Mit látunk a túlvilágról? Halál közeli élmények

A spirituális világban sok olyan kérdésre is választ kaphatunk, amelyek eddig nyomasztó súllyal nehezedtek a hétköznapjainkra, és kiábrándultsághoz, depresszióhoz vezethettek. Ha az a sorsunk, hogy itt a Földön spirituális lényekké váljunk, akkor mi lesz a történet többi részével: a születés és a halál folyamatával? Mit fogunk felfedezni arról a dimenzióról, ahonnan érkezünk, és ahová visszatérünk, ha ideát lejárt az időnk?

A múltban a túlvilágról karikatúraszerű képzetünk volt, felhők között hárfázó, bájos angyalkákkal, mert a halál rejtélyét tagadó pszichológiai hozzáállásunk nem tette lehetővé, hogy részletekbe menően elmélyedjünk a témában. A közelebbi vizsgálat azt jelenti, hogy szembe kell néznünk saját halálunkkal, mint valóságos eseménnyel, erre pedig az emberi kultúra, legalábbis a nyugati része, nem tudott időt szakítani.

Csakhogy, mint láttuk, a huszadik század közepén a humanista pszichológia koptatni kezdte ellenállásunkat. Kezdünk szert tenni arra a képességre, hogy a halált ne csak az élet természetes részének lássuk, hanem részletesen megismerjük azt is, mi történik ebben a folyamatban. Az utóbbi évtizedekben kultúránkat elárasztotta az új információ. A halál közeli élménnyel foglalkozó könyvek egész sora jelent meg, első kézből való beszámolókat kínálva olyan emberektől, akik bizonyos ideig a klinikai halál állapotában voltak, majd visszatértek az életbe. A legtöbben azt állítják: azért tértek vissza, mert úgy érezték, vagy azt mondták nekik, hogy még vannak tennivalóik.

Sok kérdés vár még válaszra, de a túlvilággal kapcsolatos információ egyre szélesebb körben terjed, így egyre tisztább képünk van a halálról, és ez a tudás mind szélesebb távlatban mutatja meg földi életünket, evolúciónkat is.

A halál közeli élményben az az elképesztő, hogy a legtöbb olyan ember, aki a halálból tér vissza, ugyanúgy írja le azt, ami történt vele. Sokan például arról számolnak be, hogy elhagyták testüket, és a halálos ágy vagy a baleset helyszíne fölött lebegtek, figyelték az újraélesztési próbálkozásokat, és pontosan fel tudták idézni az ott elhangzott szavakat, amelyeket a jelenlévők később igazoltak is.

Némelyek a kórház környékén maradtak egy ideig, csak aztán tették fel a kérdést: “És most merre?” Ez a kérdés sok esetben mozgás érzetét keltette bennük; olyan helyre kerültek, amelyet egyöntetűen fényalagútként érzékeltek. Mások a haláluk után nem is néztek körül, hanem azonnal indultak ebbe az alagútba.

Az alagút némelykor várakozó- vagy pihenőhelyre vezet, ahol az elhunytat mérhetetlen szeretet és béke önti el. Gyakran korábban eltávozott rokonai, barátai veszik körül, és elmagyarázzák a helyzetet; többnyire úgy érzi, hogy hazaérkezett, és nem akaródzik visszatérnie a földi dimenzióba.

A halál közeli élményt átélt emberek egy ponton szinte mind megtapasztalják azt az élményt, amelyet általában életszemlének szoktak nevezni. Utána néha választhatnak, hogy maradni akarnak-e, vagy visszatérnek. Máskor kifejezetten azt mondják nekik, hogy vissza kell térniük, és elmagyarázzák azt is, hogy miért. A halál közeli élményen átesett emberek szinte mindegyike világos látomást látott arról, hogy mi tennivalója van még a Földön.

A halál közeli élmény kivétel nélkül mindegyikük életét radikálisan megváltoztatta. A legtöbben inspirációban, szeretetben gazdag, önzetlen életet élnek.

Az életszemle a halál közeli élmény egyik legizgalmasabb mozzanata. Aki átélte, arról számol be, hogy egész élete lepergett a szeme előtt, nem is úgy, mint egy film, inkább, mint valami eleven hologram. A legnagyobb részletességgel láttak mindent, és életükről nem mások, hanem ők maguk mondtak ítéletet. Olyan volt, mintha tudatuk kitágult volna, és egyesült volna egy nagyobb, isteni értelemmel.

A halál közeli élményt megtapasztalt emberek szerint az életszemle során innen, a magasrendű megértés kilátópontjáról megértik téves döntéseiket, és rájönnek, mi lett volna a jobb megoldás bizonyos helyzetekben. Az életszemle gyötrően fájdalmas és mámorosan örömteli élmény, attól függően, hogy éppen mit lát az ember.

Így van ez megfordítva is: átélik a másoknak adott örömöt és szeretetet is, mintha benne lennének az illetőben. Az empátiának ennek a rendkívül intenzív szintjéről a halál közeli élményen átesett emberek többsége úgy tér vissza az életbe, hogy szilárdan elhatározza, nem követi el még egyszer ugyanazokat a hibákat, és sokszorta többet fog segíteni másoknak.

(forrás:zacea.hu)

A halál pillanata részlet -videó

A biztonsági kamera felvette, hogy a nő meghalt a kórházban!

Ez a videó egy kínai kórházban készült,a biztonsági kamera vette fel.

Éppen egy idős hölgy haldoklott az ágyban. De mi történik a 00:14-nél?

Megfagyott bennem a vér!

A videó megmutatja, amint a lélek elhagyja az elhunyt testét ...

(forrás:szupertanacsok.blog.hu)

A parlagfű csodaszer!

A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia, a hármaslevelű parlagfűé pedig: Ambrosia trifida. Azt mondják rájuk, hogy gaz, pedig ez nem igaz. A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket.

Lajos Atyával, a magyar újkori természetgyógyászat úttörőjével a megismerkedésünk után többször is találkoztam mert a végtelen egyszerűsége és a hatalmas tudása lenyűgözött.

Bölcsen mondta, hogy semmi új nincs a Nap alatt, mert amit ma felfedeznek, az már régóta létezik, csak az ember most ért el oda, hogy megismerjen olyan dolgokat, tényeket. Beszélgetéseink során szóba került a parlagfű is, mint allergén növény.

Lajos Atya védelmébe vette és elmondta róla, hogy régi gyógynövény könyvek leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert nagyon sok vitamint tartalmaznak a levelei és a virága, meg a pollenje is. Ezért szeretik legelni az állatok is. Elmondta, hogy a múlt századelőn az előkelő szalonokban az ambrózia illat volt az úri, és az előkelő illat. Ez pedig a parlagfű, az ambrosia artemisifolia illata volt. Aroma olaját aroma mécsesekben hevítették, de lehetett kapni,  a szárított, összesodrott leveleiből készített füstölőt is.

Tőle tudtam meg azt is, hogy amikor a spanyolok és a portugálok felfedezték és kisajátították az Új Világot, azaz az Amerikai földrészt, akkor keresztényi szellemben kiirtották az őslakosokat (inkák, aztékok, toltékok, stb). Amikor az angolok is vérszemet kaptak, hogy nekik is kell az új világból, ők sem kímélték az őslakos indiánokat, és kíméletlenül öldösték azokat, szintén a keresztényi szellemiségre hivatkozva. A franciák is erős nemzetté váltak és látták, hogy lemaradnak az Új Világ elosztásánál, ezért ők is részt követeltek Amerikából, de nekik már csak néhány Közép Amerikai rész és Kanada jutott, de Kanadát megosztották egymás között az angolokkal.

Az angolokkal ellentétben a franciák nem öldösték ok nélkül az őslakosokat, ezért azok hálából egy csomó titkukat megosztották velük. Ilyen titok volt a parlagfű titka is. A parlagfű egy ősi, nagyon intelligens növény, sok tekintetben az embernél is intelligensebb. A parlagfűnek az a természetben a feladata, hogy megóvja a földet a kiszáradástól!! Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, hogy megóvja, az adott föld területét. Ahogy megóvta, azután átadja a helyét más növényeknek, amelyek az így megóvott talajon már képesek voltak megmaradni és szaporodni. Olyan ez, mintha valaki nyerne a lottón 1 milliárdot és neki csak 100 millió kellene, és a maradék

900 milliót elosztaná a rászorulók között.

A búzára, a búzából készült ételekre a lakosság 90 %-a, a szarvasmarha tejére és az ilyen tejjel készült tejtermékekre a lakosság 80 %-a allergiás és mégsem irtják ki sem a teheneket, sem a búzát a földeken. Ezt az érzékenységet nem allergiának hívják, hanem glutén- és laktóz érzékenységnek!  Ugye mekkora csúsztatás! Nagyon sokan allergiásak a pollenekre (ürömfű, repce, paréj, libatop, stb), s nemcsak a parlagfű pollenjeire, s mégis a parlagfű van kikiáltva fő ellenségnek! Legalább annyi ember allergiás az állati szőrökre, különösen a kutya- és macskaszőrökre és ezen állatok ürülékeire, mint a parlagfű pollenjeire, s mégsem irtatják ki hatóságilag sem a kutyákat, sem a macskákat, pedig más tekintetben, csak Budapesten az utcai megszáradt kutyagumik szállóporától évente 3-4 kisgyermek meg is vakul!

10 évvel ezelőtt két kisbusznyi allergiás gyermek lett kirándultatva Dobogókőre. A gyermekek allergiás betegek voltak, s Dobogókőn a parlagfűben játszottak, pedig akkor volt a virágzása, és senki sem prüszkölt, senki sem váladékozott tőle! Sokan szedtek csokorba parlagfüvet, hogy otthon büszkélkedjenek vele, hogy már nem allergiásak a parlagfűre. Ahogy a buszok beértek a Flórián tér közelébe, szegény gyermekek elkezdtek prüszkölni, köhögni. Vajon miért? Azért mert az autók kipufogó gázai lemarták a pollenek védőburkát, amely védőburok alatt a polleneknek a bogáncsra hasonlító kis karmai vannak. Ezek a kis karmocskák irritálták a légutak nyálkahártyáit.

Addig, amíg ép volt a védőburok, addig nem allergizáltak!!! Akkor most ki a hibás a parlagfű, amelynek a pollenje védőburokkal van ellátva, hogy ne sértse meg a légutak nyálkahártyáit, vagy a a kipufogó gázok, amelyek lebontják (lemarják) a védőburkot? Nem az autókat kellene inkább irtani, vagy a városokból kitiltani? Vajon miért erőltetik még a kőolajszármazékokból nyert hajtóanyagokkal üzemelő motorok gyártását, üzemeltetését, amikor van, vannak sokkal környezetkímélőbb, környezettisztább üzemanyagok, hajtóanyagok is? A válasz: a gyógyszeriparnak óriási üzlet az orvostudomány által gyógyíthatatlannak kikiáltott allergiás betegségek gyógyszeres kezelése!!!!!!!!! 

Ma már a lakosság 30 %-a allergiás, vagy asztmás, s ők biztos gyógyszerfogyasztók! Mellesleg a légutak nyálkahártyáit a tej- és tejtermékek teszik védtelenné a magas kazein tartalmukkal (300-szor több a kazein a tehéntejben, mint az emberi tejben, s a kazeint az asztalosipar ragasztásra használja!!)! A tejet nem fogyasztók nem allergiásak a pollenekre, s így a parlagfű pollenjeire sem!!

Tagja vagyok a Palocsa Egyesületnek. Ezzel az egyesülettel még a múlt évezred utolsó éveiben Alcsútdobozon több hektáros területet hagytunk parlagon, szándékosan, hogy mi lesz ezzel a földdarabbal a természet törvényei szerint. Első évben teljes területét beterítette a

parlagfű (hogy honnan tudta meg, hogy ott van egy üres földdarab?). A második évben már a parlagfű több, mint 50 %-ban visszaszorult és átadta a helyét más növénykultúráknak (megjelent a lóhere, a gyermekláncfű, az útilapu (bojtorján), a lósóska, fehér üröm, máriatövis, paréj, libatop,stb). 

A következő évben már 20 % alá esett vissza a parlagfű aránya az adott területen, pedig senki sem irtotta!!. Öt év elteltével pedig mindössze az eredeti terület 1-2 %-án volt csak parlagfű!! Nem kell tehát irtani, visszafogja az önmagát is a szaporodásban, ha nincs megműveletlen terület, mert neki az a teremtéstől rendelt feladata, hogy megóvja a termőföldet a kiszáradástól, s teszi a „dolgát”!

Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni, régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat.” Csak a beteg tudja saját magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyógyít.

Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott. De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy iparág –méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar-, amely a gyógyszerek eladásából él. Ha a gyógyszerek meggyógyítanának, nem csak szimptómákat szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges lenne, és senki nem venne többé gyógyszert. Mindenki előtt világos, hogy egészséges nép egyidejűleg „halott gyógyszeripart” jelentene. 

Ehhez nézzünk meg néhány idézetet. „Az orvostudomány (beleértve a gyógyszeripart) közvetlenül a szívinfarktus és a rák után az emberiség legveszélyesebb kórokozója lett. Egy átlag német ma kb. ötször annyi gyógyszert fogyaszt, mint közvetlenül a második világháború előtt. Vajon ettől legalább ötször olyan egészséges is? Természetesen nem. 

Ellenkezőleg: a német lakosság átlaga ma sokkal gyakrabban beteg, mint azelőtt… Hirtelenül így lett egy olyan iparágból, amely azért keletkezett, hogy betegségeket gyógyítson, új betegségek kiindulópontja.

Az emberi szervezet tökéletes. Még az önmaga iránt tanúsított barbár magatartás ellenére is az esetek többségében legalább 30-40 évig betegeskedés nélkül él. Az ember korábban nem érzett fájdalmakat, de egyszer csak számos betegség támadja meg. Azonnal a kórházhoz fordul segítségért, az orvos pedig, amikor felteszi neki a kérdést, honnan erednek ezek a kórok, azt feleli neki: „Mit akar Ön, hiszen ezek a korral járó betegségek.”

Szemüveget rendelnek a betegnek, eltávolítják salakanyagokkal, kövekkel, baktériumokkal telített szerveit, kioperálják daganatait, stb. Az okok pedig, melyek ehhez az állapothoz vezettek, senkit nem érdekelnek, beleértve magát a beteget is.

Az emberek kifejlesztették a vegyi alapú gyógyszereket. A szervezetet azonban nem lehet becsapni. A szervezetnek csakis természetes eredetű gyógyszerekre van szüksége. Mi pedig tulajdonképpen egy tömegpusztító élelmiszer- és gyógyszeripari korszak feltételei között élünk.

Abból kell kiindulni, hogy miért van ma annyi beteg, így pollenallergia is. 60-80 évvel ezelőtt kevesebb ember volt és több pollent termelő növény, tehát egy emberre fajlagosan több pollen jutott, mint napjainkban, és mégsem volt ennyi allergiás, asztmás beteg. A virágporok nem veszedelmesek, hanem hasznosak (az egyik legértékesebb táplálékunk). Van, aki a lisztre érzékeny, és mégsem mondjuk, hogy veszedelmes a liszt. Korábban tisztább volt a környezetünk és az emberek is egészségesebben táplálkoztak, többet mozogtak, türelmesebbek voltak egymáshoz, nem zúdult rájuk annyi stressz, annyi elektroszmog, mint napjainkban.

A táplálkozás is nagyon sokat jelent az immunrendszer erősítése szempontjából. A mai átlagember sietve, kapkodva eszik, akár otthon van, akár úgynevezett gyorsétkezdékben. Nem rágja meg jól az ételt, emellett egyoldalúan táplálkozik, az élelmiszeripar által gyártott különféle tartósítószereket, ízfokozókat, állományjavítókat, mesterséges színezékeket, „természet azonos” aromákat, emulgeáló-szereket, stb. tartalmazó, agyon sütött-főzött, hőkezelt ételeket fogyasztja. Az ipari élelmiszerekben levő különböző vegyszerek annyira feldúsulnak az ilyen táplálékokat fogyasztó emberekben, hogy a szervezetük immunrendszerét teljesen leköti az ezen anyagok elleni küzdelem, s ha ilyenkor virágzik egy parlagfű, egy fűzfa, egy ürömféle, akkor annak az egyébként hasznos pollenjei már teljesen megzavarják a szervezetet (autoimmun reakciók). De nemcsak az ipari élelmiszer-előállítás során mérgeződik az étel, hanem a megtermelés során is, mivel többnyire ez is iparilag történik. Például az állatok, hogy minél előbb vágásérettek legyenek, különböző kémiai anabolitikus szereket kapnak, hogy minél elõbb meg legyen – mozgás nélkül – az izomtömegük. Az ember az ilyen szereket a hússal együtt elfogyasztja, ezek a szerek egy idő után feldúsulnak, kumulálódnak a szervezetben, ami aztán mérgezi a szervezetet, gyengíti az immunrendszert. Régen az állatok izomzata a mozgástól (legelő, rét) alakult ki, nem tartalmazott ilyen szereket. Az állatok tápláléka sem tartalmazott annyi káros anyagot, mint napjainkban.

Az iparszerűen tartott állatok, hogy ne kapjanak el egymástól különböző állatbetegségeket (száj- és

körömfájás, tüdővész, takonykór, streptococcus, fakultatíve patogén baktériumok stb.), állandóan, -tápba keverten- különböző gyógyszereket, antibiotikumokat kapnak, melyeknek maradványai szintén belekerülnek a húst fogyasztó ember szervezetébe. Ma már antibiotikumért nem a patikába kell menni, hozzájutunk a hús- és a tejboltok termékeiből is.

Az állatok táplálékának egy részét a közutak, szennyező ipari üzemek közvetlen közelében termelik meg. Az árokparti széna még alomnak sem alkalmas, nemhogy tápláléknak. Benne van a kipufogógázok szennyeződése, az úton elrobogó járművek gumipora, fékbetét pora, kuplungbetét pora, stb.

Az elektromos vezetékekkel körülvett nagyüzemi csirkék és pulykák mindegyike leukémiás!

Beteg állatokat etetnek a húsevőkkel. Ez is bioterrorizmus.

A közutaktól számítottan 50-80 méteren belül termelt növények annyi koncentrált mérget tartalmaznak, hogy ha el is keverednek a többi, távolabb termelt növénnyel, akkor is mérgezik az állatok szervezetét, így a húsát, tejét, tojását is.

Az ember közvetlenül is fogyaszt ilyen módon termelt élelmiszereket, amelyek szintén az immunrendszert gyengítik. A megoldás az lenne, hogy ha minden út mellett kb. 50 méter széles, minden gyár, légszennyező üzem mellett kb. 100 méter széles erdősávot telepítenének, ami felfogná a gépjárművek, gyárak által kibocsátott mérgeket és tisztítaná a levegőt. Be kellene indítani egy olyan mozgalmat, hogy „Erdősávot az utak, a gyárak mellé!”, a parlagfű irtása helyett.

A közönséges diesel motorok kipufogógázának koromszemcséit kiszűri az orrunk csillószőrzete.

A legújabb „korszerű” HDI, TDI diesel motorok üzemanyagát olyan finomszemcsékké porlasztják szét, hogy azt már nem szűri ki a csillószőrzetünk, hanem belekerül a tüdőnkbe, ott lerakódik, megbetegíti azt. A különböző mesterséges illatanyagok (dezodorok, öblítők, WC szagtalanítók, légfrissítők, stb.) is feldúsulhatnak, de enélkül is kiválthatnak allergiás reakciókat. Hasonló hatást vált ki a molyirtó naftalin is.

A természetes életmód, a természetes ételek adják meg a lehetőséget a túlélésre. Ha megszegünk egy törvényt úgy, hogy nem tudjuk, hogy amit tettünk az törvénysértő, megbüntetnek, ugyanis van egy szabály, miszerint a törvények nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól. A természet törvényeinek nem ismerése sem mentesít a felelősségre vonás alól.

Nemcsak a hús- és húskészítmények, valamint a tej- és tejtermékek fogyasztását kell kerülnie az allergiás, asztmás betegnek, hanem az egyéb gyorsan bomló fehérjefélék -gomba, tojás, stb.- fogyasztását is.

A gombák esetében is hamar keletkeznek olyan fehérje méreganyagok (toxinok), amelyek akár halálosak is lehetnek. S hogy a hús ne büdösödjön, szebb színe legyen, iparilag salétrommal és egyéb olyan szerekkel kezelik, amelyek szintén mérgezést okoznak.

Mi természetgyógyászok holisztikus szemlélettel gyógyítunk, a test, a lélek, a szellem vizsgálatával és figyelembevételével, tehát nemcsak tüneti síkon kezelünk. Lelki dolgaink, lelki jelenségeink kivetülnek a fizikai-testi síkra is. A test a lélek temploma és a lélek megbetegítheti és meg is gyógyíthatja a testet.

Hazánkban úgy akarnak védekezni az allergia ellen az illetékesek és mindenféle egyletek, hogy a parlagfű irtására szólítanak fel. A parlagfüvet csak vegyszerekkel tudnák véglegesen kiirtani, ha egyáltalán véghez lehetne ezt vinni. A parlagfű is a természet része és kipusztításával felborulna a

természet rendje. A vegyszeres irtás több kárt okozna az embereknek és a természetnek, mint a parlagfű az embereknek. A parlagfű után aztán jönnének a többi allergének, az ürömfélék, a libatop, a nyírfák és még sorolhatnám a növényeket s végül nem volna körülöttünk természet, mert a kultúrnövényeket is irtani kellene, mert aki allergiás, az előbb-utóbb a kukorica, a búza, stb. pollenjeire is érzékennyé válna, s így lassan kipusztulna az emberiség is.

Engem nem tudnak megbüntetni a parlagfű nem irtása miatt, ugyanis én úgy irtom a parlagfüvet, hogy megeszem!

Lajos Atya óta tudom, hogy a parlagfű az emberek számára is ehető, s azóta rendszeresen fogyasztom, az év minden napján. Ilyenkor, amikor még zsenge, összevágom apróra egy kis petrezselyem-, vagy zeller-zölddel, – önmagában sem rossz!- és rászórom a szendvicseimre, a kiszedett ételeimre ( leves, kása, tészta, főzelék, barnarizs). Ebben a zsenge korban nagyon sokat

leszedek és leszárítom, majd szárítva tárolom, s így egész évben tudom az ételeimbe, ételeimre tenni a szárított, megőrölt porát.

Pár évvel ezelőtt el akartak adni nekem egy gyufás-skatulyáni zöld port több tízezer (!) forintért. Kérdeztem, hogy mi van a dobozban és miért olyan drága? Erre azt felelték, hogy a szervezet őssejt termelését fokozza a zöld por és ezáltal minden betegséget helyrehoz a szervezetben.

Nem vettem meg a port pedig tudtam, hogy egy keletet, nyugatot is megjárt, neves magyar orvostól származik, hanem megízleltem s megszagoltam. Kellemes volt a meglepetésem, ugyanis a zöld por, a parlagfű pora volt, amelyet jómagam már régóta napi szinten fogyasztok! Lajos Atya nekem is beszélt arról, hogy a parlagfű minden betegséget helyrehoz a szervezetben, de nyilván azt Ő sem tudta, hogy ezt a szervezet őssejt-termelésének fokozásával éri el.

Szerintem sem baj, ha nem ismerjük az elméletet, hanem csak az adott növény hasznosságáról győződünk meg a fogyasztása során. Az is igaz, hogy akiket eddig meg tudtam győzni arról, hogy a parlagfű rendszeres fogyasztása milyen hasznos, bármilyen betegségük is volt, meggyógyultak belőle, még a rákból is, vagy a parlagfű allergiából is.

Rendszeres fogyasztóként mi is begyűjtjük szárításra

A fentiek ismeretében merül fel a kérdés, hogy akkor miért irtatják velünk a parlagfüvet? Ráadásul még büntetés kiszabását is kilátásba helyezik, ha nem irtjuk azt! Nekem erre is meg van a válaszom! A Földünk túlnépesedése már napjainkban is veszélyezteti  a Föld valamennyi élőlényét és lakóját is! Ez ellen a Világkormánynak ( én csak háttérhatalomnak nevezem) tennie kell valamit. Nos a világunk ezen urai fő részvényesei a gyógyszeriparnak is. Ha a világon mindenki megtudná azt, amit az indiánok közöltek a franciákkal, jelesül, hogy a parlagfű, mintegy csodaszer minden betegségnél visszafordítja és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket, azaz

a betegségeket, akkor senki nem venne gyógyszert, és akkor nem lenne óriási bevétele a világ urainak, s még így a Föld is túlnépesedhetne.

A gyógyszerek mellékhatásai következtében ugyanis, csak Magyarországon minden órában meghal egy ember, de sokkal többen halnak bele abba, amit a patológusok már régóta tudnak, hogy minden második felboncolt embert tévesen diagnosztizáltak és tévesen gyógyszereztek, mivel nem az volt a halál oka, amivel kezelték a betegségüket!

(Forrás: Dr. Weixl-Várhegyi László természetgyógyász)

Riport Dr. Weixl-Várhegyi László természetgyógyásszal a parlagfűről

Meglepő felhő jelent meg a CERN felett. Mégis kinyílt egy dimenzió kapu?!

Egy különös viharról készült videofelvétel hívta fel a figyelmet a világ legnagyobb fizikai kísérleti laboratóriumában indult kísérletsorozatra. A nemzetközi CERN kutatóközpontnak a francia-svájci határra épült óriás hadronütköztetője felett a felhők és villámok bizarr képe egy fantasy film jelenete is lehetne.

A vihar egybeesett az AWAKE elnevezésű kísérlet kezdetével, amelyről a CERN kutatási igazgatója azt állította, hogy segítségével eddig ismeretlen dimenziókba nyerhetünk belépést.

„Ezen a kapun beléphet hozzánk valami, vagy mi küldhetünk át valamit ezen keresztül” – mondta Sergio Bertolucci. Korábban Steven Hawking fizikus figyelmeztetett arra, hogy a hadronütköztető olyan miniatűr fekete lyukat hozhat létre, ami az egész univerzum stabilitását veszélyezteti. Vajon pusztán fizikai kísérletek zajlanak a CERN égisze alatt, vagy a projekt a természetfeletti világgal való kapcsolatteremtést is keresi?

A világ egyik legnagyobb tudományos műhelyét 1954-ben hozták létre: a CERN (a Nukleáris Kutatások Európai Központja elnevezés francia rövidítése) szervezetében 80 ország, 500 egyeteméről több mint 6500 tudós működik közre. A projektben évtizedek óta magyar kutatók is részt vesznek, egyikük, az idén májusban elhunyt magyar Vesztergombi György részecskefizikus így segített a laikusok számára is érthetővé tenni, mi zajlik a CERN legújabb projektjében, a Nagy Hadronütköztetőben (Large Hadron Collider – LHC): „Ez valójában egy gigantikus elektronmikroszkóp… Ahhoz, hogy az anyag finomszerkezetét minél pontosabban megismerhessük, ennek a hullámhosszát kell csökkentenünk. A hullámhossz csökkentéséhez növelni kell a nyaláb energiáját. A nagyobb energiájú nyaláb létrehozásához növelni kell a beren­dezés méretét – akár a végtelenhez közelítve.”

A CERN hivatalos logója. Elemi részecskék vagy három darab hatos?A tudósok számára a CERN pontosan ezt a különleges berendezést biztosítja: egy olyan gigantikus részecskegyorsítót, amely segítségével az anyag eddig ismeretlen belső alkotóelemeit (például az „isteni részecskének” is nevezett Higgs-bozont) vizsgálhatják.

Az LHC 27 kilométer kerületű alagútja 100 méterrel a föld alatt, a Jura-hegység mélyében húzódik. Emellett a CERN több más különleges kísérleti berendezést is építtetett az elmúlt évtizedekben. Ilyen gigantikus műszaki teljesítményre és energiaösszpontosításra egyetlen ország sem lett volna önmagában képes, így nem csoda, hogy a francia–svájci határon épült CERN nem tartozik egyik ország joghatósága alá sem, státusa hasonló az ENSZ-intézményekhez. További nevezetessége, hogy a hatalmas adatmennyiség feldolgozására itt hozták létre azt a számítógép-hálózatot, amelyből az internet (World Wide Web) kifejlődött.

Siva, a pusztítás hindu istenének tánca a CERN központi épülete előtt.De vajon mindez a rendkívüli erőfeszítés pusztán tudományos célokat szolgál? Csak a Higgs-bozon felfedezése 13,25 milliárd euróba (4200 milliárd forint) került. Indokolt-e ilyen csillagászati összegeket költeni azért, hogy protonokat a fénysebességet minél inkább megközelítő sebességre gyorsítsunk fel? (Az eddigi rekord a hadronütköztetésben 11 000 kör volt másodpercenként.) A még nagyobb sebességek eléréséhez szükséges energiamennyiség exponenciálisan nő, ennek érdekében indították el az AWAKE elnevezésű (a betűszó angol jelentése: „Ébredj fel”) kísérletet. Az els próbát június 16-án végezték el,

és a teljesítményt (a részecskék ütközési sebességét) fokozatosan növelték. A nyitóképen látható vihar képeit június 24-én rögzítették pontosan a CERN létesítményei felett. A kritikusok szerint az ütköztetőben olyan energia szabadult fel, ami a térségben az időjárást is felborította, és ennek eredménye a felvételeken is látható bizarr felhők, fények és villámok.

A képek bejárták a nemzetközi sajtót. Több híradás – például a brit Mirror cikke – említést tett arról, hogy a jelenséget némely összeesküvés-elméletekkel foglalkozó szervezet annak tulajdonítja, hogy a CERN tudósai az AWAKE kísérlet során szándékosan „nyitottak kaput a természetfeletti dimenziókba”. Eszerint a képek egy ilyen „csillagkapu” megnyílását rögzítették, amelyen keresztül túlvilági lények léphettek be a földi valóságba.

Nem először éri vád a CERN-t amiatt, hogy kísérleteivel túllépi a természettudományos kutatás kereteit és nem számol a projektjei – akár végzetes – következményeivel. A CERN vezetői sejtelmes nyilatkozataikkal maguk is hozzájárultak az ilyen feltételezések kialakulásához. Sergio Bertolucci, a szervezet kutatási igazgatója 2009-ben, az LHC elkészültekor azt mondta, hogy a gigászi berendezés segíthet „létrehozni vagy felfedezni korábban ismeretlen vagy elképzelhetetlen tudományos jelenségeket”, például egy extra-dimenziót. „Ezen a kapun beléphet hozzánk valami, vagy mi küldhetünk át valamit ezen keresztül” – mondta Bertolucci.

(forrás: hirmagazin.eu)

Trainerbees, a kenderméz feltalálója

Egy magát Nicolas Trainerbeesnek nevező francia méhész 2006 óta próbálja meg ötvözni a méhek iránti rajongását az orvosi marihuánával kapcsolatos tudásával. Ő az, aki sikeresen megtanította ezeket a szorgos rovarokat a kenderméz készítésére.

Ehhez először is rá kellett vennie őket, hogy ne virágporból, hanem gyümölcscukorból állítsák elő a mézüket, amely így egészen egyedülálló ízű lett. Ezután támadt az az ötlete, hogy a méheket a kannabiszgyanta begyűjtésére trenírozza. Ez 2013-ig tartott, de a sok fáradozás végül elnyerte jutalmát, mert az eredmények magukért beszéltek. 

A rovarok ténylegesen megtanulták begyűjteni a kendernövény gyantamirigyeinek váladékát, és így ügyesen hozzáadták a kannabinoidokat az általuk termelt mézhez. A méz THC- és CBD-tartalma kiemelkedő lett, gyógyhatása pedig felerősödött.

Nicolas Trainerbees - videó

„Már egy ideje tudtam a méhészeti termékek – például a méz, a propolisz, a virágpor, a méhviasz és a méhpempő – jótékony hatásairól, ahogy persze a kannabiszéról is – meséli Nicolas. 

"Minden, ami áthalad a méhek szervezetén, csak értékesebb lesz.” Mindeközben az állatkák pedig sem be nem tépnek, sem egészségkárosodást nem szenvednek. A méheknek ugyanis nincsen endokannabinoid rendszerük, és nem tudják feldolgozni a kannabinoidokat. A THC és a CBD semmilyen hatással sincs rájuk. „Számukra csak egy másfajta táplálékot jelent” – állítja Nicolas. 

A kannabiszméznek állítólag különleges virágaromája van. A termék egy krémes állagú, aranysárga méz, magas gyógyító potenciállal.

(forrás: ckmagazin.info)

Méhek és a Cannabis méz - videó

Egyszer átutazók betértek egy zen mesterhez

"Mester mit teszel, hogy ilyen elégedett és kiegyensúlyozott vagy?
Mi is ilyenek szeretnénk lenni."



Az öreg mosolyogva mondta :

"Amikor fekszem, akkor fekszem.
Amikor felkelek, felkelek.
Amikor megyek, megyek.
Amikor eszek, eszek."

A kérdezők csodálkoztak, de hiszen ezt mind mi is csináljuk: fekszünk, felkelünk, megyünk és eszünk. Mégis boldogtalanok vagyunk.

Valóban, ezt mind ti is csináljátok....

De amikor fekszetek a felkelésen gondolkodtok, amikor felkeltek, akkor a menésen, amikor mentek, akkor pedig azon, hogy mit esztek.
Így a gondolataitok mindig máshol járnak, mint ahol éppen ti vagytok.
Elmulasztjátok az egyetlen valóságot: a Jelent.
Zen
(forrás:Spiritual WORLD)

A világ “legszegényebb” elnöke

Fizetését nem veszi fel, elnöki rezidenciája helyett egy farmon lakik. A világ legszegényebb és egyben talán legokosabb elnöke. Egy politikus, aki a boldogságról beszél. Kimondva, amit valahol ott legbelül (remélhetőleg) mindannyian gondolunk. Uruguay elnöke, Jose Mujica. Az EMBER.

Nevezik a világ legszegényebb elnökének is, de talán épp ezért ő a leggazdagabb. Nincs palotája, csillogó nyugati kocsija, jachtja, a világban alig ismerik. Pedig volt ő már közbeszéd tárgya, lájkolták a gagen, de inkább volt kuriózumként, mint egy ország elnökeként kezelve.

A 81 éves José Alberto Mujica Cordano, egy lelakott házban él Montevideo peremén. Volna számára elnöki palota, de ő azt inkább a hajléktalanok számára ajánlotta fel a télre, ő maga pedig maradt otthon. Német limuzin helyett egy 1987 – es bogárhátúval közlekedik, nyakkendőt nem hord és fizetése 90% – át egy a szegények számára létrehozott lakásprogram számára ajánlotta fel. A szegényes látszattal hatalmas ellentétet képez a lelki gazdagság, ami José Mujicából árad. Nagy örömmel idéz görög és római filozófusokat vagy a Don Quijotét, nem fél kimutatni valós emberi érzelmeit és józan, mondhatni paraszti eszét a világ nagyjai és a nyilvánosság előtt, rámutatva a mások által kellemetlennek vélt témákra.

Nehéz utat kellett bejárnia, hogy ide juthasson. A 60 – as években Pepe néven vált először hírhedté, amikor a Tupamaros nevű, kommunista filozófiát követő gerilla csoporttal megpróbálkoztak valami hasonlót véghezvinni, mint a kubai forradalom. 

Mujica állítása szerint a csoport mindig igyekezett erőszak nélkül eljárni, ám ez nem volt minden esetben lehetséges. A szervezet igyekezete kudarcba fulladt, és Pepét többször is

letartóztatták, volt, hogy megszökött a börtönből. hatszor meg is lőtték a rendőrség emberei. 1972 – ben újra letartóztatták, majd 14 évet töltött szigorított katonai börtönben, gyakran egy földbevájt lyukban tengetve a napjait. A 80 –as években Uruguayban változások mentek végbe. A demokratikus kormány amnesztiát hirdetett a politikai rabok számára, így 14 év után José Mujica új esélyt kapott az élettől, amit nem akárhogy használt ki.

Több régi gerilla társával belépett a politikai életbe. Idővel bekerült a parlamentbe is. Első napján sokkolta a parlamenti parkoló őreit, mivel egy robogóval érkezett. Baloldaliként járta meg a szamárlétrát, majd 2004 – ben földművelésügyi miniszter lett. 2009 – es megválasztása előtt az akkori elnök, Luis Alberto Lecalle barlangnak nevezte a házat, ahol mindmáig él. Ő pedig megválasztása után eladta a tengerparti elnöki rezidenciát, mondván, hogy haszontalan. A havi fizetése az adományozás után nagyjából 800 dollárt tesz ki.

Sajátos stílusa nem csak a magánéletben nyilvánul meg. Megpróbálta legalizálni a marihuánát, ám hazai körökben sem aratott osztatlan sikert, így a folyamat jelenleg áll. Ezen kívül az azonos neműek házasodásának engedélyezésén dolgozik, támogatott egy radikális abortusz-törvényt (az első trimeszterben a műtét végrehajtása bármilyen okból megengedett), nagyban támogatja a megújuló energiaforrások kihasználását.

 Mujica személyisége nagyban megmutatkozott a tavaly júniusban megrendezett riói ENSZ konferencián (Rio +20), amelyen a fenntartható fejlődés volt a téma. A 192 ENSZ tagállam részvételével zajló konferencia egyik fénypontja volt (legalábbis a média és a közvélemény szempontjából) az Uruguay-i elnök beszéde, melyben félrebeszélés nélkül, nyíltan mutatott rá olyan problémákra, amelyeket a „globális óriások” talán nem szívesen láttak a rivaldafényben feltűnni.

(forrás:korkep.sk)

José Mujica, Uruguay elnöke a mértékletességről, civilizációnk szükségletéről, az emberi természetről és fejlődésről

 Néhány gondolat belőle:

• 10 évig voltam börtönben, ez hagyott időt gondolkodni. A következőre jöttem rá: dönthetsz úgy, hogy kevéssel is beéred, szabadon, távol a fényűzéstől, mert itt van benned a boldogságod, máskülönben sehová sem jutsz el. Nem a szegénységet dicsőítem, hanem a mértékletességet... nem azt tanácsolom, hogy menjünk vissza barlangokba lakni, vagy szalmabódékba, hanem hogy állítsuk meg az erőforrások elpazarlását.... a probléma nem az erőforrások hiánya, hanem a kormányzás válsága. A kormányok azzal foglalatoskodnak, hogy megnyerjék a következő választást.... a hatalomért harcolunk, és elfelejtjük az emberek és a világ gondjait. Ez nem ökológiai válság, hanem politikai.
• Elérkeztünk a civilizációnk azon fejezetéhez, ahol a bolygót átfogó megegyezésre van szükségünk. Ám elvakít minket a nemzeti sovinizmus, és a domináció szomjúhozása, különösen a legerősebb országokat. Épp nekik kellene példát mutatniuk! Szégyenteljes, hogy 25 éve a kiotói megállapodás óta még ma is habozunk betartani a benne foglaltakat.
• Az emberi természet olyan, hogy végül a szenvedéseinkből sokkal könnyebben tanulunk, mint a gondtalan életből.... azt szeretném, hogy az emberek megértsék: mindig újra össze tudod szedni magadat, mindig megéri akár a nulláról is fölállni... ez a legnagyobb lecke az életben... nem vagy legyőzve, amíg fel tudsz kelni harcolni. Álmaid feladásával feladod a harcot is. Harcolni, álmodni, a padlón lenni, szembeszállni a valósággal, ezek azok, amik jelentést adnak a létezésnek.
• Nem élheted az életed, amíg haragot táplálsz... ha azzal töltöm az életem, hogy a sebeimet nyalogatom, akkor nem haladok előre. Emlékezned kell a múltra, különben arra ítéltetsz, hogy megismétled azt. Az ember az egyetlen olyan "állat", aki megcsonkolja lábujjait 20-szor egymás után ugyanazon probléma miatt. Minden generáció tanul a tapasztalataiból, de a többiekéből nem.

(forrás:http://lelkesito.hu)

José Mujica, Uruguay elnöke az emberi természet fejlődéséről- videó

Úgy néz ki, mint egy korhadó fa. De közelebbről teljesen lélegzetelállító volt

Meddig tart kifaragni a remekművet egyetlen fatörzsből?

 Egy kínai szobrász négy évet töltött faragással, hogy létrehozza lélegzetelállító mesterművét egy fa törzséből. Az eredmény lenyűgözte az embereket a világ minden tájáról. Ami kezdetben egy 12 láb hosszú fatörzs volt, most egy olyan híres remekmű, amely bekerült a Guinness rekordok könyvébe.

 Kínában évszázadok óta létezik már ez a hagyomány, amikor is nyers faanyagból vizuálisan lenyűgöző faszobrot hoznak létre. Ezek a szobrok bonyolult minták és képek segítségével mutatjuk be a kínai történelmi kultúrát. A hagyomány folytatódik, ma Zheng Chunhui mesterművével.

 Ez a szobor egy híres kínai festmény másolata, a Song-dinasztiáról. A fafaragás Pekingben, a Palota Múzeumban található, ahol a látogatók megcsodálhatják ezt a ragyogó munkát.

 A kész faragás több, mint 40 láb hosszú, és tartalmazza a részletes faragványokat is, hogy bemutassa az ókori Kína mindennapi életét.

 Magában foglalja az épületeket, hidakat és hajókat, így olyan, mintha a régi festmény életre kelne.

Több, mint 550 falusi embert jelenít meg a remekmű.

 Ahogy csodálod ezt a bonyolult munkát, nehéz elképzelni, hogy négy év alatt készült el.

 Rendkívüli türelemmel készült munka, Chunhui elkészítette a világ egyik legcsodálatosabb faszobrát.

(forrás: http://harmonikum.com)

UFOk a művészettörténetben

Egy 1350-ben készült, Jézus kereszthalálát ábrázoló ikon megvizsgálása után kiderült: két űrlény látható az alkotáson.

Krisztus Keresztrefeszítése, Visoki Decani Monostor, 1300-as évek

Az ikon egy szerb templomba készült eredetileg, de napjainkban már múzeumban tekinthető meg. Bár 1350-ben festették csak nemrégen vették észre, hogy az ikon két felső szélén egy-egy azonosítatlan repülő tárgy látszik. Mind a két repülőben 1-1 ember ül, és az egyik hajó láthatóan üldözi a másikat, de ennek jelentése, mint ahogy az, hogy valóbanUFO-król beszélhetünk e eme különös alakok láttán erős vitát váltottak ki.

(forrás:boon.hu - http://latogatok.hu)

UFO-k Jézussal - videó

Az kétségtelen: nem ez az egyetlen festmény, amin az idegen élet földi jelenlétére utaló ábrázolások láthatók

Barlangfestmény (Franciaország, Kr. e. 13.000 körül)

Olasz barlangfestmény, Kr. e. 10.000 körül

 Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet szent Emidiusszal, 1486-1495 körül.

A Szentírásbeli jelenet azt a történetet meséli el, hogy Gábriel arkangyal leszállt a Földre, és elvitte a hírt Jézus anyjának, Máriának a Messiás születéséről, és tulajdonképpen a nő beleegyezését kérte mindehhez. A kép egy kis adalékként hozzáteszi, hogy Mária valami rejtélyes besugárzást is kapott a mennyekből - vagy egy repülő eszközről.

Madonna a gyermek Keresztelő Jánossal, 15. század

Ajánljuk figyelembe a Mária tarkójánál, az égen látható hogyishívjákot. Ha ez is belemagyarázás, akkor kíváncsiak volnánk, ki mit tudna felhozni magyarázatként... még egy ember is látható ott a háttérben, aki kíváncsian néz fel az égre! 

Kedves Olvasó, tudjuk mit gondolsz, és nem, nem photoshopos alkotásról van szó.

Ezt a képet a flamand Aert De Gelder készítette, címe: Krisztus megkeresztelése. 1710-ben festette és ma a Cambridge-i Fitzwilliam Múzeumban található. Egy korong alakú objektum fénycsóvákat sugároz le Keresztelő Szent Jánosra és Jézusra.

Az Írás szerint amikor Jézus alámerült a Jordán vizében, valóban megnyílt az ég, leszállt Jézusra a Szentlélek, és az Atya szózata hangzott, így teljesen megnyilvánult a teljes Szentháromság. Azt a Szentírás elfelejtette említeni, hogy mindez egy repülő csészealjról történt, ellenben a festő a szavak mögé látott, és úgy festette le. A kérdés újra csak az: miért? Mit látott korábban, hogy ezt festette a képre?

 

 Earls D'Oltremond-ban, Belgiumban találtak egy ismeretlen művész által festett fa ládát, melyen Mózes látható a kőtáblával, az égbolton pedig több repülő tárgy tűnik fel. Ha valóban jártak idegenek abban a korban, az megmagyarázna néhány eseményt. A fejlett technológiájukkal például ketté tudták választani a Vörös tengert.

Korabeli UFO-ábrázolások a művészetben - videó

forrás:Fact or Fiction

Paolo Uccello festménye a 15. századból, Krisztus keresztre feszítése

A bal oldali festményt Paolo Uccello készítette és ” La Tebaide” a címe. A jobb oldalra kinagyított kép egy vörös csészealj alakot mutat Jézus közelében. A Firenzei Akadémián függesztették ki.

14. századi festmény Franciaországból, lebegő idegen tárgy az égen a bal oldalon.

Krisztus festmény Olaszországból. Lebegő tárgyak flottája az égen.

Úgy tűnik mintha lencse alakú felhőben lennének. A festmény a “The Miracle os snow”  ( A havazás csodája) címet viseli és Masolino Da Panicale festette. A kép Firenzében található a Santa Maria Maggiore templomban.

Ez a kép Máriát ábrázolja Jézus sírjánál. Ez annak az “ereklyetartó ládikáról”  való képsorozatnak az egyike, amely a palesztin szent sírból tartalmaz köveket.Keletkezése kb a 6-7 századra tehető. A vatikáni könyvtárba került elhelyezésre. Vegyük észre a kupola alakú tárgyat a sír felett. Ha ezt valaki építette akkor miért lebeg? Továbbá mi a tetején lévő kerek tárgy?

Ezek az illusztrációk Grey főhadnagy könyvéből valók. Ő egy expedíciót vezetett Észak- Ausztrália Kimberley tartományban található Glenelg folyó közelében található néhány barlangba. Ezekről úgy vélik, hogy az őslakosok ottléte előtt készülhettek. 

Barlang rajz ie. 6000-ből, Szahara, Észak-Afrika

(forrás:boon.hu - latogatok.hu - sirius-plejad.blogspot.hu -blog.xfree.hu)

- - - - - - - 

Ősi UFO Festmények - videó

Fény az alagút végén

A klinikai halál beállta után még percekig megmaradhat a tudat – állítja egy nemrégiben megjelent tanulmány, amely tudományos alapossággal igyekezett utánajárni a köznyelvben „halálközeli élménynek” nevezett jelenségnek. Bár ezeket az élményeket sokan szkepticizmussal kezelik, Dr. Sam Parnia, a New York-i Állami Egyetem munkatársa és csapata gondosan előkészített kísérletek során igyekezett meggyőződni valóságukról. A tudományos igényű cikk a Resuscitation (Újraélesztés) című orvosi szaklapban jelent meg.

Az eddigi legszélesebb körű vizsgálat során, amely a halál körüli és testen kívüli élményeket igyekezett tudományos alapokon vizsgálni, megállapították, hogy az agytevékenység leállása után még percekig működhet a tudat. A halál beállta körüli élmények ellentmondásos témának számítanak – lelkes hívők és szkeptikusok örök vitája zajlik. Sam Parnia és csapata a Southamptoni Egyetemen négy évet szánt a vizsgálatra, amelynek során kétezer-hatvan, szívinfarktust elszenvedett embert figyeltek meg összesen tizenöt kórházban az Egyesült Királyságban, Amerikában és Ausztriában.

Az infarktust túlélő személyek negyven százaléka emlékezett vissza valamiféle „tudatosságra” – látott vagy hallott élményekre – abban a szakaszban, amikor a szívük leállt, és a klinikai halál állapotában voltak. Egyikük egyenesen arról számolt be, hogy elhagyta a saját testét, és a szoba sarkából figyelte az újraélesztést. Annak ellenére, hogy a klinikai halál állapotában volt, tehát nem láthatott és nem hallhatott semmit, az ötvenhét éves southamptoni szociális munkás pontosan leírta mindazt, amit a nővérek tettek, és az őt körülvevő gépek hangjait is hallotta „öntudatlan” állapotában.

„Tudjuk, hogy az agy nem működik tovább, amikor a szív leáll” – magyarázza Sam Parnia, a kutatás vezetője, aki korábban a Southamptoni Egyetem munkatársa volt, jelenleg a New York-i Állami Egyetem kutatója. „Ebben az esetben a tudat a jelek szerint három percig is fennmaradt a szív leállása után, annak ellenére, hogy az agyműködés tipikusan 20-30 másodperccel a szívleállás után áll le… A beteg visszaemlékezett mindenre, ami a helyiségben történt, arra is, hogy két csipogó hangot hallott, egy olyan gép hangját, amelyről tudjuk, hogy három percenként jelez. Ennek alapján bemérhettük, hogy meddig tartott az élménye.” Parnia szerint a férfi beszámolóját az esetével kapcsolatos kórházi feljegyzések minden részletében alátámasztják.

Az adatgyűjtés 2060 infarktust elszenvedett személyre terjedt ki, akik közül 330-an maradtak életben. Közülük 140 személy vett részt a vizsgálatban. A többiek – gyenge egészségi vagy mentális állapotuk miatt, illetve egyéb okokból – kívül maradtak a vizsgálat körén. A 140 személy közül 46 százalék állította, hogy voltak megtapasztalásai az újraélesztés során. 9 százalék számolt be olyan élményekről, amelyeket hagyományosan halál közelieknek neveznek, 2 százalék élményei pedig azt bizonyították, hogy teljes mértékben megőrizték tudatukat, és konkrétan „látott” és „hallott” eseményekre – vagy testen kívüli élményekre – emlékeztek.

Bár sokan nem tudtak konkrét részletekkel szolgálni, jellegzetes, ismétlődő motívumok előfordultak. A meghallgatottak 20 százaléka például szokatlan békességet érzett, egyharmaduk pedig úgy érzékelte, hogy az idő lelassult vagy éppen felgyorsult. Egyesek erős fényről számoltak be, napsütésről, aranyló fényekről, családtagjaik megjelenéséről. A szokásos, sokakat szkepticizmusra hajlamosító, „odaát minden szép volt és barátságos” jellegű élmények mellett azonban a beszámolókban megjelentek a félelem, a rettegés motívumai is. Egy túlélő például így számolt be: „Rettegtem. Azt mondták, meg fogok halni, és ennek az lesz a leggyorsabb módja, ha kimondom az utolsó rövid szót, ami az eszembe jut.” Egy másik páciens pedig arra emlékezett, hogy „mély vízben vonszoltak egy gyűrűvel, pedig utálok úszni – rettenetes volt.” Megint mások üldöztetésre és erőszakra emlékeztek. „Át kellett mennem egy szertartáson, ami abból állt, hogy megégetnek. Négy ember volt velem, és aki hazudott, az meghalt… láttam, ahogy embereket koporsókban eltemetnek.”

A halálközeli vizuális élmények hitelességének biztosítására a kutatócsoport gondosan előkészített környezetet létesített. Minden, a vizsgálatban részt vevő intézményben 50-100 polcot helyeztek el az újraélesztéshez használt helyiségekben, specifikusan olyan osztályokon, ahol a legtöbb újraélesztés előfordulhat (sürgősségi és intenzív osztályok). Minden egyes polcon elhelyeztek valami olyan dolgot vagy képet, amit kizárólag felülnézetből lehetett látni (többek között nemzeti és vallási szimbólumokat, emberek, állatok képeit, újságokat). Korábbi leírásokban ugyanis gyakran szerepelt, hogy az illető elhagyta a testét, és felülről, a mennyezet felől szemlélte, mi történik vele újraélesztés közben. Összesen mintegy ezer polcot szereltek fel a kórházakban, ám a várakozások ellenére az újraélesztéseknek mindössze 22 százalékára került sor az így előkészített osztályokon.

Dr. Parnia véleménye szerint sokkal többeknek lehetnek hasonló élményei a halállal való találkozáskor, az újraélesztésükkor használt gyógyszerek és a nyugtatók azonban akadályozhatják a visszaemlékezést. „Becslések szerint több millió ember rendelkezhet a halállal kapcsolatos élénk élményekkel, de a tudományos bizonyítékok a legfinomabban szólva is kétségesek. Sokan hallucinációnak vagy illúziónak tartják ezeket, az általunk vizsgált leírások azonban nagyrészt egybeesnek a tényleges történésekkel.” Parnia szerint az sem világos, hogy a felidézett megtapasztalások a páciens élményeinek teljességét írják le, vagy csak a „jéghegy csúcsának” tekinthetőek, és egy sokkal mélyebb megtapasztalás csekély részletei.

A témában elérhető számos szóbeli beszámoló és több közelmúltbeli vizsgálat ellenére a Resuscitation című orvosi szaklapban ismertetett vizsgálat az első széles körű kutatás, amely megkísérli feltérképezni a klinikai halál állapotában tapasztalt vizuális élmények gyakoriságát, és összevetni azokat az újraélesztésük során valóságosan megtörtént eseményekkel. „Bár a vizuális élményeket egyértelműen felidéző beszámolók kis száma (2 százalék) korlátozta lehetőségeinket abban, hogy az előre elkészített képek segítségével objektíven vizsgáljuk a klinikai halál állapotában bekövetkező vizuális élményeket, az igazolt eset (egy ötvenhét éves southamptoni férfi esete)egyértelműen alátámasztja, hogy a szívleállás utáni 20-30 másodpercen túl is lehetséges a tudat fennmaradása” – állítja Sam Parnia, aki szerint mindenképpen további, tudományos alaposságú vizsgálatokra van szükség a témában.

21 gramm

1901. április 10-én szokatlan kísérletet hajtottak végre a Massachusetts állambeli Dorchesterben. Dr. Duncan MacDougall, a tekintélyes haverhilli orvos arra volt kíváncsi, milyen fizikailag is leírható változás történik-e az emberi testben a lélek távozásakor: feltételezése az volt, hogy az emberi lélek tömeggel bír, tehát mérhető. MacDougall hat haldokló beteget vont be a kísérletbe. Célja az volt, hogy közvetlenül haláluk előtt és után lemérje őket, és összehasonlítsa a mért súlyt. A kiválasztásban mindössze a halál beálltának várható közelsége játszott szerepet. Nem sokkal az után, hogy az első beteget négy kollégája segítségével egy speciális mérlegre helyezte, a beteg meghalt. Ekkor érdekes dolog történt: a halál beálltának pillanatában a mérleg nyelve hirtelen visszaesett, súlycsökkenést mutatva. „Azonnal leszámítottuk az összes, ilyenkor szokásosan bekövetkező súlyvesztést, de egy unciányi súly (28 gramm) még mindig hiányzott” – írta MacDougall a New York Timesban megjelent korabeli cikkben. A mérlegelést az összes személyen elvégezték, ugyanazzal az eredménnyel: átlagosan háromnegyed uncia, azaz 21 gramm súlyveszteség következett be mindegyik személy esetében.
(forrás: hetek.hu)

"21 gramm" - záró jelenet - videó