött tapasztalatokat, ezért van az, hogy néha úgy érezzük: olyat tudunk amit eddig nem is tanultunk.

(Forrás: angyaliszeretett.hupont.hu)

A 401-es járat kísértetei

Kutatási anyag 2005-ből 

1972. december 29-e. Az Eastern Légitársaság 401-es járata felszáll New Yorkból és Miami felé veszi az irányt. A vadonatúj L-1011 Tri-Star típusszámú repülőgép mintegy negyedmillió alkatrészt tartalmaz, azonban egy, mindössze 12 dolláros kontroll lámpa meghibásodása, az események olyan sorozatát váltotta ki, amely az első Jumbo lezuhanásához, és egyúttal a XX. század egyik legkülönösebb kísértethistóriájához vezetett.

Az Eastern Légitársaság L-1011-es gépe

A gép magassága vetekedett egy ötemeletes épületével, hossza pedig meghaladta a Wright fivérek első repülésének teljes hosszát. Az Eastern Légitársaság által alkalmazott változat 229 utas szállítására volt alkalmas, mindezt a pazar kényelem biztosítása miatt alakították így, hiszen a gép egyébként 400 utast is el tudott volna röpíteni úti céljához. A maga korában a leghatalmasabb, legcsöndesebb és legmegbízhatóbb repülőgépként ismerték e típust. Az utasok kényelmét korábban soha nem látott elemek szolgálták, mint pl. a 2.5 m magas utastér, a fényforrások elhelyezése, a minden egyes üléshez csatlakoztatott fülhallgató, a tágas tér, stb.

Az Eastern Légitársaság L-1011 Tri-Star típusú gépe

A személyzet és az utasok

A gépen ezúttal 176 utas és 19 főnyi személyzet, illetve Eastern alkalmazott utazott.

A kapitány az 55 éves Robert Loft volt, aki már Eddie Rickenbacker kora óta ennél a légitársaságnál szolgált. 32 éves repülési tapasztalatával az Eastern 4000 pilótája közül, egyike volt a mindössze 50 tagot számláló szenior csoportnak. A repülés reggelén kertészkedett, majd golfozott egy keveset.

 Robert Loft kapitány

Az első tiszt Albert Stockstill 39 éves, korábban a Légierő pilótája. Még a kapitánynál is több repülési órával rendelkezett az új L-1011 típussal. Zömök, barnahajú ember. A végzetes napon sokáig aludt, majd házi műhelyében könnyű-repülőgépet épített.

A fedélzeti mérnök, egyben másodtiszt, az 51 éves Donadeo Repo volt. 25 éve szolgált már az Eastern Légitársaságnál, az élete felét töltötte itt. Előző este korán lefeküdt, hogy megszabaduljon megfázásától, a katasztrófa reggelén felkereste bankját, majd már dél körül a repülőtéren volt. Tampába repült, majd vissza.

A Légiutas-kísérők.

A felszállás

Este 9.20-kor Stockstill kiengedte a fékeket, gázt adott, nem sokkal később a 401-es járat felemelkedett, elindult végső útjára.

Az út jelentősebb események nélkül telt el, az utasok nagy része szilveszterezni indult Miamiba, illetve hazaindult, hogy az év utolsó napját szerettei körében tölthesse.

A katasztrófa

Éjjel 11.32-kor az északi térséget figyelő légiirányító utasította a 401-es járatot rádiófrekvencia-váltásra, majd kiadta a megfelelő közelítési paramétereket és jó reggelt kívánt.

Loft megismételte az utasításokat, aztán bejelentkezett a Miami toronynál, a leszállás pontos kivitelezésére. Lezajlott az ilyenkor szokásos rutinpárbeszéd a különböző paraméterek egyeztetése céljából. A pilóta és a másodtiszt a végső ellenőrzéseket végezte:

Repo: Fékrendszer.

Loft: Ok.

Repo: Radar.

Loft: Fel.

Repo: Hidraulikus panel ellenőrizve.

Repo: Hajtómű-szelepek nyitva, tolóerő csökken.

A kapitány mögüli üléséből kitekintve Donadeo látta, hogy nyugat-keleti irányban repülnek a leszállópálya felé. A gép éppen keresztezte a Palmetto gyorsforgalmi utat. Ez volt az a pillanat, amikor baljós előérzetei támadtak.

Stockstill leszálláshoz készült. „Nincs kint az orrfutó.” Közölte szárazon. Nem kapcsolódott be a megfelelő ellenőrzőfény, egyúttal különböző riasztó hangok is megszólaltak. A rádióban is utasítások kavalkádja hallatszott. Mind nagyobb nyugtalanság kezdett eluralkodni.

A leszállópálya közvetlen közelében, a 330 m-es magasságban tartózkodó gépet újra fel kellett emelni, megtenni egy kört 600 méteres magasságban, hogy a hiba okát kiderítsék.

Az átstartolás és a lezuhanás körülményei

Automata pilótára kapcsoltak. A jelzőfény hibájára gondoltak. Habár a jelzőfény Stockstill oldalán volt, azt csak Loft kapitány felől lehetett kicserélni. Eközben Don Repo leereszkedett a kabinból nyíló „ördöglyukba”, hogy vizuálisan ellenőrizze az orrfutó helyzetét.

A 12 dolláros lámpácska kicserélése közben Loft kapitánynak át kellett hajolni első tiszte panelja fölé, eközben véletlenül meglökte a gázadagoló-kart, minek következtében a gép süllyedni kezdett. A robotpilóta Stockstill felöli kijelzője továbbra is a 660 méteres magasságot jelezte. Habár a radar zirpelő hangja jelezte a magasságvesztést, ezt akkor senki sem vette észre. A repülésirányítók más gépekkel foglalkoztak, amikor újra visszatértek a 401-es járatra, már késő volt. De nagyjából ugyanabban a pillanatban, amikor a légiirányítók észrevették a bajt, Stockstill is rádöbbent a valós helyzetre. Ám ekkor már késő volt. A gép becsapódott az Everglades végtelen fekete mocsaraiba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a becsapódáskor az üzemanyag nem robbant fel, miután kiömlött, továbbá, mindössze néhány mérföldre egy békavadász kutatta a mocsárvilágot, aki azonnal elindult a helyszínre, s megkezdte a mentést, majd segítséget is hívott. Ennek is köszönhető, hogy közel 100-an túlélték a katasztrófát. Az orrfutóval természetesen semmi probléma sem volt…

A becsapódás roncsa

Jelenések

Nem sokkal a katasztrófát követően, több mint húsz esetben látták Loft kapitány és Repo másodtiszt szellemét a repülő-személyzetek tagjai, de mindig csak az Eastern Légitársaság gépein. Különösen azokon, melyekbe beépítették a lezuhant 401-es járat még felhasználható alkatrészeit. Loft és Repo megjelenései tökéletesen életszerű körülmények között történtek. A hajdani kapitányt és másodtisztjét leírók hajszálpontos személyleírásokat adtak, emellett tökéletesen beazonosították hajdani kollégáikat fényképek alapján is, holott korábban sohasem látták őket.

 Don Repo másodtiszt.

A 401-es járat szellemi mivoltukban megjelenő repülőtisztjeiről a Légitársaságon belül terjedtek elsősorban a szóbeszédek. John Fuller, a „Megszakított utazás” című közismert mű szerzője rendkívül alapos és mindenre kiterjedő vizsgálatot végzett a paranormális jelenségekkel kapcsolatban. Ennek eredményeként döbbenetes információk kerültek napvilágra.

Habár az Eastern Légitársaság mereven elzárkózik a téma megvitatásától, számos alkalmazottjuk adott interjút, s támasztotta alá személyes vallomásával a történteket, ideértve pilótákat, repülőtiszteket, de még az Eastern Légitársaság alelnökét is. A legtöbbjük állítása szerint személyesen találkoztak különböző gépek fedélzetén a néhai Loft kapitánnyal, amint rutinfeladatokat látott el, vagy tanácsokat osztott, illetve felhívta a figyelmet az adott gép várható meghibásodására. Előfordultak olyan esetek is, amikor a jelenségnek egy időben több szemtanúja is volt, ezáltal a beszámolók még hitelesebbek.

Nézzünk néhány konkrét esetet!

Egy női utas hisztériás rohamával hívta fel magára a figyelmét az egyik utaskísérőnek. Az utas, miután sikerült megnyugtatni elmondta, hogy a közvetlenül mellette lévő ülésben egy repülőtiszt foglalt helyet, aztán egész egyszerűen eltűnt. A járat emiatt jókora késedelemmel indult. A leszállást követően fényképek sorozatát tették a rémült utas elé, aki azonnal felismerte Repot, akit korábban a szomszédos ülésben látott.

Egy további esetben egy olyan L-1011 utasszállító volt érintett, amelyben szintén a lezuhant 401-es járat alkatrészeit szerelték be. A fedélzeti mérnök éppen a felszállás előtti utolsó ellenőrzéseket végezte, amikor Repo hirtelen megjelent előtte és megszólalt, „Szükségtelen végrehajtani az ellenőrzéseket, én már megtettem.”

A 12 dolláros jelzőfény, melynek hibája 101 ember halálát okozta.

Faye Merrywater légiutas-kísérő elmesélte, látta Repo arcát megjelenni, amint egy mikrohullámú-sütőből néz ki rá, a Tri-Star 31B jelű gépén. Természetesen rettenetesen megijedt és azonnal odahívta két kollégáját. Egyikük Repo barátja volt korábban és rögtön fel is ismerte őt. Mindhárman hallották Repo figyelmeztetését, „Vigyázzanak a tűzre a gépen!”. Nem sokkal később a gép elvesztette egyik motorját, amikor Mexico Cityből felszállt, s közvetlenül a kényszerleszállás előtt a másikat is. A pilóta a megmaradt harmadik hajtóművel szállt le.

Egy további esetről egy kapitány számolt be, akinek szintén megjelent Repo, ezúttal a pilótafülkében, és közölte vele, „Nem lesz több baleset. Nem fogjuk megengedni.” Egy újabb meghökkentő esemény Newark repülőtéren történt, ugyanezzel a repülőgéppel. Éppen felszállásra készültek, amikor az egyik légiutas-kísérő egy létszámfeletti, kapitányi egyenruhában ülő utast fedezett fel az első osztályon utazók között. Amikor megszólította, nem érkezett válasz. Mivel semmiféle értesítést nem kapott, hogy a gépen egy Eastern Légitársasági alkalmazott is utazni fog, lement a repülési fedélzetre és ismertette a helyzetet a kapitánnyal. Amikor a kapitány feljött és odahajolt, hogy megszólítsa az ismeretlen utast, megdermedt a felismeréstől, „Uramisten, ez Bob Loft”. Ezt követően a rejtélyes utas hirtelen köddé vált.

Összegzés

Hosszasan lehetne még sorolni a rejtélyes esetek tucatjait.

A szóbeszédek nyomán pilótákat és a légiutas-kísérőket is felölelő spiritiszta klubok sikeresen teremtettek kapcsolatot egykori tiszttársaikkal. Olyan információk birtokába is jutottak, melyeket a katasztrófát kivizsgáló különböző bizottságok nem ismertek fel, s a spiritiszta szeánszok alkalmával nyert technikai tökéletesítési javaslatokat később megvalósították a gépek korszerűbbé és biztonságosabbá tétele érdekében. A mérnökök és a tervezők tehát részben „szellemek” tanácsait követték.

Olykor, akit a halál hirtelen ragad el, nincs is tudatában annak, hogy ő tulajdonképpen meghalt, mindent elkövet az élőkkel való kapcsolat biztosítása érdekében. Így történt ez a 401-es járat tisztjei esetében is. Amikor a spiritiszta összejöveteleken már minden szükséges információt elmondhattak amit akartak, és pontosan tudatták velük helyzetüket, megmutatták számukra az utat a Fény felé. Elbocsátást nyertek.

A 401-es járat elhalálozott tisztjeinek jelenései és az általuk közölt információk azt is tudatják számunkra, hogy az élet folytonos, tehát nem ér véget a halállal.

„Az élet és a halál mezsgyéje talán a legtitokzatosabb és legrejtélyesebb dolog az életben. Vajon ki tudná megmondani, hogy hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik?” – Edgar Allen Poe

(Forrás:aranylaci.freeweb.hu)

Egy kínai paraszt története - Alan Watts

Volt egyszer egy kínai paraszt, akinek eltűnt a lova. Megszökött. 

 Alan Watts

Aznap este az összes szomszéd átment, és ezt mondta: „Ez nagyon szomorú.” 

Ő pedig ezt válaszolta: „Talán.”

Másnap a ló visszajött, és hozott magával hét vadlovat. Az összes szomszéd átment, és ezt mondta: „De hát ez nagyszerű, nem igaz?” 

Ő ezt válaszolta: „Talán.”

Másnap a fia megpróbálta betörni az egyik lovat, felült rá, de leesett, és eltörte a lábát.
Az összes szomszéd átjött aznap este, és ezt mondta: „Hát ez tényleg nagyon szomorú.”

A paraszt ezt mondta: „Talán.”

Másnap a sorozó tisztviselő jött el, aki embereket toborzott a hadseregbe. És nem kellett nekik a fia, mert eltört a lába.
Az összes szomszéd átjött aznap este, és ezt mondta: „Hát nem csodálatos?”

Ő ezt mondta: „Talán.”

Az egész természeti folyamat egy hihetetlenül összetett integrált folyamat, és valójában nem lehet megmondani, hogy vajon az, ami történik, jó-e vagy rossz. Mert sohasem tudhatjuk, hogy milyen következményei vannak a balszerencsének. És sohasem tudhatjuk, hogy milyen következményei vannak a jószerencsének.

(forrás: youtube.com)

Egy kínai paraszt története - Alan Watts- videó

Richard Gere elárulja a gyakorlatot, ami megváltoztatta az életét!

Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy mi az a kis praktika, amivel élhetőbbé, szebbé, boldogabbá varázsolhatja a körülötte levő világot, és saját életét is. Mindenkinek szüksége van egy kis „varázslásra”, hogy elérje a felhőtlen boldogság pillanatát.

A világhírű színész, Richard Gere elárulta, hogy ő mit tesz minden nap boldogsága érdekében.

„Létezik egy nagyon hatásos gyakorlat, amit évekkel ezelőtt kezdtem el használni. Az első dolog, ha egy személyre vagy egy állatra gondolok, vagy, ha először találkozom velük, mindenképp az mondom nekik, hogy: „Kívánom, hogy boldog légy.

 Fotó: Arte em madelra/Flickr.com

Nagyon fontos, hogy ne csak kívánjam, hanem valójában úgy is gondoljam. És ez a gondolat mindent megváltoztat közted és az illető személy között. A dolgok ezután úgy fognak történni, hogy minden rendben legyen.

Tapasztalatból mondom ezt. Néha voltak nagyon nehéz helyzetek, emberek és találkozások. De, ha ezzel a gondolattal indítottam, minden megváltozott. Érdekes látni, hogyan alakulnak át a negatív gondolatok, érzések, történések.

Alakítsd át a történéseket, mond ki, kívánj boldogságot, és felhőtlen lesz körülötted mindenki. Próbáld meg, és meglátod egyetlen mondattól, mennyire megváltozik az életed.”

(forrás:filantropikum.com)

10 milliószoros nap van Ma!

A tibetiek ("nagy") Buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, amiből 4 van egy évben. A  négy legjelentősebb Buddhista ünnepnap, avagy azon napok, amikor a pozitív cselekedetre és pozitív gondolatokra való törekvés gyakorlása, és minden teremtés tízmilliószorosan hat. 

Fontos, hát hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben.
Ha azt veszed észre, hogy negatív érzelmeid, gondolataid merülnek, fel, fényesítsd át őket, és nyilvánítsd ki, hogy elengeded őket.

Ha negatív gondolatok jönnek, mentális testedet át is fényesítheted, mondd magadnak, hogy :

Önmagam teremtője vagyok, mindenre képes vagyok, amikor felemelem a korlátaimat, megszabadulok a dualitás gondolati mintáitól, mert fény vagyok, gondolataimat a szeretetre, a bölcsességre az Isteni forrás legmagasabb fényére irányítom.

Ha érzelmi testedben veszed észre a negatív érzelmeket, akkor az imádság, és az őszinte megbocsátás segíthet, mely feloldozza és szabaddá teszi a játszmában szereplő összes felet. Töltsd fel a szívedet a hála érzésével.

A nagy terheid feloldását érdemes erre a napra időzíteni.

Sokszor annyi is elég, hogy kinyilvánítod, el szeretnéd engedni a téged már nem szolgáló energia mintákat. Szándékod, és döntésed ereje csodákra képes. 
Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek!

Tegyél meg mindent, amit szeretnél, hogy 10 milliószoros erővel hatni tudjon! 

Szólj minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken, a napokon!

A világunkat mi teremtjük gondolatainkkal, érzelmeinkkel, hozzáállásunkkal, tiszta szándékunkkal, felelősen.

(Forrás:agape)

Most már tudományos kutatás is bizonyítja a testen kívüli élmények valódiságát

Érvényes-e a testen kívüli tapasztalat élménye? Az erre mutató számtalan bizonyítékra alapozva az Aberdeen Egyetemen dolgozó Dr. Crookall 9 könyvet írt TKÉ-kről (Testen Kívüli Élményekről)

Egy Oxfordi diákokkal készített felmérés szerint 34%-uknak volt testen kívüli élménye. Egy másik, 902 felnőtt bevonásával készített felmérés 8%-os arányt mutat. Egy másik tanulmány - mely 44 Nyugaton kívüli állam bevonásával készült - eredményeiből egyedül 3 nem hitt a testen kívüli élményekben.

Még egy tanulmány kimutatta, hogy a világ 488 társadalmából 89%-nak vannak legalábbis kulturális hagyományai a testen kívüli élménnyel kapcsolatban. Ezek fényében világos, hogy megszokott jelenségről van szó, rengeteg ember állítja, hogy megélt ilyesmit valamikor élete során, de vajon van e tudományos hitele ezeknek?

Dr. Charles Tart, a Kaliforniai Egyetem Pszichológia szakának nyugalmazott professzora érdekes kísérletet végzett. Dr. Charles Tart vendégelőadóként a Kaliforniai Integrál-tanulmányok Egyetemének Kelet-Nyugati Pszichológia szakán, illetve a Virginiai Orvosi Egyetem Pszichiátriai szakán is oktat. A Journal of the American Society for Psychical Research –ben megjelent TKÉ-tanulmánya talán mindközül a leghírhedtebb.

Lejegyzést készített egyik tesztalanya, egy fiatal hölgy testen kívüli élményéről. A kísérleti szobában egy ágy volt, egy polc, egy falióra és egy megfigyelőablak, melynek túloldalán Dr. Tart figyelte az eseményeket. A tesztalanyt agyhullám-aktivitást mérő elektromos készülékekkel látták el, ahogy az alsó ábra mutatja.

Ez a testen kívüli élmény azért figyelemreméltó, mert az alany - Dr. Tart megfigyelése alatt - testét elhagyva leolvasta a szoba sarkában lévő polcon elhelyezett papíron lévő 5 számjegyű számot, mely 25132 volt. A polc, rajta a papíron lévő számokkal jelentős távolságban az ágy felett lett úgy elhelyezve, hogy még állva sem tudta volna leolvasni: az ágyon rögzített fizikai testébe visszatérve mégis pontosan visszamondta őket. A kísérlet előtt, majd alatt rögzített elektroenkefalográfiai, REM (Rapid Eye Movement, gyors szemmozgás) és galvános bőr-reakciós adatok kimutatták, hogy a testelhagyás állapotában jelentős változás ment végbe mindezen területeken. A tesztalany TKÉ-je jó példája az ún. „igazmondó érzékelésnek”, a testen kívüli állapot alatt történő események bizonyított megfigyelésének.

Dr. Tart az alábbi következtetésre jutott:

"Noha a pszichológiai adatok korlátozottak, mivel a tesztalany saját beszámolójára támaszkodik, mely által saját pszichológiai mintája vegyül a tapasztalattal, úgy tűnik, hogy testen kívüli élményei egy nem-álom, nem-éber állapotú agyhullámon történtek, melynek jellegzetességei a lelassult agyi alfa-aktivitás és az inaktív autonóm idegrendszer. Két történés mutat sokatmondó bizonyítékot arra, hogy a TKÉ releváns velejárója a parapszichológiának. Összefoglalásképp, ez a rövid esettanulmány tisztán kimutatja a Miss Z. által beszámolt TKÉ élmények és az elektroenkefalográfiai adatok által kimutatott prominens alphoid aktivitás, a gyors szemmozgás és bőrérzékenység hiánya, illetve az átlagos pulzusgyakoriság közötti összefüggést."

Ez az úttörő felfedezés kimutatja, hogy összefüggés van a TKÉ és az agy-testi aktivitás abnormális változásai között, a tesztalany a TKÉ alatt el tudott olvasni egy 5 számjegyű számot. Jelentése beszámol a papírlap pontos elhelyezéséről is, mely fekvő helyzetben volt a polcon, nem pedig a falnak támasztva, ahogy ő várta. Egy öt számjegyű szám pontos eltalálására 59000 az 1-hez az esély, így az abszolút véletlen kizárható a lehetőségek közül.

A szkeptikusok nagyon értenek ahhoz, hogy kihagyják a számukra megmagyarázhatatlan bizonyítékokat, és azt állítják, hogy egyes tudományos kutatások virtuálisan reprodukálják a testen kívüli élmény érzését. Nagy a különbség a máshol tartózkodás illúziója és valódi események megfigyelése között, melyhez a test nem férhet. Ez a tanulmány egy újabb bizonyíték, mely erős tudományos hátteret ad a lélek mivoltjának.

- forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu -