2016. július 19., kedd

A világ “legszegényebb” elnöke


Fizetését nem veszi fel, elnöki rezidenciája helyett egy farmon lakik. A világ legszegényebb és egyben talán legokosabb elnöke. Egy politikus, aki a boldogságról beszél. Kimondva, amit valahol ott legbelül (remélhetőleg) mindannyian gondolunk. Uruguay elnöke, Jose Mujica. Az EMBER.


Nevezik a világ legszegényebb elnökének is, de talán épp ezért ő a leggazdagabb. Nincs palotája, csillogó nyugati kocsija, jachtja, a világban alig ismerik. Pedig volt ő már közbeszéd tárgya, lájkolták a gagen, de inkább volt kuriózumként, mint egy ország elnökeként kezelve.


A 81 éves José Alberto Mujica Cordano, egy lelakott házban él Montevideo peremén. Volna számára elnöki palota, de ő azt inkább a hajléktalanok számára ajánlotta fel a télre, ő maga pedig maradt otthon. Német limuzin helyett egy 1987 – es bogárhátúval közlekedik, nyakkendőt nem hord és fizetése 90% – át egy a szegények számára létrehozott lakásprogram számára ajánlotta fel. A szegényes látszattal hatalmas ellentétet képez a lelki gazdagság, ami José Mujicából árad. Nagy örömmel idéz görög és római filozófusokat vagy a Don Quijotét, nem fél kimutatni valós emberi érzelmeit és józan, mondhatni paraszti eszét a világ nagyjai és a nyilvánosság előtt, rámutatva a mások által kellemetlennek vélt témákra.


Nehéz utat kellett bejárnia, hogy ide juthasson. A 60 – as években Pepe néven vált először hírhedté, amikor a Tupamaros nevű, kommunista filozófiát követő gerilla csoporttal megpróbálkoztak valami hasonlót véghezvinni, mint a kubai forradalom. 


Mujica állítása szerint a csoport mindig igyekezett erőszak nélkül eljárni, ám ez nem volt minden esetben lehetséges. A szervezet igyekezete kudarcba fulladt, és Pepét többször is
letartóztatták, volt, hogy megszökött a börtönből. hatszor meg is lőtték a rendőrség emberei. 1972 – ben újra letartóztatták, majd 14 évet töltött szigorított katonai börtönben, gyakran egy földbevájt lyukban tengetve a napjait. A 80 –as években Uruguayban változások mentek végbe. A demokratikus kormány amnesztiát hirdetett a politikai rabok számára, így 14 év után José Mujica új esélyt kapott az élettől, amit nem akárhogy használt ki.


Több régi gerilla társával belépett a politikai életbe. Idővel bekerült a parlamentbe is. Első napján sokkolta a parlamenti parkoló őreit, mivel egy robogóval érkezett. Baloldaliként járta meg a szamárlétrát, majd 2004 – ben földművelésügyi miniszter lett. 2009 – es megválasztása előtt az akkori elnök, Luis Alberto Lecalle barlangnak nevezte a házat, ahol mindmáig él. Ő pedig megválasztása után eladta a tengerparti elnöki rezidenciát, mondván, hogy haszontalan. A havi fizetése az adományozás után nagyjából 800 dollárt tesz ki.


Sajátos stílusa nem csak a magánéletben nyilvánul meg. Megpróbálta legalizálni a marihuánát, ám hazai körökben sem aratott osztatlan sikert, így a folyamat jelenleg áll. Ezen kívül az azonos neműek házasodásának engedélyezésén dolgozik, támogatott egy radikális abortusz-törvényt (az első trimeszterben a műtét végrehajtása bármilyen okból megengedett), nagyban támogatja a megújuló energiaforrások kihasználását.

 Mujica személyisége nagyban megmutatkozott a tavaly júniusban megrendezett riói ENSZ konferencián (Rio +20), amelyen a fenntartható fejlődés volt a téma. A 192 ENSZ tagállam részvételével zajló konferencia egyik fénypontja volt (legalábbis a média és a közvélemény szempontjából) az Uruguay-i elnök beszéde, melyben félrebeszélés nélkül, nyíltan mutatott rá olyan problémákra, amelyeket a „globális óriások” talán nem szívesen láttak a rivaldafényben feltűnni.

(forrás:korkep.sk)

José Mujica, Uruguay elnöke a mértékletességről, civilizációnk szükségletéről, az emberi természetről és fejlődésről

 Néhány gondolat belőle:

  • 10 évig voltam börtönben, ez hagyott időt gondolkodni. A következőre jöttem rá: dönthetsz úgy, hogy kevéssel is beéred, szabadon, távol a fényűzéstől, mert itt van benned a boldogságod, máskülönben sehová sem jutsz el. Nem a szegénységet dicsőítem, hanem a mértékletességet... nem azt tanácsolom, hogy menjünk vissza barlangokba lakni, vagy szalmabódékba, hanem hogy állítsuk meg az erőforrások elpazarlását.... a probléma nem az erőforrások hiánya, hanem a kormányzás válsága. A kormányok azzal foglalatoskodnak, hogy megnyerjék a következő választást.... a hatalomért harcolunk, és elfelejtjük az emberek és a világ gondjait. Ez nem ökológiai válság, hanem politikai.
  • Elérkeztünk a civilizációnk azon fejezetéhez, ahol a bolygót átfogó megegyezésre van szükségünk. Ám elvakít minket a nemzeti sovinizmus, és a domináció szomjúhozása, különösen a legerősebb országokat. Épp nekik kellene példát mutatniuk! Szégyenteljes, hogy 25 éve a kiotói megállapodás óta még ma is habozunk betartani a benne foglaltakat.
  • Az emberi természet olyan, hogy végül a szenvedéseinkből sokkal könnyebben tanulunk, mint a gondtalan életből.... azt szeretném, hogy az emberek megértsék: mindig újra össze tudod szedni magadat, mindig megéri akár a nulláról is fölállni... ez a legnagyobb lecke az életben... nem vagy legyőzve, amíg fel tudsz kelni harcolni. Álmaid feladásával feladod a harcot is. Harcolni, álmodni, a padlón lenni, szembeszállni a valósággal, ezek azok, amik jelentést adnak a létezésnek.
  • Nem élheted az életed, amíg haragot táplálsz... ha azzal töltöm az életem, hogy a sebeimet nyalogatom, akkor nem haladok előre. Emlékezned kell a múltra, különben arra ítéltetsz, hogy megismétled azt. Az ember az egyetlen olyan "állat", aki megcsonkolja lábujjait 20-szor egymás után ugyanazon probléma miatt. Minden generáció tanul a tapasztalataiból, de a többiekéből nem.
(forrás:http://lelkesito.hu)

José Mujica, Uruguay elnöke az emberi természet fejlődéséről- videó